Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-17 / 263. szám

1929. november 17. JNÍYÍRVIDÉK. zatos szolgája! Néztem mit csinál a végrehajtó? A végrehajtó súgott valamit a se­gédjének, a segéd eltűnt és csak­hamar ott lovagolt a túloldali szomszéd kerítésén. Szerencséje volt, ott nem tartóztatták fel. Szé­pen beugrott a szomszédhoz, szé­pén kireteszelte a kaput, a végre­hajtó ur szcpen besétált és szé­pen foglalt. Igy történt. Bonta. DIVAT • • • • • Csevegés a divatról A divat minden előírásaival szem­ben az okos és elegánsain megjelen­ni kívánó asszony a mindennapi délutáni ruhák céljaira a legalkal­masabb ruhát, a szőttes ruhát vá­lasztja. Az egyszerű és mégis ele­gáns vonalai a szőtteskompléknak nak mindenben a modern zsöm­olyan érdekes, hogy alkalmazkod­per vonalaihoz, amelyet kerek egésszé egy lerakott szőttesszoiknya tesz. Vagy ha kabátos ruhánk van, akkor a bluz az, amely válto­zatossá és élénkebbé teszi a kifo­gástalanul öltözködő nőt, mig a kinakreppből, vagy poplinbót ké­szült zsömper megtartja eredeti bluzalakját és ha ehhez a blúzhoz egy megfelelő és harmonikus szőt­tes szoknyácskát alkalmazunk, egy teljes egész ruhánk lesz. A szövőházak a tervező iparművé szék utmutatásai nyomán egy uj ruhadarabbal lepték meg a höl­gyeket, a »shaker«-rel. Ezt az igen vékony bluz fölé szoktuk vi­selni és tulaj donképen nem más, mint egy durva szövésű bebujós ka­bát, amely nemcsak hogy a kana­dai vadászbluzokhoz hasonló, ha­nem annak még a karakterisztikus jellegzetes nyakrészét is átvette. Az uj divatú »shaker valószínűleg e télen kezdi meg úttörő munkáját a hölgyek körében a jég- és hósport alkalmával. Emellett a »shaker< mellett szívesen viselik a hölgyek az olyan pulóvert is ; amelynek a nyaka az orosz gimnasztyorkától van kölcsönözve. Szin tekintetében az őszi hangu­latnak meg fele loleg a szőttes dol­gok csaknem kivétel nélkül a barna szintónusban vannak tart­va, amelyhez vöröses színárnyalat járul, hogy élénkítse a monoton alapszint. A ruhák ornamentikája legtöbbnyire egyenes vonalú, de közkeletűek a más egyéb díszítési móddal tarkított szőttesek is. A szőttesek körében egy másik újdonság a csalódásig hü tweed utánzat. Ezeket rendszerint dur­vább szövésűre készítik, azonban nagyon jó melegek, tolfkönnyüek és érdekes mintázatnak. Ha a ru­hán nyakkivágás szerepel, a legdi­vatosabb az U-alaku kivágás, vagy pedig a patentkötéssel készült és j a nyakat szorosan körülölető si­ma kivágás. A szőttesek még dél­délutáni látogatóruhák 1 céljaira is roppant alkalmasak. Nemzetközi Baromíikiállitás Budapesten A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete f. évi december hó 5 —-8-áig, Budapesten, az Országos Tenyészállatvásártelepen nemzetkö­zi baromfikiállifást rendez, amelyei ajánlunk igen tisztelt olvasó közön­ségünk figyelmébe. Baromfikivite­lünk évről-évre emelkedik, ami vi­lágos bizonyítéka annak, hogy a baromfitenyésztéssel igenis érdemes « foglalkozni; hogy minő nagyszerű haladást tett ez a termelési ág, azt a kiállítás meg fogja mutatni. Minden tenyésztő vegyen részt ezen a kiállításon. Mutassuk be a ma­gyar (fajtákat is. Galambok s házi­nyulak is kerülnek bemutatásra, az utóbbiak osztályának rendezése a Házinyúl tenyésztők Orsz. Egyesüle­Naponta 10000 ember olvassa az ön hirdetését a „Nyíregyházi Telefonnévsof-ban Hirdetéseket jutányos áron a kiadóhivatal (Telefon: 1-39.) w a szerkesztősig (Telefon 5-22) vesz fel. tével karöltve történik. Sok igen szép díj áll rendelkezésre. A kiál­lítással kapcsolatban értékes elő­adások fognak tartatni. A kiál­lítás megtekintésére féláru menet­díj-kedvezmény áll rendelkezésre. Igazolványok kaphatók a rende­zőségnél: Budapest, IX., ÜUői-ut 25., I. 10. Egy Máv. igazolvány ára 1.30 P. Duna-Száva-Adria va­sútra 2 P. Az igazolványok érvé­nyesek december hó 2 -10-ig. A rendezőség különféle kedvezmé­nyekről gondoskodott a félutazó közönség részere. Ezekre vonatkozó tájékoztató a kiállítás napi pro­grammjaival, kedvezményeivel szál­lodákban, színházakban, egyéb szórakozó helyeken, fürdőkbea stb., ára 70 fillér. A rendezőség élén gróf Teleki Józsefné, a bírálóbi­zottság élén Békessy Jenő minisz­teri tanácsos áll. NYILT-TÉR. Felhívás. Felkérem mindazokat, akik néha férjemnek, Dr. Lipschitz Endre fog­orvosnak orvosi kezelésért, vagy fog­munkélaíokért tartoznak, tartozásaikat a Nyírvidéki Takarékpénztár R -T. nál számlámra befizetni szíveskedjenek. özv. Dr. Lipschitz Endréné 7229 6 Debrecen, Simonffy u. 7. sz. •) E rovat alatt közöltekért sem 1 szerkesztőség, sem a kiadóhivatal fele­lősséget nem vállal. Mindenféle szőrme legolcsóbban Donnenbergnöl, Rákóczi-utca 6. sz. Bristol szálló épületében. 68Í5 - 4 íott egy pohárral, azután folytatta, de ugy, mint­ha magának beszélne : — Hogyne hallgatna az okos ember ott, ahol még a buták se találnák témát. Nézz vé­gig ezen a társaságon, mindjárt láthatod, milyen igazam van. Mindnyájunk képén ott a kényel­metlen "érzés, mert hallgatni nem mernek egy­mástól, téma meg nincs. A jó erkölcs azt kivánja, hogy a trágár anekdottákat a férfiak is, a nők is, külön-külön szobában tárgyalják meg. A háború untatja már őket. Hát uramisten, miről beszéljenek szegények, mert hiszen beszélni ok­vetlenül szükséges. Különben nem újság ez ne­ked, a te faludban is igy van bizonyára. — — A maguk faluja nagyobb, mint a mienk? ~— vágott közbe Amálka, aki nyilván másfelé akarta vezetni a beszélgetést. — Nagyobb, de nincsen benne felényi élet se. Alföldi fészek, élettelen, lomha. — — Maga nem szereti a szülőfaluját ? — kér­dezte idegenkedve a nő. — Nem igen van biz azon sok szeretni való. Nagyon sok por, sok rossz pletyka és álmos tunyasság. Azután meg... a falu bizalmatlan, sokszor az embert fúrja belülről valami, olyan­kor vissza-vissza áhit, de ha visszamegy, ren­desen pórul jár, mert a falu nem mindenkinek engedi meg, hogy szeresse. Különös valami ez, ezer esztendő múlva is az lesz, ami most. — —• Talán más vidékről költöztek be ? — — Nem. Ugyanott lakunk kétszáz esztendő -óta, ugyanazon a telken. — — Tartjátok még a telket ? — szólott köz­be nyomatékkal a szolgabíró. — Tartjuk. — felelte kedvetlenül a had­nagy. ' ' — Hacsak a háború ki nem taszit belőle — tódította a másik. — Az ám —- morogta a tiszt — nem lehet tudni. — — Hát a vagyon ? Az is volt bizonyosan liárom-négyszáz hold. — — Volt... de ... már nincs. — , — Tudtam — legyintett a szolgabíró. Mi­j kor a nagyapád meghalt, apádnak akkor kel­lett eladni a földet. — — Körülbelül igy volt — válaszolta ked­| vétlenül és csodálkozva a hadnagy. A szolgabíró felnevetett, valami kíméletlen, j szinte sértő volt a nevetésében : j — Elég öregem, ismerem már a ti sorsoto­kat is előre meg visszafelé. Apád kínlódik va­lami kis rossz hivatalban. Az öregebb paraszt még lekapja előtte a süveget, de a fiatalabbja már észre se veszi, ha épen nem muszáj. Este azután hazamegy és ha egy kicsit megszédít az a fél liter bor, amit Icigtől hozatott, hát el­meséli nektek pipafüst mellett, hogy a nagy­apád milyen hintóban járt be a megyebálba, meg a vármegyegyülésekre. Elmondja, milyen volt a szerszám, milyenek a lovak. Mi történt, mikor mentek; mi történt, mikor visszajöttek. Ti már éppen ezerszer hallottátok ezt a tiz-husz történetet, de azért csak lopva mertek ásítani és ugy tesztek, mintha lelkesednétek. — — Géza, már megint ízetlen vagy — szóll közbe türelmetlenül a hölgy. — Talán találva érzed magadat te is ? — kérdezte ez gúnyosan hunyorgatva felé. Hát persze, ez nemcsak épen a Feketéék története, hanem egy kicsit a mienk is, az egész nagypipáju, kevésdohányu hétszilvafa históriája. A család régi és híres abban az egy rossz faluban, abban az egy kanál vízben, amelyhez tartozik. Ott gubbaszt, ott kínlódik a falu közepén, mint egy nagy anakronizmus, mint egy égve felejtett gyer­tya napfényes szobában. A körülötte lévő vi­lághoz, az előreszaladó élethez nincsen már sem­mi, de semmi köze, a célja csak önmagában van. Urnák lenni, urnák maradni, ez az egyedüli cél. A rokonság a vármegyén, meg az udvarház, a becsület mind azt parancsolják, hogy áUani kell a sarat törésig, az uj, nekünk idegen vi­lágban is, ahol már karddal, meg protekcióval nem lehet elvágni a megoldhatatlan csomókat A föld, az ősi föld, ami az erőt adta, oda van már, oda végképen. De törvény, hogy állani kell a sarat csak azért is és a kölcsönök, a vál­tók, a kezesek utáni megalázó szaladgálásban is urnák kell maradni. Muszáj 1 Tovább kell, hogy menjen az uri élet, a rejtett szegénység szívszaggató fényűzése. És ha az őrült, remény­telen verseny lázában felőrlődik a férfierő, ha a beteggé zaklatott hisztérika asszony odabenn sikolt, oh ez nem baj, csak gyorsan becsapni ajtót, ablakot, hogy a házból ki ne hallj ék, hogy meg ne hallja, ki ne vigye az a rossz pa­raszt cseléd, aki a konyhában gubbaszt a haj­dani fehérruhás kukták és kényes inasok helyén. Összetörni, sikoltani, küzdeni a reménytelen fá­tummal odabenn a nagy kőfalak közt, ez még nem baj. Az a fő, hogy kinn nem vesznek észre semmit. Holnap jöhet valami csuda és... ma még. .. virul a familiia. — Itt elhallgatott egy percre, reszkető kéz­zel hajtotta fel a poharat, azután folytatta: -í — A család pedig, amely mindent elnyel és a talmi ragyogás hamis pénzével fizet — a csajád.. . valójában régen nem él már, csak a mult energiája az, amely még benne vibrál és kirobban sokszor egy eszeveszett csárdásban, sok­szor egy vadászbravur alkalmával. Az életerő lefelé hajlik már. .. elmaradt, elkopott vala­hol, nagy része ott veszett talán még a török zenebonák közt. Ami pedig megmaradt, azt meg­ölte a rangkórság, a nagy kőambitusok he­nyélő, uri pipafüstje, meg a nagy szüretek, a sarkából kihajított kapu, amin szüntelenül jött be a vendég, és ment ki a vagyon. — A hadnagy feszült figyelemmel hallgatott, szinte előrehajlott, hogy hallhasson minden szót. A 110 a homlokát ráncolta. Az agglegény tudo­mást se vett róla. Vagy önmagának beszélt, vagy a hadnagynak. „ (Folytatjuk.) J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom