Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-05 / 227. szám

JAÍkvídők. 1929. október 5. A fizetésképtelenségi büntetőjog reformja Irta: Dr. Diczig Alajos, a debreceni ker. és iparkamara h. titkára. II. i Nézzük rögtön az i-ső §-t, amely a BTK. 386—387. §-ának helyébe lép. A BTK. 386-ik §-a hitelezők rászedésének bűncselekményét szabályozza, amikor a nemfizetőképtelen adós azon célból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a bekövetkező hatósági .végrehajtás előtt, vagyonához tartozó értéktárgyat elrejt, eltitkol, elidegenít, megrongál, adósságokat vagy jogügyleteket kohol. 1 Bár a judikaturában a bekövetkező végrehajtás« értelmezése tekintetében voltak bizonyos ingadozások, azonban egy csaknem félszázados gyakorlat ennek a §-nak értelmezését a legpontosabban kijegecesitette. Ezzel szemben a tervezet anélkül, hogy értékhatárt állapitana meg, 3 évig terjedhető fogházzal kivánja sújtani azt az adóst, »aki egy vagy, több hitelezőjének kielégítését szán dékosan meghiusítja vagy csorbítja azzal, hogy kielégítési alapul szolgáló vagyonát a valóságban vagy színlegesen jogtalanuf' csökkenti. Ez a §. tultágan értelmezhető, mert nem jelöli meg félreérthetetlen precizitással azt, amit ei kiván érni. Csak két pontra mutatunk reá? Mit jelent a kielégítési alapul szolgáló vagyon«? Hát van olyan vagyon is, amely kielégítési alapul' nem szolgál és ha igen, hol'kezdődik ez és hol végződik? Ha pedig nincsen, akkor miért ez a kifejezés, hogy, »kielégitési alapul szolgáló vagyon ?« Az egyik tényálladéki elem továbbá az is, hogy ezt a vagyont »jogtalanuI« kell az adósnak csökkenteni! Mikor csökkenti az adós a vagyont jogosan? Hol kezdődik a vagyon jogtalan csökkentése?! A § szerint a kísérlet is büntetendő. Egy kissé nehéz elképzelnünk a vagyon színleges csökkentésének kísérletét 11 Egyáltalán hogyha ,ezt a §-t öszszehasonlitjuk a BTK. 386. §-ában meghatározott t'ényálladék markáns kritériumaival, amelyet támogat még egy 50 éves judikatura is, joggal keletkezik bennünk az az aggodalom, hogy nem fog-e a vállalkozó felett lebegni állandóan a fogházba kerülés veszéoc.me, különösen, hogyha figyelembe veszszük a 3 §-ban meghatározott »vagyonbukott« fogalmát is. A 3-ik § 3. bekezdése a vagyonbukott fogalmát igy határozza meg: »Vagyonbukott a jelen törvény alkalmazásában az az adós, aki amiatt, mert tartozásai vagyonát meghaladják vagy más okból fizetésképtelen vagy aki fizetésképtelenséget szinlel. Kereskedő — ideértve a kereskedelmi társaság®' is —, akkor is vagyonbukott, ha fizetéseit megszüntette.® ' Ez a meghatározás sérelmes. Sérelmes épen a mai kritikus gazdasági viszonyok között, mert egy régi cég sem tudhatja, hogy vevői a mai pénztelenség idejében nem szüntethetik-e be szórványosan vagy tömegesen adósságuk fizetését, miáltal a cég, nem tudván kinnlevőségeihez hozzájutni, annak ellenére, hogy vagyonmérlege aktiv, fizetési nehézségekbe jut és igy »más okból fizetésképtelenné válva«, vagyonbukott fesz. Veszedelmes lépésnek tartjuk azt, hogyha a kodifikáció a fizetésképtelenségnek teljesen kialakult fogalmát elhagyja és azokat is vagyonbukottként kezeli, akik immobilizáltságuk miatt lettek fizetésképtelenek . Nemkülönben aggodalmat keltenek az 5-ik § 2. bekezdésében olvasható uj tényálladéki elemek, amelyek a BTK. 416-ik §-ában meghatározott tényálladékot azzal egészítik ki, hogy büntetik azt az adóst, aki »az üzletével arányban nem álló mértékben vette a hitelt igénybe és jelentékeny veszteséget szenvedett.« Mi legyen az irányadó abban a tekintet ben, hogy az igénybevett hitei az üzlettel arányban állott-e vagy sem?! Egyáltalán a tervezet nem állapítja meg azt sem, hogy az igénybevett hitelnek az üzlettel milyen viszonyban kell állania? Itt szintén jogbizonytalanság fenyeget, ami pedig épen a büntetőjogi téren a legsúlyosabb következményekkel járhat. Ez a § nem fog ilyen módon annyit használni a kereskedelmi önfegyelmezésnek és szolidságnak, mint amennyit árthat a vállalkozói kedvnek. Ezért talán helyesebb volna a tervezet 1—5 §§-ai helyére egy olyan rövid novelláris §-t beiktatni, amely a BTK; 414. és 416-ik §-ainak intézkedéseit kiterjeszti a fizetésképtelenség egyéb eseteire, jelesül a kényszeregyezség, a csődönkivüli kényszeregyezségi és kényszerfelszámolási ügyekre is. Az érdekeltség további helyeslés sei fogadta azt a gondolatot, hogy a vétkes bukás büntethetősége egyezségi eljárás esetén indítványhoz kötessék, amely indítványt a hitelezőknek kvalifikált többsége lenne jogosult megtenni tenni vagy pedig az OHE illetékes szerve. Ismerjük azokat az aggodalmakat, ameíyek az ellen szólanak, hogy akár a hitelezők többségét, akár az OHE-nak illetékes szervét az indítványozás joga illesse meg. Szabad legyen ezen aggodalmakkal szemben azonban arra hivatkozni, hogy az OHE szerve az illetékes kamara ellenőrzése alatt álló szerv. A kamarának pedig az indítványtétel jogát az 1923. V. t. c. 24-ik §-a a tisztességtelen verseny esetében megadja. Bizonyos rokonság a két de Iiktum csoport között elvitatha tatlan. Ha a tisztességtelen versenycselekmények üldözésénél meg van a kereskedelmi és iparkamarának, sőt a versenytársak szakegyesületeinek az indítványozás joga, ugy hisszük, a kereskedelmi és iparkamara egyik szervének az OHE-nak, illetőleg az OHEKSZ-nak inditványozási jogától* nem kell félteni az officialitás elvét. t Az érdekeltség helyesléssel fogadta azt a javaslatot is, hogy az egyezségben meghatározott kvóták teljesítése a vétkes bukás büntethetőségét kizáró ok legyen. A megkötött egyezségek teljesítése lényegében egy a káros eredmény elhárításával és ezért az érdekeltségnek ez az óhaja a BTK. 67-ik § 2-ik pontjávat összhangban volna. De indokolja ezt az is, hogy nem indokolt a hitelezés rizikóját teljes egészében az adós nyakába varrni. Nem szabad ugyanis elfelednünk azt, hogy, ha vannak rosszhiszemű adósok, vannak azonban könnyelmű hitelezők is. A kényszeregyezségi eljárás során rengeteg példa bizonyítja azt hogy a hitelező könnyelműsége és árydobálása volt az adós romlásának elindítója. A mai rendkívül nehéz gazdasági helyzetben méltányos az adós szempontjából, kedvező a hitelezők szempontjából, hogy ha a kvótákat teljesítő adósnak a vét kes bukás következményei alól mentességet adnak a kvóták teljesítése. ( Tovább lolytatva a T. rendelkezéseinek kritikáját, a 6-ik §. 2-ik bekezdésében foglaltak szintén igen tágan fogalmazottak. Ez a bekezdés bünteti a felügyeleti és ellenőrzési kötelezettség elmulasztását, azonban nem mondja meg, hogy kivel "szemben gyakorlandó felügyeleti és ellenőrzési kötelezettség elmulasztásáról van szó. Eltekintve attól, hogy ez a §. épen azokat a rétegeket riasztja el, akár az igazgatósági tagság, akár a felügyelő bizottsági tagság elvállalásától, akiknek részvétele a gazdasági életben igen kívánatos, ugy gondoljuk, hogy ez a kérdés a részvényjog reformja során lesz megoldható. I Tekintettel pedig arra, hogy a "részvényjog reformja épen szőnyegen van, helyes volna ennek a kérdésnek teljes kikapcsolása. — A 8-ik §-ban szabályozott szuperkvóta büntetése elvileg általános helyeslésre talált. Azonban érdekeltségünk kivánja azt, "hogy superkvótának csupán elfogadása és nem »követelése« legyen büntethető. A superkvóta követelésének bün tethetősége könnyen arra vezethetne, hogy a megszorult adós ezzei revolverezné a hitelezőt. A bizonyítási anyagot a megszorult adós könnyen szolgáltatná, a hitelező tagadásával szemben. Viszont az elfogadás tekintetében ott van az irás -— ugy, hogy itt nem merül fel az a veszedelem, mint a követelés büntethetőségének kimondásánál. — Egyébként az adós büntetlenségének kimondása, mint a jelenlegi rendelkezés hibájának elejtése nagyon helyes, a kereskedelmi és ipari érdekeltségünk véleménye szerint a 8. § nagyon jó hatású lesz az egyezségi eljárások lebonyolítására. Ezek azok a^ megjegyzések, amelyek az igazságügyminiszteriumban ! készült törvénytervezetre tehetők. Kíváncsian várhatjuk azt, hogy az igazságügyminiszter ur az érdekképviseletek által "tett megjegyzéseket mennyiben veszi figyelembe. Az kétségtelenül igaz, hogy a hitelbiztonság és hitelerkölcsök tekintetében a nyugati országok mögött nem maradhatunk ei s ezért a törvénytervezetnek valamilyen formában a Corpus. Jurisba kerülése kívánatos. Nagyszerű hétvégi szórakozás! — IIMMMM^MMWMMMMi Lacipecsenyét, hurka-kolbászt és debreceni fonatost ehet október 5-én, szombaton estétől-reggelig Laczkovszky András vendéglőjében és két nagy éttermében Bessenyi tér 9, — (Telefon : 5- 55.) Rácz Károly hírneves zenekara hangversenyez. — Asztalok telefonon is elő jegyezhetők. — Kitűnő borok f Friseen csapolt sör ! 5451—* Vidám esetek A vő fia. Jóskát kérdik: — A két nagymama közül melyiket szereted jobban? — Az atyai nagymamámat, felel a fiúcska habozás nélkül. — Ugyan miért ? — Mert a másik az apám anyósajellemes és hasznos. A.: minek jársz arra a sok női. uzsonnára, abból igazán semmi hasznod. ! B.: Dehogy nincs, én egy tudaícozó-intézet titkos ügynöke vagyok. A szokás hatalma. A történelem tanára (aki először fogad szakácsnét): »Bizonyitványai tehát nincsenek ?« Hm. Akkor majd magam győződöm meg képességeifelől. Mondja csak: — mikor is kezdődött a harmincéves háború ?« Kellemetlen ajándék. • Az olasz királyné Róma egy külvárosában sétált udvarhölgyével, amidőn egy csinos munkáslánykával 'találkozott, akit megszólított: — Tudsz-e harisnyát kötni, gyer mekem ? I — Tudok bizony, — válaszolt a leányka, bátran a királyné szeme közé nézve. — Hát engem ösmersz-e? — kérdé tovább a királyné. — Hogyne, hiszen a királyné. — Kössél nekem egy pár harisnyát gyermekem és küld be a palotába. 1 Pár nap múlva megkapta a királyné a harisnyát. Jutalmul égy pár rózsaszínű harisnyát küldött a leánykának, az egyike pénzzel, a másik cukorkával volt megtöltve. Másnap megjött rá a válasz, amely így hangzott: — »Signóra, szép ajándéka sok fájdalmat okozott nekem. A pénzt elvette az apám, a cukrot a bátyám ette meg, a harisnyát a néném viseli.« Nem nagy bizalom. Két ur utazik egy vasúti kocsiszajtaszban. Az egyik gyakran kihúzza az óráját a zsebéből. Az útitárs végül megsz'ólal: — Ugyan kérem, hány óra? — Nem tudom. — Hogyan! Hiszen minden öt percben megnézi! — Ő, dehogy! Csak azt nézem, hogy megvan-e még az órám. Csak korszerűen. Szobaleány: Értse meg, _hogy nem tudok magának alamizsnát sem adni, mert a nagyságos aszszony nincs idehaza. Koldus: Mikor jön haza a nagyságos asszony? Szobaleány: Még nem tudom biztosan, mindenesetre hagyja itt a telefonszámát, majd megtelefonálom magának. , '