Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-16 / 236. szám

1929. oKtóber 16. JNtVfRYIDÉK. 7 ten nézett a médiumra, majd hírtelen ájultan zuhant végig a padlón. A spiritiszta szeánsz tagjai ijedten ugráltak fel, hangos kiáltás, felborult székek zaja verte fel* a szoba siket csendjét. Sokan sietve távoztak az eset színhelyéről, mig a médium — aki időközben magához tért, hisztérikusan sivalkodott egy pohár vízért. Végre hosszas élesztgetés után a fiatal leányka magához tért, de már senkinek sem volt kedve tovább folytatni a szellemekkei való társalgást, mert a halál megsuhogtatta félelmetes szárnyait, amelyeket ugylátszik még a spiritiszták is respektálnak. ámít a közönség észrevesz Mi van a sokgyermekes anyák megjutalmazásával ? SMég a nyár folyamim minden magyar ember által örömmel fogadott akciót kezdeményezett a népjóléti minisztérium. A sokgyermekes magyar anyák összeírását és megjutalmazását tűzte ki célúi ez a rendelet. Természetesen Nyíregyházán is megindult az adminisztráció, összeírták, lajstromozták, kivonták és összeadták az anyákat és azután az egész dolgot szokás szerint elfelejtették. A környező kis községekben mint példáuf Kótajban, Bujon, Ibrányban, részesültek az anyák jutalomban, de Nyíregyházán mélyen hallgatnak róla. Vájjon miért? Miért van az, hogy nálunk minden nemes gondolat alá csak szalmát gyújtanak, mi•'ért, hogy minden munka csak félig készül el és a mesterségesen fellelkesített közhangulat egy bizonyos idő muíva visszazuhanhat a szürke, tétlen unalomba? Illetékes körökben csak a vállukat vonogatják, ha ebben az irányban valaki kérdezősködik. Hja, nem tehetünk róla — mondják — felsőbb helyen akadt meg a dolog. És a sokgyermekes anyák, akiket összeírtak, hitegettek, fogyó reménnyel ábrándozhatnak a jutalom elmaradása felől. Vájjon mi lesz akkor, ha a család jutalma a gyermek is elmarad egyszer és ha az anya igy fog válaszolni a kérdésre: — Hja, nem tehetek róla, felsőbb helyen akadt meg a dolog. Egy sokgyermekes családapa. A kultuszminiszter két nagy láda könyvet küldött a szabolcsi községeknek és tanyáknak (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A szabolcsvármegyei népiskolán kivüli népmüvelés titkára két nagy láda könyvküldeményt kapott. A könyvek feladója a kultuszminiszter, aki ezzel a küldeménnyel a szabolcsi községek és tanyák nagy, közép, kis és tanyai könyvtárait gyarapítja. A kultuszminiszter jegyzéket is mellékelt a küldemény hez és a tizenkét mü példányát elosztja az egyes könyvtártípusok között. A küldeményt a népművelési titkár lógja megküldeni az egyes községi és tanyai könytáraknak. — ÓSÍI és téH divatlapok a legnagyobb választékban az Ujságboltban kaphatók. „k mi román barátaink" á párisi „Figaró" cikke a románokról (Talán nem lesz érdektelen a ma- ' gyar olvasó közönség előtt egy ' francia újságcikket bemutatni, melyet "James de Coquet iró és kritikus irt a Bukarestben nemrégen megtartott francia kritikusok ülése alkalmából és amelyből láthatjuk a franciák hangulatát a kis ántánttal szemben, mely azt hiszem oly szí- | lárd és megrögzött, hogy nekünk évtizedes propagandát kell folytatni ugy szóval, rrTint pénzzel, hogy miróiunk is igy írjanak egyszer.) »Barátokat látogattam meg, még pedig a legkedvesebbeket. Csak egy hibájuk van, hogy egypár e^er kilométerre laknak Páristól. Egy reggel elindulsz a Gare de I'Est-ről. Bale-ban hallod az utolsó francia szót egy elszászi kalauztól, aki még minden szónál erőlködik, mint egy iskolásgyerek. — Svájciján vagy. Utána Tirolban és nemsokára haűod a lágy és könynyü bécsi dialektust olyan olvadón, mint egy cukrászsütemény. Budapest. A »Kárpáth-Express« keresztülhalad veled Magyarországon és az étkezőkocsiban nyers magyar nyelven 6 pengőt kérnek tőled, melyek ugy csengenek, mint JóséMaria de Hérédia versei. Esítle a vonat a sötét pusztában áil meg veled. Egy ember száll fel a vonatra. Egy réztányér van a hóna alatt és hallod a legtisztább francia nyelven beszélni: »Ha valaki pénzt óhajt váltani, beváltom a párisi börze mai árfolyamán«. Curticiban vqgy, a román határon. Franciaországban vagy. És másnap reggel, mikor kiszálíasz Bukarestben, azt hiszed, hogy valami véletlen visszavitt kiindulási pontodhoz: Párisba. Ez a város, mely 'keleti vonásokban bővelkedik, olyan, mintha egy amerikai »institut de beauté«-ban szépítették volna ki. Az autókereskedések előtt a füge- és cukorárus kínálja portékáit. Azt hinnéd, hogy a Calea Victoria az Operánál (párisi. Ford.) kezdődik. Megható az a gondoskodás, amivei a románok az anyaország iránt viseltetnek. Nem történhetik semmi, ami nekik közönyös fenne. Ha az ember elhagyja Romániát, ezt a távoli testvért, az az érzése, hogy nem haza megy az ember, hanem hogy mégegyszer elutazik. Minden állomáson, mig utunk a Kárpátokon át vezet, havasi gyopárt vásárolunk, ezt az édes^ bársonyos virágot, mely még a cigány szivénél is édesebb és amely mintegy szimbóluma ennek a lüktető, friss szeretetnek. És szinte azt kívánja az ember, hogy román legyen, hogy ennyire tudja szeretni Franciaországot.« Aggtelek Köztudomású, hogy útleírásokban is jobban érdekű az olvasót ami keleti, ami misztikus, ezért vettem kezemb-e a tollat, hogy megpróbáljam az érdeklődést felkelteni a mi magyar kincsünk egy misztikus képződményére; ami nemcsak csodálatos, de elég keleti is, hiszen a miénk. Szeretném, ha az objektív szépségeket ugy tudnám szubjektív érzéseimmel variálni, hogy másokban is kedvet ébresszek az ociazarándoklásra, hazánk e kevéssé látogatott, de világhíres helyének a megismerésére. Aggtelek. Szeptember 22-én nem a legszerencsésebb választással, borús, esős reggelen indultunk útnak Nyíregyházáról s csak Tokajnál csillogott át a felhő egy-egy rongyos részén a nap, hogy pár pillanatnyi reménysugárt öntsön belénk a melegről s azután még mélyebben beburkolódzék, még jobban elzárkózzék tőlünk. De igy is szép volt az utupk, amiben nemcsak a természet fenséges pompájának volt része, hanem örök derűvel megáldott útitársainknak is. A miskolc—putnoki vonalon gyönyörködtünk az ősz szingazdag panorámájában, amely még a boru», szomorú időt is elfelejtette velünk. Délben 1 órakor minden baj nélkül érkeztünk Aggtelekre. Már messziről magára vonja a figyelmet a barlang természetes bejárata a Bradla-hegy oldalán, melyet orgona-sipszerü sziklahasadékok sorozata övez körül festői szépségben. Távlatképét csak a primitív menedékház zavarja, Ezt látva, önkénytelenül felvetődött bennünk az öszszehasonlitás gondolata Lillafüred és pompás üdülő palotájával. Amilyen jótékonyan hat itt a természet és az emberi alkotás e tökéletes harmóniája, éppen olyan lesújtó volt Aggtelek e diszharmónikus fogadója. Alig, hogy erőt merítettünk a termoszokból (mert kosztra nem számithat a kiránduló), vigasztalódni gyorsan leszálltunk az alvilágba. — Sok felvételt láttam már e cseppkőbarlangról, de ilyen különösen érdekesnek nem tudtam elképzelni. Végeláthatatlan messzeségben kanyarogtunk úttalan utakon, meredek lépcsőkön le és fel, amelyeket időnként óriási barlangok, termek, keskeny folyosók szeltek át. Hogy e misztikus labirintusnak alvilági színezete még jobban megmaradjon, e csodás cseppkőalakulatok és folyók nevei is részben a görög mythologia alvilági nevei szerint igazodnak. Az egyik folyó az Ache. ron, szinte magunk elé képzeltük Charont, amint az elhunytak lelkeit cipeli. A másik Syx, amelyen a homéroszi hitrege szerint az Istenek legszentebb esküjüket teszik. Ezek a folyók tavasszal ugy megáradnak, hogy a barlang vagy részben, vagy teljesen járhatatlanná lesz. Minekünk csak egy-egy kis nedvességben volt részünk, de azért bőven kárpótolt az a sok csodás csarnok és képződmény, amely méltán megérdemli azt a számos elragadtatással irt leírást, amelyet már eddig is közreadtak. A barlangnak 3 utja van. Mi azt választottuk, amelyik a paradicsomba vezet. 20 éves tapasztalattal rendelkező vezetőnk szerint ez a szebb, de ez a rövidebb is. Csak 2 és félkilométer hosszú zsákutca. Természetes kijárata 6 kilométer. A gyakrabban fölkeresett ut a 6 kilométeres. A menedékháztói ugyanis autóbuszon meninek a kijárathoz s inneni a 6 kilométeres barlangi uton térnek vissza a másfél méter hosz— szu s ugyanilyen széles bejárathoz. A hossszabb útnál ez a látszólag fordított eljárás az észszerűbb, mert a kijáratnál sem vezető, sem menedékhely nincs, de még kunyhó sem. Mi a zsákutcát kétszer élveztük, de nem bántuk meg. Mindjárt a bejáramái egy ősember lakta, úgynevezett »csontterem« van. Alig pár év előtt történt ásatások ősvilági állat- és embercsontokat hoztak innen napvilágra. Itt a kutatások állandóan folynak. Kissé beljebb a meteorológiaii megfigyelő ismert faházikója, dúsan felszerelt műszereivel. Innen az Acheron folyó primitive, de stílszerű fahidja az »Örszág pecsétjé«-hez vezet. Ez a cseppkőalakulat nagy Magyarország térképét utánozza, mintegy örök intőül annak, hogy ilyennek kell maradnunk. Kissé beljebb egy óriási teknősbéka kb. 5 m. hosszú és arányos formájával vonja magára a figyelmet. A lánchídi oroszlánhoz hasonlóan ülő oroszlán, egy-pupu teve, mammuthfogak, Ganymed kútja (amelynek vize kristálytiszta, iható s arról nevezetes, hogy kb. 80 cm. átmérőjű, kagylóalaku) víztartót vájt magának. Az alacsony folyosóval rendelkező purgatórium •előtt a szegéíny asszony vizes korsója, amelybe állandóan csepeg a viz, a 13 aradi vértanú terme, Mátyás király könyvtára, Szent István tornya, Delphinion a jósnővel (ha a jósnő fejét megbökögetjük, arti'kulátlan hangokat hallunk. Az ókori hangja sém lehetett különb, amelyet minden pap a maga módja és előnye szerint magyarázott). A paradicsomi Ádám és Évával és a hatalmas tiltott fa a reácsavarodott kígyóval, Mária szobra a kisded Jézussal a karján stb. stb. csodásnál csodásabb alakulatok, amelyeknek szépségét még fokozza az a színvariáció, amelyben ezek a magnézium fényénél pompáznak. Narancsvörös, csillogó fehér, tompa szürke (régen fáklyát használtak S ettől), fekete s világoskék harmóniája a monumentális képződményekkel. A kupolaszerű termek menyezetérői lecsüngő csipkeképződmények s az a hatalmas függöny, mely a bejárat elején van, mintegy keretet adnak az egész misztikumnak. Mintha egy elvarázsolt, alvó város feküdne a hegy alatt, a melynek csak egy villanygomb kellein;, hogy életre keljen. Villanyt, ezt mondjuk mi, mert ugy éreztük, hogy keveset íátunk tőle, de ha eljutnánk odáig, hogy szegény országunk erre is áldozhatna, akkor talán volnának, akik a régi világítás mellett szavaznának, mint ami jobban harmonizál az egész alvilággal. Csaknem két órán keresztül bolyongtunk az Azonos barlangokban, fáradságot nem ismerve. S mikor újra napvilágra, értünk, elkeseredetten hallottuk a vezetőtől hogy a mostani barlangkezelő társaság a 2 pengő belépődijakból nem tudja kellőleg gondozni s ezért áruba bocsátotta. Eddig a legtöbb ajánlatot egy amerikai társaságtól

Jkapta. Ha ezt elfogadnók, újra egy kinccsel kevesebb lenne szegény hazánknak. Még egy, amelyre idegen lakat s idegen átkeresztelés kerülne. Reméljük, hogy arra hivatottak még idejében az állam kezébe adják s továbbra is teljesen a magunkénak mondhatjuk a világ legnagyobb barlangját. Dr. Gaizlerné Dr. Csegezy Noémi. Vidám esetek Alapos indokolás. —Kérem, főnök ur! Én meguntam az életemet. Elhatároztam, hogy ma délután öngyilkosságot követek el. Volna szives szabadságot adni erre a ma délutánra. Szabadulás. Fogházigazgató: Ön mintaszerűen viselte magát fegyházbüntetése alatt. Meg volt elégedve a humános bánásmóddal? Gyilkos: Ó igen. Melegen fogom ajánlani igazgató urat ismerőseim körében. Az irodista levele. Drága Micike! Ezennel megkérem a kezét. írja meg, hogy mit válaszol: Igen, vagy nem? A nem kivánt törlendő. Bucsu. — És nem fogsz soha elfelej teni szerelmem? — Nem, már csomót is kötöttem, a zsebkendőmre.