Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-26 / 270. szám

4 'jfAí^tDás:. H29. november 26. Számolunk a nehéz gazdasági helyzettel 5000 pár férfi-, női- gyermekcipőt és hócipőt olcsón árusitunk. — Kedvező alkalom karácsonyi bevásárlásra! Egyes pár nOicipOk Női divatcfpők Női la^kcipők Férfi cipők Komodcipök 8 _ P-töl 12'- P-től 17'— p-tól 1Ö 80 P-tői 4'g p-tői Női höcipOk Sár- és esőcipCk * Divat gnmmi hócipők 9'— P-től 6 _ p-tfil 18"— P-től Szíveskedjék kirakatainkban tájékozódni. í

n Lichtenberg Sándor cipöáruháza Nyíregyháza

, Zrínyi Ilona-u. 1. T££

a az uj idők szellemét, szavát megértő, konzervatív többségű, alkotmányos törvényhozás alkotott, hívott most életre. — Igen tisztelt Uraim! Mint az uj idő, a haladó kor szellemét, szavát megértő ember — természetesen ezen felfogásomat a törvényhatóság vezetésében is igyekezni fogok érvényre juttatni s oda fogok hatni, hogy a törvényhatóságban az uj idők szelleme, felfogása is érvényesüljön. De minden félreértés elkerülése végett aláhUzottan hangsúlyozom, mindig csak nemzeti, mindig csak hazafias alapon. (Éljenzés!) — Bár az uj idők szellemét, szavát megértő konzervatív gondolkozású ember vagyok s mint ilyen, ezt a szellemet be engedem Ugyan a törvényhatóságba, viszont azt tartom, hogy ugy az arisztokráciának, m*nt a történelmi középosztályhoz tartozó családoknak a közügyekkel foglalkozó tagjai kell, hogy továbbra is megtartsák, hogy továbbra is érvényesítsék befolyásukat az ügyek vezetésénél. '(Éljenzés.) Az uj vármegyének ezekre a régi, kipróbált erőkre szüksége van. az uj vármegye ezeket nem nélkülözheti. Kell, hogy ezek a nemes tradíciókkal átitatott férfiak az O cuffásukat áthozzák magukkal "s itt utat mutassanak, irányt szabjanak az uj vármegyének. Nekem legalább is minden törekvésem oda fog irányulni, hogy Szabolcsvármegyében ez következzék be. (Éljenzés.) 'Remélem, hiszem, tudom biztosan, hogy mint a más többi, ugy ebben a törekvésemben is, meiy megítélésem szerint ugy a haza, mint a nemzet érdekének legjobban megfelel, magam mellett fogom a vármegye közönségének nagy többségét látni. (Hoszszantartó éljenzés és taps.) — Tisztelt Uraim! Mielőtt befejezném felszólalásomat, méltóztassanak megengedni, hogy röviden, mintegy kiegészítéséként a délelőtti székfoglaló beszédemnek, innen a fehér asztaltól küldjek üzenetet a vármegye gazdáinak, tisztviselőinek, iparosainak, kereskedőinek és szegényeinek. (Éljenzés.) — Szabolcs gazdái, tisztviselői, iparosai, kereskedői! Itt éltem önök közt. Tudom hof fáj. Tudom mi fáj. Kis türelmet, kis időt kérek. Igyekezni fogok saját hatáskörömben minden lehetőt elkövetni, hogy a bajt, a fájdálmat, ha bár egészen nem is szüntethetem meg, mert ahhoz csekély, ahhoz gyenge az erőm, de legalább enyhítsem, legalább csillapítsam. — Ezt igérem. Ezt be is tartom. (Percekig tartó éljenzés és"taps.> — S végül Ti szegények s Ti bajbajutottak — rólatok sem feledkezem meg, mert erre kötelez a multam, ezt parancsolja a szivem. Ne csüggedjetek. Bízzatok bennem, bennem, kinek ugy érzem, csak akkor lesznek éjszakái, álmai nyugodtak, éjszakai álmai édesek, ha minél több szegénynek, minél több bajbajutottnak lesz módom,alkalmam a homlokáról a gondokozta verejtéket letörölni. (Viharos éljenzés és tajjs.) — Uraim! Ugy érzem nagyjában .elmondottam mindazt, amit óhajtottam, mindazt, amit szeretnem volna. S most hálás köszönetet mondva a vármegye közönségének azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben engem ma részesített, azért a bizalomért, melyet nekem, ma jövő munkálkodásomat illetőleg előlegezett, poharamat ürítem a varmegye minden rendű és rangú polgárainak egészségére. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Énekes János a vendégeket köszönti A következő szónok Énekes János pápai prelátus, kanonok volt, aki a vendég törvényhatóságok küldötteit köszöntötte s közöttük éltette Kállay Miklós dr. államtitkárt is. Megemlékezett a vármegyéről, mint a magyar alkotmány büszke bástyájáról, amelyet reméli sohasem fognak ledönteni. Beszéde további" során Kállay Miklós államtitkár érdemeit méltatta, majd igy fejezte be beszédét: Köszöntöm Kállay államtitkár urat, köszöntöm a más törvényhatóságok küldöttségeit, akik, mint ennek a megyének hivataiosan látott vendégei a mai napon megjelentek a megye ünnepi fényének emelésére. Kállay Miklós államtitkárnak, kedves vendégünknek egészségére emelem poharamat. Kállay Miklós dr. a vármegye közönségét élteti Nagy tapsvihar között emelkedik szólásra, Kállay Miklós dr. államtitkár, aki a következőket mondotta: — Igen tisztelt Uraim! Boldog vagyok, — mondotta — hogy ezen a mai napon résztvehettem és az tlátom, hogy Szabolcsmegye szeretettel fogadta azt az embert, aki elfoglalta azt a bizalmi állást itt a saját megyéjében, melyet én töltöttem be mostanig. (Énjenzés!) Azt látom, hogv ugyanazzal a bizalommal, mellyel én látom őt, ugyanolyan bizalommal és szeretettel üdvözölte őt az egész vármegye. — Igen tisztelt Uraim! Ebben a megyében Erdőhegyi Lajos lett a főispán. (Éljenzés!) Erdőhegyi Lajosnak ugyanazt a tanácsot adom, amit adok ennek a megye közönségének: fogjon össze a munkás ember a munkás emberrel, fogjon össze a becsületes ember a becsületes emberrel, fogjon össze a magyar a magyarral és mindenekfelett a magyar ember a kizárólagos magyar dolgozó emberrel. Én igen tisztelt Uraim! ilyennek ismertem ezt a megyét, ilyennek ismerem ezt az embert. (Éljenzés.) — Ma örömnap van, örömünnepe a megyének és e kedves napon én, aki már kissé elszakadtam ettői, ami ma itt van, ettől a boldog világtól, nem ünneprontó akaiok lenni, de itt komolyan kérni akarom az urakat, nagyon vigyázzunk! (Halljuk!) A nemzet életében olyan pillanat van, hogy mindazok a szavak, melyek az egyetértés, a közös cél, a hazafiasság érdekében elhangzottak, kell, hogy reálisokká legyenek, mert ha nem lesznek azok, esetleg tényleg nagy bajok következhetnek be. Ma az ország válságos pillanatokat él, idegenek ítélkeznek felettünk, megint osztozkodni akarnak, megint azt látjuk, hogy velünk Barabást fogják eladni a Krisztussal szemben. De nekünk hinni kell a feltámadásban, hinnünk kell^hogy egyszer az egész világ mellénk fog állani. (Viharos éljenzés.) — Ennek a 'napnak eme órájában arra kérem a vármegyét, mely mindig nemes volt, mindig magyar volt és becsületes, most jobban, mint valaha, szedje össze magát, szedje össze erejét, hogy ellen tudjon állani a destrukciónak, a pesszimizmusnak, a kishitüségnek, mert soha az életben még nem alkottak pesszimizmussal, kishitüséggel és csüggedéssel, soha semmit még létre nem hoztak. Ami ezen a világon van, azt miind a reménység és a bátorság hozta létre (Hosszantartó éljenzés és taps!) — Köszöntöm ennek a vármegyének közönségét és ürítem poharamat az önmagába hivő, önmaVárosi Színház Mozgó. a I

HMI

1I 'Pmbmbí———y 'v.'rawHWBK!•»•• wmumiiii i III n Hétfőn Kedden PÁRISI ERKÖLCSÖK Szerelmi regény 7 fejezetben ZIGOTO TŰZBEN i Amerikai burleszk 8 fejezetben Szerdától: Fehér árnyak. Főszerepben: Monté Blue és Raquel Torres, Előadások: hétköznap: 5, 7, 9, vaaárnap : 3, 6, T éa » órakor. Jegyek elővételben a Jakoboyit«-dohánytőzsdébe«. A rehatár díjtalan. gába bizó, önmagát mindenekfelett győzelmesnek látni akaró magyar vármegye boldogulásáért! A főispán édesanyját köszönti a közönség A közönség percekig ünnepli az államtitkárt s amikor a tapsvihar elül, Legeza József gör. kath. esperes emelkedik szólásra, aki özv. Erdőhegyi Lajosné nagyasszonyt, a főispán édesanyját éltette: — Az anyagi szeretet acélszilárd ságán — mondotta — a haladó idő lankasztó és emésztő ereje megtompul. Az anyai szeretetben nincs szünetelés, nincs változás, nincs szeszély, olyan erős ez, mint a halál és halhatatlan, mint a lélek. Az anyai kebel sokkai' boldogabb tud lenni, gyermeke boldogságánál. Érzem, hogy egy anya, ha nincs ugyan közöttünk, de nekünk ünnepel. Engedjék meg ezért, igen tisztelt Uraim, hogy a mai örömteljes ünnepen a szeretet nagy virágcsokrától leszakítsak egy virágot, a legszebbet és legértékesebbet és a megemlékezés hullámain elvigyem, odatüzzem annak a jóságos Nagyasszonynak, a főispán ur 'Édesanyjának a keblére. Poharamat emelem özv. Erdőhegyi Lajosné Nagyasszony eg-észségére. (Hosszantartó taps és éljenzés!) Szalánczy Ferenc pohárköszuntöje A következő pohárköszöntőt Szalánczy Ferenc gazdasági főtanácsos mondotta, aki a vendégeket köszöntötte. — Ezekét az Urakat — mondotta — nem a kötelesség, nem a parancs hozta ide, hanem az őszinte szeretet és ragaszkodás, a mellyel főispánunk személye iránt viseltetnek. Kedves nekünk ez a megtisztelő látogatás, nem csupán, azért, mert ezzel ünnepségünk fényét emelték, de azért is, mert ezzel dokumentálták- szimpátiájukat és szeretetüket Szabolcsvármegye iránt. Amidőn Szabofcsvármegye nevében a legmelegebb szeretettei üdvözlöm őket s mondok köszönetet ezen megtisztelő látogatásokért, engedjék meg, hogy egyhangúlag kiáltsunk éljent s ürítsük poharainkat a mi keedves vendégeinkre! (Éljenzés!) Végül még Haas Ignác és Metzner Béla mondottak pohárköszöntőt. A díszebéd közönsége a késő délutáni órákig maradt együtt s a jó hangulatot nagyban emelte Rác Marci és zenekarának sok-sok Szép magyar nótája. * A bankét idejére már elkészültek Csépány Jenőnek, a Nyirvidék fotóriporterének a főispáni installáció kiemelkedő momentumairól készült felvételei, amelyek általános érdeklődést és elismerést keltettek. — j