Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

JSfVfRYIDEK. gas kamatláb, a különféle szociális birtoktörvónyek, amelyek a mező­gazdasági vállalkozásokat bénává, labilissá teszik. A minden foglalko ást uiólérő ma gas adók és közterhek kimerítették a teherbíró képességet. A tőke visz szavonul és biztosabb, nyugodalma­sabb piacokon keres elhelyezkedést. Az ország nagy megcsonkítása foly­tán elveszítettük nyersanyagunknak nagy részét és így importra kész­teti az ipart, a kereskedelmet, ami •drágaságot idéz elő. Az összes termelési produktumok nyomott árai dacára a kész áruk magasak, illetve drágák. A közve­títő kereskedelem elszaporodása, a megélhetési gondok: sok az eszki­mó, kevés a fóka frappáns esete mindent megdrágítva juttat a fo­gyasztóhoz. Az elhibázott kereske­delmi egyezmények, vámok, adók, még jobbain bénítják és szívják, apasztják az életképes foglalkozási ágak vérét! A munkanélküliek százezrei, az improduktív élet minden foglalko­zási ágra kihatva növeli a válsá­got, a drágaságot! — A magas államháztarási kiadások 2/3-al kisebb és szegényebbb or­szágra hárítják a terheket, melyek szu módjára bele vájva életképte­lenné teszik a küzködő polgárságot és napról-napra nehezebbé az ál­lam költségvetését! Fentiek és ezzel kapcsolatos okok együttessége szülte aztán meg a minden foglalkozási ágra kiható csapást, amely ma általános gazda­sági krizisképen sötét felhőkép ne­hezedik minden ház falára! Ha az orvos a diagnózist helye­sen állítja fel, a beteg gyógyítása már könnyebb feladat. A krízisből a kivezető utat megtalálni nem egyszerű feladat. Kis közlemény ke­retében kimerítően e kérdést nem lehet felölelni, de meg nagy kon­cepciójú átütő képességű nagyság tudíná ezt sikeresen megoldani, én csak szerény elgondolással tapoga­tom és keresem a helyes mesgyét. A gazdasági kri^ist külső és belső bajok szülték és így balga­ság lenne a belső mulasztások repa­rálásával azt hinni, hogy a krízis megszüntethető! Mivel a baj kút­forrása az átkos Trianon, nemzet­közi alapon revíziós törekvéseink­kel kell elrablott földjeink egy ré­szét visszaszerezni és a szomszéd államokkal vám-unió, avagy egy »dumai conföderatió« eszme életre­hivásával lehetne a körülöttünk és ellenünk folyó élet-halál harcot be­szüntetni. Mert hangtalanul vívjuk meg most a gazdasági háborút, — melynek pergőtüzében vagyunk, amely küzdelemben hirtelen életre­hivott vámok és itlalmak emlékez­tetnek a háborúban vészesen mű­ködő robbanó aknákra. A belső bajok első orvossága len­ne talpra állítani a mezőgazdaságot és ennek nyomán talpra állana az ipar és kereskedelem is. A köz­ügyek iránt való érdeklődést az egész vonalon fel kellene kelteni és hazafias kötelességeknek minősíteni a közügyekkel való beható foglal­kozást, mert csak egységes, öntuda­tos és lelkiismeretes polgárság tud­ja megoldani azt a nagy feladatot, amely az ország talpraállításában mindenkire vár. Ismétlem, csak a küfső és belső bajok párhuzamos enyhülése hoz­hatja meg a mindnyájunk áltai áhítozott boldogabb és szebb idő­ket! RÍMASZOMBATHY GÉZA miniszteri tanácsos, ny. pénzügy­igazgató: A gazdasági depressziónak tő­rünk független és függő okai van­nak. És pedig a lehetetlen hatá­rok, a tőkehiány folytáni magas kamatok, a rossz gazdasági évet követő alacsony terményárak és értékesítési nehézségek, a karte­llek, a magas közterhek, a munka alkalom és kereseti lehetőségek hi­ánya, egyesek állás és jövedelem halmozása, a luxus gazdálkodás, fvégiila megnövekedett igények. Kivezető utak: I. Takarékosság. 2. Többtermelés, mely munkaal­kalmat is teremt. 3. Elhelyezési és értékesítési lehetőségek terem­tése. 4. A kartelek túlkapásainak meggátlása. 5. A progresszív adó­zás és létminimum helyes alkal­mazása. 6. Összeférhetetlenségnek fent és lent birói uton való elbí­rálása. 7. Az állás és jövedelem halmozás meggátlása. 8. A közter­hek redukálása. Ugyszóíván ezek mind tőlünk függő utak és módok, melyek az illetékes tényezők által jóakarat­tal, belátással önzetlenséggel, élet­tapasztalattal párosult szaktudás­sal mgevalósithatók. Isten őrizzen, hogy továbbra is fiatai óriások ideái után indulva, mely ideáknak talán képzeleti ér­téke sincs, kísérleti nyulak le­gyünk. Az eszközök közül ami a taka­rékosságot illeti a magánháztar­tástói eltekintve fentről kell kez­dődnie, onnan jöjjen a jó példa, irányítás és áldozathozatal. A köz­terhek redukálását pedig a loká­lis viszonylatokban, mert azok nagyrésze amellett, hogy antiszo­ciális, mivel a szegényebb nép­osztályokat sújtja, egyes ágai alig fedezik az adminisztráció és regie költségeket és amellett a iakosság indokolatlan zaklatását is okozzák. Elhelyezesi lehetőség ma is van nagytőzsdék, mozik, pati­kák; körjegyzőségek stb. meg­osztása pár ezer intellektuelnek nyújthatna megélhetést. Természetes meg kellene szűn­ni minden protekciónak, mert a közjóra való törekvést ezek gán­csolják ef és tolják ki a nemzeti feltámadás lehetőségének gondola­tát is bizonytalan időre. SZALÁNCZY BERTALAN m. kir. gazdasági főtanácsos, a Szaboicsvármegyet Gazdasági Egye sülét elnöke, komorói földbirtokos A mai nehéz gazdasági hely­zetnek természetesen elsősorban oka a szerencsétlen Trianoni béke. Oka azért, mert nem békét hozott, hanem elvitte gazdaságilag jelen­tékeny területeink nagy részét, bá­nyáinkat, iparunkat s igy alkalmat adott arra, hogy ellenségeink foly­tassák ellenünk a háborút gazda­sági téren, ami "'reánk a világhábo­rúnál is súlyosabb következmények kel járhat. Oly ponton támadnak bennünket, hol erényeink, melyek ezer éven át meg tudták védeni ha­tárainkat, a vitézség, a hazáért halni tudás nem érvényesülhetnek, hol úgyszólván csak csecsemőko­rát élő gazdasági rendszerünkkel védtelenek vagyunk. Okának tar­tom még a háború alatt felfokozott igényeket, melyek dacára a sulyós helyzetnek, alig csökkennek s azt a körülményt, hogy csekély felhasz­nálható tőkénket nem fordítjuk a tiz éven keresztül minden befekte­tést nélkülözött mezőgazdaságunk fellendítésére, hanem erőnkön fe­lül igyekszünk jobb anyagi körül­mények között lévő országok ren­desen csak szép, de befektetéské­pen számba nem vehető luxusin­tézményeit utánozni. A megoldást máról holnapra egy zseniális ötlettel vagy egy zseniá­lis államfér fiúval nem tudom elkép­zelni. Hosszú, kitartó, minden erőt megfeszítő munka kell hozzá. Tő­két kell teremteni a mezőgazdaság­nak, ezáltal fellendíteni az ipart és kereskedelmet, specializálni kell egyes vidékeken a termelést, a kon­kurrencia által fojtogatott magyar buza helyett más eddig mostoha­gyermekként kezelt termelési ága­kat istápolni, ezek termékeinek pia­cot teremteni, diplomáciai küldöt­tek mintájára kereskedelmi ügyvi­vőkkel, megakadályozni, hogy a >magyar« elnevezéssel külföldiéi for­galomba hozott silány ham hitvá­nyokkal — legyen az bor, dohány vagy gyümölcs — tehessék tönkre piacunkat. Kedde n .VárflsUjo*öWií2 Szerdán 1 Az első ízig-vérig magyar film! Kossuth Lajos azt üzente... Filmregény az 1848-as szabadságharc idejéből 9 felv.-ban Irta : Zsabka Kálmán Randezte: György István Forgatta: Eiben Irtván FŐSZEREPLŐK: Ditrói Mór Zátony Kálmán Pataki Ferenc György István Zilahy Gyula Zsabka Kálmán Kertész Kálmán Nagy Anna Matyus Mária Rédey Erzsi BURLESZK KÍSÉRŐ MŰSOR Katonazene és énekkar kiséret Kossuth Lajos azt üzente... és megindul a sárospataki diákság, akiket a bor, dal, meg a szerenád melódiájából ragad ki az ágyú dörgése. A diákokat magával sodorja a nagy élet halálharc, küzdenek, sebeket osztanak, sebeket kapnak s végén bizony kevesen térnek vissza az elhagyott kedveshez, a csa­ládhoz, a baráthoz. Végigviharzik előttünk a nagy föllángolástól az összeomlásig sok nagy eseménye szent harcunknak s hátiere az önvédelem lázában halálosan birkózó egész Magyarország. A film büszkesége az újjáéledő magyar filmgyártásnak, bizonysága az áldozatkészségnek, a magyar színészi és rendezői tehetségnek, mely filmet min­den magyar embernek szent kötelessége, hogy megnézze. December 31-éti, kedden és január 1-én, szerdán. Jegyelővétel 1930. január 1. Itthon pedig gazdáinkat tanít­suk meg termelni, jót, olcsón, vilá­gosítsuk fel őket, hogy micsoda kincset birnak a magyar földben, hogy a kezünkben van az a fegy­ver, mivel ellenségeinket ott ver­metjük meg, hol bennünket tartot­tak halálra sebezhetőnek. KAUSAY TIBOR m. kir. gazdasági főfelügyelő: Mezőgazdaságunk, már az elmúlt 1,928. év második fele óta, a ter­ményeknek egyre csökkenő ára, evvel szemben az iparcikkeknek és a termeléshez szükséges más esz­közöknek aránytalan magas ára, a vármegyei, községi és egyéb köz­terhek fokozódó emelkedése miatt válságos helyzetbekerült. Az elmúlt 1 évben azonban a hitelviszonyok annyiban jobbak voltak, hogy bár aránylag magas kamatozás ellené­ben is, de mégis tudott a gazda annyi kölcsönt szerezni, hogy a gaz­dasági üzemét fenn tudta tartani és közterheit, ha kölcsönből is, de mégis tudta rendezni. A' folyó évben azonban a ter­ményeknek és az állatoknak a vi­lágpiaci árakhoz viszonyítva is in­dokolatlan alacsony ára és még ily árbarn is nehéz értékesítési le­hetősége, ezenfelül a x nehéz hitel­és kamatviszonyok, nemkülönben a vármegyénket az őszi kalászosok­ban, lóhere és lucernákban ért te­temes fagykár tette annyira súlyos­sá, hogy mezőgazdaságunk hasonló nehéz helyzetére még legöregebb gazdáink sem emlékeznek. A mai nehéz gazdasági helyzet a fentiek folytán tehát elsősorban a súlyos és rossz kamat- és hitel­viszonyokra, a termények és álla­tok alacsony áraira és nehéz érté­kesítési lehetőségére, az iparcikkek és a termeléshez szükséges más esz ­közök aránytalan magas áraira,— ezenfelül vármegyénkben a súlyos fagykárra is vezethető vissza. A kivezető ut tehát fenti okok és bajok megszüntetése, csökken­tése. Ezek közül is elsősorban a legsürgősebb mezőgazdaságunk ré­szére mérsékelt kamat melletti hosz­szabb lejáratú törlesztéses hitelek biztosítása, mert ha ez sürgősen megoldva inem lesz, a legtöbb gaz­daság képtelen lesz üzemét fenn­tartani, folytatni, hisz már a ha­laszthatatlanul sürgős kiadásaira szükséges összeget sem képes elő­teremteni. Ezt követni kell az ér­tékesítési lehetőség előmozdításá­nak, a gazdálkodás üzemére és a fogyasztó közönségre is káros kar­telek rendszabályozásának és a vámtételek revíziójának. Fenti a termelést gátló akadá­lyok elhárítása képezi tudomásunk szerint nemcsak a m. kir. földmi­velésügyi miniszter, de az összkor­ylnány legfőbb gondját, ezért gaz­dáinknak csüggedni, kétségbeesni inem szabad és addig is, mig a terv­be vett kormányintézkedések meg­történnek és hatását érezzük, — a gazdasági üzem megfelelő átala­kításával, a legnagyobb takarékos­ság betartása mellett, a több és jobb termelés előmozdításával kell munkálkodniok azon erős hitben, hogy mezőgazdaságunk válságos helyzete inem lehet örökké tartó és az uj évvel arra egy jobb jövő hajnala kell, hogy virradjon! A szabolcsvármegyei 'gazdák, a haszonbérlők f. év tavaszán fényes tanúbizonyságát szolgáltatták köte­lességteljesitésük tudatának és meg­fontoltságuknak akkor, mikor jó­formán 2 hét alatt kellett több mint 120.000 kh. fagy által teljesen el­pusztított vetésterületet uj munká­val, vetéssel pótolni. Nem jajgat­tak, de éjt, napot dolgoztak, en­nek eredménye volt, hogy beve­tetlen terület nem maradt. És ha­bár a rendkívüli költség és mun­kateljesítmény még jobban megza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom