Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-07 / 55. szám

J^iímmiTL 1930. március 7. Vidám esetek Ahhoz, hogy üzletem egyensúlyozhassam — panaszkodik egy kereskedő — valóságos kötéltáncot kell járnom. Öreg koromra — artistává lettem. Egy vevő szemrehányólag mondja a könyvkereskedőnek: A napokban vásároltam az Ön üzletében egy zsebszótárt, amit azonban sehogysem tudok használni. — Érthetetlen, hiszen elismert szakértők irták — felelte a könyvárus. — Azt nem vonom kétségbe, de olyan nagy, hogy egyik zsebembe sem tudom elhelyezni... * Az autóüzletben az egyik autószakértő, ki egyben az eladást köz vetiti, 'igy szól a vevőhöz: — Ezt a luxuskocsit a legmelegebben ajánlom. "Ugy fogja benne Nagyságod érezni magát, mintha otthon lenne. Mire a vásárolni szándékozó felsóhajt: — Mutasson valami jobbat... * A.: Nem gyerekjáték ez a közgazdaságtan. Itt van mindjárt a tőke és a munka fogalma... B.: Ha nem érted, megmagyarázom kézzelfogható példával. Mondjuk, én kölcsönkérek tőled száz jDengőt. Akkor lesz tőkém, nemde ? A.: Ugy van. B.: Most te vissza akarod kapni a kölcsönadott pénzedet — s akkor meg neked lesz — munkád! A.: Kihez mehetne férjhez Miss Európa a iegstilszerübben, nog> nevet sem kellene változtatnia? B.: ??? A.: Hát pán Európához! A törzsasztal Hári Jánosa — egy kereskedelmi utazó — óriási sikereiről szónokol az eladás terén. — Na, mit gondoltok, — veti oda hanyagul, — mekkora forgalmat értam el? — Husz százalékot ? — süviti a furfangos deák. — Mi az, hogy husz százalék? — horkan fei Hári. — Minek a husz százalékát ? — Annak az összegnek, amit most be akarsz nekünk dumálni!! Reszkető óriások li lenne a fcisantanttai, ka Magyarország Katonaságának nagyon csekély számához esak egy nnllát írhatna Róma. A v Reszkető óriások« címen a Popoló D'Itália cikket közöl, — melyben foglalkozik a román és cseh külügyminiszterek prágai találkozásával, — melynek eredményéhez a lap szerint Jugoszlávia feltétel nélkül hozzájárul. A cikkíró hivatkozik Albert Yullien francia ujságiró megállapitásá

ra, mely szerint a prágai találkozás azért volt szükséges, hogy szorosabb közös akciót szervezzenek meg Magyarországnak a keleti jóvátétellel szemben tanúsítandó ellenállásával "szemben és mert Magyarország az ilyen megmentett összegeket arra akarja fei használni, hogy »kobakig felfegyverkezzék.« A Popoló D'Italia erre az állításra reflektálva, rámutat arra, hogy Magyarországnak 30.000 főnyi hadsereg fentartását engedélyezték, de az igazságtafan trianoni * szerződésbői folyó, lesújtott helyzetben levő Magyarrszág nem is tudna nagyobb és erősebb hadsereget fenntartani. A lap kiemeli, hogy a méltatlan módon megcsonkított, bányáitói, ipartelepeitől,' erdőitől megfosztott Magyarország 30.000 főnyi hadseregévei szemben miért áll Románia 150.000, Csehszlovákia 150.000 és Jugoszlávia 120.000 katonája fegyverben? Ebben a pillanatban közei félmillió a felfegyverezett hadsereg, amelyet fenntart a világ katonailag legerősebb nemzetének morális politikai szolidaritása és, anyagi támogatása és (mégis a kis magyar hadsereg zavarja azoknak nyugodt álmát és emésztését. Felmerül a kérdés, imi lenne a kisantanttal, ha Magyarország katonaságának nagyon csekély számához csak egy nullát Írhatna hoz zá és a világ melyik megközelithetetlen sarkán bújnék el akkor Albert Yullien ur? Egyptomi szembetegség ALBUMOK MÜVESZIES KIVITELBEN KÉSZÜLNÉK A JOBANYOMDA KÖNYVKÖTÉSZETÉBEN. SZÉCHENYI-UT 9, A népjóléti miniszter kézdeményezésére megindult az egyptomi szembetegség ellen a fokozottabb harc Magyarországon. A trachoma rettenetes betegség,, egyike a legszörnyűbb népbetegségeknek, ugy hogy a Népszövetség egészségügyi bizottsága 1925-től kezdve állandóan foglalkozik a betegség elterje désjsjniek pontos megállapításával és a védekezés megszervezésével. A trachoma oly veszedelmes betegség, hogy Japánban pl. a vakságnak 1 5 százalékban a trachoma az okozója. Nálunk Magyarországon körülbelül 6 százaléka a vakoknak; az, akik a trachomának köszönhetik szemük világának elvesztését. Magyarország igen sok kulturállamot megelőzve már 1886-ban Tisza Kálmán belügyminisztersége alatt törvényes, rendelkezésedet léptetett életbe e^z ellen a tömegjárvány ellen. Ez a törvény megszervezte a trahoma ellepd védekezést, kötelezővé tette a trahomás megbetegedése^ bejelentését és iskolákban, gyárakban, tömegszállá, sokon, a hadseregben tartott szemvizsgálatok által a betegeket azon. nal elkülönítették. Ez ugyanis az egyetlen komoly védekezési módszer a járvány ellen, mert a trahoma valósággal családi betegség, acsaládtagok fertőzik egymást. Nálunk az ország határvidékei voltak a veszélyeztetett területek, Szerbia, Horvátország, a Felvidék és Románia terjesztette Magyarországon a trahomát. A békében azonban sikerült a bajnak elejét venni, de a békeszerződések után most annyira megromlottak, külöV15 3S JÜÍ. ÉLETTÉ LÁZADT ANYAQ. Megkérdezem néha az éber holdat, s a csillagot, hajnali könnyű ködben, kék hegyeket: az ég csipke szegélyit, a tragikusan görbe téli fákat, tavaszonként a termő éjszakákat: — Testvéreim ti, földön és az égen, kik mindig biztosan, hűen vigyáztok, kik nálunk tisztultabban, szebben éltek, mindent tudtok és sohasem hibáztok: ti minket — jaj — milyennek láttok? ' ' I' í ' í Miért kripta a homlok boltozatja, belé temetve minden ámulásunk, kérdések, mikre senki sem ad választ, s a gondolat, mert nem nőhetnek szárnyak, hogy áthasitsák szűkös horizontunk? Ti bölcsen éltek, pusztultok, születtek, útatokba »miért?«-ek nem sikoltnak, virágoztok és termést hoztok ősszel, vagy futtok az idővel és számotokra nincs idő a térben, nyugodt világok: fák, hegyek, hold, csillag! Mi számlálgatjuk szűkös napjainkat, és nem tudjuk, miért vagyunk a térbenMiért csókol az asszony, öl a férfi? Ha hullunk, mért hullunk dacos halállal? A sír számára mért gyűjtjük tudásunk? Ha bennünk minden romlandó és durva, mért áhitunk a tiltott végtelenre? Tudatlan, gyenge, földből épült lényünk mért lesz sejtett tudások hordozója? Vagy az Anyag lázad Életté bennünk s a lázadásnak büszke neve: Lélek? Zúgnak felettünk súlyos ezerévek és homlokunk megett mindegyre épül Bábel tornya, mely sosem ér az égig? És mint a kripta őrzi néma mélyén .Elmúlt emberi vágyak bomlott vázát? Vagy a toronnyal egyszer eget érünk? S megértünk mindent tiszta nyugalommal, mint fák, hegyek s megcsöndesült világok? Miként a hang, amely anyagból támadt anyag nélkül szétzeng a végtelenbe; úgy finomúl át évezredes lényünk? Anyagból Lélekké tisztül az Élet most, míg a föld harcol bennünk az éggel? j Ezért kell, ó, mondjátok hát ezért kell f tűrni esendő embervoltunk terhét? i Testvéreim ti, földön és az égen, { kik nálunk tisztúltabban, szebben éltek, mindent tudtok és sohasem hibáztok, ti minket — jaj — milyennek láttok? '% M. Juhász Margit. LEGENDA A KÖNNYEKRŐL. Mindenttudó, vígasztalások atyja, mikor látta, hogy társtalan a bánat, s ha életünkre ráhúllnak az árnyak, ég, föld között egyedül van az ember, gondfelhős földön nincs vigasztalása; elküldötte a körtnyet a világra. Sok íhillió gyöngyszem húllott a FöldreFenn ontották az angyali karok. És szólott Gábor arkangyal: »Atyám! sokat elszórtunk, elég lesz talán, ki sírna annyi könnyet ott neked?« ö földre forditá nyugodt szemét és egyetlen szót. válaszolt: »Kevés!« — És újra húllt a könnyek milliója. Tó és folyó dagadt a földeken. Gábor könyörgött: »Ennyi gyötrelem —- Uram —« a Földön még sem lesz talán?« — »Tölttessék meg a tenger valahány!« És könnyei teltek meg a tengerek. — A kunyhóban az Asszony egyedül, párnába fúrta gondvirág fejét. Fájt a szíve és sírni nem tudottHogy megeredt a könnyzápor, futott hullását nézni fényes gyöngycsodánakHogy gyöngyök gyűltek karján, szép nyakán,] örvendő szóval kiáltott: »Atyám! ez a sok gyöngy itt mind enyém lehet? Nékem húllott a sók-sok drágaság?« Szomorúan intett az űr: »Neked-« És minden könny az Asszony kincse lettBaltával vállán este jött a Férfi. Bánatos volt és semmit sem hozottÖsszebújtak, az asszony könnye húllt, sírt és imádkozott, de gond nélkül aludt el, mint a gyermek A Férfi arcán mély árnyékok keltek, tűnődött, ébren volt, gondolkodott, fájt a szíve, mint sokszor ezután, de sírni nem tudott. M. Juhász MargitNEM TUDOK ÜTNI. Simogatásra született kezemből én hogy csináljak öklöt Istenem! Mert verekednem kellene, hogy éljek. Lelkemben kelnek szent igevetések és súlyos csizmával gázolhat rajta, aki akarja. Én nem tudok a más szívére ütni mikor nekem is fájnak az ütésekÉn mindig visszatérek. Fárasztón csöndes, unt magánosságból mégis kivágyom! Valahol harcolnak künn a világon; öklök zuhannak, győztesek kacagnak, piros mámoros vége van a napnak, irgalom hogyha nincs is bennük: élnek? S oda sem néznek a mások sebének. Simogatásra született kezemből, gyáván puha, gyűlölt, asszonykezemből én hogy csináljak öklöt Istenem! Nem<r..