Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-22 / 267. szám

10 jsíyíryipek, 1929. november 22. ői kalapujdonságok megérkwtek a lfgole«6bb ára­kon árowttgtD«k WALTERNÉ kalapgratonjában Lnth«r-nt«i, 20. noDoooooaoooma N á polgári házasság * * * Érthetetlenek azok a sok táma­dások, amelyeket egyes politiku­sok intéznek időnként a polgári házasság intézménye ellen. Hiszen a polgári házasság már régen be­legyökeredzett a magyar köztudat­ban és egyik fundamentuma tár­sadalmi berendezkedésünknek. Eddig sohasem jutott senkinek sem eszébe támadni ezt az intéz­ményt. Es most egyszerre csak ! felhangzik a vád, hogy a polgári j házasság csődöt mondott. Miért ? Mennyiben tehető fele­íőssé a polgári házasság >az er­kölcsök, a családi élet bizonyom meglazulásáért, a szaporodás csök­kenéséért, vagy akár a vallási ér­zület gyöngüléséért, ha ugyan le­het erről beszélni? Miért áHana ellentétben a kötelező polgári há­zasság, amely a házasság intézmé­nyét szilárdabb alapra helyezi, a vallásossággal ? Mindmeganny* kérdés, amelyre józan ésszel le­hetetlen válaszolni. Hiszen a pol­gári házasságról szóló törvény a Iegliberálisabban lehetővé teszi a házasfeleknek, hogy a polgári há­zasságon kivül egyházi házasságot is kössenek. Mindenki tudja, hogy az erkölcsök lazasága világjelenség amely még a világháború szenve­déseinek "és borzalmainak, a vesz­tett háború és az embertelen bé­keszerződés okozta lelki ziláltság­nak a következménye. Ha a há­zasság, a csáládi élet vesztett tisz­taságából, intenzivitásából, ennek a lelki okok mellett nagyrészt gaz­dasági okai vannak. Ma, amikor nemcsak a családfő, hanem a fele­ség és a család minden egyes tag­ja egyformán résztvesz a minden­napi kenyérét folytatott elkesere­dett harcban, a családi élet szük­ségszerűen vesztett meghittségé­ből, melegségéből, nem marad annyi idő és energia a legszentebb házassági kötelességekre, a lelki közösség istápolására, a gyerekek gondos nevelésére. Kétségtelenül szomorú jelenség ez, hacsak átme­neti jelenségnek is tekintjük, mely az életkörülmények kedvező válto­zásával bizonyára fokozatosan el­tűnik. De mennyiben tehető fele­lőssé ezért az erkölcs világkrizi­sért a polgári házasság intézmé nye? És vigyázzunk: ne menjünk túlzásokba, ha erkölcsi dekaden­ciáról beszélünk nálunk. Nézzünk szét a nagyvilágban és örömmel fogjuk tapasztalni, hogy társadal­munk erkölcsei még mindig maga­san felette állanak a többi orszá­gok erkölcseinek, pedig a világ­háború és annak következményei minket sújtottak a legsúlyosabban. Ezek a támadások magyar poli­tikusok részéről egy olyan törvény ellen, amely világszerte az állam és társadalom alapját képezi, ép­pen oiyan érthetetlenek mint idő­szerűtlenek. Csak tápot adunk ve­lük azoknak az ellenségeink által híresztelt tendenciózus rágalmak­nak, amelyek reakciósnak és feu­dalistának szeretnék feltüntetni a magyar államot. Óvakodjunk min­den olyan céltalan és meggondo­fatlan akciótól, amely mai súlyos helyzetünkben árthat hazánknak. Jobban tennék azok a politikusa­ink, akik régen bevált alapvető in­íézmények megrenditésén fáradoz­nak, ha erejüket üdvös alkotó mun kákra fordítanák. A nyíregyházi laligások nem bírják-sokáig az autótaxik konknrrenciáját Riport a taligásstandról Ami az orosz muzsiknak a szán, az a szabolcsi gazdának a taliga. Ez a furcsa, kétkerekű, ormótlan és mégis praktikusan könnyű jár­mű ahomokpűsztákon lakő se­ink hagyományaiból maradt vissza s ma Nyíregyháza egyik legérde­kesebb specialitása az idegen át­utazó előtt. De a civilizáció lendületes fej­lődése, a gépek rohamos térhódí­tása lassan, fokozatosan kiszorítja az élet forgatagából az idejétmúlt taligát, hogy helyüket az elegáns, kényelmes és szinte nesztelenül to­vasurranó autók foglalják el. Ma már a Széchenyi-téren a ta­liga és az autóstand néz egymás­sal farkasszemet. Az ó és az uj kor. Egy letűnt, elavult század, a feltörekvő, diadalmasan kibontako­zó uj századdal szemben. Az öreg személyszállító taligások még csö­könyösen kitartanak régi foglal­kozásuk mellét^ elvakult gyűlö­lettel minden újítás iránt, de már a fiatalabbja lassan elpártol tőlük <§s a motorok, gépek birodalmá­ban, a garázsokban keresnek jobb, emberibb megélhetést. A Széchenyi-téri standon órák hosszat ácsorognak komor méla­búval a Taligások. A lovak is, mint ha osztoznának gazdájuk szomorú­ságában, Iehorgasztott fejjel "bó­biskolnak. Örák mülnak el, amig akad valaki, aki feltápászkodik a zötyögő taligára, hogy a vasútra, vagy a város másik perifériájára szállíttassa magát. De azért nem I civódnak egymással. A nyomorú- | ság, a nehéz gazdasági helyzet, a biztos pusztulás tudata a szo­lidaritás érzését még jobban kifej­lesztette bennük. A teljes és tö­kéletes jogrend, standjogrend ural­kodik közöttük. Példás társadal­mi életet élnek a maguk zárt ha­tárain belül. Ha valamelyikük ké­sőbben érkezik, a hosszú kocsi­sor legvégén helyezkedik el és ott békés türelemmel várja, mig rá­kerül a sor. Igy lesznek az elsők­ből utolsók és az utolsókból elsők. A taligák között egy-két öreg konflis is akad, kopott vén batár, melynek kifoszlott párnaülésén a hajdani romantikus kor vidám sze­relmesei bújtak össze. A konflis a kispolgárok uri fogata volt vala­mikor s ma legfeljebb esős zord időben temetésre használják fel a gyászoló családok. A taligastanddal szemben annál vidámabb az élet. A fénylőhátu­kényelmes autók csillogva sütké­reznek a bágyadt novemberi na­pon és egymásután surrannak a pályaudvar felé. Az autóvezetők, vidám fiatal le­gények, kedélyesen kártyáznak a puha, meleg kocsikban, ha nem akad utas. Éktelen tülkölés, állati hörgés tőr fei minden pillanatban a gépszörnyekből, alaposan próbá­ra téve a járókelők idegzetét. Ezeké a fiataloké a jelen és ezeké fesz a diadalmas jövő is, mig a taligák, a konflisok nemso­kára az ócskapiacra kerülnek, mint hasznavehetetlen lim-Iomok, vagy a muzeqmba, mint régiségek. Mo z i Egy derék rendőr „ló fogása" a tárgya a Városi Színház Mozgóban tegnap bemutatott filmnek George O'Brien nagyszerű ala­kítása volt a Városi Színház Moz­góban tegnap bemutatott Sarlatán cimü filmnek középpontjában. Mel­lette Louis Morant érdemes kie­melni, aki az emlékezetét vesztett fiatal leány figuráját kitűnő fel­fogással játszotta meg. Az izgalmas kalandorfilm, mely eljegyzéssel kezdődik és házasság­gal végződik, mindvégig lekötöt­te a közönség figyelmét. Lélegzet­visszafojtva kisérte a közönség fi­gyelemmel a banditák garázdál­kodását és Kelly rendőrbiztos (G. O'Brien) törekvését, küzdelmét, a mi végül sikerrel is jár és lefü­leli sógora gyilkosait: Newyork vá­rosának hirhedt ékszerrablóit. A »Szerelem rózsák mulatságos vígjáték. Hőse egy örökké pontos, soha ki nem 'maradó fiatalember, akinek barátai sem bocsátják meg, hogy házassága előtt nem tartott legénybúcsút. A szép titkárnő se­gítségével azután beugratják egy kiruccanásba, ahol alaposan be­csip és a táncosnőnek egymás­után találkát ad. Kialudva mámorát, arra ébred, hogy felesége házasságuk évfordu­lóját abban a mulatóban akarja megünnepelni, ahol előző este be­csípett. Kacagtató bonyodalmak u­tán minden jóra fordul ás a há­zaspár vidám tangóba kezd. A férj félszeg szerepében Conrad Nagel remekelt, aki drámai és vígjátéki színésznek egyaránt jó. 'June Co­lyer a partnere, nagyon szép szí­nésznő, különösen mosolya elra­gadó. Holnap Olga Csehova legújabb filmjét mutatja be a Városi Moz­gó Szinház. Dina Graila: „k bujdosó jegyesek 1' bemutatója a Diadalban A Dina Graila filmekben so­hasem csalódik az ember. Azok mindig vidámak, kedvesek, ötlete­sek. Főhősnőjük nagyon érti a módját, hogy a publikumot min­den egyes alkalommal* külön is meghódítsa. »A bujdosó jegyesek« meséje az egymást nem ismerő mátkapárról szól, akik véletlenül szeretnek egymásba, anélkül,, hogy sejtenék, hogy ők tulaj donképen jegyesek. A téma ismert, a nagy­szerű kidolgozás, az uj ötletek, a frappáns fordulatok és helyzetko­mikumok azonban teljesen újsze­rűvé teszik a darabot. A siker oroszlánrésze természetesen, mint mindig, most is Diana Gralláé. A kisérő »Biztositás hűtlenség el­len® c. burleszkvigjátékon is sokat lehet mulatni. Ez a kivételes sike­rű vidám műsor még csak ma lát­ható, holnaptól »A halálgáz« ci­mű izgalmas bűnügyi dráma és | Bebe Daniels rekord filmje: »A' j> moziriporter« kerül bemutatásra a i Diadalban. OETKEHf* kiiglófcmyagcjal \ Kirji mindéi toszefsere sfcedésbf a volt megjelent 148 receptet tartal­maió, »&m képekkel illusztrált Dr. OETKER-féle RECEPTKÖNYVET ira 10 f. Ha a ttl»iere»néi nioc*, forduljon kéxveilen heaisnk: Dr OETKER A. gyárhoz Badapeat, VIII,, Conti-atsi 25. Ivai Kosjoikin első idei nagy filmje az Apollóban Ivan Mosjukin, a világhírű orosz filmszínész, aki jelenleg a berli­ni Ufánál filmezik, legifjabb nagy filmszenzációját mutatja be pén­tektől vasárnapig az Apolló, Ma­nolesku a szélhámosok kiráiya, vagy A végzetes asszony cimmel. Egy különös élet szimfóniája zen­dül a filmen keresztül a nézők lelkében. Egy szélhámosról van szó, kit a szerelem megtisztít és becsületes emberré tesz. Mosjukin ezt a metamorfózist oly csodála­tos művészettel éli végig a vász­non, hogy a »Manolesku« a nagy művész legnagyszerűbb alakításá­nak számítódik. Strogoff Mihály filmje óta nem volt Mosjukínnek ilyen hálás jó szerepe, mint eb­ben az uj filmjében. Mosjukin partnerei is elsőranguak: Brigitte Helm, Dita Parlo és "Heinrich George személyében. Az Apolló­nak valóban reprezentációs mű­sora lesz péntektől, rnefy előadá­sokra ajánlatos jegyekről előre is, gondoskodni. Öszi sonett (Erzsikéhez) Mig tartott a tél, téged vártalak S elment a téí, a kikelet s a nyár:­A kertek fáit ősz csókolja már, Egy éve már, hogy újra láttalak. S bohó szivem most is vágyón várja, Hogy eljösz, eljösz szép virág alak S az édes vágyak fogva tartanak; Boldogít a gyönyör álmodása. De itt az ősz; a kert már hervadott, Bus, tarlott fák közt bolyong dalnokod S reménye is hull a levelekkel; De felgyúlna hamvadó reménye,. Ha lelkednek érhetné a fénye, Ha láthatna még s csókolna egyszer. Bőköny, 1929. nov. 17. Zahonyay Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom