Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-13 / 234. szám

JNfVfRYIDÍK. 1929. október 13. Ami Kaliforniának a szőlő, Jaffának a narancs, Indiának a banán, Japánnak a rizs: az Szabolcsnak a burgonya. A krumpli, vagy kolompér, ahogy mifelénk mondják. Igy ősszel megindultak a nagy burgonyahegyek s ezerszámra futottak a vagonok Lengyelországba, Ausztriába, Olaszországba és a Balkánra. A burgonya jelentette a szabolcsi gazdának a jólétet, gazdagságot. Kétszáz mázsa is megtermett egy katasztrális holdon, a jóféle márkás szabolcsi burgonyából. Megindult a lxurgonyanemesitő akció, burgonyakiállitásokat rendeztek 5 mi ámulva láttuk, hogy egyes szabolcsi gazdaságokban mit lehetett elémi burgonyában szorgalommal, kitartással, áldozatkészség gei "és főleg szakértelemmel. Mostani nagy bajunkban eljutottunk odáig, hogy a "burgonyával is baj van. Ezt is meg kellett érnie a szabolcsi gazdáknak." Mert a baj nem jár ejyedül! Igyekeztünk felkutatni a bu -gcnyabajokat, hátha még lehet valamit segiteni az ügyön. * Mikecz Károly dr; m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgató: A' burgonya termelés értékesítésének válságával a vármegye közigazgatási bizottságának csütörtöki ülése és a szabolcsvármegyei gazdasági egyesületnek választmányi ülése is behatóan foglalkozott. Mindkét testület elhatározta, hogy a földmüvelésügyi minisztériumot sürgősen megkeresi és kérni fogja, hogy a Mezőgazdasági Terme Iők Egyesült Szövetkezetének nyir egyházi kirendeltsége újra hatalmaztassék fel burgonya vásárlására. Ebből az alkalomból kérdést intéztünk Dr. Mikecz Károly m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgatóhoz, aki a nevezett Szövetkezet burgonya osztályának eddigi működéséről és feladatairól az alábbi nyilatkozatot volt szives lapunk részére megtenni: »A Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezetének burgo£iya osztálya, a Burgonya Termelők Értékesítő Szövetkezetének beolvasztása folytán keletkezett. Amidőn ezen osztály vezetésére megbízást kaptam, fő feladatomnak tekintettem, hogy minden évben ismétlődő őszi burgonyakrachot megelőzzem. Azonnal tisztában voltam vele, hogy a meglevő burgonya kereskedő cégek lekonkurálása és gyengítése nem gazdaérdek, hanem éppen ellenkezőleg a gazdának az volna az érdeke, hogy minél több és minél nagyobb tőKével rendelkező cég foglalkozzék és igyekezzék a vármegye burgonya feleslegét átvenni és elhelyezni Ezen feltevés által vezérelve igyekeztem olyan megoldást találni, hogy az által a legitim kereskedelem károsodást ne szenvedjen és csupán a visszaélésszerű jelenségek akadályoztassanak meg. Mi szabolcsiak mindnyájan 'tudjuk, hogy nálunk a burgonya értékesítése főleg a kis emberekre nézve exisztenciális kérdés, mert mig az ország többi részében a gazdasági cselédek, aratók, taksások, kisbérlők tengeri földet kapnak, addig nálunk mindezek a kis emberek földjárandóságaikon és bérleteiken burgonyát termelnek ; azonkívül az uradalmakban is el van terjedve az úgynevezett harmados burgonya művelési rendszer. Ennek folytán az egész kis I exisztenciák fő megélhetési forrása a burgonya. Az is ismeretes mindnyájunk előtt, hogy az uradalmak rendesen egy fuvart rendelkezésére bocsájtanak cselédeiknek és gazdasági munkásaiknak, hogy terményeiket az uradalomból elszállíthassák. Évtizedes szokás, hogy ezek az egész kis emberek, burgonya termésüknek azt a részét, amelyet eladásra szántak, vagy jobban mondva, amelyet téli szükségleteik fedezése céljából el kell hogy adjanak, a kettős fuvarköltségek elkerülése céljából, a, szántóföldekről egyenesen a vasuíi állomásra szállítják és ott napi áron eladják. Az is minden szabolcsi ember által tudott dolog, hogy amig a földmivelésügyi minisztérium támogatásával megalakult Burgonya "Értékesítő Szövetkezet nem működött, minden évben rendszeresen előfordult, hogy az egyes vas uti állomásokon a burgonyát mázsaszámra összevásárló kereskedők, számszerint rendesen 3—4, egy-egy nagyobb állomáson, olyan napokon, midőn látták, hogy valamivel több burgonyát hoztak az állomásra eladás végett; összebeszéltek és gyakran csak a felét ígérték annak a burgonyáért, amit előzőleg fizettek és csak egy hányadát annak, amit a burgonya tényleg megért. Ezzel az összebeszéléssel szemben a kisember tel jesen tehetetlen volt, egy részük káromkodva hazavitte a burgonyát, de a legtöbbje kényszerűségből otthagyta, aminek aztán az lett az eredménye, hogy ezen árak nak hire ment a szomszéd állomásokon is, úgyhogy gyakran pár napon belül felére, egyharmadára Hortobágyi juhturó Mindenütt kapható! Termeli: Tejszövetkezet! Központ Budapest, I, Horihy Mik.lós-út 119/121. estek le a burgonyaárak, minden különösebb gazdasági ok nélkül. Mint szabolcsi ember, ezeket az állapotokat már régebbről jól ismertem és igy amidőn a Burgonya Értékesítő Szövvetkezet megalakult, legfőbb feladatomnak a a visszaélésszerű árletörések megakadályozását tekintettem. Megfelelő tőke rendelkezésemre állván, érintkezésbe léptem a 'keményítő gyárakkal és szeszgyárakkal és 5 —8 hónapra terjedő hitelre kínálgattam nekik a burgonyát az esetben, ha hajlandók a Szövetkezetnek napi áron leendő bevásárlásra bizományi megbízást adni. Ilyen feltételek mellett, minden 'évben 'több ezer vagon burgonya bevásárlására kaptunk megbízást és a folyó évben is már biztosítva volt több mint ezer vagon burgonya elhelyezési lehetősége, amidőn előttem ismeretlen okokból a szövetkezet burgonya osztályának működését a földmüvelésügyi minisztérium felfüggesztette. Miután az elmúlt években többezer vagon burgonya bevásárlására bizományi megbízása volt a szövetkezetnek^ minden fontosabb állomáson ott volt megbízottunk, aki meghatározott limittek mellett minden burgonyát átvett és ezáltal az árletöréseket célzó összebeszélések lehetetlenné váltak. Ez a magyarázata annak, hogy az alatt a 3 év alatt, amig a Burgonya Értékesítő Szövetkezet működött, az addig minden évben ismétlődő burgonya-krach elmaradt és viszont ez a magyarázata annak is, 19 szokott. A disszertációját díszkő- 1 tésben őriztem bakfis koromban az ' éjjeli szekrényemen. Hiszen tudod akkor kezdődött minden, mikor [ észrevette. És most, ha kérdezem, hogy mit csinál, megsimogatja a fejem és azt mondja: »Ugyan, kis csacsikám, unalmas lenne ez neked. Tanulmányozz inkább vala- , mi divatlapot.« — Hogy én csacsi! És divatlapot!! — Kipirulva toppantott a libával: Hát most megboszultam magam!! Igen! Majd újra megszeppenve kérdezte: mit gondolsz mégis? Nem irtunk tul- j sokat? Hátha most már mindig í kételkedni fog bennem? Márta fölényesen vont vállat: ! »Ugyan kérlek, te mindig ilyen . voltál az intézetben is. Ha valami csínyre nagy hősiesen rá is lehetett venni, mindjárt holtra váltál a következményektől való félelmedben. A mintát egyébként a levéllel együtt — elárulom — az uram készülő regényéből vettem, s ott sem lesz belőle nagy baj. A férfi ugyan főbe akarja lőni 'magát, de az asszony az utolsó pillanatban megakadályozza.« — Főbelőni — dadogta Liliaszszony és halálsápadt lett — persze a regényben, — tette hozzá halvány mosollyal. De már nyugtalanul igazította a kalapját és búcsúzkodott. Az utcán azután olyan ideges félelem fogta el, hogy a lábai is remegtek. A bátor és főlényes Márta asszony minden cinizmusa hajótörést szenwedett s szédülő fejjel, gyerekes szorongással, 'mint aki nagy bün terhét hordja, ment hazafelé a kis .gyáva Lili asszony. | Temesy Jenő leszállt a Ligetvölgyi-uton. Hideglelős bizonytalanság futkozott a hátgerincében és égő szemmel nézegette a házszámokat. 66, 68, 70. Ez az, — mondta magában és halántékán gyorsan lüktetett az ér. Habozott. Csillapodj szív — mondta Bánk báni erővel és tulment a kis óbudai házon. Különben is gyanús volt neki a környék. Falusias egyszerűségű, nyilthomloku házak, mo hos, öreg lépcsők, rozzant kapualjak. Béke és csöndes vidámság áradt itt mindenből. A szerves kémia nagyreményű tudósának lelkében egyszerre csak zsugorodni kezdett a sárkány és agya lassan helyet adott a hütlenül elhagyott józan logikának. Leült egy öreg padra és újra elővette a levelet. Kétségtelenül női irás. Igen! Valami nő lehet a besúgó. És van valami ismerős ezekben a vonásokban. Önkéntelen mozdulattal nyúlt kis, nagyító lencséje után. S akkor megzörrent a zsebébe a felesége cédulája : Ligetvölgyi-ut 70. Kivette. Megnézte a két írást. Csodálatos — gondolta — milyen egyforma ez a két »g« betü. Meglepő, valóban meglepő, csóválta fejét és elgondolkozva gyűrte zsebre a papirdarabkákat. Visszafelé indult az egyre erősödő alkonyatban. Már elhaladt a 70. szám előtt Akkor megállt. És mielőtt mást gondolhatott volna, befordult a házba. Kis, földszintes ház volt, legfeljebb három család részére. A házmester, öreg sváb„ egykedvűen sorolta: egy asztalos lakik itt, egy szerelő, meg egy kereskedősegéd a feleségével. A kapun egy sovány fiatal n'ő jött be. Csodálkozva állt meg a tanár előtt s .kissé bizonytalan hangon kérdezte: »Engem keres talán a nagyságos ur? A Zsigmondy iró urnái sokat láttam én a tanár urat, meg a feleségét. Ott szoktam én varrni. Tegnapelőtt a nagyságos asszony is leírta a cimem....« Lili asszony izgatottan csöngetett be otthon. A cseléd ijedt arccai nyitott ajtót: — A nagyságos ur itthon járt, de olyan mérgesen rohant el, hogy még az ajtókat is tárva-nyitva hagyta maga után. Az asszonyka szive a torkában vert. A Márta regénye! Igen, a regény. Hogy mondta Márta? »Majdnem főbelövi magát a Tiős«. fis ha nem akadályozzák meg? • sikoltott benne az ijedtség. Lélekvesztve rohant férje íróasztalához. A fiók be volt zárva. Bizonyosan kivette a revolvert — gondolta. Szédülve kapott egy szék támlája után! Szent Isten! Ha most egy ízetlen cselekedet miatt elveszti az urát! 1 \ Inkább soha többé ne törődjék vele! De éljen. Hiszen véle hal, ha kárt tesz magában. Fulladozva telefonált taxiért, hogy az egyetemre szaladjon. A portás vállvonogatva mondta: »Egy levelet vittem fel a profeszszor urnák, kis idő múlva láttam lejönni a lépcsőn, nagyon sietett, köszöntem, nem is fogadta. Nagyon kikezdhette valami a nagyságos urat, mert ez még nem történt meg kérem« — 6zólt csendés szemrehányással. Az asszony kétségbeesetten roskadt az autóba. Vége, vége! Maga tette tönkre az egész életét. Most mit csináljon? Hol keresse? Merre menjen? Egy pillanatra a Dunát látta, a Margit hidat s az Erzsébet hid karcsú iveit. Nem, nem! Előbb haza, gondolta, görcsös reménnyel bizva az otthonban, a bútorok változatlan, mozdulatlan nyugalmában. Azt sem tudta, hogy jutott fel a lépcsőn. De a lakás bé kéje most még jobban izgatta. A kalapját sem tette le, futott a telefonhoz. Márta, Márta, segits rajtam — mondta és csukló, gyer mekes zokogással kezdett panaszkodni a telefonba. Nem látott, nem hallott s azt sem vette észre, hogy az ura, ki pár perccel később érkezett, ott áll a szobában, csaknem a háta mögött. Könnyek tői fuldokolva, kétségbeesett szem rehányással, gyerekes bűnbánattal zokogott: »Mártus! Nem élem tul! Nem, nem! Miért is találtad ki azt az ostoba levelet. Talán azóta meg is ölte magát. Hisz anynyi méreg van abban a laboratóriumban! Pedig nem is hanyagolt el "túlságosan! Színházba is elvitt a télen. De persze, én ostoba vajgyok s nem tudtam elviselni^ hogy a penészgombák minden idejét elfoglalták! Igen a szolga mondta, hogy megkapta... Hiába ! Ne is vigasztalj!... Nem a regényben semmi sem ugy történik, mint az életben, azt csak mi hisszük, ostoba asszonyok... Nem, soha többé, csak még élve lássam! Istenem, Istenem! Nem birok tovább beszélni!!« Szegény kis csacsi Lili zokogva vetette magát a karosszékbe, de akkor már ott térdelt előtte bűnbánóan és bünbocsátóan a szerves kémia nagyreményű és felette boldog tanára; Temesy Jenő.