Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

1929. december 25. jr^YÍRYIDÉK. telen haszonlesésével, erőszakos1 kodásával óriási vagyonra tett szert«. Maga a Sión család is konfliktusba keveredett a Cantacuzionokkal, mert azt a szokást vezették be, hogy egész birtokokat szántottak el a szomszédoktól, az ellenállást pedig katonasággal törték le. A Cantacuzinok egy másik ága, akik Cantesti-nek nevezték magukat, tatár származású, egyik ősük tatár fejedelem volt, de elkergették és jelentkezett a moldvai uralkodónál katonai szolgálatra. Nagy vitéz volt, hires verekedő. A Costinescu család, amelyből Bukarest volt főpolgármestere szár mazik, a vagyonát »állami üzletekkei szerezte.« A nemesi névsorban szerepet egy Corvin nevü birósági irnok is, akiről megjegyzi a pohárnok, hogy nagy családból származik, valamelyik őse Magyarország királya volt. Görög származású a Lambrino, Leon, Luca, Mavrocoordat^ Mavrodin család. Ez az utóbbi »eIlopta a szénámat és nagy rabló voIt« — irja róla Sión. FamiBa Motas. Nagyon jókat ir azonban a Mot&g családról, amely »igazi nemes7ftgjnilia«. A Manu (Man) szintén g^Spg származású, de sok volt közöttÜRva paraszt. A Naum-ok bolgárok. -'X Pangrati ősi moldvai familia. A t^oata familia szinten eredeti nemeá* család, de »Dinu Roata nagy rabló volt, átkozott ember«. A'Sado^eanu család Havasalföldről származott be. Viszont a könyv szerzőjének famíliája, a Sión vitéz cs^ád volt és a 48-as parasztlázadáskor kitűnően verekedett. Az igazi bojár gondolkodást tükrözteti vissza az erről a korról irt beszámolója: »a parasztok más urakat akartak, Mikor lépkedni kezd a gyermek Mikor lépkedni kezd a gyermek, Körülte minden mosolyog — Lépteit boldog taps kiséri, Csókolják szülők, rokonok. A csöpp lábacskák tipegése Oly édes drága, szent csoda... S hor* botlanak: párnául fekszik Az édesanyaszív oda. S a diadalt harsogvá zengik Rózsás ajkak, csillag-szemek, 'Mikor a reszkető kicsiny láb Útját magában tette meg. ...Kinek jut akkor még eszébe, Hogy e föld csupa gofgota, S későbbi léptekhez a taktust Veri a Sorsnak ostora. A gyermek lépked, anyja tapsol Minden vidáman mosolyog... Pedig utána — jaj, nem látják: Egy rút, sötét Árny sompolyog... Fiák András. J6 fát, Nagy Kálmántól vehet. Telep : Árpád-utca 4. sz. Telefonszám : 40. 7455-30 pedig az urak változtatásának csak a bolondok örvendhetnek.« A magyar bojárok. Ü £ A LLL. - D.

1 •':' 1 \ A könyvben magyar származású bojár csak kettő van felemlítve: Hadic és Hodocin. A Hadic család 1828-ban jött be. Az első Hadic tolmács volt a fejedelmi udvarban. 1856 tavaszán egy Hadic is aláirta azt a hódoló iratot, amelyet a moldvaiak intéztek Edgár Quinet-hez. A Hodocin családról ezt irja Sión: »Nemzetségére és vallására nézve is magyar, a mestersége gépész. Sturza fejedelem hozta tanárnak az ipariskolába és adta neki a bojár rangot«. Sok név van azonban a jegyzékben. amelynél Sión csak annyit cmlit fel: »régi moldvai család«« Ezek között néhányról könnyű volna megállapítani, hogy magyar eredetűek. Ilyen nevek: Bors, Bontás, Verescu, Kasznás, Leánka, Meeghi, Petleki, Sinjorj (Szent^györgyi). És szerepel a bojár jegy. zékben a Csomortán (Ciomortan) család is, amelynek egyik tagja — mint ismeretes — fejedelemasz. szonya volt Moldvának. (b\.) Préselt szalmát legjutányosabb írbati bármilyen mennyisében kaphat Szamecz Károlynál Nyíregyháza, Kis-íá' 3, 7844—10 Karácsonyi ajándéknak alkalmas és olcsó tárgyak leszállított árak mellett kaphatók u. m. villanycsillárok, aawtali- és éjjeli szekrény lámpák, •illanyrasalók, kávé- és teatózők, - hajsütővas melegítők, grammofonok és kanglemezek a legújabb sláger darabok Kuharek műszaki üzletében Kossuth-tér 14. Zrinyi Ilona utca sarok. 7893—10 TIS ZTA RONGYOT minden mennyiségben vesz kiadóhivatalunk Erika nagyon szívére vette az ötvös iránti szerelem-féltését, .vagy az éjszakai álmatlanságot, hogy ágyában maradt. Háló szobájába félhomályt engedtetett a szabados nővel, akit a Rabbi tanítása szerint oldott fel jkötelékei ^lól. Egész famíliáját embertiek nézte, testvéreinek s azok hálából \ezer jóval és hűséggel voltak hozzája. A karmos ostor nem tartott olyan rendet villája ikörül a ház fejének életében, mint most a jóság, Erika irtózott az embertelenségtől. Anyját korán elveszítette, de dajkája a főparancsolat szellemében vezette. Irtózott a kínzásoktól. Azért nyugaton határmesgyéül magas lugast neveltetett, hogy Máriusz udvarába ne láthasson, akinek kínpada épen a terraszára látszott. A katonákat és rabszolgáit ott vonatta kínra : botozás, ostorozás, kikötés alá. Dormitóriumát a délnyugati nap sütötte legtovább. Végébe kis apszist építtetett, mióta megözvegyült. A háló házat pamlag futotta körül s a falát márványutánzat színesítette. !A frízén vízimadarak karcsü formája adott koszorút. A házi szentélykében oltár állt. A fehér márvány e szókat emelte homlokán az evangéliomból: Ego sum via, veritás et vita aeterna. Szőlőlevelek gazdag dísze rejtette a kalászosokat és a fürtöket a kiszélesedés alatt. A párkánykövet pedig hasonló művészi megmintázásban ha!?k 'egymásbafonódó vonala fogta körül. A is apszis félkörboltozatában óriás kagyló nyílott szét egy római szobra fölött. A szelídség '• és jóság öntötte be arcát, mint a tavaszi pap lenyugvó fénye a hegyeket. Csak tunikája volt szemérmesebb. A Cypria-templomában állónál s széttárt köpenye alól kinyújtott jobbjában pásztoros botot markolt. Nyaka között bárányka pihent s bal tkezének ujjaival összefogta négy lábát. Az örömhír buvárlóinak a szobor szemléletekor azonnal eszükbe jutott: »a Jó Pásztor életét adja juhaiárt«. Az avatatlannak Cypriánát mutatott s láttán Juvenalis skandálhatta : Szépségért könyörög buzgón jó anya a [fiának. Még buzgóbb s epedöbb szívvel [lányának, ahányszöf, Cyptia szobrához közelít... Két malomkő között csakugyan a bibliai okos kígyó szerepe jutott a keresztényeknek. Szép magónyákban tömjént gyújtott s kis ezüstmécsest égetett az oltárocskán Erika s most is tévedező szemmel fölfölsóhajtott Hozzá, aki mindnyájunk bűneiért s boldogságáért kereszthalált szenvedett. Valami himnusz csendült a lelkébe Piusz atya utolsó látogatásából, a téglaégetői éjjelről és vigaszt lopott elhalványadt valójábaFia be-bekukkantott s gyerekes hálával cirógatta meg arcát: — Ugy-e, anyám meggyógyulsz ? Mert inkább lássXengem kiterítve, hogy sem téged szenvedni-lássalak. — Kis Kelésenként, nem viselném én el a te elvesztéséét napszálattói naptániadtig. A te kis banyád csak elgyengült, lyiegártott néki a barbár tavasz. — Anyám, a mandulák itt is virágoznak, az olajfák bogyót hoznak s a gesztenye gyümölcse itt is elomlóra föl. — Bizony fiam — sajdult szívén kei-esztül a gondolat folytatása »s a madarak 1 az emberek itt is szeretnek. Ádám s Éva vétke óta egyaránt vér és verejték tapad 1 sátras Sámuel leányának szerelmétől. Meg- j mondja kínját az ötvösnek ? Öh, ha gondolatába árnyék is csúszott eddig, nyilvános az élethez«. A fia mellett legkedvesebb érzését, dédelgetett szerelmét féltenie kell a gyónással tisztára mosta. De a szerelmét rabszolgái elé vigye-e ? Az egyenlőség átérzésén azonnal szakadás esett: »SzereIem — szeretet, vájjon egy-e ?« Fáradt öröksége, í a vére boncolgatni kezdett, ahogy férjéné! látta. »Mit kötöm magam egy szabadoshoz!® — begyeskedett

vbenne a dac. Ám a szerelem rápiritotta a börzenkedésre : »Hát ilyen keresztény vagy-e te ? Van okod kétkedned hűségében ? Ha egy hetéra utána veti magát, nem ezer tanúságát adhatja-e hűségének?" Igy vigasztalódva, fiát küldötte az öltöztető asszonyért. Megfrissült a fürdőben. Megélénkült a tejtől, vajtól és a déli gyümölcstől, amelyet úgy vártak Róma felől akkoriban is, akár csak mai napság. Hogy az egész valóján áthullámzó érzést állandósítsa, a Jó Pásztor oltára elé sietett s kézen vonta magával kis fiát is. Mellükön keresztbe tették kezeiket s pogány költők raffináltságától megcsömörlött lelkűknek jólesett a zsoltáros pór egyszerű szava : »Mondá az* Ür az én uramnak, ülj az én jobbomra. Míg ellenségeimet lábaid zsámolyává teszed. Elküldé az Úr Siónból, hogy uralkodjék ellenségeinek közepette.* Azt feledték, hogy látogatási idő van a Traián-kódex szerint. Erika fölkelt. Tömjént gyújtott és az olajmécses kahócát is lánggal fogatta meg. Közben szorgoskodva dúdolgatta a zsoltárokat dicséretekkel cserélgetve. A tömjén kitolult a nagy mozaikterembe s Erika lágy, kellemes hangja is követte. Majd újra keresztbe tette mellén a kezét s fölbámulva áhitatoskodott a szobor előtt. A pompéjivörös nehéz függöny, nem vették észre, széttárulva engedte Myriam kíváncsi szemét a szentélybe hatolni. A zsidó nő irigyen vizsgálta végig a faragott képet; annak tulajdonította a boldogságlelést, amelyhez ő ékszerekkel kirakott, nárdussaf szagosított bíborba öltözött útat gondolt vezetőül. {Folytatjuk.)