Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-11 / 206. szám

1929. szeptember 11. J^ffRYIDÉK. .az ideje. Jön a lakodalom. Malom­keréknyi torták, szakmányba pi­ruló menyasszony, ötven távirat : Legyetek boldogok, Miska — szö­veggel és a többi. Na aztán... az első összeveszés. Az asszony ha­zaszalad a mamához. Visszaku­nyorálom. TJjra hazaszalad. Újra visszakunyorálom. Közben társa­dalmi élet. Elnöke vagyok a hely­beli dalárdának, ahol vasárnapon­ként harminc családapa üdvözli a kántor vezérlete alatt, hogy: — Hazám, hazáhám, szegphény ha­záhám ! — Jön a kaszinó is és vele a járulékok: a ziccer, a tolet­roaösszesadu, a hosszulépés, meg amit akar. Alig venni észre, a fiam már gimnazista fiatalúr, ti­zenhétéves ifjú óriás, aki meg is mondja nekem finoman, főlény­nyel, hogy: —Nem egészen ugy van ám az idesapám —, mire én sértődve felelek: — Na tudod az >én falusi paraszt eszemmel! — Közben elérkezett a lányom lako­dalma is. Jó pártit csinált a lány. A fiatalember ugyan szerény állású még pedig remélhetőleg hamar, de a keresztapja testálni fog rá, Mert heptikás az öreg, hát remél­jük, nem birja már soká és akkor a fiatalok beleülnek a vagyonba. Megjelenek az esküvőn, én a joviális apa. A frakkból ugyan kihiztam — hónaljban fene módon vág — de különben minden rendben van. És igy megy ez a »lényeg« egészen a sirig. Sőt még ez is sablon, a gyári koszorútól az unott gyász­beszédig. Az egészben pedig csak a tragikus, hogy az ember ezt előre látja pontról-pontra. Szamár élet, a valóság pedig az, hogy az­zal a hatvan esztendővel se tudunk mit kezdeni, ami ki van ránk szab va. Hát épen ezért csak ne féltse maga az én életem lényegét, hi­szen... De miért vág olyan savanyu arcot. 'Al — Megmondhatom, Uglyieínmd­egy már. — Nos? Hát... hogy őszinte legyek. — haragudjék meg — én most egy kicsit megundorodtam magától, vagy legalább is attól, amit mon­dott. — 'Miért? Nem igaz, amit mondtam? — De igen. Csak az az undo­rító, hogy egy harminc éves férfi ilyen igazságokban leli önömét. Tudja mitől van ez? —, Mitől? — A munkátlan jóléttől. Az ily henye élet, amit maga él, előbb­utóbb elrontja a legszívósabb em­bert is. — Maga rossznak tart engemetf — kérdezte mosolyogva a fiu. — Nem. "Maga nem rossz em­ber, hanem a rossznál is sokkal nivótlanabb: maga gyenge ember. A rossz ember még legalább im­ponál, magán pedig csak nevetni lehet, vagy legfeljebb szánakozni. A fiu arca elsötétült. Azon a délutánon tovább nem is sokat be­széltek egymással. Észrevették azt a szülők is. Amikor mentek haza­fele, az apa bosszúsan nézte az előttük menő fiatalokat, aztán fej­csóválva fordult az élettársához: — Ez a Margit nagy, esetlen falusi liba — szólott halk bosszú­sággal. —Miért? — Hát ...tegnap még milyen nagyszerűen mulattak ezzel a fiú­val, most meg ugy mennek ott egymás mellett, mintha az orruk vére folyna. A mama elnevette magát. — Nagy szamár vagy te Berti - súgta neki. — Én?! — Persze, hogy te! Hiszen ezek gyersabban haladnak, mint gon- ( doltam volna. Huszonnégy órája ismerik egymást és már össze is vesztek. Mit akarsz ennél többet? Nem Nyíregyháza és Kisvárda érdekeit, hanem a biztosabb fejlődés lehetőségét nézte a Felsőszabolcsi Tiszai Armentesitő, amikor elhatározta a Nyíregyházára való átjövetelt Az áthelyezés híveinek érvei meggyőzték a tagoknak nagy részét is. — Mi van a közgyűlés előtt szétküldött körlevélben ? (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Vármegyeszerte nagy érdeklő­déssel olvasták a Nyirvidék köz­leményét a Felsőszabolcsi Tiszai Armentesitő Társulat szombati közgyűléséről. A többség állásfog­lalása, nagy megnyugvást keltett mert a tárgyilagosan gondolkodók nem Nyiregyháza és Kisvárda küzdelmének, hanem a Társulat jobb jövője biztosításának te­kintették az áthelyezésre irá­nyuló akciót. — A ta­gok álláspontját nagy mértékben az a körlevél szilárdította meg, amelyet a társulati tagok vezető egyéniségei küldöttek szét a köz­gyűlés előtt. A nevezetes körle­vél a következőkben indokolja meg áthelyezés szükségességét : »A Felsőszabolcsi Tiszaszabá­íyozó Társulat 1929. május 15-iki közgyűlése elhatározta, hogy Kis­várdáról a társulati székhelyét Nyíregyházára óhajtja áthelyezni. Ezt a határozatot a kisvárdai ér­dekeltségi tagok felebbezése alap­ján a földmivelésügyi minisztérium teloldotta és uj határozathozatalra utasította az érdekeltséget, azon utasítással, hogy az uj székház építési tervek és költségvetése ter­jesztessenek a közgyűlés elé, tá­jékoztatás és határozathozatal cél­jából. A folyó évi május 15-iki közgyűlés kimondotta, hogy a társulati hivatalt Kisvárdáról Nyír­egyházára helyezi át és amint ezen határozata jogerőssé válik, intéz­kedni kiván a társulati helyiségek­nek Nyíregyházára való áthelyezé­séről és a Nyiregyháza város által felajánlott értékes ingyen telek, ingyen 200.000 tégla és egyéb ked­vezmények számitásbavétele mel­lett költségvetést és terveket fog a közgyűlés elé terjeszteni az uj társulati székház felépítése iránt. Határozatában kifejezetten ki­mondta azt is, hogy a tervbevett székház építkezése csakis ugyhajt­nató végre, ha az építkezésre szük­séges tőkének kamatai és amorti­zációja a rendelkezésre álló eszkö­zökből fedezetet nyerhetnek és az érdekeltséget az áthelyezéssel és a székházépítéssel kapcsolatban semmiféle ujabb megterhelések nem sújthatják. A társulat hivatalos helyiségei­nek áthelyezése nemhogy kiadás­sal járna, de tényleges és tekinté­lyes megtakarítást jelent a társu­lat javára. Nyiregyháza város ugyanis három évre ingyen enge­di át Vay Ádám-utca 15. számú házát hivatalos helyiségek céljai­ra, gondoskodik a társulati tiszti­kar megfelelő lakásáról is biztosít­ja a társulatnak további három évre, összesen tehát hat évre, a fent jelzett épületet hivatali cél­jaira, három év letelte után 1300 pengő évi bérért, vállalja a társu­lat hivatali berendezéseinek, irat­tárának, stb. ingyen átköltözteté­sét és a felajánlott épületnek a hí­vatali céloknak megfelelő, városi költségen való rendbehozatalát. Eltörpülnek a lokális szempontok. E^ helyen feleslegesnek tartjuk ismételni az unos-untig megvita­tott és kiefjezésre jutott indoko­kat, melyek a társulati székháznak Nyíregyházára váló áthelyezését parancsolólag követelik. Hiszen maga Liptay Béla ur Őméltósága is ugy nyilatkozott, hogy társulati érdekekből ezer és egy érv szól a Nyíregyházára való áthelyezés mel íett alig hozható fel más, mint a megszokás és a traditió. A Felső­szabolcsi Tiszai Armentesitő Tár­sulat tagjainak anyagi érdekeit hi­vatott és köteles szolgálni és ezek mellett lokális szempontok eltör­pülnek. A jelen esetben is sem Kisvárdáról, sem Nyíregyházáról nincsen szó, hanem igenis arról van szó, hogy a változott viszo­nyok mellett hogyan és honnan adminisztrálható eredményeseb­ben és olcsóbban a társulat. Alul­írottakat és velünk együtt mind­azokat, kik szavazatukkal a május 15-iki közgyűlési határozatot nagy többséggel létrehozták, kizárólag ezen szempontok vezették. Hiszen minket sújtanak a társulati terhek és nem azokat, akik csekély érde­keltségi arányszámukkal kizáró­lag ' Kisvárda helyi érdekei szem­pontjából a kérdéses közgyűlési határozatot megfelebbezték és bár ofzonyára jóhiszeműen, de megté­vesztő beállításukkal a közgyűlési határozatot feloldó földmivelésügyi miniszteri végzést provokálták. A feloldott közgyüMsi határozat nem döntött a székházépítésről, ennek az eldöntését egy későbbi közgyű­lés elhatározásának tartja fenn és ott bizonyára egyikünk sem fog olyan javaslatot támogatni, mely az érdekeltséget ujabb terhekkel sújtaná. Részletes tervek és költ­ségvetés elkészítése nem aktuális addig, míg elhatározásunk jog­erőssé nem válik, mert esetleg fe­lesleges pénzpocsékolást "jelent­hetne. < Nyíregyháza ajánlata vagyon­szaporulatot jelent. Nyíregyháza város felajánlásai révén biztosítva vagyunk arról, hogy 6 évre igen megfelelő hiva­tali helyiségünk van, három évre számítandó 1300 pengő évi bérért, ez tehát 6 évre összesen 3900 pen- i gő kiadást jelent. Ezzel szemben j a kisvárdai társulati épület eladá­sából és az 1929-iki költségvetés­ben társulati székház céljaira elő­irányzott, de megmaradó 30.000 pengő tőkéből oly összeg áll ren- j delkezésre, mely évente legalább | 5.000 pengő kamatot jelent, hat ! évre tehát 30.000 pengőt és ennek kamatos kamatait. Ez azt jelenti, j hogy székházépítésre már is több | mint 100.000 pengő tőketartalé­kunk van, anélkül, hogy az áthe­lyezésből kifolyólag egy fillérnyi költség többlet terhelné a társu­latot. Nyiregyháza város telek és téglafelajánlását 1930-tól kezdődő­leg 6 évre fenntartja. Ez a felaján­lás a társulat javára oly tekinté­lyes értéket és vagyonszaporulatot jelent, hogy a fentebb jelzett tőké­vel együtt már is lehetővé volna téve a székház építése és 1—2 éven belül a társulat Nyíregyházán minden megterheltetése nélkül stabil értéket, vagyonszaporulatot jelentő, céljainak megfelelő, hoz­zá méltó székházzal fog rendelkez­ni. Ha azonban az általános gazda­sági viszonyok a székház építését ezen időpontban is akadályoznák, az addig e célra gyűjtött tőkéből, vagy annak kamataiból a jelenlegi székháznál feltétlenül alkalmasabb építhető, vagy bérelhető. Mindezek megfontolását ismétel­ten ajánljuk a tisztelt érdekeltségi tag ur szíves figyelmébe, azon ké­résünkkel, hogy a május 15-iki közgyűlési határozat értelmében méltóztassék szavazatát az össze­hívandó kizgyülésen érvényesíteni hogy a társulati székhely mielőbb Nyíregyházára jöhessen és hogy lerakjuk az alapját egy ujabb jobb jövendőnek, a társulat fejlődé­sét, feladatainak sikeres és minél célszerűbb megoldását lehetővé té­vő uj korszaknak®. M.kir. honvédelmi miniszter 61,321-11 —1929. sz. Versenytárgyalási hirdetmény. A nyírbátori m. kir. honvéd gyalogsági laktanya bútor beren­dezési tárgyainak szállítására f. évi szeptember hó 23-án d. e. 12 órakor a m. kir. honvédelmi minisztérium 11. osztályában (1. Vár, Dísz tér 18.1. emelet 47. ajtó) nyilvános egységáras, Írásbeli versenytárgyalás tartatik. Az ajánlat kizárólag az ön­költségi árban rendelkezésre bo­csájtott költségvetés és ajánlati lapon tehetők meg s ezek, vala­mint a részletes versenytárgyal­ási feltételek az esetleges szük­séges felvilágosításokkal együtt naponta 12—14 óra között fent megjelölt helyen, de 1. emeiet 51. számú szobában kaphatók. A munkálatokat azonnal meg kell kezdeni és 1930. január 15 ig feltétlenül teljesen készen leszál­lítani. Budapest, 1929. augusztus 2ő. 5740 M. kir. honvedelmi miniszter. Kapható mindenütt! Ebédlőszobát tefeliáiok sr^s^scs: ™ w 1 * LUUUlUtfLUUUn, lUIUIIUlUn lési feltételek mellett beszerezhetők Szemben a kir. törvényszék bejáratival

Next

/
Oldalképek
Tartalom