Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-16 / 236. szám

jrtfRYIDÉK. 1929. október 16. A lord környezete Emlékezetes, hogy az Az Est szeptember 25-iki számában lord Rothermere magyar titkárának névaláírásával feltűnést keltő in­terjú jelent meg, melyet angol ba­rátunknak tulajdonítottak s ez az interjú Skóciából volt keltezve, holott ebben az időben lord Ro­thermere már egy hete Németor­szágban tartózkodott. A cikk a legerősebb hangot ütötte meg a magyar belpolitikai élet bírálata so rán s azt állította, hogy lord Rothermere már nem a régi biza­lommal nézi a magyar revízió ügyét, kezd kiábrándulni nemcsak a magyar politikából, hanem a magyar nemzet tömegeiből is, mert nem kényszeritik rá a ma­gyar kormányra az egyedüli he­lyes politikai irány követését. Majd Németország kormányzati irányát állította követendő példaként élénk, ahol a szocialista pártnak engedték át a vezetést. Az interjú megkockáztatta azt a súlyos vádat is, hogy Magyarországon feudális reakció uralkodik. A cikknek ha­talmas hullámverése lett közéle­tünkben mind a mai napig s bár az első perctől kezdve gyanakodva olvastuk annak erős kitételeit, gon­dolni sem mertünk volna arra, hogy olyan mistifikáció húzódik meg az ügy hátterében, amely nem csak a becsületes magyar újság­írás, de lord Rothermere presztí­zsének is súlyos kárára van. Bom­baként hat most az az autentikus hir, hogy lord Rothermerének sem­mi köze sincs éhhez az egész ügy­höz, az pusztán machináció, súlyos rászedés, alattomosan meglapiíló szélsőséges tendencia, amelybe nyakig beugrott az az ellenzéki mozgolódási kampány, amelyik az utóbbi hetekben épen lord Rother­mere eme apokrif interjúját tar­totta támadása bázisának. Hogy az az interjú valóban több mint súlyos hamisítvány, merő kitalá­lás és lord Rothermere márkájá­val való fémjelzés, arra határo­zott bizonyítékok vannak. — A Morning Post berlini tudósítójá­tól ugyanis minket ez ügyben igen közelről érdeklő jelentést közöl, melyben a leghatározottab­ban megállapítja magára a lordra hivatkozva, aki ekkor Németor­szágban tartózkodott — hogy az állítólagos interjú nem egyéb, mint kitalálás, mert előkelő angol ba­rátunk semmiféle budapesti újság tudósítója előtt a neki tulajdoní­tott kijelentéseket meg nem tet­te. A Morning Post tudósítója si­et kijelenteni, hogy ezért az in­terjúért lord Rothermere semmi­féle felelősséget nem vállal. Eh­hez a sürgönyileg feladott cáfolat­hoz a Morning Post szerkesztő­je hozzáiktatta még lord Rother­mere angol' titkárának információ­ját is, amely merőben azt állít­ja, hogy az Az Estet alaposan felültették. Kacagnunk kellene ezen az egész ügyen, ha nem vág­na annyira ellenünk s nem áll­nánk szemben a legsúlyosabb dol­gokkal. A magyar közvélemény­nek rá kell ébrednie ugyanis arra, hogy lord Rothermere nevével és bizalmával ismét súlyosan és vak­merően visszaéltek. Nem az első eset ez, mert emlékezetes, hogy a mult év tavaszán egy Léderer La­jos nevü fiatalember, aki a lord közelébe férkőzött, egyszerűen ön­állósította magát s gazdája nevé­ben olyan valótlan és ostoba kije­lentéseket próbált a lord szájába adni, amelyek itthon napvilágot látva, felháborodást s az angor" fő­úr környezetében elkedvetlenedést okoztak. A következményeit is­merjük. Lord Rothermere, hogy enyhén szóljunk — nem kívánta többé alkalmazásában tartani Lé­derer Lajost. Akkoriban napvilágot látott egy eredeti nyilatkozat is lord Rothermere részéről, mely­ben kijelentette, hogy a revízió keresztülvitelére a magyar kor­mány és a magyar nép hosszú, kemény és egyesült munkájára van szükség. Nem mulasztotta ei azt sem, hogy a legnagyobb tisz­telettel ne nyilatkozzék a magyar kormány tevékenységéről. Ez a má sodik eset már sokkal súlyo­sabb. Szinte elementáris erővei tör ki a magyar közvéleményből az az óhaj, hogy meg kell tisz­títani a lord környezetét attól a társaságtói, amellyel neki állan­dóan kiábrándító küzdelmet kell folytatnia. Alhirlapirók, politikai stréberek, radikális üzérkedők könyököltek szférájába, hogy meg­nyerjék anyagi és politikai termé­szetű üzleteik számára. Akadtak közöttük kalandorok, bukott poli­tikusok, akik ezt az ideálista és önzetlen magyarbarát főurat akar­ták ugródeszkájukul felhasználni. Ennek a politikai akciónak volt első kinövése Baltazár Dezső fel­lépése is. Reméljük, hogy módjá­ban lesz lord Rothermerenak meg­tenni "környezetében azt a tisz­togatást, amelyik megkíméli a jövőben az ő fenkölt személyét az J ilyen eléggé el nem Ítélhető s az egész magyar közvéleményt meg­botránkoztató alattomos és per­fid manőverezéstől. Egy óra a szellemek országában... Spiritiszta szeánszon egy Lnther-ntcai házban (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A gazdasági romlás, az élet ne­hézségei az embereket a földi dol­gok;, a napi események iránt kö­zömbössé teszik. A ma embere sö­téten pesszimista, nem hisz a jö­vőben, nem érdekli a jelen s sze­mét a túlvilági élet felé fordítja. Vagy a vallás üditő, tiszta forrá­sához menekül, mint szomjúhozó őz a rejtett erdei patakhoz, vagy megrongált idegzetének beteges ér­zékenységét követve a transzenden­tális dolgok megmagyarázhatatlan misztikumába szédül. Nyíregyházán egész szekták ala­kultak. Esténként nagy társaságok gyűlnek össsze , hogy a szférák Birodalmában »élő« jószellemek egynémelyikévef társalogjanak, ki­kérjék tanácsait, j'óslatait, hogy ( aszerint intézzék ef ügyes-bajos/ dolgaikat itt a földön. A hatodik érzék. Különösen egy magas, szikár hölgy foglalkozik fanatikusan a spiritizmussal, Mind kitűnő mé­dium minden este pompás össze­köttetést teremt az emberek és a szellemek között. Érzékeny ideg­rendszere szinte predesztinálja erre a szerepre s mint ahogy ő mondja, hosszú, fáradságos és szorgalmas munka után annyira sikerült neki a hatodik érzékszer­vét tökéletesíteni', hogy olyan dol­gokat észlel, ametyek iránt a nor­mális ember teljesen érzéketlen. Különös hangokat hall a levegőben megsejti mások gondolatait, érzi, tudja, ha szellemek j'árnak a -szo­bájában s ha egy szekrény pattan ilyenkor, vagy megreped az ablak­üveg, ^borzalommal' gondol valaki bűnös lélek közeli halálára. Kétkedő, lekicsinylő mosolyomat látva, meghívott egy szeánszra. — Jöjjön ef és győződjön meg a va­lóságról — mondotta nagy komo­lyan. — Nem lehet ma már tudo­mányos mezbe buj'tatott tudatlan­sággal beszélni ezekről a kétségte­lenül meglévő jelenségekről. A spi­ritizmus ma már nem a kóklerek és csepűrágók bűvös mestersége csupán, hanem a materializ­mustól elfordult uj tudományos ku­tatás legértékesebb része. Este a szeánszon. i 1 Megígértem, hogy este elmegyek a szeanszra, hogy szem és fülta­nuja leszek a szellemekkel való társalgásnak. Egész nap valami furcsa érzés nyugtalanított. Mint valami nagy esemény előtt, szo­rongó izgalom ejtett rabul. Hogy­ne, nem valami mindennapi do­log rég meghalt, elfelejtett em­berekkei "társalogni. Bár hitetien­ségem nem csökkent, féltem ön­magam gyengeségétől s attól a tömegszuggeszciótóf, amely az ilyen szeánszokon még a. legerő­sebb idegzetű ember Ítélőképessé­gét is befolyásolja. Este kilenc órára volt kitűzve az összejövetel s én borzongva, rossz sejtelemmel baktattam a Luther-utcai kis földszintes ház felé, a spiritiszta szeánszok szín­helyére. A néma, sötét folyosón, mint kripták dohos lépcsőjén kong tak lépteim. Az udvaron kísérte­tiesen bólongtak felém a suttogó fekete fák s a térdeplő bokrok go­noszul gubbasztottak a széleken mint kendőbe burkolt vénasszo­nyok. Halk kopogtatásomra az ajtó csendesen kinyílt s egy kis töpö­rödött ember sziszegett felém hiá­nyos fogain keresztül: Tessék nesztelenül a szobába menni, már megkezdődött a szel­lemidézés és egy homályos szoba felé mutatott. Én botorkálva, ta­pogatózva mentem az előszobán végig. A médium. Halálos csend. A fekete gyász­fátyollai letakart villanykörte tom­pa, misztikus félhomályba burkol­cá a kis szobát. Az elipszis alakú ódon, mahagóni asztal körül ül­tek a szellemidézők, mig torz, fan­tasztikus árnyékuk megnyultan ve­tődött a tapétás falakra. A némaságban a falióra egy­hangú ketyegése mintha a jelen­levők halk szívverését jelezné, mintha ez az óra e szomnamboli­kus állapotban süllyedt lelkek me­rev porhüvelyének egyetlen élő, lük tető szerve lenne. Az ismerős hölgy az asztal jobl> szélén ült a menyezetre mereszt­ve vörös lángban tüzelő szemét. Falfehér arcán mély ráncokat vé­sett a szemmelláthatő belső gyöt­rődés, mig aj"ka energikusan szo­rult össze és hegyes álla parancso­lólag ,ugrott elő. Mellette egy ív fehér papiros feküdt, mig jobb ke­zében görcsösen szorongatta a ceruzát. ' Mindenki kíváncsi félelemmel elegy rajongó tisztelettel nézte a transzba eső médium viaszksárgá­ra fakult arcát s egy fiatal leány pedig egész testében remegve hunyta le a szemét. A meghalt anya üzenete. En roppant kíváncsian vártam a fejleményeket s halkan megkér­deztem az egyik úrtól, hogy kinek a szellemét idézik most tulajdon­képen. A megszólított jelentőség­teljesen nézett a fiatal lányra és fülembe súgta: — Annak a szegény teremtésnek nem rég halt meg az édesanyja, az ő szellemét várjuk ide, ha .ő is ugy akarja. A médiumnak időköz­ben idegesen megrándult a jobb karja, mire barátom megtagadott minden további felvilágosítást és előrenyújtott nyakkal mereven fi­gyelte a furcsa mozdulatokat. A médium keze lassan felemel­kedett s mintha egy láthatatlan kéz átfogta volna, nagy betűket vetett a ^papírlapra. Mindenki fe­szült figyelemmel leste. A kéz rö­vid idő múlva Ismét lehanyatlott egy szobor merevségével, mire va­laki lábujhegyen a médium háta­mögé surrant és suttogva leolvas­ta a kusza sorokat. — Hívtál leánykám, itt vagyok, mit óhajtasz tőlem. A leány megdöbbenve hallga­tott kis ideig, majd kételkedő arc­cal adta fel a kérdést. — Hány éves korában halt meg és mikor, a nagyapám. — Ne kételkedj' kis leányom, az anyád van itt. Nagyapád 63 éves volt mikor meghalt, 1926 március 14-én. A leány halálsápadt lett. Rémül­Végleg megszűnik Utolsó 14 nap! i Férfi ingek a legjobb kivitelben fehér és szinesj 6 P, 8 P, 11 P. Irányi Sándor divatháza hihetetlen olcsó árusítással

Next

/
Oldalképek
Tartalom