Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-26 / 270. szám

1929. november 28. szetes, hogy a mostoha év rend­kívüli terhei ránehezednek Nyír­egyháza város polgárságának vál­laira is. Hisszük és reméljük azonban, hogy amint a gazdasági megpró­báltatás napjai elmúlnak felőlünk, a fejlődési kedv ismét ujult erő­vet tör elő e város falain belül és az eddig elfoglalt pozícióját meg­fogja tartani továbbra is e város polgársága nemcsak anyagi, ha­nem kulturális javakban is. Falusi. Városszerte nagy az érdek­lődés a Bessenyei Kör iro­dalmi délntánja iránt A Bessenyei Kör kedden délután fél 6 órai kezdettel helybeli irók közreműködésével újra feleleveníti azon irodalmi délutánok divatját, amelyek a múltban annyi szép em­lékkel kapcsolódtak bele a város életébe. Az irodalmi délután ezút­tal a városháza dísztermében far­tatik meg. A műsor kimagasló két száma Szohor Pál főjegyzőnek Kardos Istvánról való megemléke­zése és Vietorisz József főigazga­tó Aeneis fordításainak legjellem­zőbb részeiben való bemutatása lesz. Belépődíj nincs; az elnökség ez uton is meghív és szívesen lát minden érdeklődőt. jkftíryidéie. 7 Templomavatás Senyén November 17-én, vasártiap szen­telték fel ünnepélyes keretek kö­zött a sényői réf. egyház újjáala­kított templomát. Az ünnepség a felekezeti béke jegyében folyt ie, amennyiben azon a község lakos­sága felekezeti különbség nélkül részt vett. A helybelieken kivül megjelent ás résztvett az ünnep­ségben a környék ref. papsága, földbirtokossága és tanítósága is. A délelőtt tartott ünnepi Istentisz­teleten Görömbey Péter nagykállói léikész, egyházmegyei tanácsbiró mondott magas szárnyalású, tör­ténelmi képekben gazdag prédiká­ciót. Utána Porzsolt István espe­res bensőséges, gondolatokban ^z­dag imája következett. Ezután a sényői egyház két legfiatalabb tag­ját keresztelte meg Veress Károly nyírturai lelkész, egyházmegyei ^ta­nácsbiró. Istentisztelet után köz­ebéd következett, mely benyúlt a késő délutáni órákba. A közebéden id. Zoltán István ny. főszolgabíró, a sényői ref. egyház örökös fő­gondnoka, a Kormányzó ur Öfő­méitóságát, Porzsolt István espe­res az egyházat és id. Zoltán Ist­vánt, Görömbey Péter a Zoltán családot, mint az egyház önzetlen patronusát, Nyerges Ferenc nyir­pazonyi lelkész az egyházmegye vezetőségét, Gönczy József kántor­jánosi-i lelkész, Kiss József sé­nyői lelkészt, Kiss József pedig a megjelent vendégeket köszöntötte. A közebéden részt vettek még és felköszöntőt mondtak: Bartha Je­nő főszolgabíró, Berthl Ferenc gaz­dasági felügyelő, Báthory István bankigazgató, ifj. Zoltán István és Zoltán Miklós földbirtokosok, Te­legdy Bertalan földbirtokos, Ecse^ dy János főjegyző, Gecse István jegyző, Táry Sándor, Juhász Béla, Laskay József és Kövessy Béla ta­nítók. A közebéd végeztével dél­utáni" Istentisztelet volt, melyen dr. Ferenczy Károly, a leánykálvi­neum igazgató-lelkésze tartott bib­liamagyarázatot. Este a fiatalság táncmulatságot rendezett, hol a legjobb hangulatban reggelik tán­coltak. Az ünnepély megrendezése és lefolyása teljesen kifogástalan volt. A résztvevők minden bizony­nyai sokáig meg fogják tartani emlékezetükben. —1«—la Akkor lesznek éjszakáim nyugodtak, álmaim édesek, ha minél több szegénynek lesz alkalmam homlokáról a gond okozta verejtéket letörölni - mondotta Erdőhegyi Lajos dr. főispán (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A főispáni beiktatás impozáns ünnepi aktusa után, dr Erdőhegyi Lajos főispán tisztelői, barátai, hivei társas ebédet rendeztek a Korona termeiben az uj főispán tiszteletére. A bankét virágokkal díszített asztalok mellett a Korona nagy- és kistermében, Rácz Mar­ci zenekarának szivet emelő mu­zsikájától kisérve, mindvégig lelkes hangulatban ünnepli az uj főis­pánt. Ott láttuk ezen a banketten dr Kállay Miklós kereeskedelmi államtitkárt, ott láttuk az egyhá­zak, a hadsereg, a polgári társa­dalom reprezentánsait. Egy nagy demonstráció volt ez a társasebéd a társadalmi egység, az összefo­gás, a testvériség, a szolidaritás magasztos élvei mellett. A bankét Papp Lajos konyhájá­nak kiválóságát dicsérte ez alka­lommal is. A fürge pincérek és haj­dúk egész raja szolgált fei Bok­ros Géza igazgató és Bleuer Jenő főpincér vezetése mellett. A tár­sasebéd menüje a következő volt: Husieves finom metélt tésztával Kocsonyázott h*l és libamáj olajvaj mártással Javaszeletek olasz módra Vegyes saláta Torták és siitejnények Feketekávé Bor: Homoki rizling Kristály- és szódavíz Az uj főispán köszönti Ma­gyarország kormányzóját Az első pohárköszöntő a szivek határtalan szüretét tolmácsolja Ma­gyarország kormányzója iránt. A több mint négyszáz résztvevő per­cekig állva ünnepli Horthy Mik­lós kormányzót, amikor elhangzik dr Erdőhegyi Lajos főispán kö­szöntője. A fc^jspán a következőket mondotta: — Uraim! Ha az ezeréves ma­gyar történelemnek a sok dicső­ség mellett annyi fájdalommal és bánattal telitett könyvét lapozgat­juk — ugy megtanuljuk belőle, hogy nehéz és végzetes órákban - mikor hazánkat a megsemmi­sülés, a végpusztulás fenyegette, mikor nemzetünk a fenntmaradás vagy az elbukás nehéz óráit élte, a magyar nemzeti géniusz min­dig kitermelte az utolsó pillanat­ban azt a férfiút, ki félretéve min­den Önző, kicsinyes egyéni érde­ket, haláltmegvető bátorsággal* az ügyek élére áll s a Nemzet csüg­gedő lelkű fiaiba a jobb jövőt illetőleg az önbizalmat, a hitet és a reményt visszavarázsolja. — Uraim! A napokban volt tíz­éves évfordulója, hogy vitéz nagy­bányai Horthy Miklós Magyaror­szág kormányzója {^Éljenzés I) a vö­rös rémuralomtól és az oláh rab­lásoktól elcsigázott és megkínzott fővárosunkba a maroknyi nemzeti hadsereg élén bevonult. Ha vissza­tekintünk erre az elmúlt nehéz és súlyos 1 o évre, mely idő alatt any­nyi sok-sok szép reménye foszlott már szét e szomoflu: nemzetnek, meg kell állapítanunk, hogy ez a férfiú — tele hittel, reménnyel egy jobb jövő iránt — ma is ott áll sziklaszilárdan, makulátlan tiszta­ságában — az ő becsületes magyar jellemével és lelkületével —, ahova 1 o évvel ezelőtt őt a Magyar Nem­zet állította. — S ma 10 év után, ha e nem­zet szomorú fiai napi munkájuk­tól fáradtan, gondjaiktól csügged­ten esténkint hazatérnek az ö haj­lékukba s eloltják az Ő mécsesüket, ma talán még féltőbb — ma talán még aggódóbb lélekkel" foglalják mindennapi imájukba a Horthy Miklós nevét — mint valaha. — Uraim! Ez ünnepélyes pilla­natban azzal a szívből jövő fohász­szal fordulok a Magyarok Istené­hez, hogy vitéz nagybányai Hor­thy Miklóst, Magyarország kor­mányzóját a haza javára és üd­vére még sok-sok éven át éltesse! (Hosszantartó taps és éljenzés.) A törvényhatóság nevében Porzsolt István ref. esperes mond pohárköszöntőt s a főispáni mél­tóság eredetére vetett történeti pil­lantás után megállapítja, hogy a főispán a szeme, szive, a lelke a vármegyének. Erdőhegyi Lajos dr­ban megtalálja azokat az erénye­ket, amelyek képessé teszik mél­tóságának a nagynevű élődök szel­lemében való hordozására, mert van szive, amellyel a szegény em­berek súlyos problémáit megértse és felkarolja, ismeri a megye éle­tét s van képessége arra, hogy az ország boldogulását előbbre vigye. A vármegyei tisztikar üd­vözlete A következő szónok Sarvay Elek dr vármegyei tiszti főügyész, aki a tisztikar ragaszkodásáról bizto­sította a főispánt. — A vármegyének az alkotmány védelmében folytatott ezeréves har cáról beszélt. Rámutatott, hogy a vármegyei tisztikar lényegében a régi maradt, mert felfogásában to­vábbra is vallja a lil>erális szel­lemtől áthatott konzervativizmusát, ma is a nemzeti szellem által irá­nyított munka és kötelességteljesí­tés alapján áll. Ez a kis gárda — úgymond — most Méltóságod köré csoportosul hogy a közéleti munkásság csatamezéén állandó támasza legyen. Mi magunk ré­széről felajánljuk összes lelki és szellemi erőnket, hogy Méltóságod magas ivelésünek mutatkozó mun­kásságával a haza javát könnyeb­ben szolgálhassuk. Isten éltesse Méltóságodat! (Éljenzés!) Szohor Pál pohárköszöntőj* Nyíregyháza város polgárságá­nak üdvözletét Szohor Pál főjegyző tolmácsolta. — Az élet odakünn zajlik, — mondotta — uj és eddig sohasem látott gazdasági problémák merül­nek {el, amelyeket megoldani egész ember van hivatva. Ilyen egész ember került ma Szabolcsvárme­gye főispáni székébe. Nyíregyháza város polgársága az ő személyében régi barátot lát, aki ismeri és meg­érti e város szivének és életmüsze­reínek lüktetését. Ettől a baráttól uj fellendülést és a város érdeké­ben végzendő nagy munkát vár a nyíregyházi polgárság. Erdőhegyi Lajos dr. válasza A főjegyző szavai után általános figyelem s többször felhangzó taps vihar között Erdőhegyi Lajos dr főispán válaszolt az üdvözlésekre s a következőket mondotta: —• Uraim! Mindenekelőtt hálá­san köszönöm azokat a meleg, bensőségteljes, szivbemarkoló sza­vakat, melyekkel gyenge érdemei­met túlozva, az egyes felszólaló urak köszöntöttek. Tisztelt Uraim Az egyik szónok ur, _ ha jói em­November 25., 26. és 27. hétfőn, kedden és szerdán 5, 7 és 9 órakor MADV CHRISTIANSés Qü STAV FRÖHUCH főszereplésével A SZERELEM KOLDUSAI Társadalmi dráma 8 felv. Kiiérő mísor: Steinhardt Géza legsiellemesebb burleszkje, saját felirataival Könnyű annak, aki hűlve Gurulni fog tőle! lékszem Porzsolt István tisztelt barátom, azt emiitette fel, egyik érdemem gyanánt, hogy modern, a íialadó kor szellemét megértő, hogy az ő szavaival éljek démo­tikusán gondolkozó ember vagyok. Ami többek között abban is meg nyilvánul, hogy bár e vármegye egyik legrégibb nemesi családjá­ból származom, mégis alig van a vármegyének olyan társadalmi ré­tege, talán nincs is, amelynek egyik vagy másik tagjához a me­leg' barátság szálai "ne fűznének. Ebben teljesen igaza van a tisztelt barátomnak, ehhez én csak azt fűzhetem hozzá, hogy ezeket a baráti szálakat, ezeket a baráti kapcsokat a jövőben a köz érdekében nem elvágni, de ellenkezőleg csak mélyiteni, csak erősíteni óhajtom. (Éljenzés!) — Teszem ezt annál is inkább, mert ugy érzem a vármegye közviszo­nyairól, a vármegye közhangulatá­ról a jövőben is csak akkor lesz tiszta és hü képem, ha ezek a baráti kötelékek általam tovább­ra is ápoltatnak, továbbra isfen­tartatnak. S lehetséges, sőt va­lószínű, hogy nem a véletlen kö­vetkezménye, hanem éppen a mai idők szellemének megfelelő de­mokratikus felfogásom, gondolko­dásom az, amely miatt a kormány zat a vármegye élére állított. — (Éljenzés.) Az uj vármegye élére, melyet nem a durva erőszak, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom