Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-26 / 21. szám
tWI. január 26. jtöftíYTDÉK. mindig jóhiszemű törekvésénéi s igy nem rajta mult, hogy mögöttük a második hellyel kellett beérnie. De igy is főosziopa az Arany i'skoljának s előkelő repre, zentása az úgynevezett akadémiai költészetnek. Bizonyára elsősorban ezért kereste érvényesülésének útját a rátermettségévei teljesen egybehang zó műfordításban, amely téren pár ját ritkitóan termékenynek bizo. nyúlt és szinte hihetetlenül nagy eredményeket ért el. Megértője a gondolatnak, Ítélője a hangulatnak és érzelemnek, művésze a verse lé sriek. Fejlett izlése csalhatatlan a lefordítandó munkák megválasztásában, alkalmazkodó képessége páratlan az eredeti mü szépségeinek követésében, szorgalma kifogyhatatlan az értékek lehetőségig teljes kiaknázásában. Mások inkább csak műkedvelő forditókul tűnnek fel, ha költőnknek ezirányu működésével állítjuk szembe őket; olyan nagyszámú s annyira változatos tartalmú müvet azonban, mint Szász Károly, ezideig senkise fordított nyelvünkre. Erre volt legnagyobb hivatottsága. Német, francia, angol, latin írókból vett kisebb műfordításai három kötetben jelentek meg. Neki köszönhetjük Shakspere és Moliére több darabját, a magyar Schülert, a Nibelung-éneket s különösen Dantét, mint képességének legnagyobb teljesítményét. Ha mindezekhez hozzávesszük hogy lefordított Íróinak élet- és jellemrajzával, több munka esztétikai méltatásával, egyházi és világi beszédeivel % főleg a világirodalom nagy eposzairól irt kétkötetes tanulmányával a prózai irodalom terén is maradandó értékű munkát végzett, tiszteletreméltó összmunkásságának eredményeiért büszkén tekinthetünk vissza mindenképen kiváló egyéniségére, aki apostoli buzgósággal ápolta a költészet Vesta-tüzét, hogy annak a lángjánál, mint egy találó észrevétel mondja, az eljövendő lángész bizton gyújthassa meg a maga fáklyáját. Második Szászunkat hosszú időn keresztül a legifjabbnak hívták Ma már életének hatvanötödikévé be lépett s emlegetésénél ugy járunk el célszerűen, ha megkülönböztetésül a politikus melléknevet adjuk neki. A minisztériumban megkezdett tisztviselői pályáját ugyanis idejekorán a politikával cserélte fel s mint képviselő rövidesen a képviselőház alelenöke, majd elnöke, s őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa lett s ezzel a kitüntetéssel a régi magyar közélet kitűnőségeinek társaságában a legmagasabb poicra emelkedett. Ritka szép pályáját nagy európai körutazással kezdte meg, ami igen tágas látókör szerzésére nyújtott neki alkalmat. Ez a széles látókör, a dolgoknak és eserné. nyeknek magasabb szempontból való megítélése igen erős és szerencsés kritikai érzékkel egészítette ki szintén korán megnyilatkozó költői és irói tehetségét, amelyet elődeihez hasonlóan teljes rákészültség, őszinteség és sokoldalúság jellemez; memoir-irodalmunk is hiányos lenne az ő emlékiratai nélkül. Méltán látjuk tehát őt az Akadémiában és a Kisfaludy Társaságban. Költeményei az egyetemi matinék felolvasó asztalánál feltűnést keltettek. írói himevét színmüveivel fokozta (A múzsa. Katolnai ur házasodik, Kántorné), amelyek a Nemzeti Színház műsorán is szerepeltek, különösen pedig A botrány cimü drámájával, amely akadémiai koszorút is nyert ötletes, szellemes vénája szinte kifogyhatatlan; nagy hajlama van a humorra is. Versek címmel kiadott lirai költeményeit az érzelmek tisztasága, gyöngédsége jellemzi; viszont az ő jellemző ereje Tisza István-jában tündöklik féPETROY iCil SZEYETISZLAV, DITA PARLO és MARCELL A ALBANÍ játsaáfc együtt a főszerepet A KELET TITKAI a 3 és fél millió aranymárkés UFA Wlágfilmben, melyet csak 1 napig, hétfőn mutat be az Apollo. Szombaton és vasárnap utoljára NOÉ BÁRKÁJA 2 részben, 11 felvonásban egyszerre . Hétfőn csak 1 napig "^Hl NAGY U F A SZENZÁCIÓ! DITA PARLO, MARCELLA ALBANI, és PETROVICH SZVETiSZLAV •gvüttes szereplésével KELET TITKAI Romantikus szerelmi térténet 10 felvonásban UFA HÍRADÓ GYÖNGYFÉNYLÁ i W *WW MH I l nyesen. Elbeszélő tehetségének Balogh hadnagy története cimü kötetével és A szabadfalvi pap leánya cimü verses regényével adta bizonyságát. Ez utóbbi egészen friss munkája az irónak s kiválóan alkalmas arra, hogy költői invencióját és előadásbeli virtuozitását szemléltesse. Meséje egyszerű, mint az a kör, amelyből tárgyát meríti: egy paplány szülei kívánságára, kötelességből, szerelem nélkül megy férjhez, gyermeke is születik s ez a gyermek váltja meg kirsát, hogy első szerelme emlékéhez való hűségét a nyugodt öregség boldogsága aranyozza meg A regény hőse Balogh Katinka, kit a hűség és kötelesség harca sok szenvedés után végre is az üdvözült mártírok sorába emel. Gerendi Márton hamar elfelejti az első ideált; de épen abban éri utol a tragikum, hogy mikor tudatára ébred annak, milyen kincset vesztett el: újból fellángoló szerelmének annyira rabja lesz, hogy két kosár se józanítja ki többé. Késő boldogságának inkább szenvedő, mint cselekvő hőse s minden balsorsáért csak önmagát okol hatja; de jó az Isten, hogy a gyermek utján mégis csak egymás karjába s a családi örömök kikötőjébe jutnak. Szerelmeseűik történetét anynyira át- meg áthatja a költő személyes együttérzése s ennek az együttérzésnek lépten-nyomon való megnyilatkozása, hogy szinte elejétől végéig a saját élményei színében tűnik fel. Igazi lirai regény ez a kis elbeszélés, mintául vehető példaképe költészetünk e ritka műfajának. Részleteiben talán még sikerültebb, mint teljes egészében; a Kiskunság, a szüret & képviselőválasztás rajza, az útleírás elevensége s különösen a sürün alkalmazott életbölcseleti gyöngyszemek és jeles mondások nemcsak érdekessé, hanem vonzóvá is teszik a' kedves olvasmányt. Különösen megható az a rajongás, amellyel irónk a régi idők jó szokásait és erkölcseit magasztalja a modern világ szélsőségekre hajlamos kifogásával és viseletével szemben. Ez a tiszta levegő, a polgári erények éreztetése és általában költőnk világszemlélete különösen fiatal leányok "számára nagyon ajánlhatóvá teszik Szász Károly olvasását abban is, amit mond, abbban is, amit elhallgat. Mikor vele vagyunk, nem a hiu ábrándok világában járunk, hanem a való életben, ahol mindig a szépet keresi s előadása bájával a nemszépet is kellemessé varázsolja. Lelkűnkhöz könnyen férkőző közvetlensége különösen emlékirataiban érvényesül. Ilyen tárgyú kötetei: Várszínházi emlékek. Emlékezések a vörös uralomra. Emlékek stb. Csodás melegség tölti el a lelkemet, valahányszor e. legutóbbi szép könyvét lapozgatom s hatása alatt a magam ifjúságának küzdelmeire gondolok: egyetemi választási alkotmányos küzdelmeink elevensége, matinéink viszsza nem hozható gyönyörűsége, az önkéntesi esztendő sok humora az első bálok soha el nem m*l<'' illúziója mind végtelenül kellemes hangulatba ringat. Hej, régi ifjúság, boldog ifjúság! És mennyi megörökíteni való em léket dolgoz fel az általa ismert irókra vonatkozó feljegyzéseiben, akik az ő szülei házának gyakori vendégei voltak! Mennyi derű sugárzik meleg előadásában, menynyi művészet a legegyszerűbb eszközökkel megindító stílus egyéniségében és andalító nyelvmuzsikájában! Bizony nagyon érzéketlennek kell lennie annak, aki ezekben az oktatva gyönyörködtető visszaemlékezésekben nem talál műélvezetet s bizony mondom, hogy irónk nemcsak érdekes korának, hanem a saját nemes egyé niségének is méltó emléket állított az Emlékekben! Kritikai munkásságának sürün megujuló termékei az idők folyamán, sajnos, elmerülnek a napisajtó tengerében, pedig szintén érdemesek lennének az összegyűjtésre és megörökítésre. Ezirányu munkásságának legértékesebb gyü möicse az a bírálat, amelyben Mak kai Sándor püspök Ady-könyvét (Magyar fa sorsa) részesítette. A kizárólagos uralomra törekvő áram lattal nem törődve, bátran száll szembe azzal a felfogással, hogy csak Petőfi és Ady nevezhető költői zseninek s hogy Ady az egyetlen vallásos magyar költő. Fejtegetésének főérdeme, hogy Ady köl tői értékét az őt megillető helyre allitja. * Három Szász Károlyunk legifjabb tagjának első, s ma még egyetlen verseskötete A mi nótánk, amely az Auróra-kör kiadásában az imént jelent meg s amelyet irónk az unoka hálás kegyeletével költő-püspök * nagyatyja emlékének szentelt. E kedves kis könyvhöz a két költő korát áthidaló apá irt megható előszót, amelynek tartalma és hangja egyaránt szerencsésen elkerüli az érdekeltség folytán előállható kifogást vagy ellenvetést s a munkát a szokásos jóindulatu ajánlásfélének teljes mellőzésével sorsára bocsátva azzal a megjegyzéssel, szinte követeléssel inditja útnak, hogy feleljen magáért mindenben. Pályája kezdetén majdnem minden írói tehetség a musthoz hasonlítható, amelynek ki kell forr-