Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

32 jNrtrfimDéc. 1929. december X. nemibetegek és szépitőszernek a nők, különösen szeplő ellen. Ece­tet is készítettek belőle. Tóth Im­re napszámos bemondása szerint Tasson a földesúr borba használta ásványvíz helyett. Egy ember egy nap 2—3 litert is elhasznált italul, annyit ivott mindenki, amennyi jól esett. Az­zal tartják, hogy nagyobb meny­nyiségben élvezve, káros volt az egészségre. Néhai Péchy Gyula árvaszéki el­nök közlése szerint az 1850-es 60­as években bor gyanánt itták. Pa­lackokba szfedték; sokszor megtör­tént, hogy forrás közben szétlök­te az üveget. Hogy Készítettek a nyírvízből bort, sört, mai öregek már nem tudják. Nyírbátorból van ugyan adat, hogy ott kis mennyiségben bort készítettek a nyírvízből, készí­tésük módját azonban ott se is­merik. Arra sem emlékeznek határozot­tan, hogy hordóba szedték volna a nyírvizet, ha csak egyes gazdag emberek nem cselekedték. Egyedül az encsencsi öreg tanító emléke­zik, hogy 1840—50-es években hor­dóba szedték a nyírvizet, mit ő maga ís megtett saját céljára. Ar­ról mégis beszélnek, hogy régev faiuról-falura vitték tavasszal. Hogy ez igy volt, tanúsítja írásom elején emiitett Petrikovics Pál ev. tanitó előadása, továbbá a várme­gyéi levéltárnak egyik tanúkihall­gatási jegyzőkönyve, ahol is 1764 október 6-án Diószegi Mihály "ko­morói ref. lelkész vallomása igy van feljegyezve: »tulajdon Soinos­sy Mihály szájából hallotta Tanú Uram, hogy mondotta volna egy alkalmatossággal este, felégetném Ormós Dániel földesurat, mert most a szél is jót fújna, de harag­szom reá és tudja,"'hogy haragosa vagyok és ha megégne, gyanúra is megfogatna, hanem majd ki­megyek á Mándoki ligetre, beve­rem a Nyir Vizes hordója fenekét, •a Dongáit pedig felégetem, csak azt fogja gondolni, hogy ellopták, a/, mint is kiment maga, de nem cselekedte, amint megmondta azért, hogy a Nyir Vizes hordók­nál -evő Cigány legény nem alut volna, hanem visszajővén, Tóth András komorói legényt kérte, hogy mondaná meg, hogy hol vol­nának a hordók, de amint Tanú Uramnak mondotta, féltvén ma­gát ís a veszedelemtől, meg nem mondotta, hanem azzal ámította Somossy Mihályt, hogy már a Nyir Vizes hordókat behordották vol­na.« 4 E régi adat egy maga ís be­szédes bizonyíték a nyírvíznek nagyban való gyűjtésére, valamint arra is, hogy a földesurak hordó­számra gyűjtötték, Ormós Dániei .•komorói földesúr is cígánylegény­nvei őriztette nyirvizes hordóit^ ami, hogy nem egy-kettő volt, á panaszolt Somossy Mihály szán­dékából kitetszik, aki a nyirvizes hordók elpusztításával akart a fel­égetéssel egyenlő, vagy még an­nál nagyobb kárt okozni. A hor­dók nagy számából következtethe­tő, hogy nemcsak saját célra, ha­nem eladásra is gyűjtötték a nyír­fa levét. Balogh Károly 78 éves vármegyei díjnok mondja, hogy Nyíregyházára Tornyospálcáról hozták a nyírvizet hordóban. Be­szélik azt is, hogy aratómunkások számára vették a rekkenő hőség enyhítésére. Mai emlékezés szerint tavasszal itták. A megkérdezett tiz község nagy időt élt emberei egybehangzólag állítják, hogy riyirviz néven ismer­ték és nevezték a nyirfából'kieresz­. Szabolcs vármegye levéltára, ber sab numero Romano X. 23 folio. Libe tett nedvet. Ugyanazt a fát, kivált a nagyob­bat, vastagabbat minden évben csapolták, de különböző helyen. Tornyospálcán évenként más-más fát csapoltak. Vágás és fúrás után nem pusztul él a nyirfa. A fej­szével vágott fák 3—4 lékeiésután pusztultak el, a furottak eltartot­taktak 8—10 évig is az állandó használat mellett. A csapolás he­lyét hem szokták begyógyitani, ugy hagyják: kiforrja magát. Volt eset rá, hogy a vágás helyét sár­ral* bekenték, a furott lyukat pe­dig faékkal tömték be. Ennyi mindössze, amit a hajdani nyír-rengeteg területén tudnak ma a legidősebb emberek a nyírvízről. Szívós Géza még azt írja 1891-ben »nevezetes jövedelemforrás vplt a lakosságnak régebben a nyirfaer­dőség. A nyírfából csapolták a nyírvizet, abból készítették a nyír­olajat és nyirbalzsamot... és el­hordták messze az Alföld piacaira. A nyirerdőségekkel együtt azon­ban nagyobbára eltűnt a jövede­lemforrás is.« ö Ma hozzátehetjük, hogy eltűnt a nyírvíznek még az ismerete is. Nem tudják már, hogy készült belőle a nyirbor, a nyirsör, hányféle betegség ellen használták gyógyitószerűl és ivóvíz helyett fo­gyasztották-e a nyírségi rossz vi­zek miatt. Pedig hogy mennyire általános volt a nyirviz a XVIII. század elején, kitűnik abból hogy Rákóczi Ferenc fejedelem is em­líti levelében. 1706 december i-én Rozsnyóról irja Orosz Pál 'főem­berének: »Nem drágább a nyirviz a tokaji szüretnél.« y Amit az emberek elfelejtettek a nyirviz szerzésről, használatáról, mindabból sokat megőrzöttek a tudományos könyvek, folyóiratok, lexikonok, szótárak. Az elmondot­tak kiegészítéséül idézem a követ­kező müveket: Pallas Nagy Lexikona: sNyírviz v. nyírié (aqua betulina) tavaszkor a vénebb nyírfából megfúrás foly­tán Kiszivárgó viz; 20/0 szőlőcukor van benne, nyirbor; nyirsör lesz belőle, régen orvosságnak is hasz­nálták, ma inkább jó izéért és ta­vaszi kúrából isszák.« Czuczor—Fogarasl: A magyar nyelv szótára. »NvírfaIé Lé, vagy folyó nedv, mely tavasz elején nagy mennyiségben fejlik ki a nyir fából, kivált, ha megfúrják; ize kellemetes, miért nemcsak gyógy­szerül, hanem nyalánk italul is használják az illető nyires vidé­kiek szegényebb lakosai. Más­kép: nyirics, nyirvirics, nyírvíz.« Szarvas—Simonyi: Magyar nyelv történeti szótár. »Ha az nyirfa vi­zet az sait oltoiaban teszöd, az sait meg nem férgesödik.« (Beythe András: Fíves könyv, stb. Német ­ujvár, 1595.) Magyar nyelvőr. 1874.. évf. Nagy Lajos: Háromszéki tájszók. Vi­rics: Tavasszal, midőn a fák ned­vei áramlani kezdenek, a gyerekek megfúrják a hárs és nyírfák héj­ját és a kitóduló nedvet egész él­vezettel szürcsölik. Ez a nedv a virics; maga az, eljárás pedig vi­rics-eresztés.« Tudományos Gyűjtemény. 1839. évf. Horváth Zsigmond: A Bala­ton-mltléki Tájszótár kivonata. »Nyirviz: megvagdalt s kicsapolt nyírfákból szivárgó Iév, mely nyá­ron vízzel vegyítve, kivált, hol sa­vanyu viz hijával vannak, szomjut enyhítő, kellemes ital.« Szutőrisz Frigyes: A növényvi­lág és az ember. Művelődéstör­téneti tanulmányok. Budapest, 3 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Magyarország Ily 341. I. b Archívum Rakóczianum. 11. Rákóczi Ferenc levelei 1703— 1712.1. 651.1. 1905., 176. 1. »Nyirfabor: tessék a nyírfát (Betula alba) jókor tavasz­szal megfúrni, a fúrt lyukba egy kis csövecskét illesztem és a ki­folyó édes nedvet pezsgős üvegben fölfogni*- Ha a palack megtelik, erősen bedugaszoljuk: az erjedés megindul s néhány hét múlva meg­van a kívánt pezsgő, ha ugyan a széndioxid addig ki nem röpiti a dugót s örömünket el nem rontja.« Természettudományi Közlöny 1899. évf. 165. i. Schilberszky Ká­roly: »A nyírvizet tavaszkor a fe­hér nyírfából (Betula alba L.) kapják akként, hogy a törzsét a déli oldalon 2—5 cm.-nyire meg­fúrják és az akként belőle kicsorgó nedvet a lyukba illesztett bádog­csövön keresztül összegyűj'tik: 50 közepes törzsű (47—52 cm. átmé­rőjű) fehér nyírja áprilisi meg­csapolás alkalmával négy nap le­forgása alatt mintegy 175 klgramm nedvet, nyírvizet szolgáltat. A meg csapolást a föld színétől számított 5—6 deciméternyi magasságban szokás végezni, mivel innét fel­felé a törzs nyírvize fokozatosan veszít cukortartalmából. A nyirviz főleg szőlőcukrot (2 százalék) extractiv anyagot, bor­követ és más sókat tartalmaz, könnyen indul erjedésnek, amiért csak rövid időn át lehet jól záró üvegekben és hűvös pincében el­tartani. Nyirbor, ecet és szirup készítésére használják jelenleg is; a nyirbor és nyirsör mint jóizü itat szerepel, sokan tavaszi kúrá­nak isszák. A friss nyirviz régeb­ben Különféle bőrbetegségek el­len volt alkalmazásban. A nyirbor és nyirsör készítése leginkább Né­metországban van elterjedve, főfeg a Harz hegység és a Thüringi er­dők vidékén. A nyirbor a nyírvízből erjesztés utján legjobban a Gall-féle eljá­rással készül: 50 klgrm. nyírvízhez 150—180 g. borkősavat, 4—12 kg. szőlőcukrot és 90 g. erős mandula­vizet adnak. A mandulaviz a nyir­bornak a szőlőboréhoz hasonló borszagot kölcsönöz.® Váll Mihály: Házi orvos szótár rocska, azaz betű szerént magya­rul szölló orvos könyvecske. Győr 1792. A 21. lapon: »Nyirfának ta­vasszal 'vett vizét igen hasznos a fulladozó és turhás embernek innya, ha egy hétig minden reg­gel egy nehezék gyömbért, egy meszei fiyirfa vízben vetvén, min­den nap megissza a hurutozó em­ber, vastag flegmáját belső ré­szeiben elszaggatja; tavaszi nyirfa vizet fövény és kő ellen is hasz­nos innya. Nyírfának leveleivel összefűzött vizét innya a sárgaság­nak orvossága. Ha a nyírfa vizét a sajt oítóban öntöd, azon sajtó­ban csinált sajt meg nem férge­sedik.« K. Mátyus István: Ö és Uj Dia­etetica. Posony 1792. V. könyv. 373. 1. »A fejér Nyírfának tavasz­szal kifolyó édes levét, vagy viri­csét szokták az Északi Tartomá­nyokban némellyek bornak készí­teni. Tavasszal, mig a fák levelezni nem kezdenek, megvágják^ vagy amely jobbnak tartatik, megfúrják a nyirfát a földön felül kevéssel, felfelé, délfelől egészen keresz­tül, északfelé egy hűvelyknyire bé. Murray App. Med. T, I. p. 70. jobbnak tartja megvágni fenn az ágait, amelyek mintegy három ujj­nyi vastagok. Igy ha ép és egész­séges volt a fa, egyből egy nap és egy éjjel kifoly 8 font Iév: a mely minél alattabbról jő ki, an­nál durvább és vizesebb, minél fellyebb, annál vékonyabb és csi­pősebb izü. Ezt a levet áslóggai előre jól megjártatott uj edényben, hideg nelyen, hogy meg ne forrjon, sokáig el lehet tartani. A száj­nak sem kedvetlen ital: a vért is nagyon tisztítja, A rühösöknek és scorbuticusoknak különösen kom­mendáltatik. A hasat elcsapja, a* apró gelesztákat kihajtja, a vízel­Ietet nagyon üzí, a veséket a fö­vénytől nagyon tisztítja és annak fájdalmas ösztönözését enyhíti: né­melyek szennt a Calculust vagy követ magát is elrontja; amely mindazáltal nem egészen bizonyos Meg lehet innya belőle kétszer, háromszor egy nap tizenkét Iót­nyit. 7 Hat ejtelig 8 megiva, mely a seprején megrothadt volt. Mur­ray szerint halálos vizelletfolyást szerzett. Vágynák, akik hogytovább meg­álljon és bor ize is légyen, üveg boutelliakba a napfényre kiteszik: azután egy darabocska' jól-tnegsült fejér kenyeret tesznek belé; és igy megfornn engedik: akkor a ke­nyérről leszűrik és más boutelliák­ba töltik s mindenikbe egy-egy pár szekfüvet tévén, dugóyal és szurokkai jói bécsinálják éí állani eltészik. Zinken Lexic. Olcon. Mások, hogy annál kedvesebb borrá váljék, nádmézet tévén jó bővön belé meg is főzik: és Frant­zia bort, citromot, fűszerszámot, kovászt elegyítvén belé forrásra félretészik. Murray (. c.« Ha még így sem nyerünk teljes képet a nyirviz múltban viselt je­lentőségéről, annyira mégis meg­ismertet bennünket és meggyőz a nyirviz hajdani szerepéről, 'hog> nem tartjuk lehetetlennek, sem szórványos jelenségnek annak ál­landó használatát . t > 1 lót: lat. • másféldeka. 0 ejtet: régente a XVI—XV U. században űrmérték volt.' Alkal­masint tél meszely, tehát nyolcad pint volt s igy nem egyéb, mint a német achtel. De Erdélyben, hol szinte a 'leg­újabb ideig fennmaradt, nagyobb mértéket érteitek rajta, kupicáí, iccét. Egy kupa némely vidéken 2, máshol 1 icce. Egy icee: három negyed liter. 3 E helyen is köszönetet mon­dok dr. Vigvári László orvos (Nyir ábrány), Erdélyi József ácsmester (Lövőpetri), Milák Jenő ref. ta­nitó (Mándok.) Rusznák Imre gör. kath. tanitó (Tornyospálca) Bélteki Károly ref. tanitó (Ma da), Pap Gedeon ip arisk. igazgató (Nyírbátor), Németh Mihály fő­jegyző (Nyirlugos) uraknak a hely. szinen szerzett és beküldőt, ada­taikért, dr. Madarassy László mu. zeumigazgató-őr barátomnak a tu­dományos munkák közléseért. Síscsmtoft Jóba Ei*fc Ja^fcxlajdeaat* Ir'fl^vayamcH^áfcMw, StfírtcrMata.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom