Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)
1929-10-15 / 235. szám
2 J^IfÍRYIöáE. 1929. október 15. Az új honvédelmi miniszter Gróf Csáky miniszter lemondása folytán megüresedett honvédelmi tárca betöltésénél a kormány bizalma a "honvédelmi minisztérium államtitkárában, Gömbös Gyulában összpontosult, aki ilyenformán már el is foglalta ezt a nagyjelentőségű, de magy felelősséggé járó poziciót. A legfontosabb miniszteri székben Gömbös Gyula szerencsésen egyesíti a szaktudást a politikai iskolázottsággal. Mint a régi osztrákmagyar hadsereg vezérkari tisztje, szaktudásával és páratlan energiájával tünt ki s mint a háború után kialakuló uj Magyarország egyik politikai pártjának vezére és irányítója, megszerezte a politikában azt a járatosságot, amely minden miniszternek, még a látszólag tisztára szakminiszter honvédelmi miniszternek is szükséges. Nyilván annak a hadseregnek az irányítása szervezése és reádben tartása, ámely most gondjaira bizatott, — gyökerében különbözik attól, amely ben valaha szolgálatot teljesített. Sorozott hadsereg helyett toborzott katonaságunk van, megtűzdelve mindenfajta külföldi ellenőrzés terhével s megtűzdelve azzal a gyanakodó rosszakarattal, amelyet az utódállamok oly nyilvánvalóan kimutatnak, hacsak ennek a parányi létszámú hadseregnek a legelemibb igényeit is a békeszerződés megszabta keretekben ki akarjuk elégíteni. Ezen a ponton lesz tehát az uj hadügyminiszternek szüksége politikai képzettségre, hiszen mint aktív politikus, megismerte az uj viszonyokat, tisztába jött az uj követelményekkel és belelátott azokba a szövevényes körülményekbe, amelyekkel a mai magyar katonaságnak számolnia kell. És ami Vitéz Gömbös Gyula jellemképében a legerősebb vonást adja meg, az törhetetlen nacionalizmusa és hazaszeretete, amefynek az elmúlt esztendők során számos fényes tanúbizonyságát adta. Nemzeti hadseregünk speciális helyzeténél fogva, épen erre a szeretetre és lelkesedésre van szükség, — hogy megoldhassa a nagy feladatot, amely reá bizatott. Mindenesetre bizalommal tekinthetünk működése elé, hiszen ami Gömbös személyes képességét, vasenergiáját, súlyos helyzeteknek pillanatok alatt való áttekintését illeti, mindezekről múltbeli működése alapján olyan képet szolgáltatott, amely — mindenkit megnyugtathat. Meg van benne a hajlékonyság és simulékonyság, hogy megismerje a megváltozott körülmények uj követelményeit és bár hajlithatatIan magyarsága és nacionalizmusa egyenesen kijelölik azt az irányt, amelyet nagy vonalaiban mindig követett, politikai belátása és politikai érettsége azonban mindenkoron megóvta az egyoldalú elfogultságtól s lehetővé tette számára, hogy egységes politikai és életfelfogásán Szükség esetén olya* korrekciókat végezzen, amelyek jobban hozzásimithatják az eszméket egy adott helyzet követelményeihez. Mint államtitkár kitűnő szervezőképességről és végtelen korrektségről tett tanúbizonyságot. Mélyen átérezte az ország súlyos helyzetét és anyagi nehézségeit, mindenkoron a legnagyobb takarékosságra törekedett s most, hogy honvédelmi miniszter lett, »zt a programját az egész vonaton a legszélesebb körűen viheti keresztül. Olyan hadsereget kap a keze alá, amely lelkesedésben, fegyelemben és hig^ gadtságban semmi kívánni valót nem hagy és nagyszerű szellemről tanúskodik. Ez a hadsereg az ő bölcs vezetése alatt értékben csak növekedhet s az egész ország meg van győződve, hogy ennek a hadseregnek az irányítása most olyan kezekbe került, amelyek jövőjét jelenénél csak szebbé tehetik. Hogyan lopták el a csehek a monarchia titkos katonai iratait ? központi hatalmak propagandája az orosz fronton 1917-ben (A »Nyirvidék« tudósítójától.) (A cikk a »Revue d' historie de la guerres c. szemlében jelent meg. Szerzője E. Herrcik, cseh állampolgár, ki nemcsak a propagandát mesélte el, hanem a titkos katonai iratok megszerzését is. A cikket magyar fordításban P. S. nyiregy házi munkatársunk küldte be, aki jelenleg a franciaországi Besancoriban tartózkodik.) Hála az események közbejátszásának, a 30-ik gyalog divizió propaganda különítményéhez osztottak be. A különítmény parancsnoka szintén cseh volt, Kasik hadnagy; én tolmács voltam. Mint honfitársak csakhamar összebarátkoztunk, sőt mint egy politikai nézetű emberek tisztában voltunk a háborúnak népünket érdeklő esélyeivel is. Tisztában voltunk mindketten, hogy a hozzánk érkező parancsok és utasítások megőrzése a háború utánra milyen érdekkel bírna ránk. Egy ilyen bizalmas beszélgetés után a hadnagy megígérte, hogy tőle telhetőleg mindent elkövet az iratok megőrzésére vonatkozólag. Legjobban szerettem volna ezeket az iratokat rögtön megmutatni odahaza Prágában, mivel honfitársaim otthon nagyobb hasznát vették volna cseh iratok felhasználásának. A várva-várt alkalom végremeg érkezett, szabadságra mentem, és észrevétlenül kivettem a hadnagy dossziéjából egy pár okmányt, melyeket magammal vittem. Prágában érkezve azonnal elmentem Jos. Frichez, ki magához vette az iratokat. Csak a háború után vallottam be a hadnagynak, hogy az iratokat ón vittem el ö azonnal észrevette a hiányt és rám gyanakodott. Egy másik váratlan esemény alkalmat adott a többi iratok ellopására is, a kárpáti front előre tolásánál. A legutolsó pillanatban jött a telefon parancs, hogy az összes iratokat szolgáltassuk viszsza. Én magam voltam a telefonnál és bemondtam, hogy nem áll módunkban az iratokat visszaküldeni, mivel parancsnokom értesülve a visszavonulásról, a tűzbe dobta őket. A beszélgetés alatt be jött a hadnagy, akit gyorsan informáltam az eseményekről, azután ő is megerősítette válaszomat. A parancsnokság tudomásul vette és nem kutatta többé. Boldog voltam és most már nem volt más hátra, mint az iratokat biztos helyre vinni. Ez még 1917 karácsonya előtt megtörtént. A hadnagy szabadságra ment, és az összes iratokat magával vitte Bécsbe, ahol az üzletvezetőségnél alkalmazásban levő egyik igazgatónak adta át megőrzés végett. Az iratok csak 1919.-ben kerültek Csehországba. Feladatunk színhelye a Jassímu hegyek mellett húzódó orosz front volt. Mikor a bomlás jelei mutatkoztak, éjnek idején kimásztunk az állásainkból és előre kusztunk egész a drótakadályokig, ahol azután rumot és propaganda füzeteket osztogattunk szét az oroszok között. A propaganda lassan haladt, de biztosan, a »barátkozások« mind gyakoriabbak lettek, a sok ital hatása alatt az állások lassanként kiürültek és egyik divizió a másik után vonult vissza Munkánknak a breszt-litovszki béke vetett véget. * 1917 április elején az osztrák— magyar hadvezetőség a következő parancsot adta ki (A. O. K. No. 40.043-) »Az orosz húsvéti ünnepek alatt számithatunk arra, hogy számos orosz fog a vonalunkba átjönni; Az orosz hadsereg különös állapota azt mutatja, hogy előnyös lenne ránk nézve ezen »küldötteket« tüz nélkül állásainkba engedni. A front északibb részén jónak látták ezeket a küldötteket dohánnyal és pálinkával ellátni. Hogy minden meglepetésnek elejét vegyük, egy ilyen küldöttség csak 6 emberből állhatott. Megkívántatik, hogy ezen ellenséges kiküldötteket egy tiszt fogadja. Ezen fogadtatásnál nem szabad alkalmat adni a kémkedésre. Részünkről egy parlamentér sem küldhető. Éjszaka egy ellenséges kiküldött sem engedhető közelünkben, mégis ha némelyik nek sikerülne állásainkig jutni, az ezredparancsnok feladata sorsuk fölött dönteni. Senkit sem szabad szökésre csábitani.« A tárgyalások menetére vonatkozólag a következő direktívákat adták : »Ausztria—Magyarország soha nem avatkozott az orosz belügyekbe, ezt a jövőben sem akarja, ez az oroszok feladata. Ausztria—Magyarország és Németország decem- f berben békét ajánlott, igy a háború folytatásáért mi nem vagyunk felelősek. Minekünk nincs szükségünk a békére, de óhajtjuk mégis. Mi mindent elértünk, amit akartunk. A császári orosz kormány Anglia befolyására visszautasította a békét, de a Népkormánynak módjában van az offenzívát beszüntetni és a békét megkötni. Minden orosz férfinak érdeke, hogy résztvegyen hazája újjászervezésében, és hogy részt kapjon a korona és állami uradalmakból. —• Mentől hamarabb megkötik a békét, annál hamarabb védelmezheti a földmives-katona odahaza érdekeit.® »Az orosz hadvezetőség Anglia sugallatára azt terjeszti, hogy mi uj offenzívára készülünk. Ez nem igaz, az igazi cél az, hogy az orosz katonát felesleges harcokba akarják belevinni. Az. angolok és a franciák tehetetlenek a szószegő Itália, aki hátbatámadott, semmi eredményt nem ért el eddig«. »A békefeltételeket mi már közöltük, melyeket gróf Tisza és a német kancellár is ismételten megerősitették.« »MiveI mii sem avatkozunk Orosz ország belügyeibe, tőle is hasonlókat várunk. Jó és békés szomszédságra törekszünk. A mi felfogásunk monarchista, melyhez századokon át hozzánevelődtünk és mely szerintünk biztos fejlődésünk egyetlen bázisa. A mi fiatal csá^zfár-királyunkat, ki a legjobban kor mányoz bennünket, — népei szeretete veszi körül. Mi nekünk parlamentünk van, amely a nép óhaját a trónhoz juttatja. Mi megelégedettek vagyunk és többet nem is kívánunk. Németország szintén mo narchista, mint azt a szociáldemokrata »Vorwárts« is irja.« »A kiküldöttekkel barátságosan keh viselkedni anélkül, hogy pajtáskodnának velők.« »Azon tiszteknek, akik az oroszokkai tárgyalnak, mindenben jól értesülteknek kell lenniök, el kell, látva legyenek megfeíélő példányszámú újsággal. A tárgyalások lehetőreg az árkokban legyenek, mivel előfordult, hogy az orosz tüzérség beíelőtt az árok között tárgyaló felekbe.« Mint általános útbaigazítást az orosz államról és az orosz hadseregről, a hadseregparancsnoksága 1 l'iW l #iiiiiii W W[TT l? ¥f i *l li» (iwi>»i|i |iii Hi a|i ^i ié <iii i i I" .1 iwim Végleg megszűnik Utolsó 14 nao! * 1 Férfi ingek a legjobb kivitelben fehér és szinesl 6 P, 8 P, 11 P. Irányi Sándor divatháza hihetetlen olcsó árusítással
