Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)
1929-10-20 / 240. szám
Nyíregyháza, 1929. október 20. * Vasárnap If, évíolyam. 240 sz. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hóra 2'50 pengő. Negyedévre 7'50 pengő. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchenyi-ut 9. sz. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja: 1—39. Postaoheque 29556 Kéziratokat nem adunk vissza. Nemzeti szempont és gazdasági szempont A miniszterelnök az egységespárt keddi értekezletén mondott beszámolóját az ellenzék egyik vezére lapjában kritikában részesítette, amelyre a miniszterelnök a Budapesti Hírlap hasábjain adta meg a feleletet. E válasz pontról-pontra kiterjeszkedik mindazon kifogások cáfolatára, amelyekkel az említett cikk a miniszterelnök állításait gyengítem igyekszik, de ezek közül mi csak azzal szeretnénk foglalkozni, amely az ország általános külpolitikájának irányításáról szól. Rassay Károly többek között szemére Vetette a miniszterelnökinek, hogy az ország azért is küzködik súlyos gazdasági nehézségekkel, mert az értékesítést megnehezítette külpolitikánk általános iránya. Vagyis az <5 véleménye szerint jobban körül kellett volna udvarolnunk az utódállamokat, mintegy könyörögni tőlük, hogy eltulajdonithatatlan jogaink egy részéről lemondva, kegyeskedjenek nagyobb mértékben átvenni a magyar mezőgazdaság és ipar termeivényeit. Nyilvánvalóan ez oly hebehurgya és esetlenségekre alapított külpolitikai koncepció lenne, amelyet egyetlen felelős kormány sem tehetne magáévá, mert amint a miniszterelnök nagyon világosan megmondta, a külpolitika legfőbb irányító eszméje és alapgondolata, csak a nagy nemzeti szempontok eredője lehet,emellett a gazdasági koefficiens csak másodsorban jöhet tekintetben. -Hangsúlyozta, hogy sohasem lenne kapható olyan külpolitika folytatására, amely rosz szul értelmezett gazdasági szempontoknak feláldozza a nemzeti szempontokat. Ma tetszetős taktikája az ellenzéknek, hogy az általánosan jelentkező világkrizisnek Magyarországon tapasztalható jelenségeit gazdasági t érről politikai térre transzformálják s ahelyett, hogy a problémákat a maguk területén és a maguk eszközeivel próbálnák megoldani, a sajnálatos nehézségeket politikai demagógia üzésére használják fel. Igy keletkeztek azután azok a tetszetős jelszavak, amelyek a magyar kormánytól, mintegy megalázkodást várva felelőssé akar ják tenni az értékesítés nehézsé geíért, csak azért, mert nem volt hajlandó és sohasem is lesz hajlandó lemondani olyan jogokról, amelyeknek hangoztatása, nemcsak a nemzeti becsület kérdése, de a jobb jövő záloga is. A miniszterelnök felvetette a kérdést, hogy vájjon ki hinné el, hogy megalázkodó gesztusok fejében Csehország barátságosabban viselkednék az agrártermeivények terén Magyarországgal szemben, mint azt teszi jelenleg, vagy Ausztria, amellyel baráti jóviszonyt tartunk fenn, vájjon nem épiti-e ki mezőgazdasági vámvédelmét ellenünk és minden mezőgazdasági cikket exportáló országgal szemben? Az egyes államok külpolitikájának ama részét amely érintkezik általános gazdasági kérdésekkel, minden ország a legridegebb önzés alapján próbálja keresztülvinni s ha valamelyik elkövetné ázt a hibát, hogy nemzeti követeléseinek integráns részeiről lemondana csak azért, hogy megálmodott, de valószínűleg soha valósággá nem teljesült előnyöket kapjon, az ilyen országot legfeljebb megmosolyognák s kormányzatát ügyetlennek minősítenék. Kíváncsiak vagyunk, hogyha Rassay Károly véletlenül a kormányrúdhoz kerülne, nem olyan élességgel és határozottsággal lenne kénytelen kitartani a magyar nemzet vitális követelése mellett, mint Bethlen István, mert hiszen e követelések mellett való kitartás egyáltalán nem személyi, vagy nem karakterbeli kérdés, hanem annak a kényszerítő erőnek való behódolás amellyei a nemzet minden miniszterelnökét rákényszerítené arra, hogy ezekből egy jottányit sem engedjen. Rassay Károly kritikája az első pillanatra lehet tetszetős, mint minden ofyan politika, mely momentán felkapott jelszavakra épiti a vádjait, de mélyebben vizsgálva a mai helyzetet, a nemzetnek meg kell látni ennek a kritikának nemcsak üres, de veszélyes voltát is. Megcáfolták MacDonald lemondásának hírét Londonból jelentik: Az angoi fővárosban az a hir terjedt el, hogy MacDonald egészsége a fárasztó amerikai ut alkalmából megrendült és visszatérte után lemond a miniszterelnökségről. Ottawából jelentik: A kiadott hivatalos jelentés is megcáfolja MacDonald lemondásának hírét. Ez a hir a miniszterelnök egy kijelentésének téves értelmezésén alapult. MacDonald csak azt akarta kifejezni, hogy minden ember, aki már sokat dolgozott életében, szívesen gondol egy távolabbi jövőre, amikor a jól megérdemelt nyugalmat fogja élvezni. Első magántitkára értesítette a Foreign Office-t, hogy a miniszterelnök a hosszú ut fáradalmai ellenére is jói érzi magát. Ugyancsak megcáfolták Ishbel kisasszonynak lord Arnolddal való eljegyzéséről elterjedt híreket is. Csökkentik az angol tengerészeti kiadásokat Londonból jelentik: A »DaiIy Maik szerint a nyugdíjreform javaslat és több fontos kérdés sníyos feladat elé állítja Snowden kincstári kancellárt. A palesztinai események ugyancsak sok pénzt emésztettek fef. Ezért a katonai kiadások csökkentését határozták el. Csökkentem fogják a gibraltári helyőrséget és a maltai hajóhadat. Az admiralitás első foíŰja pedig a tengerészet létszámának apasztását határozta ef. Lehetséges az is, hogy Snowden bevezeti a földadót. Old meg! Irta: Emilé Solarl. Valaki szóba hozta a hírlapokban megjelent hirt, amely azt újságolta, hogy egy ember megölte a feleségét, mert meg akarta kímélni gyógyíthatatlan bajában a további szenvedéstől. A társaságban egyszerre megindult a vita. Tiz hang is beleszólt és valamennyi megegyezett abban, hogy az emberölés jogos volt. — Helyesen cselekedett az az ember 11 ügyetlen hang emelkedett csak tiltakozásra: Francois Rudel hangja. — Soha. Annak az embernek nem volt joga ahhoz, hogy életet kioltson. Emberölést csak egy esetben mond elfogadhatónak a törvény: ha t. i. önvédelemből történik. Más okból soha és semmiféle körülmények között sem szauad. És éles hangon mégegyszer ismételte : — Soha! Amikor e kijelentés nyomán felhangzott zaj', ellentmondás íecsillapult, Rudel ünnepélyesen kijelentette: — Pedig én is ölni akartamegy alkalommaf, olyan alkalommal amelyre ma is rettegve gondolok vissza. Akkor én is helyesnek, sőt nemcsak jogosnak, hanem kötelességemnek véltem, hogy kioltsam egy emberi lény életét. És a sors mégis hatalmas módon cáfolta meg a föltevest... A tulajdon fiamról van szó; őt kellett volna megölnöm. Egyszerre csend lett a szobában valamennyi szem meglepetten, várakozással nézett a beszélőre. — Elvégre, — szólt Rudei — elmondhatom az esetet. * Rudel néhány pillanatig elgondolkozott, mintha az emlékeit logikus rendbe kellene osztályoznia, azután elmondta az esetet. — Negyven éve annak, tehát 1885-ben volt. Abban az időben Versaillesben laktam. Fiatalon nősülvén, korán alapítottam családot és annak körében feltaláltam az igazi boldogságot, amelyet az élet az embernek juttat. Szép feleségem és három gyönyörűséges gyermekem paradicsommá varázsolták számomra az otthonomat: két fiu, Paul "és Germain, meg a leánykám, Susanne. Házam, amely kert közepén állott, vidám hangoktól, csengő gyermekkacajtői visszhangzott naphosszat. Fájdalommai gondolok vissza azokra az időkre, mert azóta soha többénem voltam olyan boldog... Egy napon eltűnt a gyerekek legkedvesebb játszótársa: Turc, az idomított házi eb. ^íagy lőn a szomorúság az udvarban; de hát hasz talan kuttattunk minden zugban, az állat nem jelentkezett. Naprólnapra kevesebb reménnyel kerestük, mígnem beláttuk, hogy Turc örökre elveszett. Az eltűnésnek ötödik napján Paul fiam egyszerre hangos riadót csapott az udvarban: — Turc! Turc!... itt van Turc! Én éppen az emeleten a szobám ban olvastam lapjaimat; erre a hirre azonban lesiettem én is. Persze a gyernekek már mind együtt voltak és dédelgették a megkerült pajtást. ,Csak Susanne panaszkodott: — Milyen piszkos a szegény!! Bizony szánalmas állapotban látogatott haza a kutyus; látszott rajta a csatangolás megviseltsége, meg az éhség. Alig értem azonban az udvarra hirtelen rémült sikoltás támadt a csoportban: Turc mind a három gyereket megmarta. Megdöbbenésem eiső pillanatában tisztán lát-, tam a helyzetet: az eb megveszett. Előbb Susannet marta meg és. amikor Pauf és Germain a testvérkéjük segítségére siettek, azokat is megharapta. Rettenetes pillanat, volt ez. .Én azonban sietve fölkaptam a kerti asztalt és annak lapját ráborítottam az állatra, amely az erős ütés következtében élettelenül'terült el. * Abban az időben, — . ta Rudei — még nem ismerte rvosi tudomány a veszettség gyógy szerét és Susanne harmincöt nappal a megmaratása után belepusztult iszonyú sebébe. Micsoda hetek voltak azok. Látnunk kellett a föltartóztathatatlan borzalmas katasztrófát. Hasztalan járt ei naponta hozzánk a legjobb orvos, Charles Serret, — a tudománya csak vigasztaló szavakat talált, de mentséget nem. És alig temettük el a kis Susannet, következett a másik áldozat: Germain. Emberfölötti erővel "küzdöttünk a halál ellen, ott virrasztottunk szegény gyermek mellett, sírva és imádkozva az egekhez. Mégis második temetésre gyűltek össze a barátaink. Egyetlen gyermekünk volt már csak: Paui a legfiatalabb. Ugy látszott, mintha e megmenekült volna a végzet csapása elől. Vidáman játszott tovább az udvaron, sőt hamar belenyugodott, abba is, hogy testvérkéi eltűntek mellőle. 'Mérhetetlen szenvedésünk ben ez a gyermek nyújtott vigaszt nékünk, — de csak addig a napig, mignem Pául egyszerre szintén szo moru íett, éppen ugy, miként a testvérkéi baja elkezdődött. Egy este történt. A feleségemet akit a hosszú ápolás végsőkig kimerített, kényszeritettem, hogy korán pihenőre térjen. Amióta egyedül maradtunk Paullal, a gyermek mindig vele aludt. Én odaültem a szoba másik végébe és olvastam. Az éjszaka csöndjében aztán kiEgyes szám áfa 16 fillér