Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-15 / 235. szám

1929. október 15. J^íVíRYIDÉK. 3 következő esetet hozta fel: ^Április 8-án Herbutovtól délre egy orosz hadnagy fehér zsebken­dőjévef integetett felénk. Beenged­ték az állásokba és a legköze­lebbi magasabb parancsnokság elé vezették. Az orosz tiszt azt mond­ta, hogy az ezred bizottság a di­viziós bizottsággal egyetértve küld v« öt ki, kellemes húsvéti ünnepe­ket kívánni, de legfőképpen azért bogy tudomásunkra adják, hogy mennyire szeretnénk már a hábo­rúnak véget vetni. Az egyetlen cél, ami jelenleg az oroszok szeme előtt lebeg, a belpolitikai szabadságok. Elmesélte, hogy az ezred bizott­ságok (tanácsok) megalakulása nagyon gyorsan ment. Á bizott­ságok teljesen függetlenek a pa­rancsnokságtól, a parancsnokok kö telesek magukat a bizottság hatá­rozatainak alávetni. A bizottságok megszervezése a következő: minden század választ i tisztet és 2 közembert a zászló­alj bizottságba, ez viszont választ i tisztet és 2 közembert az ezred bizottságba és most van megszer­vezés alatt a hadsereg bizottság, melynek hatáskörébe fog tartozni határozni a háború vagy békéről is; ez a bizottság Péterváron vagy Moszkvában fog ülésezni és remé­lik, hogy a központi hatalmak egy tisztességes békeajánlattal fog­nak jönni. Megkérdezték tőle, — hogy mit gondol arra vonatkozó­lag, hogy a háborút a végső győ­zelemig fogják-e folytatni, azt fe­jelte ,hogy a kormányok sem te­hetnek semmit a hadsereg akarata nélkül. A tisztikar jelenleg maga forradalmi elemből áll, meglepőd­tek sokan, hogy még a tábornokok is az uj kormányhoz csatlakoztak. A csapatok magatartása bizony sokszor kétségbeejtő, de a tisztek okossága és szigora eddig még mindig elejét vette nagyobb rend­ellenességeknek. Ugy a tisztek, va­lamint a közlegények a béke óha- . jától vannak áthatva.® »Az orosz tisztet felhatalmazta parancsnokságunk, hogy a tárgya­lás lefolyásáról tegyen jelentést sa­ját ezredeinek és 27-én jöjjön is­mét vissza.« »Ugyanezen saját tisztünk, György bajor herceg, egy másik csoport kiküldöttel is tárgyalt az­nap, 1 altiszttel és 2 közkatonával. Az altiszt, ki elég intelligens volt, hasonló értelemben beszélt, mint a hadnagy, és csak a békét óhaj­tották, hogy visszatérhessenek ott­honukba és minden erejüket a bei­szabadság kivivására fordíthassák. ,Azt mondták, hogy egy támadási parancsot egy katona sem hajtana végre. Nagyon büszkék voltak _ a bizottságokra, melyek kívánságaik­nak hü szószólói minden esetben. Hindenburg támadási szándékát Pétervár ellen és a cárizmus helyreállítását a kormányuk hazug­ságnak minősítette és a német császár választójogi ígérete biztosí­ték nekik, hogy a központi hatal­mak nem törekednek Oroszország­ban a fégi államformát helyreálli­tani.« Hogy az oroszok teljes bizalmát megnyerjük, a propaganda veze­tőség a két vonál közé egy kis de­pót helyeztetett el a levélek, újsá­gok és más ajándékok számára. Az orosz tisztikar nagyrésze min­dent elkövetett ezen barátkozások megakadályozására; parancsba ad­ták, hogy mindenkit, akit az ellen­séggel cimborálni látnak, agyonlö­vik. Brusszilov május 9-én figyel­mezteti katonáit, hogy őrizkedjenek az ellenséggel szóbaállani, mivel az ellenség minden igéreie mellett — kémkedni akar "és felemlíti, hogy osztrák-magyar tisztek fényképek­kei jöttek az orosz állásokba és ki­használva a fegyelem meglazulását, a vörös katona bizalmát akarják most .megszerezni, testvéreiknek szólítják, de ez csak rászedés, amelyből Oroszországnak nagy ká­ra származik még. Az ellenség min­den barátságos közeledésére csak golyóval és bajonettel kell felelni. Brusszilov eme napiparancsa nagy visszhangra talált mindakét tábor­ban, a mi hadvezetőségünk véle­ménye szerint az orosz katona meg rendült bizodalmának helyreállítá­sára, pálinkát és dohányt kell ad­ni nekik. És csakugyan a rum játszotta a legnagyobb szerepet a propagandánkban. A rákövetkező napokban a kö­vetkező cédulát találtuk a .levél­szekrényben : »Bajtársaink, küld­jetek nekünk rumot, újságot és más egyebeket : helyezzétek egy kicsit közelebb az állásainkhoz, mert mi nem tudunk olyan messze érte mqnni. Fogadjátok köszöne­tünket érte«. A 30-ik divízió 1917 junius j-\ napiparancsa szabályozta ezen rum és dohány küldeményeket. A pa­rancsnokság utasítása szerint, nem kell olyan színben a dolgot fel­tüntetni, mintha mi az oroszokat teljesen korrumpálni akarnánk, ha­nem inkább csere kereskedés alak­jában kell ezeket lebonyolítani, még pediglen cukrot és szappant kell kémi, amivel az oroszok bő­ven el vannak látva, újságokért cse rébe újságokat kell kérni. Ezen propaganda előmozditására elfogadtuk levelek köz-vetitését, a központi hatalmak valamelyik fo­goly táborában, vagy a megszállott területekre. Ezen propagandának a breszt­litovszki békekötés vetett véget, seregeinket más hadszinterekre ve­zényelték és csak csekély számú rekviráló csapat maradt Oroszor. szágban. Minden pillanatban halálos szerencsétlenség történhet a nyíregyházi halálsarkon A Dob-ntca sarkán sílyos karambolt akadályozott meg a közellakók ébersége szerencsétlenség következhet be. Az üzletből kirohantak és vissza­rántották a lovakat. A kocsirudja előtt milliméterre rohant el a vo­nat, amelynek vezetője az utoísó pillanatban lefékezte a mozdonyt. Ha vissza nem rántják a lovakkat, késő lett volna a vonat megál­lása : a szekér lovastól, gazdás­tól a halálsarok áldozata lett volna. I.. A Dob-utcaiak izgatottan tár­gyalták a karambolt és újra ki­fejezést adtak régóta hangoztatott kívánságuknak : sürgősen szélesit­ni kell a Dob-utcát, mert a véres szerencsétlenség elkerülhetetlen lesz a Ijalálsarkon. A Dob-utca és a Kossuth-utca sarkán van Nyíregyháza »halál­6arka«. A szük Dob-utcából a Kossuth-utcába haladó kocsik a kisvasúti sínre lépnek és rendsze­rint nem hallhatják meg a robogó villamost vagy távolsági' vonatot. Az utca Olyan szük, hogy a sze­keren ülők nem vehetik észre a vonatokat és a csodával határos, eddig csak kisebb szerencsétlensé­gek történtek a Dob-utca bejára­tánál. A napokban az egyik távol­sági vonat teljes sebességgel ro­bogott a Dob-utca előtt, amikor egy szekér jött a Dob-utca felől. 'A sarkon levő Róth-féle péküz­letben vették észre, hogy súlyos uve5zi... „Puccini? Én is nagy csodálója vagyok, de rádióban? Nem . . . Vár; csak egy pilla natig, kérlek ..." „Nos kedvesem, ehez mit szólsz ?" „Valóban elsőrangú, ezt nem is képzeltem volna, neked valami egészen különleges készüléked lehet . . „Hát nem tudod, hogy cz egy Philips hálózati vevő?" — „Ugy, akkor már nem csodálkozom semmin . . ... igy beszél az opera­barát . .. . Lll PS odern vevő ÁRA: P 52Q.— Az egész országban felállítják az adósok „fekete listáját" A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére nagyjelentőségű intézmény meg­szervezése van folyamatban. Meg­alakítják a Megelőző Hitelvédelmi intézetet, amelynek az lesz a hi-» vatása, hogy a kereskedők és ipa­rosok összes adósait központilag nyilvántartsa, azok anyagi hely­zetéről állandó ellenőrzést vezes­sen ugy, hogy minden cég vagy vállalat azonnal pontos informá­ciót szerezhet be azokról a sze­mélyekről, akik hitelbe akarnak vásárolni. A kamarát az egyes iparágakban már bevezetett fekete listák sikere buzdította az érdekes terv megvalósítására. Ma már hi­ába szaladgál a nem fizető adós más-más iparoshoz, nem kap hi­telt. Ez a rendszer azonban csak egyes szakmák keretén belül ér­vényesült eddig, — mert az iparo­sok nem tudták, hogy más szak­máju iparos társaiknál mennyi adósságot csinálnak a náluk fe­kete listán szereplő egyének. — A központi nyilvántartó azonban már minden adósságról tájékoztat­ni fog és a szabó iparos pontosan tudni fogja, hogy a hitelt kérő sze­mély mennyivel tartozik már a divatkereskedőnek, a cipésznek, az asztalosnak és a más szakmabeli iparosnak és kereskedőnek. — A nyilvántartóban feljegyzik az adós jövedelmét is, ugy, hogy az érdeklődő el tudja majd bírálni, hitelezhet-e még az illetőnek, kö­vetelésének kockáztatása nélkül. — Természetesen kötelezik az összes kereskedőket és iparosokat, hogy adósaikat jelentsék be a kamará­nál a nyilvántartás érdekében. — Mint értesülünk, a Budapesti Ke­reskedelmi és Iparkamara orszá­gos akcióvá' akarja fejleszteni ezt a mozgalmat és megvalósítása ér­dekében már érintkezésbe is lé­pett a vidéki kamarákkal és érdek­képviseletekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom