Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

1929. december 25. jrtfKYlDSt atm Amit minden kereskedőnek tudnia kell Irta: Weisz Hiklói az 01BKE nyiregyházi kerületi titkára A cim sok mindent sejtetni enged. pedig alapj'ában véve csak egyes momentumokra akarok rámutatni, amiket a kereskedőknek ha csak nagy általánosságban is, de tudnia kell. A súlyos gazdasági viszonyok, ezernyi nyomasztó terheit épen a kereskedők azok, akik a legsúlyosabb mértékben érzik, mert hisz nekik nemcsak a nyomasztó gazdasági depresszió, nemcsak a kereskedelem ellenes ten) dencia súlyos kinövései ellen, de a kereskedelemben újólag gyakran felburjánzó tisztességtelen versennyel is fel kell venni a harcot. A kereskedelem első alapfeltétele a kalkulálás. Elméletben igen egyszerű számolási müvelet. Gyáriár -j- rezsi -£- haszon = eladási ár. Igen ám, de mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mennyi a rezsije, mert enélkül nem tudja mennyiért árusítson. Hogy a szomszéd mennyiért árul, az nem kalkulációs bázis. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlati életben nem mindenkor állja meg a helyét, mert a fogyasztás, a vevő szempontjából rendszerint közömbös, hogy kinek mennyi az üzletfentartási költsége, az ő szempontjából csak az a fontos, hogy egy és ugyanazon árut kinél tudja efcsóbban beszerezni. De viszont a kereskedő szempontjából a legostobább politika az ám slejderozása. A kisebb rezsivel rendelkező kereskedő, rendszerint kisebb forgalmat bonyo-, lit le, mint a nagyobb rezsivel üzletek. Már most mi sem természetszerűen lényegesen nagyobb rendelkező, de méreteiben természetes, hogy a kisebb dimenziójú üzleteknél az a kevés haszontötibIet van hivatva a fentartását biztosítani. A gyakorlat azt mutatja, hogy a vevő — bármennyire is elő vigyázatos fillérjeivel — azokat a forrásokat keresi feí legszívesebben, ahol'a bizalom megvan beijne a céggel szemben. Természetesen nem beszélve egy illegális haszonkulcsról — csak az őt megillető szolid haszonról, ami nem jelenthet feltűnő ás lényeges árkülönbözetet. A síejderozásból senkinek nincs, sem a kereskedő, sem a fogyasztó szempontjából előnye — csak kára. A kereskedőt ijesztő fekete mumusa, a tisztességtelen verseny eddig csak a falra volt festve, de ujabban meg is jelent. A tisztességtelen versenynek ezer és ezer kritériuma van, amelyekkel egy megszabott újság hasábjain keresztül foglalkozni nem lehet. De igen megszívlelendő uj elvi döntés, hogy mások tönkretételére irányuló célzat esetéi? már maga az árrombolás is kimeríti a tisztességtelen verseny kritériumát. Epen a legutóbbi napokban történt, hogy egy előkelő fővárosi cég hirdetményét a kereskedelmi és iparkamara utasítására azonnal be kellett szüntetnie és ugyanazon újságokban, ahol a hirdetése megjelent, nyilatkozatot kellett adnia, hogy a hirdetett árakon a további elárusitást beszünteti. Az árlerombolási invenciótól vezérelve, az egyes kereskedelmi és iparkamarák az alkalmi kiárusítások engedélyezését beszüntette és ezentúl csak a bíróságilag kimondott kényszerfelszámolások lesznek érvényben. A közelmúltban egy árromboló — tisztességtelen MManMMmMMMMH verseny tárgyaláson — a vádlott kereskedő, mentségül arra hivatkozott, hogy p.z ultimó váltókötelezettségeinek, csak ugy tudott eieget tenni, hogy néhány napra olcsó vásárt — (értsd alatta, beszerzési áron alul) rendezett — Védekezését nem fogadták el éa súlyos pénzbirságra Ítélték. Az árrombolás leggyakoribb tünete a vásárokon mutatkozik, ahol is a látszólagos olcáö árakat lelkiismeretlen kufárok más illegális módon kárpótolják, a tisztességes kereskedelem és a jóhiszemű vásárló közönség rovására. Ez az egyik oka, hogy megindult a súlyos offenzíva, a minden tekintetben már elavuft és idejétmúlt vásárokkal szemben. A kereskedőnek legfontosabb érdeke önmagával' szemben, hogy könyveket, feljegyzéseket vezesen. Őszinte Ieplezetlenséggel bevallva nem a kincstárra^ de önmagával szemben eminens kötelessége ez. Túladóztatás ellen csak az tud védekezni, akinek feljegyzései vannak. Igen fontos tudni, hogy az adófellebbezéseknél, nem az adót kell 'fellebbezni — bármennyire furcsán hangzik is ez — mert azt a törvény százalékszerüen irja elő, azon nem lehet változtatni. Az adó alapját kell vizsgálni és azt kell fellebbezni. Nem fontos, hogy ki mennyi adót tud fizetni, hanem, hogy az elért üzíeterédmény után mennyi jár a kincstárnak. Az adófellebbezési beadványok rendszerinti súlyos hibája, hogy könnye ket potyogtatunk benne — tele frázisokkal. Valóságos • sablonos formává vált »hivatkozom az általános sufyos, kétségbeejtő gazdasági viszonyokra*;. Ez mind igaz, a pénzügy igen tisztelt adőkivetője szintén tudja ezt, csak nem méltányolja. Legyünk őszinték, ha a kereskedő, aki állandóan benn van az üzletben nem tudja, hogy mennyi a vagyona, forgalma, jövedelme, akkor ki tudja? Honnan tudja akkor a kincstár? Ha azt kívánjuk, hogy ne becsüljenek tul hanem a tényleges eredmény után adóztassanak, akkor ennek legelemibb előfeltétele, hogy ismeretes legyen a 'tényleges eredmény. Ha másként nem, a bruttó forgalom összegével, szembeállitjuk az érdekképviseletek nettó haszon ka lön véleményét. Éppen itt kapcsolódik bele az Omke, az adóközösségbe, mikor a haszonkulcs tényleges megállapításánál a kereskedők segítségére áll. Az Omke központ, minden szakmának, az ő szakbizottságaival elkészitett, a haszonkulcs statisztikáját, bárkinek rendelkezésére bocsájtja. Adatainak helyénvalóságát, sajnos ha nem is minden alkalommal de nagyrészt méltányolják az egyes adófelszólamlási bizottságok. A magyar áru védelmez és és propagálás minden kereskedőnek hazafias kötelessége. Ennek fontosságát megértve, ha i.iagyar hát megrendelését örömmel vállalta és a ráháramló kötelezettségeket önzetlenül, .szívvel és lélekkel véf^zte. De túlzott iparpártolásnak nincs helye. Szükség lehet ujjonan meghonosított iparágaknak, úgynevezett nevelővámokra, amíg meg erősödnek és versenyképessé lesznek. De ha már elérhették a verképességet, nincs tovább szükség a nevelő vámokra, leszállíthatok. "Potids Vatiishinq & Coíd Creanís A női szépség ápolására és megőrzésére! Kaptaté drsgeriál ban, gyégyszertirakban és illatszertárakban, •agy a főraktáron Neruda Nándor Budapest, IV., Kossuth Lajoa-u. 10. 6Í18Vagy sohasem tudja elérni az iparág nálunk a versenyképességet, a külföldi 'gyári árral, akkor nincs talaja, ne tartsák fenn az ilyen vattában nevelt koraszülötteket a tőke úgyis csak a próbálkozásokban ideig-óráig helyezkedik el olyan iparágban, ahóí nincs versenyképességi lehetőség. Ha a szükség ugy kívánja, a nyersanyag vagy félgyártmány vámját szállítsák le, ha az külföldről jön, s ezzel tegyék versenyképessé, ne pedig a készáruk vámját emeljék s ezzel az egész ország népeinek fogyasztását drágítsák. Csak néhány szóvaf akarom érinteni a szövetkezeti kérdést, mert hisz éj>en az Omke interveniálására készül az igazságügyminisztériumban a szövetkezeti törvény. A legális kereskedelem nem akarja a vészharangot meghúzatni a szövetkezetek felett, mert hisz külön "Sajátos egyéni joga bármifyen gazdasági, társadaími, vagy érdekközületnek, hogy szövetkezetebe tömörüljön. De felemeli tiltakozó szavát az ellen, hogy az állam az összkereskedelem rovására, külön privilégiumot adjon. Legfontosabb az állami támogatások megszüntetése és az adókedvezmények megvonása. Statisztikailag bizonyítható, hogy évek hosszú sora óta az a néhány szövetkezet több állami támogatást kapott, mint az összes kereskedelem együttvéve. A szövetkezet, ,bár mennyire is igyekeznek feltüntetni, sem altruista intézmény, sem jótékonysági egyesület — hanem közönséges nyerészkedési szándékkal megalakult üzlet, ezért jogos a kereskedelem az a kívánsága, hogy a szövetkezet tevékenysége, csakis tagjainak kiszolgálására szorittassék. Eminens fontosságú az összeférhetetlenség kimondása a köztisztviselői állás és a szövetkezet vezetőségében elfoglalt tisztig között, pf. az adóügyi jegyző vagy főjegyző, vagy postamester ne fehessen szövetkezeti vezér. A kereskedelem soha olyan súlyos, válságos időket nem élt

vmint most. Az állam érdeke, hogy segítsenek, mert ha sürgős segítség nem jön elpusztul, elsorvad a már pusztulásnak indult kereskedelem. Öt hónapi fogházra ítéltek egy fiatal besurranó tolvajt (A Nyirvidék tudósítójától.) Ondó Bálint beregsurányi 21 éves földmüvesfiu lopás bűntettével terhelten ült tegnap délelőtt a vádlottak padján a kir. törvényszék Horváth tanácsa előtt. A fiatai xovottmultu tolvaj ez év október i-én az udvari ablakon keresztül bemászott Sándor István gazdálkodó lakásába és a szekrényből 115 cseh koronát ellopott. A szakadt, rongyos öltözetű, vézna fiu töredelmesen beismerte tettét s mentségül csak azt hozta fel, hogy részeg volt és nem tudta mit cselekszik. De oly ügyesen, annyi furfanggal hajtotta végre a lopást, annyi leleményességgel feszitette fel a lezárt szekrény ajtaját, hogy az elnök kénytelen volt a vádlott átlátszóan naiv védekezésére a következőket válaszolni :: — Különös, hogy amig más ember ha berúg elveszti azt a csepp eszét is, ami van, addig magának még az is megjön, ami nincs. Ezután Sándor István tanú kihallgatására került a sor. Sándor megerősíti a vádiratban foglalt tényállást, majd szórakozottan leül a vádlottak padjára. Az elnök a hallgatóság derültsége közben szól reá:: — Egyelőre ne üljön oda barátom. Lehet, hogy egyszer magára is sor kerül. Sándor mintha égő parázsia ült volna olyan gyorsan ugrott fel és ment a hátsó padsorok felé. A kir. törvényszék a fiatal vádlottat 5 hónapi fogházra és három évi hivatalvesztésre itélte. — Megnyugszik az Ítéletben — kérdi ezután a vádlottól az elnök. — Igenis megnyugszom — felel helyette dörgő hangon Sándor bátyánk és bosszúsan, méltatlankodva néz a visszafojtottan nevető hallgatóságra. Ezzel szemben Ondó Bálint enyhítésért, az ügyés* pedig sulyosbbitásért fellebbe10 CIKK A KERESKEDŐKRŐL az UJSÁG-ban a vasárnapi számban kezdődik a közlés. Vegye meg, olvassa el f RádiósoK! TELEFUNKEN SERVI

CE, Rádió készülék, alkatrész és rádió lámpákban nagy karácsonyi vásár. BUDAPESTI ÁRAK. VILLAMOSSÁGI SZIKÜZLET, JÓKAI-UTCA 4 SZ. 79*0-