Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-17 / 263. szám

JNTyíryidék. 1929. november 17. BOKTA-LEVELEK Végrehajtó a kerítésen A múltkor megénekelt majdnem emeletes házam udvari részének van egy 'Kitűnő tulajdonsága. Az ebédlőnek használt előszobából végiglátni áz udvaromat és az utána következő tizenhárom fából álló pompás gyümölcsösömet. Hasonló az eset az udvarra nyíló háló szobám ablakából is. Végiglátom az egész kis paradicsomot, amit itt a földi életben magaménak mondhatok. (Bár nem egészen, mert a. bekebelezett jelzálogjog révén' a nagyobbik fele a banké.) Ez az áttekinthetőség nagyszerű dolog. Ennek kiegészítői anyó- som "kacsái. Ugyanis a kacsáknak, mint capitoliumi fajrokonainak, a libáknak, megvan az a jótulajdonságuk, hogyha idegent szimatolnak, irtózatos hápogásba tör nek ki, amefyre még a holtak is felébrednek. Én is. Na már most, ha idegen forgolódik éjnek idején anyósom egyetfen ingó vagyona, a kacsák körüf, a kacsák hápognak, én felébredek kezemben revol verrei egyszerűen az ablakba állok. Kinyitom a kis abfakot, azon kidugom a revolvert és stentori hangon kikiáltok: Ki áz!? Ha holdvilág van, pompásan Iátok mindent, a kertet, a gyümölcsöst, a tyúk és a kacsaólat. Meglátom a barátságos idegent is, amint ott kotorász anyósom kacsái körül. Ugyanez az eset borús, sötét éjszaka is, mer tilyenkor a kertet teljesen bevilágító száz gyer tyafényü villanylámpát gyújtom fel ugyancsak belülről, a hálószoba sötét, de biztos mélyéről. Én magam sötétben maradok, engem nem látnak, de én Iátok mindent és min55 Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábtr. 22 Szemei ettől a pillanattól kezdve, hogy a tiszt belépett, szakadatlan figyelemmel vizsgálták a jövevényt. Látta, amint az felé tart, de csak |az utolsó; pillanatban hagyta abba Bi játékot. Nem állott feji, psak a zong'oraszéfckel fordult egy (kissé (felé^ jigy nyujt,ötí(a a kezét lusta mozdulattal. — Bánhidy. Szervusz. AzWán íiekifordíujt újra p, zoingtorának. A' hjaídlpagy látta, hogy ez neirC hajlandói szóba állani vele. Különben )is volt valam£ ellenszjenves a 'negligálásnak (ebben A cseppet se rejtett, rr^pgnyilatkozásában. A ménnök jfejlé j.fordjplt tehát: . I • — Mérnök ur régen van itt a gyárnál ? — , — Nem. Másfél éve jöttem, a bevonult mérnököt helyettesíteni. — — És hogy találja itt magát ? — — Nagyon jól, köszönöm. Sokkal jobb kinn, falun. Pest tizennégy óta nehezen viselhető el. Mindig tele van izgalmakkal. — — Na ez igaz. Különben is ez nagyon kellemes hely, a vidék pedig gyönyörű lehet. Ittí még alföld, tiz kilométerrel arrább hegyvidék. — Igen, én meg vagyok itt elégedve. — — Ezt elhiszem. Mérnök urnák az is kellemes lehet, hogy igazán nem kell messzire mennie, ha szép lánnyal akar találkozni. — — Hogy értsem ezt ? — — Ugy, ahogy mondtam. — A mérnök megértette és vállat vont: Másodszor vagyok itt életemben — mondta. — Micsoda ? — — Igen. Ez a második alkalom. Katót hirből már ismertem, de ezelőtt két perccel mutatkoztam be neki. — — Ne mondja. Ez érdekes, kiválóan érdekes. — Nem értem. — . — De értem én. — gondolta a hadnagy. — denkit. Nem nagyszerű doíog ez ? Kiáltásomra a barátságos idegen futni kezd, átveti magát a kerítésemen és eltűnik az éji homályban. Egy-két üdvlövést adok utána a forma kedvéért és néhány hónapig nem hápognak a kacsák. Ez a legbiztosabb és legveszélytelenebb módja a tolvajüzésnek. 'Találmányomat szabadalmaztatni fogom. Tegnapelőtt délben azonban fur csa eset történt vélem: Az ebédlőnek használt előszobában ebédelek, ahonnan, mini mondottam ugyancsak nagyszerű kilátás nyilik három oldalról kerített földi javaimra. Éppen a káposztás metéltet nyomkodtam lefele nagy elszántsággal, mert nem szeretem, de a gyermekek előtt mutatni kell, hogy apuka is mindent megeszik, amikor hirtelenül egy alak bukkant elő s a kapu felől besietett a kertembe. A káposztásmetélt fogyasztásának megszakítására kínálkozó pompás alkalmat megragadva, felugróm és utána szaladok. Mit akar ez az ipse az én kertemben? Csakhamar megláttam, hogy mit akar.. Át akart mászni az én kerítésemen. Nyilvánvalóan ez volt a szándéka, mert már a kerítés tetején lovagolt mire én odaértem és a bal hátsó lábát elszántan megragadtam. — Hohó! Vissza! Vissza barátom, vissza!! — kezdtem meg a diskurzust a kerítés tetején lovagló bájos ismeretlennel. Mit akar kérem? — Maga mit akar az én kerítésemen kérem!? — Hát nem látja? át akarok mászni! — Jó, jó, azt látom, de miért,, ó miért akar maga 'átmászni az én kerítésemen, fényes nappal, déli i órakor? Még ha éjszaka mászna azt megérteném, de nappal ? — Ne tartson fel kérem, nekem sürgős dolgom van! — Az én kerítésemen? — Dehogy a maga kerítésén, hanem itt a szomszédban! — Az én kerítésemen keresztül? — -Hagyjon békén, maga ezt nem érti! Tényleg nem értettem, de nem Nyíregyháziak találkozóhelye az István Király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. (Nyugati pályaudvar mellett). Telefon (Interurbán) 202 43., 294-34. Sürgönyeim : Hotelist, — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda.Mjnden szobában központi fűtés, hideg-meleg folyóvíz és telefon. Lilt. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46 os kocsikkal. 3873-20 hagytam neki békét. Visszahajtani az én területemre. Figyelmeztetem, hogy baja lesz, ha megakadályoz engem törvényes kötelességem teljesítésében 1 —- Én X. Y. végrehajtó segédje vagyok és parancsom van arra, liogy a szomszédban foglaljak. Az én kerítésemen keresztül? — Jó, jő, de az én kerítésemen keresztül akarja Ön a törvényes kötelességét teljesíteni? Kicsoda maga? — Hagyjon mar békén a maga kerítésével, persze, hogy a maga kerítésén keresztül!" — De miért, ó miért ? — Na itt van a végrehajtó ur,.. maja megmagyarázza, hogy miért. Megfordultam és tényleg ott sötétlett előttem fenyegetően a végrehajtó ur lelkiismeretet furdaló komor alakja. Megmagyarázta a tényállást. A tényállás a következő:... Szóval áz állandóan zárva tartott kapu miatt a szomszédban képtelen foglalni, azért volt kénytelen a foglalásnak ezt a talán szokatlan, de mindenesetre célravezető módját választani. — Aj éh kerítésemet? — Igen. •— Nagyon sajnálom, de nem engedem, hogy az én kerítésem végrehajtási célokat szolgáljon. — Ön tehát megakadályoz abban, hogy törvényes jogomat gyakoroljam ? — Igen, megakadályozom mindaddig,, amíg olyan törvényt nem mutat, amefy szerint kapuzárás esetén végrehajtást szenvedettheza szomszéd kerítésén keresztül is be lehet hatolni a foglalási cselekmény foganatosítása végett. — Rendben van jakkor megyek. — A viszontlátásra, pardon ajánlom magamat, azaz izé, aláValaki kavarja a kártyáimat. — Azután fennhangon hozzátette : — Ugy értem, hogy ilyen kis faluban ennyi ideig \ élkerülték egymást. — — A doktor urék elég visszavonultan élnek, a lányukat pedig nem viszik sehova. Csak a kirándulásokra járnak. — — Miféle kirándulásokra ? — — Egy pár család szokott tavasztól őszig hetenkint kijárni a Bükköshátra. Épen holnap lesz az első alkalom. — Közben a társaság többi tagjai kezdtek elhelyezkedni az asztal körül. A katona is körülnézett, keresve a maga helyét. — A hadnagy ur helye ott van — szólott a háziasszony, rámutatva egy székre a néni mellett. A fiatalember majdnem elnevette magát. Leült. Vele szemben a kopasz zongorázó ur, mellette jobbról a néni, lefelé pedig a gyerekek. A lány a mérnökkel egész fenn ült. Arról, hogy beszéljenek egymással, szó se lehetett. — A vén asszony ki akar innen undorítani egészen jól fogott hozzá — konstatálta magában. — Most mulattathatom AmáJkát, vagy ezt a gyűrött képű bolondot. És itt vannak a kedves gyermekek is, Ezért ugyan érdemes volt idejönni. — Csendes rezignációval nézegette a tányér díszítését. — Hadnagy ur hol ismerkedett meg a 'családommal ? — kérdezte a házigazda fentről. A kérdés nagyon váratlanul jött, de a 'fiatalembernek arra se volt ideje, hogy zavarba jöjjön, mert a néni nagy gyorsasággal elébevágott minden bonyodalomnak. — Ma egy hete Szinvaváron a sétahangversenyen találkozott Katinkával. — Ez olyan gyorsan történt, hogy egész természetesnek hangzott. — Hogy tetszik hadnagy urnák Szinvavár ? — — Nagyon kedves hely — válaszolt ez és nyugtalanul várt a következő kérdésekre. De a doktor — ugy látszik — inkább csak figyelemből érdeklődött, mert rögtön azután a mérnök felé fordult és azzal kezdett beszélgetni. Az ebéd megkezdődött. A fiu várt még egy kocsit, azután a nénihez fordult és mosolyogva odasúgta neki : — Köszönöm, ez nemes bosszú volt. — Ez pedig visszanézett rá, de olyan hidegen, olyan megvetéssel, ami lehetetlenné tette a társalgás ilyen hangból való folytatását. — Az ördög tud elmenni ezen az öreg bolondon — gondolta a katona bosszúsan. Először kiutasít a házból, azután hazudik az érdekemben és gyönyörűen kihúz a csávából, aztán megint olyan vadul mereszti rám a bozontos szemeit, mintha meg akarna fojtani. Na, felőlem ülhetsz itt öreg. Ez a kopasz bolond meg a levesre már a harmadik pohár bort hajtja fel. Jó társaságba kerültem, az szent. — Á társalgás az asztalnak ezen a végén teljesen elakadt. A gyermekek, vihogtak olykor egyet-egyet és csak az evőeszközök csörgése csinált némi zajt. A néni komor volt és megközelithetttlennek látszott. A kis kopasz ember maga elé vette a borosüveget és sűrűn. töltött magának. A hadnagy unalmában számolta vagy ötig a poharakat. Sokáig tartott ez az őlomsulyu csend, amikor egyszer a kopasz felkapta a fejét, poharát a hadnagyéhoz koccintotta: — Igyál hadnagy, azután meg szóljál már végre valamit. — A hadnagy kényszeredetten mosolygott, de nem szólt. Amaz kiitta a borát, azután egy darabig nézett bele a poharába. Egyszerre megint hirtelen felütötte a fejét r — Na ! ... Hát mi lesz ? Nincs semmi mondani valód ? Ez jó jel, nagyon jó jel, már a második jelem arra, hogy te okos ember lehetsz. Csak ne vágj olyan meglepett pofát, mert igazam van. Te okos ember vagy, csak még nem tudsz róla. Ezt az ember nem hamar veszi észre, nem igen van alkalom rá. — — Géza már megint izetlenkedel. — szólott közbe Amálka türelmetlenül. , Ez pedig ránézett, de nem válaszolt. Felhaj-