Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)
1929-09-11 / 206. szám
JMVÍRYIDEK. 1929. szeptember 11. Iránytű nélkül Irta: Fehér Gábor 11. Másnap gyönyörű napfényes reggel lett. A Tramontana megtöltötte az örök város utcáit a tengger üditő, friss, sós párájával. A társaság megindult az első kirándulásra. A San Pietróba mentek. A fiu nagy lelkesedéssel kezdett magyarázni; buzgón, de.... igen vékony eredménnyel. Mert a papa — önérzetes kálomista lévén — épen nem volt elragadtatva a spápista fészektől.« A kupolát megbámulta az egész csálád és egyértelmüleg azt mondták rá, hogy »Hü!« Hanem ez után a mükritika után annál jobban elhallgattak mindannyian. A Pietra azt a lesújtó kritikát kapta, hogy : kicsi. Ezek után a bejárattól kezdve hosszában végigmentek az egész épületen — pontosan leszámolva a lépéseket — hogy az oithonvalóknak be tudjanak számolni. Mikor pedig mindez megtörtént, átmentek a Vatikánba. Ez már határozottan inkább tetszett. Az egyptomi muzeumban a mamát majd megölte a csudálko•as a látnivalókon, sót egy izben a harmadik teremből kiabálta elő az urát, azzal, hogy: — Nézd már te Berti, ennek a múmiának a lábaujján még csak a bütyök is azon mód megmaradt. Viszont a papa egy ókori mozaik előtt állította meg a famíliát és rámutava az egyik figurára, káromkodásszerüen tört ki belőle az elragadtatás: t Hogy a tatár szedte volna el a körmit, be fainul kirakta, akárki is volt! Részletes pontossággal megbámulták a mozaikmunka minden figuráját és a vezető már azt kezdte remélni, hogy lassan mégis b®lejönnek a műélvezetbe; amikor egyszerre váratlanul vége lett mindennek. A mama ugyanis kijelentette, hogy itt cug van és ő nem hajlandó tovább bennmaradni az cpúletben. A papa szintén érzett valami ilyest, aminek az lett a kö- ( vetkezménye, hogy egy negyedóra | múlva már a sörös asztal körül ült az egész társaság. Ebéd után hosszú déli álom következett. A fiu végigdőlt az ágyán de aludni nem tudott. A honfitársakkal való találkozás kizökkentette a rendes kerékvágásból. Azon vette észre magát, hogy valami furcsa, szorongó vágy született a lelkében. Honvágyat érzett, ami eddig — három évi külföldi tartózkodása alatt — sohase történt meg vele. Igyekezett elaludni: nem sikerült. Igyekezett legyőzni a szorongó érzést; nem sikerült az sem Öt óra tájban rendbehozta magát. Amazokat már készen találta. — No, öcsém, hát mára elég is volt a művészetből — szólt a bácsi, levéve az orra alól a bajusz* kötőt. — Hanem hallod-e, van-e ebben a városban Margitsziget, vagy olyan városliget féle. — Hát bizony bátyám, Margitsziget nem igen van, de a Városliget itt van tíz percnyi járásra. — Na akkor előre -— adta ki az öreg a jelszót. Nem sokára kinn voltak az Umberto ligetben. A szülők nekiindultak a parknak, a fiatalok a halastó hídján maradtak. Sokáig állottak ott; a levegő nehéz volt a parti oleanderek szagától. — Miért nem beszél már valamit ? — szólt végre nevetve a lány. | — Miért? Igazán alig tudöm megmondani. Pár órája egy furcsa érzés kinoz. Visszavágyom... a Tiszapartra. — Na, az nem csoda. Három évet itt csavarogni! Brr! Hiszen szép, nagyon szép ez az egész, de ha itt marasztanának még hat hétig, igazán nehezen birnám ki. — "Ne mondjon ilyet — szólott csendes megbotránkozással a fiu Hiszen maga nem látja a fától az erdőt; nem is láthatja még. Különben is... én nem Itáliát í^nom. Ennek a hangulatnak a magával való találkozásom az oka. — A velem való...? — Igen. Azt hiszem, szerelmes vagyok magába és ez az első kórtünet. Margitka szembenézett a fiúval. 1 — Na és... miért mondja ezt nekem?! — kérdezte ideges nevetéssel. — No hát — mert kihozta a szó. Nem ártok vele senkinek. — Ez igaz — szólt a leány gúnyosan. Nem árt vele senkinek. Maga általában olyan embernek látszik, aki se nem árt, se nem használ. Olyan esztéta féle. Ilyen volt a rajztanárom is. Mikor felvette a finom kulturmosolyát, már tudtuk, hogy a mai órán lehet csinálni akármit, mert ő ma dekadens kulturlényt játszik. Maga pedig szakasztott mása neki; mintha csak őt látnám ! — De miért gorombáskodik velem? — kérdezte a fiatalember meglepődve. — Mert megérdemli. Micsoda ember maga, aki itt veri el a pénzét és a fiatalságát külföldön, mint egy második Kárpáthy Abellinó ?! A fiu válat vont. — Könnyű arról ítélni, amit nem ismerünk — mondotta. Előbb ismerje meg azt a kincset, amit ez az isteni város évezredek óta felhalmozott és akkor... még mindig ne Ítéljen. Nézze meg Firenzét, az álmok igazi városát, ahol minden téális csak a művészet és ahol az embert pár hét alatt örökre elfogja a kövek, szinek, formák misztikus szerelme. Nézze meg Velencét, legszebb ékszerét a világnak és mindazt a kincstömeget, amelyet ebbe a szóba préseltek bele: Itália. Akkor majd másképen itél, egészen másképen. A leány egy időre elhallgatott, mint aki nagyobb erőt sejt magával szemben. De csakhamar összeszedte magát. — Aztán... mondja csak, mit csinál maga itten? — kérdezte türelmetlenül. Növeli a vonatok és szállodák személyforgalmát és közben nem dolgozik semmi komolyat, hanem átadja magát egy céltalan esztétizálásnak. Méltó az efféle ibolyafalás egy férfihoz? Mit akar maga itt kinn? — Mit? Élni akarok, öh, aki csak azt az életet ismeri otthon, az el se tudja képzelni, milyen az élet itt. Gondoljon csak előre vagy négy hónappal, gondoljon novemberre, amikor' magukat fojto gatja a köd; amikor még a fűtött szobában is ugy nézünk ki, mint egy-egy ázott madár. Itten akkor mélyül el igazán a kékség, akkor tombol igazán a szinek orgiája és minden szembejövő suhanc olyan a szőlővenyigés bottal, mintha Bacchus követe volna valahonnan, két ezer éven túlról. A nagy kincses városok pedig uj, őszi pompába öltözködnek és megnyitják a kapukat. Bejön a művész, aki a vé rét és az idegrostjai minden rejtett erejét rásütötte a képeire; bejön, szomjúhozva a pénzt és dicsőséget. Megnyílnak a tárlatok, özönlik a közönség. Kegyetlen, gúnyos, irgalmatlan közönség, XvYJL MARA a bájos temperamentumos német filmdiva n?IRT LOÜ (AZ OROSZ ARTISTANŐ) cimü artista drámában játszik szerdán—csütörtökön az Apollóban Kedden TOLSTOJ LEO viSághirü regénye az orosz parasztokról Kedden A HATALMA Jatszák a leghiresebbb moszkvai színészek CORINNE A Z ÉLET TAVASZA GRIFF1TH (Szegény fiu, gazdag leány) A két attrakció 14 felv. egyszere csakis 16 éven felülieknek Szerdán LYA MARA az ünnepelt német filmdivával Csütörtökön MARY LOU (AZ OROSZ ARTISTANŐ) Cirkuszartista dráma 9 felv. Irta: L. CARLSEU Mary Lon orosz emigrált hercegnő Fedor Rimszky orosz gárdatiszt . Voronkoff nagyherceg . Lya Mara Fred Luis Lerch Fritz Kamper é s kísérő műsor Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9, órakor amelyet csak a teremtő erő tud-, legyőzni, amely erőt akar látni;, legyen az Istentől, yagy az őrdögtől: mindegy, csak fiatal, diadalmas erő legyen, óh az valami nagyszerű, nézni, amint a termekben misztikusan, félelmetesen formálódik az ítélet, örvénylik a cézároktól örökölt gyilkos, pogány igazság: Pusztuljon, aki nem első' mindenki vesszen, akinél van külömb! Ha maguk csak egyszer látnák ezt a nagy arénát, sohase tudna a lelkük szabadulni innen. Dehát... a magyar praktikus faj és tud spórolni, legalább is amikor a szellemiekről van szó. Rájött hogy Itáliában a nyár a legolcsóbb és hát persze, juliusban jön. Novemberben pedig rri*r otthon ül Bürgözdön, ahol a disznótor a legnagyobb kultur esemény. Maga nagyon jól tudja, mit kell a magamfajta boldogtalan fiatalember nek elszenvedni egy ilyen disznótoros .meghívás alkalmával. Mikor belépek az előszobába, már ha. lom, hogy a háziasszony próbálja a zongorán a legújabb Zerkovicot. Ilyenkor már jó volna visszafordulni, de erről szó sem lehet. Egy fél óra múlva asztalra kerül az ujhus. Úszik a zsirban. Háromszor kell belőle venni; különben biztos az aprehenzió. Éjfél után pedig, amikor végre szabadulni lehet, bakterlámpást nyomnak az ember kezébe, hogy ha talán leragadna útközben a félcsizma meg lehessen találni. Na most... hasonlítsa össze ezt a két világot és vallja csak be, hogy bizony.... Kárpáthy Abellinónak is megvan a maga igazsága. Mit keressen az ember odahaza, mit kezdjen az éle tével. Mit ér ott az erő, ahol nincs miért és nincs kivel birkózni? Mit ér az ember, ha magyar?! A lány nagyot nevetett. — Aha, most tetten értem, kedves barátom! Persze, persze.... mit ér az ember, ha magyar?! Bor zalmas, megrendítő kérdés ez. Csakhogy, aki ezt legelőször kérdezte, az... túlnőtt a magyar életen, annak 'joga volt ezt a kérdést a világba kiálltam. De maga alaposan téved, ha azt hiszi, hogy most már minden fiatalurnak kórusban szabad pityeregni ezeket a beszajkózott szavakat és hogy minden lustaságot igazolni lehet egy kis olcsó pesszimizmussal. Mondhatom, "hogy ez gyerkes tévedés, ami legfeljebb alsós gimnazistáknak áll jól. A fiatalember elpirult és csak. nehezen tudott egy-két kényszeredett főlényü szót találni. — Alaposan lefestett engem — szólott kinos nevetéssel. — Most már csak mondja meg őszintén; merjek-e én ezek után Ijazamenni, oda, ahol még a nők is ilyen harciasak?. Margitka türelmetlenül v&gott közbe: — Mire való ez a léhaság? — kérdezté ingerülten. — Ezt a témát nem lehet elütni, ezt végig kell tárgyalni, amig egyikünk el nem veszti a játszmát. Szóval: mit akar maga itt ezzel az improduktív időtöltéssel, amivel az éleve legjavát, egész lényegét tönkre fogja tenni? A fiu elmosolyodott. •— Az életem lényegét ? Látja, mos* már én mondom, hogy ez a kifejezés alsós gimnazista szájára való. Hiszen az életben nincs is lényeg, itt csak a nüanszok rontosak. A lényeg... az nem fontos, azt ugy is előre tudja az ember. Ha én most, például hazamegyek Magyarországba, akkor következőképen alakul az a bizonyos lényeg: Mindenekelőtt megházasodom, mert itt van már