Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-02 / 27. szám

v Nyiregyháza, 1930, február 2. * Vasárnap 1 évfolyam. 27. sz. EIMx«eM Arak éa vMdken: ' Mra Ó-SÓ ' N*»r»tt«w« 7 6© vengS. és tacft&ouk avgrUsaé&y. mmmsammmammmmmmsi Alította JÓBA ELEK FetoMa M«rkMztd : VERTSE K. ANDOR. Sxwrf»axt**«s és kiadóhivatal: Széchenyl-út 9. ex, Sz*rk«sz4dségi telefon: 6—22. A kiadóhivatal telefonja: t—39. Az nj nemzetközi konferenciának egy tárgya lehel csak: Trianon revíziója Irta: Szörtsey Józset kormány főtanácsos, a TESz. ügyv. eln. Hetekig tartó feszült várakozás | után végre megtörtént az, amire az utolsó izgalmas, idegkorbácsoló éjszakáig tán még az érdekelt felek sem számítottak: a Hágába tanácskozásra összegyűlt állam lérfiak egyezséget kötöttek. Rendezték\a nagy háború után a békeszerződések rendelkezéseiből folyó összes vitás kérdéseket, vagy diplomáciai nyelven liquidálták a háború maradványait. A tárgyalásra kitűzött problémák között elismerten legnehezebb feladatot a magyar kérdés tisztázása és reális megoldása rótta a kiküldött delegátusokra. Magyarország a keleti jóvátétel bonyolult kérdésének minden vonatkozásában a feltétlen igazság álláspontját képviselte, mig ellenfelei a kisantant-országok az ujabb harácsolás és felháborító fosztogatás érvényesítése érdekében a legszemérletlenebb harcot kavaíták fel. A Benes-Titulescu érdekeltség "•rundén igyekezete odairányult, hogy zsarolási manőverekkel holtpontra juttassák a konferenciát, melynek végül is a teljes csőd el- Z kerülésére csak egyetlen utja maradjon: elfogadni vakon és alku nélküj. acsfeh-oláh-szerb szégyenletes feltételeket. Ennek a közönséges útonálló taktikának a célját a magyar delegáció világos rámutatásainak, valamint gróf Bethlen István erélyes és megingathatatlan állásfoglalásának nyomán a főhatalmak idejekorán felismerték és minden lehető eszközt felhasználtak arra, hogy a kis rablók kielégithetet, len zsákmányéhsége ne állhasson tovább Európa konszolidálásának útjában. Az utolsó nap-éjet kitöltő drámai jelenetek között lezajlott huszonhétórás tárgyalás végül is meghozta a döntést, mely a- békeszerződésbőt még Magyarországra háruló összes kötelezettségeket véglegesen rendezte. A hágai egyezmény főbb pondjait és elvi rendelkezéseit ma már szöveg szerint ismerjük. Az egyes pontok végrehajtásának módozatai ellenben még ismeretlenek, amennyiben ezeket egy későbbi, Párisban összeü/é ujabb tanácskozás során fogják részleteiben lefektetni az érdekeltek. Azok a hozzászólások tehát, melyek ma igen nagy számmal naponta a sajtóban megjelennek, az ismeretes főbb pontokból próbálják felállítani s hágai megállapodás mérlegét. Olvashatunk nyilatkozatokat, melyek döntő magyar győzelemről áradoznak, melyben egy csapásra megnyertünk mindent és a nagyhatalmak hátat íorditva kis szövetségeseiknek, teljes hatalmi súllyal a magyar ügy mellé állottak. Másfelől azonban az ellenkezés és elégedetlenség is sürün hallatja szavát. Kudarcot, vereséget emleget és a kormány felelősségre vonásával fenyegetőzik. Meg vagyok győződve, hogy a magyar közvélemény józan ítéletében sem az egyik, sem a másik irányú szélsőséges felfogásnak nem ad helyet. A hágai egyezmény mérleg megállapításában sem a túlzott optimizmusnak, sem a rosszindulatü pesszimista lebírálásnak nincsen helye. Tagadhatatlan és céltalan volna minden takargat ás, hogy ez az ujabb nemzetközi egyezmény is, mely a trianoni helyzet morális kényszerének hatása alatt létesült veszteségeket szentesitett és súlyos kötelezettségek teljesítését írja elő számunkra. Bármilyen szegények vagyunk is, gazdasági Árva Péter A »Nyirvidék« eredeti tárcája. Irta: Papp József. Nem ismerte sem apját. Ugy találták aratáskor a szérűn egy'árpa kazal tövén. De mert, hogy fiu volt az isten adta, Bozoki János uram, a falu legvagyonosabb embere, magához •vette! Ha megnő, majd hasznát részi! Amit ő egy kezével ad, majd megszolgálja ha megnő két keze munkájával. Neki ugy sem adott az Isten gyermeket, pedig ide s tova három esztendeje már, hogy a felesége sóhajtozik, esenkedik csak akkora gyerek után is, mint egy babszem. S mert épen Péter-Pálkor találták, elnevezték Árva Péterpek. Hát bizony eleinte igen keserves volt vele bajoskodni. Ha éhes volt, olyan ékes-éles hangon követelte a maga porcióját, hogy még a kán *or uram magzatának sem vált volna szégyenére. No de sebaj 1 Sírással nő a gyerek. Péter is nőtt a gondozó kezek simogatása s néha jóra intő dorgáló mozdulatai alatt s jószerint észre sem vették az idő múlását, mikor már a liba őrzését rá lehetett bízni. Közben az Isten kegyelme sok rimánkodás, sóhajtozás után egy aranyos kis lánnyal ajándékozta meg a Bozoki uram élete párját. Hej! volt is öröm. Egy véletlenül került fiu,' aki nemsokára segit! Egy szép kis lány! Kell-e még ennél nagyobb boldogság? Péter ott lehet náluk mig megbecsült ' magát. I^a meg akkorára nő, hogy házasodhat, majd kerítenek egy hozzá illő fehérnépet. Két szegény cseléd, ha dolgozik, megélhet könnyen. Tőle meg nem fogják sajnálni sem a vőlegénvi, sem a jegyruhát. Dolog meg a Bozoki portán mindig akad. Hát nőtt is a Péter, meg a Juliska is. Szép két gyerek volt azt meg kell adni. Ha vasárnap a templomba mentek, mindenki utánnuk nézett. — Nézzétek már milyen szép két gyerek! — Ha a Péter nem Péter volna, istenugyse egymáshoz valók lennének ! Hanem hiszen Péter nem tehetett arról, hogy Péternek született, de meg Juliska sem, hogy lassan amint nőttek egymásba szerették. Bozoki uram egyszer csak azt vette észre, hogy hiba van a kréta körül. Ha Péter ránéz Juliskára az elpirul rögtön. Ha meg Juliska beszél, Péter ugy rajta felejti a szemét, mintha sohasem látta volna. Gondolkodóba esett erősen, hogy mit tegyen? A lány eladó, a fiút meg már bátran lehet házasítani. No hát majd kipróbálja őket egyenként, vájjon,csakugyan olyan nagy-e a baj. Ha aztán igazán baj van, majd elintézi ugy, hogy még olyat nem láttak. Hiszen ő még gondolni sem merte volna, hogy i ez a senkiházi fattyú az ő lányára I vesse a szemét! Biztosan az asz^zony is a gyerekek pártján van. De csak merjen szólni! Kiválasztotta ő már a vejének valót! Ott van a Búzás Pista. Igaz, hogy egy kicsit lump, de sok a vagyona. Egy. napon aztán lecsapott az általa készített bomba. Kijelentette, hogy Pistáék kérőszándékkal jönnek vasárnap, hát fogadják őket szívesen. Juliska elhalványodott, Péter szegény egy szót sem tudott szólni, csak kifordult a pitvarba, az asszony meg el kezdett keservesen sirni. — Ahá! — Hát így vagyunk?! Hát ti az én hátam mögött csináltok mindent? Láttam már én régen, hogy az a kölyök szemet vetett rád! Hanem én majd elintézem a bajotokat. Mondjátok meg annak a fattyunak, hogy többét itt ne lássam! Mehet amerre lát. Vigye a condráját akárhová, de ilyen háládatlan lelket látni sejn akarok. Péternek nem is kellett mondani. Egész világ keserűsége szakadt rá. Tudta, hogy keze munkája után akad neki helye s nem is csalódott, mert a tiszteletes ur, aki eddig is biztatója, bátoritója volt, magához vette. Búzás Pistáék csakugyan elkövetkeztek, de a háztüznézés nem a legszebben sikerült. Juliska kereken kijelentette, hogy semmi áron sem lesz Pista felesége, mert ősenki mást nem szeret, csak a Pétert. Bozoki uram dult fult. Hibáztatta a papot. Legazemberezte azt is, aki a faluba hozta. Igaz, hogy ő is köztük volt, de ki gondol arra mikor mérges. Juliska törhetetlen volt. Sirtritt, fonnyadt, de hallani sem életünk küzdjön bár a legkétségbeejtőbb válsággal, 1943 után is. fizetnünk kell még 23 évig 13 és fél millió aranykoronát évenként. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy ezt az öszszeget nem jóvátétel, hanem liquidációs költségek címén fizetjük s ezt a »tényt« ejlenzéki okvetetlenkedéssei sem lehet elforgatni. Még lényegesebb momentum hogy ezek az összegek túlnyomó részben egy olyan alap megterem1tésére szolgálnak, melyből az utód államokban kirabolt véreink nyernek kárpótlást. Ha hozzávesszük még ehhez k nagyhatalmak és a kis szövetséges államok által létesítendő második kártalanítási alapot is, arra az ercdméayre jutunk, hogy az általunk 23 év alatt fizetendő 310.5 millió aranykorona Trianon károsultjainak kármegtéritéseiben teljes összegében viszszaömlik az ország gazdasági erezetébe. A további részletek ismerete néi kül is, józan megfontolás alapján be keli vallanunk, hogy jobb eredményekre Hágában nem is számítottunk £s akarva, akaratlanul el kell ismernünk, hogy a hágai egyezményt az adott helyzetben a lehető legjobb elérhető eredménynek kell elfogadnunk. Gondoljunk arra, hogy a hágai tanácskozó asztalnál a Trianonban gyalázatosan akart másról, mint Péterről. Bozoki uram mar a templomba sem járt s talán soha jó vége nem lett vő'lna a dolognak, ha az Isten különös kegyelme egy kis balesettel nem igazit rajta. "Péter ugyanis szántott a határban, amikor Bozoki uram a szomszéd faluból hazafelé igyekezve két jó csikójával versenyre kelt az ut mellett haladó vonattal. — Egy Bozoki lovát csak nem szégyeníti meg holmi gőz vacak! Addig versenyzett, hogy a csikók mindig jobban feltüzelve az erős iramtól, — . elragadták. Bezzeg fogta volna már őket! Saroglya, lőcs már lehullott s a lovak mint megvadult táltosok vágtattak árkon-bokron át s ha elérik a gróf sorompóját, — ló és ember oda van. Péter látva a veszélyt, feledve mindent, rohant a két ló elé. A sorompó előtt csak pár lépésre sikerült elfogni őket. Egy* reccsenés, utánna tompa nyöszörgés és a lovak a fiatai erőtői megfékezve, pont az akadály előtt reszkető lábakkal megálltak. Péternek eltört két bordája a hozzá ütődő rudtól, de Bozoki urarónak semmi baja nem történt. Ugy cipelte haza úgyszólván az ölében az elalélt Pétert. S mikor hazaérkezett s látta Juliska kétségbeesését, két nagy könnycsepp szántotta végig irgalomtól piros orcáját s ezzel magában eljegyezte a két egymást szerető szivet: örökre. Egyet széni ára 16 fillér