Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-15 / 210. szám

JSfYÍRVIDJSK. 1929. szeptember 15. fliniin mindenütt kapható! TWM«U» Ovu.^^Vngr. Telssöwetfeeacotí KSa|HmS 8«dtp«at, I., Kwthy Mikii,,.ai íi« líf. tan, hogy a titkárság nem áll hivatása magaslatán, mert részrehajló, csak a győzök javát szolgálo ügye. ket favorizálja, mások ügyével nem törődik.'Ezen vád igaz voltáról a magyar tanítóságnak, mint erkölcsi testületnek közvetlenül volt alkalma meg győződni, mert memorandumát, melyet Trianon ellen a Népszövetséghez intézett — a titkárságtól nyert írásbeli értesítés szerint —- csak beiktatták, de a plénum elé nem terjesztették. Pedig, amikor a Népszövetség a trachoma és malária ügyeivel foglalkozni méltónak tartja önmagához, akkor egy erkölcsi testületnek, amely Vnindenütt, valamennyi nemzetnél, egyike a legnagyobb társadalmi szervezeteknek, beadványa nem tehető egyszerűen ad akta, annyival inkább nem a jelen esetben, mert Trianonban nemcsak országokat csonkítottak meg jogtalanul, hanem az erkölcsi világrend törvényeit is lábbal taposták le, a néptanítóság pedig az erkölcsi világrend törvényeinek őre, s mint ilyen, annak terjesztője; tehát élethivatásából kifolyólag önmagára nézve kötelezőleg járt el a magyar tanítóság akkor, amikor a legfőbb fórumhoz, járult beadványával a megsértett erkölcsi világrend respektálását követelve. Ebben rejlik magyarázata annak, hogy éppen a magyar tanítóság volt az aki elsősorban peticionált Trianon ellen. Sajnos, hogy ugyanezt más, szintén hivatott testületek nem tették meg, hogy több oldalról hangzott volna fel az igazság tiltakozó szava Trianon ellen. A magyar tanítóság memoranduma Briand francia külügyminiszter — itt már többször ismertetett — kijelentésein épült fel. Ezekben ugyanis kijelentette Briand, hogy azoknak a szenátoroknak, akik a szenátusban előtte felszólaltak s felszólalásukban amellett tanúskodtak, hogy a magyarokkal nemcsak igazságtalanságok, de embertelenségek, sőt istentelenségek történ ek —- teljesen igazat adott, tehát azt —• mind koronatanú, ő is bizonyítja. A mágyar igazságot tehát fel- és elismerték, mégis mint bűnöst büntették a magyart, mert a francia érdek, a némettől való félelem miatt, akkor ezt igy kívánta. Ezért mondja a memorandum: »Nagyméllóságu Urak! Felismerni az igazságot s mégis igazságtalanul ítélkezni, nem volna «gy'éb, mint morál inszanity. De ilyet kultur népek kulturált képviselői nem követhetnek el. És mivel a trianoni szerződés mégis ilyen szimptómákat mutat, azért az egész emberiség érdekében nincs és nem lehet sürgősebb fe.Lr adat, mint a trianoni szerződés egészben való érvénytelenítése. Ezt kivánja és követeli: 1. Az igazság törvénye. 2. Az örökölt ezeréves tulajdonjog szentségenek sérthetetlensége. 3. A természeti országhatárok természetes törvényeinek kövelelő szava. 4. Annak tudata, hogy Nagy ma. gyarország az európai béke egyen, súlyának egyedüli szilárd alapja, mert csak a nagy és erős Magyarország lehet továbbra is védelme a miiveit Nyugatnak. 5- Átérzése annak, hogy a rriévelt nyugat hálája, a keleti barbárság elleni ezeréves védelemért, amely sok véres áldozattal járt, nem lehet a nemzet halálraitélietése.a Majd kifejtette a memorandum, hogy minden nemzet joggal megköveteli a saját néptanítói gárdájától, hogy az igazságot, a becsületességet hirdesse és tanítsa; hogy az erkölcsi törvényeknek védelmező apostola legyen, mert csak a tiszta erkölcs alapján állhatnak fennt a nemzetek. De nem válik-e illuzo~ riussá a tanítóság minden törekvése, ha a nemzetek vezetői az igazsággal, a becsületességgel éppen homlokegyenest ellenkező eljárást tanúsítanak s erkölcstelen dolgokat szankcionálnak. Ezen rövid idézetekből világosan kitűnik, hogy a magyar tanítóság nem kalandozott el a politika mezejére, szorosan lélektani alapon — de a reális okokat sem mellőzve — tárgyalta memorandumában a trianoni szerződést, ilyen alapon kérte, annak megsemmisítését. Nem volt tehát illetéktelen a magyar tanítóság fellépése, nem is ment íejjel a falnak; a blamázstól sem félt, mert jól tudja, hogy a blamázs soha sem azt éri, aki az igazságot keresi, hanem azt, aki az igazságot megtagadja. Bár tanulnák meg ezen tantétek mások is, hogy a blamázstót való félelem senkit se tartana attól vissza, hogy a magyar igazság érdekében megtegye azt, amit kötelessége lett volna már a hosszú kilenc év alatt megtenni. De amig mások ide-oda meditáltak, jobbra, balra lavíroztak, okoskodtak, óvatoskodtak, a magyar tanítóság már belülkerült a fórum ajtaján, mert nem nézhette tétlenül, hogy akkor, amikor, a magyar nemzet az erkölcsi igazság szuverén hatalmának teljesen birtokában van, s ennek alapján a magyar nemzet lehetne a leghangosabb egész Európában, éppen ő a leghangtalanabb, mintha erkölcsileg is enervált volna. Erre a jelenségre építenek ellenségeink s fokozzák vakmerőségüket egész a fegyveres öszszeesküvésig. Jöjjön meg a nemzet szava! Hiszen meg van irva, hogy néma gyermeket ányja sem szolgálhat. Most, hogy a Henderson angol miniszternek a Népszövetség titkárságának eljárását megvilágító kijelentéseiből megtudta a magyar tanítóság okát annak, hogy memoranduma miért nem került a plénum elé, tovább folytatja akcióját s Hendersonra való hivatkozással külön megkeresi és felkéri a titkár, ságot a memorandum előterjesztésére, mert akarja, hogy szavát, mint erkölcsi testületnek ott meghallgassák. Utóvégre is, ott, ahol még a naptárak egyesítéséről is tárgyalhatnak, kell, hogy egy halálra itélt nemzetnek, a nemzet jövőjéért elsősorban felelős tanítói gárda vétó igéit is meghallgassák s az erkölcsi jogrenden elkövetett sérelmeket orvosolják. A tanítóság nem csügged, tovább megy. Nyíregyháza iparosai a közmunkák megindítása érdekében az érdekeltek sürgős tanácskozásra hívását várják Még az őszi hónapok alatt okvetlen gondoskodni kell a munkálatok megindításáról. — Fel kell építeni a közvágó hidat, meg kell kezdeni a temetőrendezést, polgári, kereskedelmi iskolát kell épiteni. — Erős akciót keli inditani a gör. kath építkezések érdekében (A »Nyirvidék« tudósítójától.) »Nincs átfogó erejű városgazdasági politika« — ezt a lesújtó kritikát hallatta a Kiosz választmányi ülésén egybegyűlt iparosságaz egyik felszólalótól. Haladéktalanul meg kell kezdeni a városi közmunkákat — mondották az elkeseredett iparosság szónokai. Mi ezekben a panaszos követelésekben az igaz ? Most a tizenkettedik órában a sajtó erre a kárdésre fölösleges, hogy feleletet adjon. Igaz, hogy nincs kereset, hogy pang az 'ipar, üresek a boltok, nem folyik be az adó kellő mértékben, mert az, akinek fizetnie kellene kenyérgondokkal küzd. A baj itt van, most már magával az orvoslás módozataival kell foglalkoznunk. Mert valamit okvetlen tennünk kell. A szükség törvényt bont, a német közmondás szerint pedig »vasat tör.« Van városfejlesztési programm. A városházán semmiképen nem osztja senkisem azt a véleményt, hogy nincs átfogó városgazdasági programm. A polgármester a vidék erősen konstruktív erejű vezéri I embere, akinek tárcájában a város fejlesztési programm évek óta kidolgozottan várja a megvalósítás lehetőségét. Ha valaki, ő azonnal építtetne. De ha nincs rá engedélye, ha nincs rá pénze. A városok alig tudják kifizetni legsürgősebb kötelezettségeiket. Tisztviselői kés ve kapják a fizetésüket, a vállalatok, amelyek a városnak munkát és anyagot előlegeznek, a legnagyobb nehézségek, utánjárások árán jutnak egy kis városi pénzhez. Ez nemcsak Nyíregyházán van igy. Más vüfrosban súlyosabb a helyzet. A Nyirvidéknek illetékes helyen erről a városi válságról a következőket mondották: »Most készül a községek és a vá rosok háztartásáról szóló törvény. A kormány ebben a törvényben olyan intézkedések megtételére kap felhatalmazást, amelyekkel enyhíteni fogják a városokban és községekben a beállt feszültséget és biztosítják a nyugodt financiális életet az egész vonalon. Ennek a stabilitásnak Nyíregyháza nem vág hat elébe. Addig, itt nem kezdhet a város semmiféle közmunkába, mig kiadós kölcsön felvételével ki nem fizeti apróbb, de nyűgöt jelentő, kerékkötő adósságait és kellő fedezetet nem kap az ujabb beruházásokra. Egyelőre a várost közvetlenül érintő útépítés nyújthat valamelyes munkát, bár ez — beismerjük, az iparosok helyzetének javítására nem lesz hatással. Ha a Korona átalakítási munkálati akadály nélkül keresztülvihetők volnának, jóidőre lenne mun kája az építőiparnak és a kapcsolatos iparágaknak. A Korona kibővítése ugyanis olyan befektetés vol na, amelyet, mint többször is kimutattuk számszerűleg, a város a Kaszinó elhelyezésével felszabadul a telek kihasználásával, az uj mozi üzemköltségeinek felvételével és várható jövedelmével megkaphatna Egyszóval munkát biztosító, egyuttai pedig rentábilis vállalkozás volna a Korona átalakítása. Másra egyelőre gondolni sem lehet. Akárhogy is van, foglalkozni kell a munkanélküliséggel — mondják az iparosok. Kérdést intéztünk az érdekelt iparosság egy-egy illusztris képviselőjéhez is, miként gondolják a felpanaszolt baj gyógyítását. Mi akik nem voltunk a Kiosz választmányi ülésén, a Nyirvidékből értesültünk a közmunkák megkezdése érdekében megindítandó ujabb akcióról. Őszintén megmondjuk: jobb szeretnénk, ha az iparosság egyetemét képviselő szerv indítana akciót. Ezzel cseppet sem akarjuk lebecsülni a Kiosz által megindítandó mozgalom jelentőségét. Sőt kijelentjük, hogy hálásak vagyunk ennek az agilis testületnek a kezdeményezéséért, ha nem is osztjuk a város gazdasági politikája ellen ott elhangzó kemény megállapítást Nem arról van szó, hogy nincs a városnak programmja, hanem arról, hogy nincsen pénze. Ennek tudatában kell összeülnünk és tanácskoznunk. Elsősorban akarat kell ide, erős elhatározás, amely a helyzet súlyos voltának átérzéséből fakad. Mi azt hisszük, hogy a városnak össze kellene hívnia egy szakemberekből álló bizottságot, illetve a képviselőtestületnek kikellene küldeni egy ilyen bizottságot. A bizottsági kiküldés ez alkalommal nem az eltemetést jelentené, hanem a felszinentartásái a munkanélküliség kérdésének. Amikor a télen fenyegető erővel jelentkezett a nyomor, nem sokat töprengett a város azon, hogy van e pénze, vagy nincs, hanem az utolsó órában erős akciót indított és a képviselőtestülettel megszavaz tatta a szükséges pénzt. Ilyen gyors cselekvésre volna szükség ma is. Még ha nem is járna az ákció teljes sikerrel, akkor is jobb volna, mint most. A városnak nem volna szabad odáig engedni az eseményeket, hogy a városról azt a lesújtó véleményt engedjék a hir szárnyára, hogy nincs gazdasági programmja, átfogó gazdasági politikája. Hivják össze az iparosok és a kereskedők képviseletét Hivják össze az iparosok és kereskedők, továbbá a pénzemberek képviseletéből álló szakbizottságot. Ha a megindítandó tárgyalásokon kitűnik, hogy a város semmiféle áldozattal, semmiféle ötlettel, semmiféle tervvel nem építtethet, akkor az iparosokat és keNe sajnáljon fáradságot, nézze meg a Nag

y József szűcsmester kirakatát Széchenyi-út 28.