Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-26 / 21. szám

JSflffltVIDÉK, X 1934. januJr yan szó. amely még a mult évnW maradt fenn. A szakosztályok elfogadták a javaslatot azzal, hogy a kiutalandó összeget az idei költségvetés terhére irják. A Hatzel-téri piac sürgős rendezése tárgyában Barla Sándor kérelemmel fordult a városhoz. E kérelemmel kapcsolatban a polgármester a szakosztályok elé terjesztette a városi mérnöki hivatalnak a Hatzel-tér rendezésére készített három tervezetét. Az első tervezet szerint a tér •jobboldalán volna a piac, mig a baloldalát kertté alakitnák át. Az egész területet gyepesítenék és fasorral vonnák körül. A téren kivül 2 méteres aszfaltozott járda, mig belüi 3 méteres sétány lenne, a vizet pedig csatornahálózattal vezetnék le. Ennek a tervnek a keresztülvitele 30.087 pengőbe kerülne. A második megoldás a járda és csatornázás elhagyásával 14.254 pengő, mig a harmadik 8.162 pengő kiadással járna. A szakosztályok Barla Sándor kérelmét azzal utasították el, hogy bár a Hatzel-tér rendezését sürgősnek és fontosnak tartják, de magát a terv végrehajtását a város jelenlegi nehéz helyzetére való tekintettel kedvezőbb időre halasztják. Ezután Pákh Olga óvónő segélyezés iránti kérelmét tárgyalták íe a szakosztályok a kulturtanácsnok bejelentése alapján. Pákh Olga a mult óv julius hó i-től kéri a szokásos 126 pengő segélyt a Tűzoltó-utcai magánovóda részére. A szakosztályok Énekes János prelátus intervenciójára Pákh Olga kérelmének helyt adtak és utasították a polgármestert, hogy az ez évi költségvetés terhére a tüzoltó-utcai óvódlt fontosnak tartja-e, mert ha kedvező az iskolaszék megítélése, akkor a város az óvódát állandó segélyben részesiti. A tárgysorozatban feltüntetett pontokon kivül Virányi András aljegyző egy kérelmet terjesztett elo. A Honvéd-utca 69. számú ház nádteteje január 20-án leégett s most a tulajdonos, a várostól engedélyt kért a ház cseréptetővel való ellátására. A ház a város szabályozási vonalába esik s igy az engedély csak a-szakosztályok, | szüksége lesz a telekre átadja » illetőleg a képviselőtestület hoz- t helyét, a szakosztályok a^ engezájárulásávai adható ki. Miután a | délyhez hozzájárultak, tulajdonos kötelezte magát, hogy I A gyűlés 4 órakor ért véget, abban az esetben, ha a városnak $ — Vasárnapi írások i Hárem Szász Káról; Irta: Vtetőrisz József dr. Hortobágyi juhluró A XIX. század húszas éveiben a magyar géniusz egymásután termelte ki magából az igazán nagy szellemek egész sorozatát. Petőfi, Madách, Jókai, Gyulai e sorozat legérdemesebb tagjai. Méltán ünnepeltük meg a centennáriumi évfordulók alkalmából irodalmunk e nagy vezérférfíainak emlékezetét s méltán sorakozik ezekhez a mi Szász Károly ünnepünk is, amelyen, ha egy kissé megkésetten is, az ő sokoldalú gazdag, értékes irói munkásságának érdemeit óhajtjuk felelelevenitem. Minthogy pedig irodalmunk történetében több Szász Károlylyai találkozunk, ami a tájékozódást többé-kevésbbé megnehezíti abból a kedvező alkalomból, hogy ünneplésünk tárgyának ugyancsak Károly nevü fia és unokája legutóbb uj munkáikat bocsátották a nyilvánosság elé, ezeket is belevonjuk figyelmünk körébe, annyival inkább, mert szintén méltánylást érdemlő vérbeli irók. Ez szolgáljon magyarázatául . annak, hogy előadásomban nem egy, hanem három Szász Károlyról emlékezem meg. A dolog természetével jár, hogy a legidősebbik, aki már a múlté, s mkább csak irodalomtörténeti, mint elevenül ható érték, s a legfiatalabbik, akinek még csak egy verskötete jelent meg, s igy ma még mkább csak szép igéret, mint kész beteljesedés: kevésbbé érdekelheti a mai kor emberét, mint az, aki kortársunk, velünk él és hozzánk szól államférfiúi megnyilatkozásaiban és irodalmi müveiben. Elegendő okom van tehát arra, hogy személyes ismeretségünk révén is az ő méltatásával foglalkozzam a legkészségesebbeu. » A nagyapa Szász Károly, akit a püspök névvel különböztethetünk meg a legkönnyebben a többitől, nemzeti küzdelmekkel teljes korának egyik legképzettebb férfia volt, aki a litterátori pálya iránt korán mutatkozó rendkívüli érzékét családi örökségül hozta magával és származtatta utódaira Theológiai, filózófiai, matematikai ismeretei papi, tanári hivatalba és püspöki méltóságra emelték, hivatása szerint azonban ezek mellett, sőt ezek fölött, a költészet valamennyi ágát sikerrel művelő iró s még annál is termékenyebb műfordító volt. Költészete majdnem egyenlő arányban oszlik meg a líra, éposz és dráma között. Egyszerű, természetes, őszinte lírája tiszta erkölcsi világának érzéseit lopja szivünkbe s külső és belső formájának művészetével egyaránt kellemes élményt nyújt; epikája jól megválasztott jeles elődök nyomdokán halad s jóval túlhalad az átlagon; drámai munkáiban is nagy becsvággyal keresi az érvényesülést s ezekben i§7 mint eposzaiban az elméleti képzettség teljes fegyverzetével igyekszik megvalósítani nyugtalan költő ábrándjait. Lírai költeményei hazafias, vallásos, családi tárgyúak, s bőséges példát nyújtanak az érzelem valamennyi fokozatának költői feldolgozására. Közülük egynéhány, péL i dául A magyar zene, Hazámhoz, A | kis Ilonka emlékezete, annyira át• ment a köztudatba, hogy legnagyobb értékeinkkel versenyez. Különösen az ódaszerü költemények MfaáettÉM ke?áat«: 'Nrmefe; )#f T«!szőv«tkexeti Kttxpavi BtoUp8.it, I, Iwtfey Itiklós-ét 119/lí! írásában volt mestere a győzedelmes költői erőnek, s mint az akadémia többszörös győztese ezen a területen hosszú időn át annyira uralkodik, hogy teljes joggal mutathatunk páratlan sikereire Epikai munkásságát már tizenkilenc éves korában Murány hölgyei cimü költői elbeszélésével kezdte meg, Hedvigjével, Zrínyijével, Trencséni Csák-jával, majd Almosával folytatta s 1874-ben Sa lamonával fejezte be. Tárgyát mindenütt szerencsésen választja meg előadása folyamatos, technikája ki fogástalan; de Arany János után nemcsak a zajos sikerről, hanem még az élénkebb érdeklődésről is le kell mondania, s más területen keh a tehetségének inkább megfelelő méltánylást és elismerést keresnie és biztosítania. Fokozott mértékben érvényesnek tetszik ez a megállapítás Szász Károly drámai munkáira, amelyek még inkább smylik az eredetiség hiányát, S mint nem színpadra termett könyvdrámák ma már legteljesebb irodalomtörténeti jelentőségűek. Túlnyomó re torikai szépségük inkább megnehezíti, mmt elősegíti a tragikai mag szárba szökkenését s lehetetlenné teszi az igazi tragikai hatást. E tekintetben épen ugy, mint az époszbán, elméleti teljes képzettségével nem tart lépést az elvont szabályok gyakorlati alkalmazása. Általában véve inkább receptív, mmt produktív tehetség. Minden érdekli, minden hatásra visszhangot ad s utói nem érhető verselő készséggel juttatja kifejezésre, amit mondani akár. Nagy tragikuma, hogy olyan költők kortársa volt, akik még nagyobb tehetséggel és több eredetiséggel jelentékenyebb sikereket arattak az ő hogy magyar. És amikor az utolsó sort vele együtt énekeltem, a leány meglepetve fordult hozzám: — ön is magyar? — Igy ismerkedtünk meg

v Bálnay Teklával és három angol tesjórével, Tekláról rögtön kiderítettem, hogy kitűnő családból való tirileány, akit szülei épp azért helyeztek ei ebben a szigorú erkölcsű penzióban, hogy olyan helyen legyen, ahol nem fenyegeti semmi veszély. Most már Teklával együtt énekeltünk el néhány magyar dalt az angolok és az amerikai előtt, sőt bemutattuk nekik a csárdás nevü magyar táncot is. Közönségünk el volt ragadtatva. De nem ugy a land-ladi, aki vigyázott penziója legszigorúbb tónusára. Megjelent a csinos szobaleány és egy kis levelet, valóságos ultimátumot kézbesített Tekla kisasszonynak. A levél igy hangzott magyar fordításban: »Kedves Kisasszony! Éneklés és tánc nálunk csak a táncórák, illetve énekórák alatt van megengedve. Viselkedése különben is felforgatja házunk rendjét és ezért kénytelen vagyok sajnálattal értesíteni, hogy szobáját kiadtam. Legyen szíves tehát még ma kiköltözni. Teljes tisztelettel a land laédu Tekla összetépte a levelet és sirva fakadt. • A három angol, az amerikai és én, mmt lovagias férfiak véd és dacsszövetséget alkottunk Tekla érdekében. Elhatároztuk, hogy szembeszállunk a landlédivel ás nem engedjük meg, hogy kitessékelje Tekla kisasszonyt. De a landlédi hallatlanul erélyes tudott lenni, ha akart. Tekla holmija már szépen, rendesen öszsze volt csomagolva a penzió irodájában és Tekla szobájában egy vén angol kisasszony Magazinok és könyvek közé temetve fogadott bennünket. Ö volt az uj lakó. j Teklán hallatlan sérelem esett. Ebben mind az öt lovagja megegyezett. És elhatároztuk, hogy bosszút állunk ezért a landlédin. Este fél tizenegyig együtt maradtunk a kertben. Hiába hívtak minket a tablé d'hote-hoz, mi a kertben vacsoráztunk. Mindenki kívülről hozatott ennivalót. A landlédi látta, hogy veszedelmes lázadással áli szemben és minduntalan hozzánk küldte a szobalányt, vagy az üzletvezetőt a legkülönbözőbb hadüzenettel, vagy békeajánlattal. Válaszunk mindig ugyanaz volt: Tessék kiüríteni < Tekla kisasszony szobáját, hogy az éjjelt még ott tölthesse, holnap aztán majd újra tárgyalunk. Féltizenegykor a szigorú házirend szerint a penzió elcsöndesedett. Mindenki aludt, Csak mi, lázadók voltunk ébren a kertben. Az alagsorban lévő konyha ajtaját nyitva felejtették és onnan kihoztunk fazekakat, födőket és egyéb efféle hangszernek is alkalmas tárgyat. Megálltunk a landlédi ablaka alatt és adott jelre olyan macskazenét rendeztünk, hogy az alvók fölriadtak, egy ingben szaladgáltak. Azt hitték, hogy kigyulladt a penzió. öt percig tartott a macskazene. De ez alatt az öt perc alatt műiden borzalmát láttuk annak, amikor a hidegvérű angolok elvesztik a fejüket. A macskazenére az volt a felelet, hogy a penzió minden ajtaját, bejáratát szigorúan elzárták előttünk. Valóságos ostromállapotba helyezték a házat. A három angol, az amerikai, Tekla kisasszony és én, ki voltunk zárva. Abbott, az én amerikai barátom tanácsba hívta a lázadókat. — Uraim, — szólt, eddig tréfa 5 volt a dolog, de most kezd komolyra fordulni. Ne felejtsük el, hogy ennek az éjszakának egyetlen áldozata van és ez Tekla kis- j asszony. Az ő becsületét csak ugy menthetjük meg, hogyha valame. ! lyikünk a többi előtt esküvel ki- j jelenti, hogy Tekla kisasszonyt a i lehető legrövidebb idő alatt fele- ' ségül veszi. Én magam ez-t az esküt szívesen leteszem, ha a kisaszszonynak, vagy esetleg az uraknak nincs ellene kifogása. — Én is leteszem! — Én is! — Én is! — Nincs más hátra, — szólt Abbot, — minthogy sorsot huzzunk. Valamennyiünk nevét egyforma cédulára irta az amerikai, kalapba tette és Teklának behunyt szemmel ki kellett húznia az egyik cédulát- Ezt megtette és hangosan felolvasta: — sAbbott Abbptt mélyen meghajolt a kisasszony előtt és szólt: — Ettől a pillanattól fogva ön a feleségem. Istetn és emberekelőtt esküszöm, hogy a törvényes házas ságot az emberileg lehető legrövidebb idő alatt megkötöm önnel Egy hét műívá Abbott feleségül vette ' Teklát. Taaiujuk a három angol ifjú kö zül kettő volt, két etoni diák, aki ket a peffizióban okozott bptránymi att elcsaptak az etoni egyetemről. A harmadik egy lord fia, csak ugy menekült meg a kicsapás elől, hogy apja a saját kastélyában három hónapig szigorú »ketrecbe:< zárta.