Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-25 / 46. szám

1430 Mmiár 26. 3 — igen- tisztelt iparostársaim — mondja a zaj szünetelésével erőteljes hangon — január 7-én megmásíthatatlan elhatározással lemondtam az elnöki tisztségről, mert nem tehettem másként. HOS»EU időn keresztül viseltem e tisztséget a béke és összetartás gondolatában s most is az iparosság együttműködésének akarása vezetett erre az elhatározásra. Nem ismertetem az okokat, amelyek rajtam kivfll állanak Nem találom télszerünek ismertetni az okokat, amelyek rajtam kivül -állanak. Jellemes, becsületes ember vagyok, aki vállalja minden cselekedetének ódiumát és ezért még ha rosszul esik is, megtettem, amit tennem kellett. Most csak azt kérem, hogy az iparosság életében azok a szempontok érvényesüljenek, amelyek békés, megértő munkát biztosítanak. Minden ellenkező ténykedéssel szembe kell állni, mert az az iparosság harmonikus fejlődé sét akadályozza és egységes sorait bontja meg. Kérésteknek eleget nem tehetek, de tisztségemre hálásan és büszke örömmel tekintek vissza, mert én voltam az egyetlen ember, aki annyi ideig viselte azt. Az elnök szavai után ismét fellobbant a lelkes szeretet tüze, amelynek Kiss Gyula első alelnök adott magasztos szavakban kifejezést méltatva a búcsúzó elnök érdemeit. Majd Tóth László I. aljegyző, iparhatósági biztos emelkedett szólásra és az iparhatóság nevében búcsúzott el az elnöktől, akinek működése alatt — mint modotta — az iparhatóság és ipartestület között súrlódás soha nem volt. Az elnökválasztás Az iparhatósági biztos fenkölt szavai után Zomborszky Dániel elhagyja az elnöki széket és megindul az izgalmas választási küzdelem. Tóth László iparhatósági biztos bejelenti, hogy az elnökjelöltek Kiss Gyula és ifjú Tóth Pál. Két szavazatszedő bizottság alakul és pedig az elsőben Hogyan Mihály, Dallos Péter, Miholecz Lajos és Zeke László, a másodikban Kazár Ferenc, -Soltész János, Adorján János és dr. Bálint István részvételével. A testületi tagok szinte tülekednek az urnák elé. Izgatottan, kipirult arccal találgatják; az esélyeket, alig birják kivárni az eredmény kihirdetését. Az utolsó pillanatig bizonytalan a helyzet, nem lehet meghatározni, hogy melyik párt kerül ki győzedelmesen. Ifjú Tóth Pál 54 szótöbbséggel az ipartestQlet elnöke Hosszas várakozás után végre is Tóth László iparhatósági biztos feszült, ideges csendben kihirdeti az eredményt, összesen 723 szavazatot adtak le, amelyből ifjú Tóth Pálra 388, Kiss Gyulára 334 szavazat esett, tehát az ipartestület 54 szótöbbséggel ifjú Tóth Pált választotta meg elnökéül. A Tóth párt hivei tomboló lelkesedéssel adtak kifejezést örömüknek, mig a Kiss pártiak csendes megadással osontak ki a teremből. Valkó Pál, Engler Jó zsef, Karasz János és Soltész János testületi tagokból egy küldöttség alakult az uj elnök meghívására. Egeiverő éljenzés közben lépett a dobogóra ifjú Tóth Pál elnök, akit Tóth László iparhatósági biztos a következőkben üdvözölt ; — Nyiregyháza iparossága a mai napon önt elnökké választotta. Aránylag fiatalon került e tiszteletreméltó székbe, de eddigi működésével megmutatta, hogy akar és tud az iparosság egyetemének érdekében küzdeni. Működésére kérem Isten áldását. Ifj. Tóth Pál elnök tartalmas beszéd keretében köszönte meg az iparosság bizalmát. Tekintettel az egy esztendős időtartamra nem ad programmot, de ígéri, hogy mindenben érdemes elődjének nyomdokait követi s nem engedi a klikkrendszerek áldatlan működésének érvényesülését. Az ipartestület egységének őr' zője lesz s feledve a multak kellemetlenségeit minden iparostársának békejobbot nyújt és megkülönböztetés nélkül védi azok érdekeit. Majd Horthy Miklós dicső kormányzásának lo esz tendős jubileumára hívja fel a figyelmet és felkéri a testület tagjait, hogy a hálaadó Istentiszteleten vegyenek részt. A Debrecenben megjelenő „Tiszántúli Ipar és Kereskedelem" közgazdasági hetilap irja : Egyre jobban érzi a vidék — igy elsősorban a Tiszántúli — hogy az állam jóformán teljesen magára hagyja s főváros is egyre erőteljesebben nehezetik reá, iparának, kereskedelmének ve szedelmes konkurenciát csinál. Egyre sűrűbben hangzik fel már az a panasz is, hogy egyes fővárosi bankok, vállalatok fővárosi urai valósággal gyarmati politikát űznek a vidéken: felszívják annak anyagi erejét s abból nem a vidéket táplálják. Még a levélpapirosukat és borítékukat sem ott nyomatják meg, ahol a reá való pénzt megkeresik. — Nem jól van ez igy! — állapítják meg már mindenfelől. Ezt a beteg helyzetet látnia is kell már mindenkinek. A vidék érdekeinek hathatósabb megvédésére bontott zászlót dr. Vásáry István, Debrecen sz. kir. város polgármestere, aki közmunkákat, közszállitásokat és ipartelepeket sürget a vidék részére. Erről a nagyjelentőségű akcióról dr Bencs Kálmán m. kir: kormányfőtanácsos, Nyiregyháza város polgármestere, szives volt a „Tiszántúli Ipar és kereskedelem"-nek az alábbi érdekes nyilatkozatot adni. /j -D

r Vásáry István polgármester ur őméltósága által inA megválasztott elöljárósági tagok A lelkes ünnepléssel fogadott elnöki enunciáció után az elöljáróság tagjainak megválasztására került a sor. 12 rendes, 3 póttagot és egy számvizsgáló tagot választottak ugyancsak titkos, lajstromos szavazással. A két szavazatszedő bizottság tagjai lettek: Perjessy Kálmán, Grósz Menyhért, Horváth István és dr. Bálint István, akik a nagyteremben helyezkedtek el, mig a kisteremben Kohn Ignác, Jobbágy Pál, Zomborszky Mihály és Zeke László vették át a szavszstokdí Délután fél kettő órakor hirdette ki Tóth László iparhatósági biztos az eredményt, amely szerint rendes előljárósági tagok a következők lettek: 1. Huray János 191, 2. Karasz János 184. 8. Kecskés József 180, 4. Papp Lajos 168, 5. Németi József 166, 6. Kresztyankó György 166, 7. Vrabely András 166, 8. Karasz András 165, Nagy István asztalos 157, 10. Valkó Pál 162, 11. Bezzeg József 157, 12, Oszlánszky János 92 szavazattal. Póttagok: Osváth Antal 166, Babics János 157 és Rácz Péter 157 szavazattal lettek, mtg 166 szavazattad ifj. Egri Józsefet választották meg számvizsgálónak Az eredmény kihirdetésével a gyűlés véget ért és a testületi tagok a megválasztottak utolsó, lelkes ünneplése után kivonultak a teremből. ditott azon akció, hogy a vidék — elsősorban a Tiszántúl — közgazdasági fejlődése érdekében szükséges mindent elkövetni, hogy a vidéki városok az állami közmunkákból és kőzszállitásokból megfelelő arányban részesittessenek, a magam részéről a legmelegebben támogatom. Mi a magunk részéről is mindent elfogunk követni abban az irányban, hogy az állam az esetleg felveendő nagyobb számú állami kölcsönből megindítandó közmunkákból ne csak a székesfővárost és annak környékét, hanem elsősorban a vidéket és a vidéki városokat megfelelő arányban részesítse. Ezt diktálja nekünk elöször részint a mult, amely arra adott tanúbizonyságot, hogy a mindenkori kormányok az alföldi vidéki városokban semmi néven nevezendő nagyobb munkákat nem létesítettek, intézményeket nem állítottak fel, hanem azokat elsősorban, különösen a székesfőváros területén, másodsorban pedig a nemzetiségi vidékeken lévő városoknak adták, Ennek súlyos következményei természetesen most mutatkoznak a magyar alföldi városokban, amidőn a békeszerződés következtében az államilag fejlesztett perifériákon lévő városainkat elvesztettük. K Arra kell törekednünk tehát minden erőnkkel, hogy ezen közmunkákat most ne a fővárosban összpontosítsák és az állam által létesitett közintézmények ne kizárólag a fővárosban állíttassanak föl, hanem megfelelő számarány szerint t vidéki városok is kielégítést nyerjenek. A helyes politikának tehát annak kell lennie az állam részé ről, hogy az elhanyagolt alföldi városoknak a hóna alá nyúlva közintézménynk felállításával a városok fejlődését elősegitsék s ez által a rettenetes munkanélküliség is enyhittessék. Nem lehet helyes politikailag egy csonka törzsön levő különben is nsgy emporium mesterséges duzzasztása, mert ezt sem a közgazdaság, de a józan politika sem követelheti, sőt a helyes megoldás éppen az ellenkező irányban tendál. A Tiszántúl kiváló vezetői együttes s céltudatos fellépésének nem maradhat el az eredménye. A decentralizáció nem csupán kulturális, hanem gazdasági szükségesség is. Be kell látni most már illetékes* helyeken is, hogy a vidék — különösen a Tiszántúl — nem lehet tovább mostoha gyermek. Tudomásul kell vennjök, hogy a vidék is élni akar.!/ ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ Február 24-én, hétfőn utoljára 6,^7 és 9 órakor ZORO-HURU DON QUIJOTE Vígjáték 7 felvonásban • A HABOM ARVA Egy kis család szomorú története 6 felvonásban Főszerepben: Muzsnay Bella, Mihó László, Kompóthy Gyula, Hiradó. Góth Vima, Szécsi Ferkó, Játzkó Cia. Híradó. Bencs Kálmán polgármester nyilatkozata egy debreceni lapban