Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-31 / 298. szám

1929. december 31. jrtfttVIDBK. 3 mat, de arcom nem a büszkeség pírjában 'égett, hanem mintha szégyenkeznem kellett volna azon, hogy most, amikor az ország Mohácsnál is sufyosabb napjait éli, én eltávozom az őrhelyről. Annál nagyobb hódolattal és csodálattal nézem azokat a vezéreket, akik ezekben a válságos időkben is kitartanak az élen. Ez a hősiesség talán még a harctéri hősiességnél is nagyobb. A gránitszilárdságu elhatározások példaképe vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, akit a magyarok Istene sokáig éltessen. Eszményi alakja közöttünk marad... A lelkesedéssel fogadott, gyújtó hatású köszöntő után Kiss Péter róm .kath. esperes, polgári félkész mondott beszédet, amelyben a távozó Kubassy Béla főszoirót méltatta. Harminc éven át fejtett ki itt önzetlen, becsületes munkát, küzdött a harctereken és kinos fogságot szenvedett éveken át. Fájdalommal tölt el bennünket távozása, de tudjuk, hogy eszményi alakja itt él, itt hat közöttünk és 'figyelmeztet, miként kell édes magyar hazánkért önzetlenül küzdeni. Isten áldását kéri a távozó föszoIgaDÍróra. Bánkövy Kornél kath. lelkész köszönti Erdőhegyi Lajos főispánt Újra lelkes taps, majd Bánkövy Koméi róm. kath. lelkész, a kiváló szónok kelt nagy hatást Erdőhegyi Lajos főispán méltató, markánsan jellemző beszédével, amelynek során a következőket mondotta: Bánkövy Kornél büdszentmihályi lelkész köszönti Erdőhegyi főispánt. Méltóságos Uram! Igen tiszteit közönség! Énrám mindig mély hatással van a napnyugta. Szomorú hangulatot csai ki a lelkemből az őszi hervadás, — a sárguló, hulló falevél, a pompavesztett virág. Ilyesféle borongó hangulat nyomakodott rám a délelőtt folyamán, amikor egy szép, férfiasan betöltött közpályán sok-sok érdemet szerzett Béla barátomat elvonulni láttam. Hiszem és remélem, hogy midőn a közpályáról elvonul, nem vész el értéke sem nekünk, akiknek szeretetét 26 éves barátság edzette meg, sem annak a drága földnek, amelyre a szomorú magyar sors könnye harmatozik. Ilyen borongós hangulattal vagyok telitve, Uraim, - és mégis ünnepelek! Ünnepelek és a köztisztviselő búcsúján, — köszöntöm azt a volt köztisztviselőt, aki a saját tudása, tehetsége és egyéniségével abból a sorból emelkedett fel a főispáni székbe. Köszöntöm a főispánunkat, mint áki először jelenik meg járásunkban, mint reprezentása a kormányhatalomnak, mint főispánja nemes vármegyénknek! Első aktusa szomorú, mert egy köztisztviselő, szép pályának lenyugvását látja, de felemelő, mert ezzei mutatta meg Őméltósága, hogy a férfiasan elvégzett munkát szereti s annak a munkását megbecsüli. Uraim! Szabolcsvármegye olyan különösen termékeny éles elmékben, bölcs férfiakban, rátermett lelkekben, hogy neki nagy férfiakért, vezető emberekért soha sem kell á szomszédba menni. A mi főispánjaink kieső galériájában — igy gondolom — sohasem volt még más, mint Szabolcs szülötte. Alighogy eltávozott a méltán nagynak nevezhető Kállay főispánunk, a találgatások első idejében csodálatos biztonsággal mondottam, hogy a mi főispánunk Erdőhegyi Lajos lesz. Én éreztem és tudtam, hogy a kormány bizalma nem juthat másnak, mint ennek az érdemes férfiúnak, aki csakugyan hazajött, hogy energiáit, tevékenységét szülőföldjére árassza, amely munkát feltétlen áthatja szülői megyéjének veleszületett rajongó szeretete. Méltóságos Uram! Főispánnak lenni Kállay Miklós után, nem kis feladat. Biztosan hisszük és reméljük, hogy Méltóságodban is megtaláljuk azt, akit elvesztettünk Kállay Miklósban, a vármegye jóságos szerény, nagytudásu fenkölt lelkű, s ha kell vaskezü atyját és vezérét! A Méltóságod célkitűzéseit ismerjük, hallottuk. És Uraim, a főispáni székből elhangzottak legszebb része az volt, amikor az uj főispán minden célkitűzésének sikerét, minden fáradozásának a gyümölcsét csak akkor remélte, ha a jóságos Isten áldása és segítsége kisérni fogja munkájában. Ezen confessionáfís megnyilatkozása nyitott könyvként tárta elénk a lelkét! Méltóságos Uram! Mi nemcsak szerény munkásai leszünk nemes törekvéseinek, de buzgó keresztény testvérei is azon hő imádságban, hogy nemes törekvéseit áldja segítse az Ur, s vigye diadalra mindazon gondolatát és elhatározását, amellyel embertársainak, szűkebb és tágabb hazájának szomorú magyar sorsán enyhíteni kivánl Most szomorú ünnepre jött!! Engedje meg a jóságos Ég. hogy mint vármegyénk vezére jöjjön közénk arra az ünnepre amikor nagy »buzgő imádság fog epedezni százezrek ajakán«! A jóságos Isten tartsa, éltesse sokáig a mi főispánunkat, s vezesse diadalra nemes célkitűzéseiben! Percekig tartó taps zug fel Bánkövy Kornél szavai nyomán és általános lelkesedéstől fogadottan emelkedik szólásra Erdőhegyi Lajos 3r. főispán, hogy - elmondja mélyen szántó beszédét, amelynek minden megállapítását hatalmas ovációval, zajos tetszéssel fogadja a tiszalöki járás közönsége. Különösen erős visszhangot keltenek a nincstelen magyar testvéreket átfogó szeretettel köszöntő és felekezeti békét hirdető szavak. A főispán nagyhatású beszéde a következő volt: 1 Uraim! Mindenekelőtt hálásan köszönöm azokat a kitüntető, kedves és meleg szavakat, mélyekkel Bánkövi Kornél t. barátom a maga, valamint az önök nevében az imént engem köszönteni szives volt. Köszönet Bánkövi Koméi t. barátomnak nemcsak a melegségért, amely az ő szavaiból felém árad, hanem azért is, mert e felszólalásával nekem e vármegye élére kinevezett főispánnak alkalmat és módot nyújtott, hogy önök között felszólalhassak s ha csak rövid idő re is, de egy pár pillanatra az emlékezés szárnyain visszaszállhassak a múltba, a manapság oly gyakran visszasírt derűsebb és boldogabb békeidőkbe. Mielőtt tovább mennék, méltóztassanak nekem megengedni, hogy e_gy kijelentést, egy megállapítást tegyek. Végtelen örömmeí" tölt el, hhogy engem a ref. főispánt e vár megye egy ilyen illusztris kath. lelkipásztora köszöntött, mint Bánkövi Kornél t. barátom. Ebből látom, hogy e vármegye kath. társadalma felismeri, honorálja nálam, hogy a felekezeti béke az én számban nem frázis, avagy üres szóvirág. S bár egyházamnak hü fia vagyok, mégis mint főispán ténykedésemben nem vex zet más, mint izzó magyarságom. ' Mely erős hitem és meggyőződésem szerint kell, hogy egyedül irányítson ma e Csonka-Országban mindenkit, de elsősorban azokat, akik vezető pozíciót töltenek be! Nem mint idegen jöttem önök közé Uraim! Nem mint ismeretlen, nem mint idegen jöttem Önök közé. Lehet, hogy kevesen tudják, de igy van. Engem e járáshoz, e járás székhelyéhez Tiszalökhöz, egyrészt a boldog és gondtalan gyermekkor kedves emlékei, másrészt a mindent rózsaszínben látó Tiatal évek talán teljesen soha el nem mosódható, soha el nem halványuló édes kötelékei fűznek. Mint gyermek ugyanis T. Uraim valaha sok-sok kedves és go'ndtálan napot töltöttem el az Önök egykoron nagy közszeretetnek örvendő és nagy köztiszteletben álló volt főszoígabirájuk néhai Dobos Imre házánál — kinek családjához engem anyai ágon igen közeli rokoni szálak fűztek. S később pedig — azt hiszem erre már az itt lévők között is többen emlékeznek — épen az önöktől most búcsúzó főszoígabirájuk mellett töltöttem, — mint kezdő szolgabíró — bár nem sok — de egy pár igen kedves hónapot. Kit épen ez idő alatt tanultam meg már nemcsak mint jóbarátot, de mint szorgalmas tisztviselőt és kiváló hivatalfőnököt szeretni, tisztelni és becsülni. Milyen legyen ma a mag\ar szolgabíró? Uraim! Hogy mint uj főispán most programmot adjak Önöknek az talán felesleges, megtettem azt a beiktatásom alkalmával, ismétlésekbe tehát nem bocsájkozom. De azt hiszem fogja érdekelni önöket, hogy mint uj főispán milyennek gondolom, milyennek képzelem én ei a közigazgatás azon tisztviselőit — kik kint élnék itt önök,

1 között a vidéken — kik közvetlenül érintkezésben állnak hivatásuknál fogva a közönséggel a néppel. S elsősorban milyennek is képzelem én el, hogy legyen egy ilyen járás vezetőjét, főszolgabiráját, mint az Önök járása. Egy ilyen járásét Tisztelt Uraim, melyben áz ország legfelsőbb társadalmi rétegéhez tartozó nemes tradícióktól 'átitatott s a nemzetnek, a hazának már sok kiváló egyéniségeket adó családok mellett ott találjuk egyrészt az ország újraépítésének ma. gasztos munkájától áthatott, komoly és öntudatos kisgazdái nagy tömegeit, másrészt a mindennapi falat kenyérért nehéz és verejtékes munkát végző nincstelenek, szegények nek az ezreit. Egy ilyen járás főszolgabírójának nézetem szerint nem elegendő, ha elvégzi a napi postán érkező aktákat s aztán leteszi a tollat. Egy ilyen járás vezetőjére súlyosabb, nehezebb feladatok is háramolnak. Kell, hogy egy ilyen járás főszolgabirája állandóan nyitott szemmel járjon és éber figyelemmel kisérje a járás minden társadalmi rétegének az életét. Segítse, gy^molitsa, vigasztalja a mindennapi megélhetés nehéz gondjaitól kifáradt, néha türelmetlen szegényeket. Legyen vezére, irányitója, a tudni, tanulnivágyó TAVASZ A VIHARBAN HÉTFŐN KEDDEN | Városi Mozgókép Színház Az első ízig-vérig magyar jós azt üzente... Filmregény az 1848-as szabadságharc idejéből 9 felv.-ba» Katonazene és énekkar kiséret Irta : Zsabka Kálmán Rendezte: György István Forgatta : Eiben István FŐSZEREPLŐK: Dltrói Mór Zátony Kálmán Pataki Ferenc György István Zilahy Gyula Zsabka Kálmán Kertész Kálmán Nagy Anna Matyus Mária Rédey Erzti BURLESZK K I S É R Ö MŰSOR Kossuth Lajos azt üzente... és megindul a sárospataki diákság, akiket a bor, dal, meg a szerenád melódiájából ragad ki az ágyú dörgése. A diákokat magával sodorja a nagy élet halálharc, küzdenek, sebeket oszlanak, sebeket kapnak s végén bizony kevesen térnek vissza az elhagyott kedveshez, a családhoz, a baráthoz. Végigviharzik előttünk a nagy föllángolástól az összeomlásig sok nagy eseménye szent harcunknak s háttere az önvédelem lázában halálosan birkózó egész Magyarország. A film büszkesége az újjáéledő magyar filmgyártásnak, bizonysága az áldozatkészségnek, a magyar színészi é« rendezői tehetségnek, mely filmet minden magyar embernek szent kötelessége, hogy megnézze. December 20-én, 30 án ét 31-én, vasárnap, hétfőn és keddea. Jegyelővétel.