Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

14 j^ímmhu 1929. december 25. A moldvai nemesek névjegyzéke Averescu családját azért emelték bojári rangra, mert dédapja kitűnően énekelt, jorga ősapja bolgár kereskedő volt, az Angelescu-család pedig elsőrangú angyal csináló pálinkát árult Az „Arhondologia Moldovei'* megá llapitja, hogy a 7C0 moldvai bojár famíliából csak 400 volt román, a többi idegen, főként gör ögök és bolgárok. — Magyarok is kaptak bojári rangot a moldvai fejedelmektől Kolozsvárról írják: Az ókirályság területe évszázadokon keresztéi »átjáróháza« volt a törököknek, oroszoknak. Ez az állapot a mult század közepéig tartott és rányomta bélyegét a tartományok összes családjaira. Alig akad 'Moldvában és a Havasalföldön olyan família, amely tisztán megőrizhette volna eredeti nemzeti jellegét. Hatalmas számban telepedtek be görögök, bolgárok, oroszok és időnként magyarok is, úgyhogy majdnem minden családról ki iehet mutatni az idegen rokonságot. 1 C. Sión Tőbojár, a moldvai fejedelem pohárnokmestere 1844-ben összeírta az összes moldvai bojár családokat. Nem akart történelmi munkát összeállítani, hanem csak úgynevezett házi használatra készítette el 250 oldalas pergament füzetjét, amelyben leírta minden bojár származását és azokat az adatokat, amelyek tudomására jutottak. A kézirat néhány évtized multán nyilvánosságra került és 1892-ben Gh. Ghibanescu könyvalakban adta ki. A gyalázatos görögök. Sión pohárnok kéziratán végigvonul a határtalan gyűlölet a göröI gök, az úgynevezett fanarioták ellen. Névjegyzékében 700 családi név szerepel, amelyből 200 a gö• rög származású. Sión á legtrágárabb kifejezésektől sem riad viszsza, hogy gyűlöletét a fanariotákical szemben kimutassa. Minden görög származású családhoz hozzáírja: »büdös, ronda görög, az ország átka és veszedelme«. Talán innen származik az a jelszóáradat is, amelyet a román ellenzéki pártok használnak a bojárokkal" és főleg a bratianuistákkal szemben. Előttük minden bojár fanariotának számit s az ország minden baját a török uralom alatt beszivárgott görögök rovására Írják. A fanarioták szidalmazását főleg a regáti parasztpártiak végzik, pedig vezérük, Mihalache maga is fanarióta jellegű családból származik és Sión kimutatja róla, hogy valamelyik ősapja üstfoltozó volt a fejedelmi udvarnál, származására nézve pedig »boIgár jövevény.« Jó hangja volt. A betűrendben összeállított névjegyzék első ismertebb neve: Averescu. Sión pohárnok megállapítja róla, hogy régi moldvai kurtanemes család s a bojári rangot Gavrii Averescu kapta, akinek az apja ortodox pap volt. Gavrii Averescu Calimah Sándor vajda idejében »ragadt« az udvarhoz és amennyiben kitűnő hangja volt és ez tetszett a fejedelemnek. Megtanulta az egyházi énekeket és mindenütt kisérte urát. Még Szentpétervárra is eIjutott

v vele s amikor onnan visszajött, feleségül vette Mihaluca ocnoi kapitány Katinka nevii leányát. (Ez valószínűleg magyar volt). Ezután pohárnokmester, majd dorohoi kerületi főnök lett. »Anghelica vutka«. Az Alexandri család, melyből a költő is származik, görög eredetű. Bojárságot Vasile Alexandri kapott, aki felcseri mesterséget folytatott. Az Alevra családról megjegyzi Sión, hogy igazi £psaládbeli« bojár. De már sokkal rosszabb a véleménye azokról a családokról, amelyekben benne foglaltatik az angheí "(angyal) szó. Ez a»szó ugy került "be az Anghelici, Angheluta és Anghelescu nevekbe, hogy valamelyik ősük angyalcsináló-pálinka árusítással foglalkozott. — Egyébként ezek is görögök s az egyikről feljegyzi a pohárnokmester, hogy korcsmája volt és jó »anghelica vutkát« készített. A Buzdugan család, amely csángó területen, Faraoni-Forrófalva községben lakik, havasalföldi származású. Azt irja Sión, hogy az első Buzdugan 1760 körül jött Moldovába, igazi bojár volt, de »a családnak nincs szerencséje«. A Ventura-csalákf. A Ventura-család egyik tagja, Mariora, manapság nagyon fontos _ diplomáciai küldetést tölt be Párisban. Mariora Ventura egyike a leghíresebb párisi drámai színésznőknek és nagyon előkelő politikai körökben fordul meg. Családjáról Sión a következőket allapitja meg: »Ventura, ez is átkos görög família, valamelyik osuk cukorkaárus, illetve palacsintasütő volt. Meggazdagodtak, ami az igazi moldvai nemesek bünéüf Írandó. Engedték, hogy előkelő pozíciókat töltsenek be, pedig erkölcstelen életet éltek.« A Voinescu-családról szintén kimutatja Sión, hogy fanarióta származású. Ezzel szemben nagyon dicséri a Gafencu-familiát, aníely »igazi nemes«. Moldvában is élt egy Goga-család, Bacauban vegyeskereskedő volt az ősük. A. Duca-familiáról szintén csak jókat ir a pohárnokmester, de mái Dima-ról kimutatja, hogy »bolgár korcsitura«. Jorga — bolgár. Jorga ősei szintén bolgárok voltak, az első közöttük »ravasz ügy véd volt, de jellemtelen. Ghica fejedelem támogatta őt és írnoknak tette meg az üdvar panaszfelvevő irodájában. Aztán bojár rangra emelte«. Rettentő sok rosszat mond Sión a Cantacuzino családról, amely szintén görög származású és »fékA ledöntött bálvány. — A Nyírvidék eredeti regénye. — Irta: Váth János. 4 — Tanítvány, az esti holdnál beszélsz-e nékünk a bő halfogásról ? Jer el és vigasztalj meg bennünket; mert bizony mondom néked, hogy éhen pusztulunk, ha a tavaszi áradás miatt a déli partra húz minden hal és ideát hasztalan vetjük ki szágénahálónkat, hiába pöcköljük ki varsáinkat és fenékhorgainkat, a vidra sorba dézsmálja. Az érdekhitre az ötvös fájdalmasan húzta el száját; bent akadt a szó s a lélegzete is elállt. Mikor minden eszét összeszedte és egészen akaratának uralma alá hajtotta idegeit, nyugodtan kérdezte : — Gisár, csak a test vagyon-e ? Nincs-é írva, hogy a lélek a minden ! De alkonyat után, a hold sarlójánál megvigasztallak afelől titeket. Myriám találta meg elbágyadásában az húrt az ötvös szívében: — Óh. ötvös, ha az éjjel a nappal ölébe hajtaná fejét hétszer egymásután és te szólanál, ahogy az imént, hét nap, hét éjszaka felejteném az ételt és érintetlen hagynám a Lápisz Rozálisz legtüzesebb borát. A férfi Ádám ivadéka volt, Myriám Éva unokája: És Ádám utódát a hiúságánál megfogta Éva tiltott almájának kínálása : a hízelgés, mikor a válságos pillanatban, hogy az égből a földre hullott, ez a hétszer rossz zengte vissza húrjainak a remegését. És Erikában a másik Éva — lázában Erika iránt sárga epévé terült szét a féltékenység. A jóságos önfeláldozását féltette. Nagy szívével érezte, hogy a hétszer rossz csak alkalmi megértője az ötvösnek. Résen kell lennie, nehogy mire a nagy hajnal fölvirúlna, eljöjjön az ördög és konkolyt hintsen a vetésre. Egész éjjel azon töprengett s megerősödött benne a hit, hogy az egyenlősítést mennél előbb keresztül kell hajtani. Hogy az anya okossága mennyit küzdött a szerelmes nő szívével, összegyűrt takarója s szeme alatt a mély árny, bogárfekete hajában az ősz hajszálak tanúsíthatták. * Az ötvös a hold szelíd fényénél ma eleiakadozó gondolattal beszélt a csodálatos halfogásról. A halászok áhítattal sóvárogták a Rabbit : — óh, hát csak szállna közénk ! — Megótalmaznánk a zsidóktól. — Unokáról-unokára hagynánk a megbecsülését. A tó mélykéken ringott az íves ég alatt. A habtalan hullámokon át-átúszott a holdkorong ezüst hídja. Mikor átlibbent, megint újra kezdte a fáradhatatlanságig. Az ötvös révedezve nézte a változó felületet s mondotta a földön mászó érdekembereknek : Én láttam Pétert, akinek mondotta a Mester a nagy halfogás után : Péter, ezentúl halak helyett embereket halászol Atyám országa számára... Ott egy akol és egy pásztor leszen ... — Sok-e ott a hal ? Vagyon-e jó piaca? —• kérdezte újra Gisár. Az ötvös fáradt volt és küzdött, hogy szempillái le ne ragadjanak. A Rabbira gondolva, mikor tanítás után elbocsáttatá a népet, mondotta : — Nézzetek varsáitok után s szedjétek föl az eresztő-hálót, mert bizony írva vagyon : a madár repülésre, az ember munkára termett s én fáradt vagyok. Gisár invitálta : * — Jó sásalmot vetek alád s fejedaljának itt a köpönyegem. Csak várd meg a húzást, mert bízunk benned. — Gisár, a hit adjon néked nagy szerencsét 'és szabadítson meg téged az elcsüg.gedéstől. S a biztató szó édes emlőjén elaludt a katekéta. A lélek tüzétől éledt teste vásott rongyként esett össze, feje rábámult a holdra, szakállából kihalványodott a szájászéle s fogainak zománcán ragyogott az ég őre. A tógában teljesen elveszett, megsemmisült az ötvös. Mikor felébredt, nyers fűzvesszőkön lógtak a száraz keszegek, gardák parázs fölött. Gisár leste, hogy a lélek fölépíti a ronggyá hullott testet: — Uram, nagy ereje van fölöttünk a Rabbinak. Hatalmát kimutatta. Minden varsánk, vejszénk s eresztőhálónk kifizette a fáradságot. Rejtőink tele vannak. Olcsó hal, az igaz — elégedetlenkedett az egyik. — Csak ne hidd ki az istenek haragját — torkolta le a másik. Az ötvösnek nem volt rá akarata kiigazítani egyiket se. — Ehetném — mondotta. Gisár a legszebb példányokat aggatta le részére. Fatánvéron eléje tette s szíves, hálás szóval kínálta : — Egyél uram s használd egészséggel. A halászok is evéshez láttak. Közben nagy gondok között megtudakolták, hogy ha egyenlők lesznek, ki lesz a császár s nem rövidülnek-e meg a halászterületben ? Mert ők már befizették szeszterciuszaikat őszig az adószedőknek. Aztán hosszadalmasan magyarázták, hogy hány stádium ide az árendás területük. Hogy látták, milyen emberi jó étvággyal falatozza fogásukat a katekéta, egyre jobban belemelegedtek egyszerű életük fontolgatásába. A hold kecske aranyszarvaként görbült ki a hegyek mögül. Tüzes fénye szétszóródott a burjánzó vízháton. f