Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-26 / 21. szám

tWI. január 26. jtöftíYTDÉK. mindig jóhiszemű törekvésénéi s igy nem rajta mult, hogy mögöt­tük a második hellyel kellett be­érnie. De igy is főosziopa az Arany i'skoljának s előkelő repre, zentása az úgynevezett akadémiai költészetnek. Bizonyára elsősorban ezért ke­reste érvényesülésének útját a rá­termettségévei teljesen egybehang zó műfordításban, amely téren pár ját ritkitóan termékenynek bizo­. nyúlt és szinte hihetetlenül nagy eredményeket ért el. Megértője a gondolatnak, Ítélője a hangulat­nak és érzelemnek, művésze a ver­se lé sriek. Fejlett izlése csalhatat­lan a lefordítandó munkák megvá­lasztásában, alkalmazkodó képes­sége páratlan az eredeti mü szép­ségeinek követésében, szorgalma kifogyhatatlan az értékek lehető­ségig teljes kiaknázásában. Mások inkább csak műkedvelő forditókul tűnnek fel, ha költőnk­nek ezirányu működésével állítjuk szembe őket; olyan nagyszámú s annyira változatos tartalmú mü­vet azonban, mint Szász Károly, ezideig senkise fordított nyelvünk­re. Erre volt legnagyobb hivatott­sága. Német, francia, angol, la­tin írókból vett kisebb műfordí­tásai három kötetben jelentek meg. Neki köszönhetjük Shakspere és Moliére több darabját, a magyar Schülert, a Nibelung-éneket s kü­lönösen Dantét, mint képességé­nek legnagyobb teljesítményét. Ha mindezekhez hozzávesszük hogy lefordított Íróinak élet- és jellemrajzával, több munka eszté­tikai méltatásával, egyházi és vi­lági beszédeivel % főleg a világ­irodalom nagy eposzairól irt két­kötetes tanulmányával a prózai irodalom terén is maradandó ér­tékű munkát végzett, tiszteletre­méltó összmunkásságának ered­ményeiért büszkén tekinthetünk vissza mindenképen kiváló egyé­niségére, aki apostoli buzgóság­gal ápolta a költészet Vesta-tüzét, hogy annak a lángjánál, mint egy találó észrevétel mondja, az el­jövendő lángész bizton gyújthassa meg a maga fáklyáját. Második Szászunkat hosszú időn keresztül a legifjabbnak hívták Ma már életének hatvanötödikévé be lépett s emlegetésénél ugy já­runk el célszerűen, ha megkülön­böztetésül a politikus melléknevet adjuk neki. A minisztériumban megkezdett tisztviselői pályáját ugyanis idejekorán a politikával cserélte fel s mint képviselő rö­videsen a képviselőház alelenöke, majd elnöke, s őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa lett s ezzel a kitüntetéssel a régi magyar köz­élet kitűnőségeinek társaságában a legmagasabb poicra emelkedett. Ritka szép pályáját nagy eu­rópai körutazással kezdte meg, ami igen tágas látókör szerzésére nyújtott neki alkalmat. Ez a szé­les látókör, a dolgoknak és eserné. nyeknek magasabb szempontból való megítélése igen erős és sze­rencsés kritikai érzékkel egészí­tette ki szintén korán megnyilat­kozó költői és irói tehetségét, amelyet elődeihez hasonlóan tel­jes rákészültség, őszinteség és sok­oldalúság jellemez; memoir-irodal­munk is hiányos lenne az ő emlék­iratai nélkül. Méltán látjuk tehát őt az Akadémiában és a Kisfaludy Társaságban. Költeményei az egyetemi ma­tinék felolvasó asztalánál feltű­nést keltettek. írói himevét szín­müveivel fokozta (A múzsa. Ka­tolnai ur házasodik, Kántorné), amelyek a Nemzeti Színház műso­rán is szerepeltek, különösen pe­dig A botrány cimü drámájával, amely akadémiai koszorút is nyert ötletes, szellemes vénája szinte kifogyhatatlan; nagy hajlama van a humorra is. Versek címmel ki­adott lirai költeményeit az érzel­mek tisztasága, gyöngédsége jel­lemzi; viszont az ő jellemző ereje Tisza István-jában tündöklik fé­PETROY iCil SZEYETISZLAV, DITA PARLO és MARCELL A ALBANÍ játsaáfc együtt a főszerepet A KELET TITKAI a 3 és fél millió aranymárkés UFA Wlágfilmben, melyet csak 1 napig, hétfőn mutat be az Apollo. Szombaton és vasárnap utoljára NOÉ BÁRKÁJA 2 részben, 11 felvonásban egyszerre . Hétfőn csak 1 napig "^Hl NAGY U F A SZENZÁCIÓ! DITA PARLO, MARCELLA ALBANI, és PETROVICH SZVETiSZLAV •gvüttes szereplésével KELET TITKAI Romantikus szerelmi térténet 10 felvonásban UFA HÍRADÓ GYÖNGYFÉNYLÁ i W *WW MH I l nyesen. Elbeszélő tehetségének Balogh hadnagy története cimü kötetével és A szabadfalvi pap leánya cimü verses regényével adta bizonysá­gát. Ez utóbbi egészen friss mun­kája az irónak s kiválóan alkal­mas arra, hogy költői invencióját és előadásbeli virtuozitását szem­léltesse. Meséje egyszerű, mint az a kör, amelyből tárgyát meríti: egy paplány szülei kívánságára, kötelességből, szerelem nélkül megy férjhez, gyermeke is szüle­tik s ez a gyermek váltja meg kirsát, hogy első szerelme emlé­kéhez való hűségét a nyugodt öregség boldogsága aranyozza meg A regény hőse Balogh Katinka, kit a hűség és kötelesség harca sok szenvedés után végre is az üdvözült mártírok sorába emel. Gerendi Márton hamar elfelejti az első ideált; de épen abban éri utol a tragikum, hogy mikor tuda­tára ébred annak, milyen kincset vesztett el: újból fellángoló sze­relmének annyira rabja lesz, hogy két kosár se józanítja ki többé. Késő boldogságának inkább szen­vedő, mint cselekvő hőse s min­den balsorsáért csak önmagát okol hatja; de jó az Isten, hogy a gyer­mek utján mégis csak egymás kar­jába s a családi örömök kikötő­jébe jutnak. Szerelmeseűik történetét any­nyira át- meg áthatja a költő személyes együttérzése s ennek az együttérzésnek lépten-nyomon való megnyilatkozása, hogy szinte elejétől végéig a saját élményei színében tűnik fel. Igazi lirai re­gény ez a kis elbeszélés, mintául vehető példaképe költészetünk e ritka műfajának. Részleteiben ta­lán még sikerültebb, mint teljes egészében; a Kiskunság, a szüret & képviselőválasztás rajza, az út­leírás elevensége s különösen a sürün alkalmazott életbölcseleti gyöngyszemek és jeles mondások nemcsak érdekessé, hanem vonzó­vá is teszik a' kedves olvasmányt. Különösen megható az a rajon­gás, amellyel irónk a régi idők jó szokásait és erkölcseit magasz­talja a modern világ szélsőségekre hajlamos kifogásával és viseleté­vel szemben. Ez a tiszta levegő, a polgári erények éreztetése és ál­talában költőnk világszemlélete különösen fiatal leányok "számára nagyon ajánlhatóvá teszik Szász Károly olvasását abban is, amit mond, abbban is, amit elhallgat. Mikor vele vagyunk, nem a hiu ábrándok világában járunk, ha­nem a való életben, ahol mindig a szépet keresi s előadása bájával a nemszépet is kellemessé vará­zsolja. Lelkűnkhöz könnyen férkőző közvetlensége különösen emlékira­taiban érvényesül. Ilyen tárgyú kö­tetei: Várszínházi emlékek. Em­lékezések a vörös uralomra. Em­lékek stb. Csodás melegség tölti el a lelkemet, valahányszor e. leg­utóbbi szép könyvét lapozgatom s hatása alatt a magam ifjúságának küzdelmeire gondolok: egyetemi választási alkotmányos küzdel­meink elevensége, matinéink visz­sza nem hozható gyönyörűsége, az önkéntesi esztendő sok humora az első bálok soha el nem m*l<'' illúziója mind végtelenül kellemes hangulatba ringat. Hej, régi ifjú­ság, boldog ifjúság! És mennyi megörökíteni való em léket dolgoz fel az általa ismert irókra vonatkozó feljegyzéseiben, akik az ő szülei házának gyakori vendégei voltak! Mennyi derű su­gárzik meleg előadásában, meny­nyi művészet a legegyszerűbb esz­közökkel megindító stílus egyéni­ségében és andalító nyelvmuzsi­kájában! Bizony nagyon érzéket­lennek kell lennie annak, aki ezek­ben az oktatva gyönyörködtető visszaemlékezésekben nem talál műélvezetet s bizony mondom, hogy irónk nemcsak érdekes ko­rának, hanem a saját nemes egyé niségének is méltó emléket állított az Emlékekben! Kritikai munkásságának sürün megujuló termékei az idők folya­mán, sajnos, elmerülnek a napi­sajtó tengerében, pedig szintén ér­demesek lennének az összegyűj­tésre és megörökítésre. Ezirányu munkásságának legértékesebb gyü möicse az a bírálat, amelyben Mak kai Sándor püspök Ady-könyvét (Magyar fa sorsa) részesítette. A kizárólagos uralomra törekvő áram lattal nem törődve, bátran száll szembe azzal a felfogással, hogy csak Petőfi és Ady nevezhető köl­tői zseninek s hogy Ady az egyet­len vallásos magyar költő. Fejte­getésének főérdeme, hogy Ady köl tői értékét az őt megillető helyre allitja. * Három Szász Károlyunk legif­jabb tagjának első, s ma még egyetlen verseskötete A mi nó­tánk, amely az Auróra-kör kia­dásában az imént jelent meg s amelyet irónk az unoka hálás ke­gyeletével költő-püspök * nagyatyja emlékének szentelt. E kedves kis könyvhöz a két költő korát át­hidaló apá irt megható előszót, amelynek tartalma és hangja egy­aránt szerencsésen elkerüli az ér­dekeltség folytán előállható kifo­gást vagy ellenvetést s a munkát a szokásos jóindulatu ajánlásfélé­nek teljes mellőzésével sorsára bocsátva azzal a megjegyzéssel, szinte követeléssel inditja útnak, hogy feleljen magáért mindenben. Pályája kezdetén majdnem min­den írói tehetség a musthoz ha­sonlítható, amelynek ki kell forr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom