Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-15 / 210. szám

Nyíregyháza, 1929. szeptember 15. * Vasárnap évtolyam. 210. sz. EMMtaaMal Arak Myfoan Aa vMAkan: > Mra 2'fiO pang®. NafyadAvra 7-SO pangd. A» tMttkart WQCf&sukRy. Alapította JÓBA ELEK Ftiaaarkaaztfi: Dr. 8. S2ABO LÁSZLÓ. Falatda szarkaaztft: VERTSE K. ANDOR. T Tl^C^XP JÜJ&Ab. SoarkaaztSaéQ éa kiadóhivatal; SZÉCHENYl-UT 8. SZÁM. Talafou asAm. 139. Paatachoqua KAzIrntokat nara adunk viasza. Fegyveres összeesküvés a fegyvertelen el!en Irta: Pillér József. Ha a világtörténet szemüvegén nézzük a multat, azt látjuk, hogy háborúk után a győző fél megsar­colta a legyőzöttet s aztán magára hagyta. Éljen tovább ugy, amint azt önerejéből megtenni képes. Ezért a magyar nemzet is mindig talpon állott a vesztett csaták után. Nem ugy most, a világháború végeztével. Most nemcsak, hogy or­szága kétharmadrészét elrabolták, megsarcolták, hanem le is fegyve­rezték; gazdaságilag tönkretették; rendszabályokkal kezét, lábát, aka­ratát béklyóba verték s önfenntar­tásának lehetőségét, útját örök idők re elzárták. Ehhez hasonló példát nem tud felmutatni a történelem. Mikor pedig mindezt igy elren­dezték, csontig mindenből kivet­kőztették, akkor kipattan a nagy titok, lehull a lepel arról a fegy­veres összeesküvésről, melyet a kisantant államai ellenünk szőttek és kötöttek a vakmerőségnek azzal a méretével, amely még a tőlünk legtávolabb állók lelkében is a meg döbbenés legmagasabb fokát kell, hogy felkeltse. Mert mi van abban az összeesküvésben kimondva ? Az, hogy bármely más nemzet részéről érje támadás a kisántánt egyik, vagy másik államát, dacára a ma­gyar nemzet semlegességének, min­den esetben a magyar nemzet el­len kell felvonulni a meg nem tá­madott felek összes fegyveres ere­jének. És ezt a müveit francia nem­zet egyik vezérkari főnökének je­lenlétében és hozzájárulásával mond ta ki a kisántánt legutóbbi értekez létén, akkor, amikor néhány nap­ra rá Briand francia külügyminisz­ter Genfben az általános leszerelés­ről beszél a háború lehetetlenné té­telérői szónokol s a nemzetek kö­zötti békés, barátságos, szeretettől vezetett kölcsönös viselkedést pro­pagálja. Igaz, hogy mindez csak pusztában hangzó szó, mert ugyan­akkor azt látjuk, hogy a világ ösz­szes állama nyiltan fegyverkezik, végtelenségig fokozza hadikészsé­gét, csak egyedül a magyar nem­zetnek nem szabad ugyanezt ten­ni, csak ő nem gondolkodhatik ön­védelemről, aki pedig a legjobban ki van téve a megtámadtatásnak. Ezek után mondhatja-e még va­laki, hogy: »az idő nekünk dolgo­zik^ hogy: »csak várjunk tétlenség- ; ben türelemmel, nehogy blamázs­nak tegyük ki magunkat.« 'De bla­mázs ide, blamázs oda, most már nem erről van szó, hanem a nem­zeti létről, a fövő megmentéséről; tehát a jogos önvédelemről való Scőteles gondoskodásról. És erre itt van a tizenkettedik óra s itt van egyben a jogos alap: a kisántánt Összeesküvése, ami, kell, hogy meg­változtassa a magyar nemzet ed­digi érthetetlen türelmes magatar­tását; kell, hogy felrázza önbizal­mát, életre keltse önérzetét s cse­lekvésre hivja erkölcsi erejét, ön­maga s jövője iránti kötelességér­zetét. Itt nem lehet csak egyszerűen tudomásul venni az ellenünk készü­lő merényletet, amely ellen a Nép­szövetség sem tud védelmet nyúj­tani. Itt a Népszövetséghez inté­zendő ultimátumnak is helye volna, melyben a magyar nemzet bejelen­tené, hogy ha a Népszövetség záros határidőn belül le nem szerelteti a kisántántot, a magyar nemzet hala­déktalanul elrendeli az általános védkötelezettséget, hogy felkészül­ve legyen az önvédelemre. Ehhez, a természet törvénye alapján joga van nemcsak minden féregnek, de minden nemzetnek is. Különben is, a,magyar nemzet lefegyverezését azzat a jelszóval hajtották végre, hogy a többi nem­zettel is ugyanazt fogják tenni. Ez tiz év alatt nem történt meg; sőt ellenkezőleg, minden nemzet fo­kozta hadierejét. Nincs tehát pak­tum! Csalfa Ígéret volt ez is, mint minden más egyéb, amit az ország elrablása körül Ígértek, hangoztat­tak. Avagy hol van a Millerand le­velében ígért határkiigazitás ? Hol van a Briand által nyilvánosan el­ismert igazságtalanság orvoslása ? Sehol! Semmi ígéret nem teljesült, mert a magyar, nemzet érthetetlenül viselkedett minden Ígéretekkel szem ben. Füle mellett hagyta elszállani; nem kapott két kézzel utána a fe­léje nyújtott mentő szálaknak, me­lyekkel a mélységből kiemelhette volna önmagát. Ez a közömbös viselkedése ne­velte napról, napra a szomszédok vakmerőségét, mert látták, hogy a vaskeztyüs kezek ökölcsapásait mégcsak glasszékeztyüs kézzei sem igyekszik maga, felől elhárítani, ha­nem — ftiint a legnagyobb bűnös — hallgatag tűri a legmegalázóbb bántalmakat is. Erre vihető vissza, hogy a ma­gyar ügyeket a Népszövetségben sem veszik komolyan, ahol már a titkárság kezei között megfeneklik minden, ami a magyar üggyel kap­csolatos. Ezért mondta Henderson angol külügyminiszter a legutóbbi genfi gyűlésen, első felszólalása al­kalmával, hogy y.a titkári hivatal nem a Népszövetség szellemében teljesíti feladatai. Megmondja nyil. Magyar hasak Irta: Krúdy Gyula Az étkezés kultusza nem egy­szer felülmúlja a nő és a szere­lem jelentőségét: csak a fiatal hát gerincnek való a nők körül való forgolódás, mig a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák és a csontrendszer és a test alkata leginkább üldögélés­hez idomul, amint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama tekintélyes, hosszú szárnyas­kabát, amelyet Magyarországon a megállapodott férfiak közönsége­sen viselnek, (amelyet Ferenc Jó­zsef-kabátnak is neveznek, mig ha magyaros cifrák díszítik: hívják Deáknak vagy kántor-kabátnak), a szabóknak előrelátható találmá­nya a növekedő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehetett egy fecskefarkos, urfi-ka­bátos úriemberből alispán. Hasnél kül akár a világra se jött volna a közéleti magyar. A keszegembe­rek még a hőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, ke­csege papnak, agárhátu fiskális­nak? A férfiak hizottsága már ka­rakterbeli szükségesség volt. Csak a soványokat akasztották fel. Ren­des emberről külön vett mértéket az asztalos, amikor kiterítették. Ez a heptikás irói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon­körbeli gavallérok honnan is tud­ták, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni még a Jcöltőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyo­san olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany, vagy Vörös­marty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével alaposan be kellett tölteni vala a széket, a koszorús költőhöz is illet némi férfias kor­pulencia. Hiába erőlködik vala Vi­rág Benedek, vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerű­ségre. Aki fogyó hold-szerű arc­képüket látta, bizony kiábrándul a versek írójából. Csak a vagabun­dok halnak meg soványan Ma­gyarországon, a mihasznák, a be­tegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan ember­nek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban sovány marad. Milyen szép hasak voltak! A főtisztelendő klérus körében a kerek, cipóhasak voltak föltalál­hatók, mig a bíráknak, ügyvédek­nek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mint a dárda, amely­lyel megdöfték az igazságot vagy a gonosztevőt. Mint a tömlők lóg­tak a mamelukok hasai, mig a szélsőbaloldalon oly kemény dom­bok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak voltak; a hassal való lökdösést ismerték a perzekutorok, amikor a rabvallatás folyt. Milyen szép ha sakat neveltek a "házasemberek! Hogy elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz jutott! Mily megható volt a testi pihenés és nyugalom végig a hosszú életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarorszá­gon. Mindenkinek meg volt az en­nivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan szerelme­seiről a méhes ebédutáni döngi­! csélésében, vagy a régi divatlapok­kal, élces újságokkal, Vasárnapi Ujságbeli képekkel teleragasztott kamarában egy megsárgult újság tárcarovatából értesült a jóravaló ember; a lugasban savanyu víz meg kertibor hűlt, amíg a gazda fejcsóválva forgatta az üjitó köl­tők bolondos füzeteit. A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra hanem a jó­ságos hosszadalmasságra volt be­rendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyo mórral senki se ment a folyónak, ebéd után szundikált az ember, nem gondolt az öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hosz­szu életen át egyébre se gondoltak mint arra, hogy mit főzzenek ebéd re, — ez a gondolatvilág nem al­kalmas a női léhaság és könnyel­műség ébredezésére. A spájzok, ka­marák, konyhák, rendesen meg­foltozott fehérnemüek megnyugtat ták a férfiakat az asszonyok hűsé­géről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata messze .csavargott a háztól, mint éjjel a macska. Egy derék asszony nem ügyelhetett egyébre, mint a háztartására, — hisz annyi gondja, vesződsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is tudott egyébről beszélgetni: — igy hal­lotta, látta ezt már az anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok ösz­szeültek és megtárgyalták a ház­tartásbeli bajokat, eseményekéi Mig a férfiak nyugodtan szívták pipáikat. Kinek jutna eszébe a fél­tékenység, amikor az asszony a cselédeiről panaszkodik ? A háború előtt mintha nem is lett volna szegényember magyar­országon. Minden kémény füstölt és harangszórá mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsét­lenebb ember, akinek sehol sem teritettek. A testi megelégedettség érmetszője az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha a po­litika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér le­csapódott. A vérmes indulatok ki­tombolódtak. Senkinek sem ron­totta el az étvágyát a politikai szenvedély. Tejjel-mézzel folyó Kánaán, ho­vá lettél ? Vájjon következnek-e még szá­zadok Magyarországon, amikor csendesen emésztett a nemzet, ere jét gyűjtögette, hosszan pihent, lassan, meggondolva élt, erős fiu­kat nevelt, szép lányokat hoztak a gólyák és mindenki jóllakott étel lel, igével, csöndes politizálással ? Ugy nézem, hogy a tunya, ül­dögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú há ború alatt a tölgyfás megállapo­dottságtól. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód következik. A szép, kövér embereknek befelleg­zett. , [ ;:- ysbjg [* (Él «J Egyes szám ára 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom