Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-01 / 198. szám

Nyíregyháza, 1929, szeptember 1. * Vasárnap X®, évfolyam. 198. sz. yiDBK EiSfliatéal árak Imlyban és vM«kon: • héra 860 pangó. Megyadévra 7-SO pangS. él ta&kiuk ta&úmésii. Alapított* JÓBA ELEK F«aaarkaaztfi : Or. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Falalóa uirktutí: VERTSE K. ANDOR. Siarka«zt6a«g és fcladóhfv«tU: SZÉCHENYI-UT SZÁM. Talafon uám 136. Postachaqua ; Kéziratokat aam adunk vlaaxa* A feltámadás felé Irta: Hegedűs Kálmán dr. országgyűlési képviselő A hadsereg harcképességét és a nemzet védőképességét egyesegyedül és kizárólag, az uj hadkiegészítési rendszerre való áttéréssel tudjük elérni, amely a sorkatonaság mögött a kiképzett tartalék millióit birja táborában. Ezt annál inkább kérnünk kell, mert az ántántnak egyik kiváló tagja is azt hangoztatta a leszerelést előkészítő konferencián, hogy a tartalékok a fegyverkezés mérvének megállapításánál ne vétessenek figyelemben. Ebben a kérdésben, a honvédlegénység ellátásáról szóló törvény javaslat tárgyalásánál Bethlen István gróf miniszterelnök a következőképpen fejtette ki a maga nézetét: »Azt hiszem, hogy a trianoni szerződés katonai határozmányainak revíziója akkor válik aktuálissá, ha bebizonyosodik, hogy ezek a leszerelési konferenciák eredményre nem vezetnek, vagy azért, mert a velük szemben állók nem tudnak, vagy azért, mert nem akarnak leszerelni. Egy bizonyos idő múlva a világ közvéleménye tájékozva lesz abban a tekintetben, hogy mivel állunk szemben és akkor jöhet majd a magyar *ormány abba a helyzetbe, hogy döntsön ama kötelezettség tekintetében, hogy a szerződésnek erre vonatkozó revízióját követelje. Azt hiszem, elhibázott politika volna a magyar kormány részéről, ha ebben a kérdésben izolálná magát azoktól az országoktól és azoknak az országoknak eljárásától, melyek hasonló helyzetben vannak.« Amint látjuk, tehát a miniszterelnök két feltétel szabott a toborzási rendszerről az általános hadkötelezettségi rendszerre való áttérésre. Az egyik a leszerelési konferenciának várható csődje, a másik feltétel pedig az, hogy azokkal az országokkal karöltve, amelyek szintén legyőzött országok, bizonyos kollektív lépést tegyen a magyar kormány az ententehatalmaknál: engedjék meg azt, hogy az általános védkötelezettség rendszerét életbe léptesse. Ami a leszerelési konferenciát illeti;, tudjuk, hogy ez mennyire kátyúba jutott. Az egész leszerelési konferencia tulajdonképen, a hipokrizis bűnében született, a hipokrizis bűnében él és tengődik to vább és a hipokrizis bűnében fog elpusztulni. Mert hiszen azok a határozmányok, amelyek erre vonatkoznak, megszabják azt, hogy a leszerelést ellenőrző bizottság tíz évenként tartozik ellenőrizni: eleget tettek-e az érdekelt államok a lefegyverezési parancsnak? És mit látunk? Idestova tizenegy esztendeje, hogy a háború lezajlott és még mindig csak ott tartunk, hogy a tulajdonképpen való leszerelési konferencia meg se nyilt és annak ellenére, hogy letelvén a tiz esztendő,' esedékes volna az első ellenőrzés, vájjon eleget tettek-e az államok a leszerelési parancs nak: minden hiábavaló, az ellenőrzés nem történhetik meg, mert hiszen az ellenőrzést még el "sem rendelték. Ami történt, az csak az nogy a leszerelést előkészítő konferencia ült össze és azon Litvinov orosz delegátus a Mefisztofelesz szerepét, a kinaí delegátus a tréfáskedvü ugrató szerepét játszotta, és az ott elhangzott beszédek hatása alatt olyan Iavirozás, olyan amerikázás következett be, amelyről - Lloyd George ezt irta: »Joggal megcsalatottaknak érzik magukat a legyőzött érdekelt nem zetek, mert a beígért leszerelésnek még a megkezdése is elmaradta Bernstorff gróf pedig azt mondotta: »Ez a leszerelési komédia tulajdonképpen az érdekelt államoknak biztosító szövetkezete minden leszerelés ellen.« Ami az érdekelt és Iégyőzött ál'rmmokkal váló kontaktust illeti, nagyon természetes, hoíj miniszterelnök és a honvédodul minisz*ter bölcsessége meg iogj'a találni a kellő pillanatot, amTkó. ezzel a kollektív lépéss ^i az ántánt hatalmakhoz járul de nekünk add'g fc kötelességünk a .védőképességet minél jobban biztosítani. Hiszen ezzel Németország példáját követjük, ahol szociálista kormány áll az ügyek élén és népszerűségét kockára téve, gondoskodik nemcsak a hadsereg, hanem a flotta fejlesztéséről is. Bizonyára ugyanezen uton fog járni MacDonald hazafias munkáskormánya is és nem fogja a világuralmat gyakorló Angliát, különösen a flottaépités terén védteknül hagyni. Nekünk is készülnünk kell, anélkül, hogy háborút akarnánk készülnünk leli, hogy készületlenül ne találjanak az események. Hiszen nu Nyugat-Európánák előretolt hadállásában vagyunk és Közép-Európa békéjének őrzői vagyunk. Semlegességet fogadnunk és semlegességet tartunk fenn, de ezt a semlegességet kizárólag csak fegyveres erővel tudjuk biztosítani. Van egy másik ut is, de ez a másik ut, amelyet ellenségeink tanácsolnak, szuggerálnak különböző utakon és módokon, az öngyilkosság, a kétségbeesés utja volna. Ez az ut odavezet, hogy teljesen pacifista húrokat pengessünk, hogy egy egész ellenséges, felfegyverkezett világgal szemben teljesen pacifisták legyünk, azaz tartsuk nyakunkat ellenségeink igazságtalan itélőszékének bárdja alá: ha már végtagjainkat levágták, vágják le a fejünket is; ássuk meg sírunkat, fekündjünk bele, várjuk szépen a halált, hogy kárörvendő szomszédaink hadd rúgjanak bele a mi szégyensirunkba és egy világraszóló, égbekiáltó nagy tragédiának kétségbeesett Petur bánjaiként kiáltsuk oda a nemzetnek: Bánk bán, jóéjszakát! Ez az ut a halál utja, ezen az uton mi nem járunk. Mi az élet utján járunk és az élet utján viszszük előre a feltámadás felé, egy uj ezredév minden dicsősége felé feltámadásra hívatott, jobb És szebb sorsra méltó nemzetünket. A válóper Irta : Szabolcsy Lajos. A bpjtár átnyújtotta főnökének a művészi, drága parfümmel szagosított névkártyát. — »Dr. Folyamy Tiborné szül. Tompa ílona« — olvasta az ügyvéd s arcán látszott, hogy hatalmasan meglepődött. Egy pillanatig meredten nézte a névkártyát, de aztán idegesen felrándult és kiküldte a bojtárt. — Majd szólok ! — Újra elővette a névjegyet és az arany, cinkornyás betűkön keresztül belerévedt az elködlő, muló múltba,, kamaszsága, indulása idejébe, mely akkor kezdődött, mikor egy ködös őszi reggelen egy fejlő bakfis iskoláskönyvekkel a karján eléjetünt és rálőtte sebző,, szivigérő szemsugarait. Akkor b

(olondos, bohém kis ideálista volt, akinek lelkében csacska dalok teremtek. Örült az életnek akkor is, ha az rásötétlett. Játszott és nevetett folyton. Az első ami rájózanitotta a valóságra, az a találkozás volt a lánnyal. — Ugy érezte akkor, hogy ömlő, meleg kis szivét megmarkolja egy •ismeretlen, nyilaló érzés. Eleinte egy darabig betegnek érezte magát. Egy uj, duló vágy korbácsolta, mig mindjobban beledöbbent a jövőjébe és ekkor eléje feketélett a távol, mely a lánytól elválasztotta. Sokáig és sokat sirt, de aztán rájött ő is, hogy az élet egy nagy, nagy, szigorú követelés, aminek vére árán is eleget kell tenni. Letörölte a könnyeit és glédába állt. Törtetett a Hagy, irdatlan vallonban, ahol százszor is visszatolták az erősebbek, de ő midannyiszor makacsul kiverekedte a helyét. Végre ügyvéd lett,, szabad és egész ember, felhiresedett, felkapott ügyvéd. És ekkor elindult, hogy megkeresse, megtalálja és magáévá tegye a lányt, akiért ember lett. Megtalálta, mint — asszonyt, dr. Folyamy Tibor orvos nejét. Megfordult és egy nagyot sóhajtott. Ebben a sóhajban benne volt az egész, hosszú, hosszú éveken keresztül hímezett reménye, szomorít? lemondó szemrehányás és egy lázadó, vicsorgó kérdés: érdemes érdemes volt ? Erővel elzavarta a rajzó, rossz gondolatait. Visszazökkent a sodró mindennapba, de érezte, feledni soha sem fog tudni. Elvonultan ügyeinek élte. minden idejét. Nem mulatott, nem kacagott soha. És most itt van, felkereste a nő. Az ügyvéd, ez az ember, aki oly követelő bátorsággal tudta védeni az igazságot, oly imponáló határozottan beszélt és viselkedett mindenütt, — most szeretett volna elfutni a találkozás elől, mint egykor, régen tette. Próbálta találgatni, miért jött, mit akarhat ? Végre kinyitotta az ajtót. — Méltóztassék befáradni, — szólt ki az irodába, hideg, prókátoros udvariasságot erőszakolva magára. Ilona belépett,. Közvetlenül, mosolyogva biccentett a fejével. Az ügyvéd belezsibbadt: most még szebb volt, királynőibb és végzetesebb. Arcán még mindég virult a babás báj, de szemeiből már kimelegitett az igérő, adó asszony. Egymásba mélyedt a tekintetük. Az asszony meleg szemeiből simogató, ölelő jóság áradt a férfi lelkére, amelyben felijedt a kamaszos bátortalanság. Olyan térdeplő könyörgés esdekelt a férfi nézésében, hogy Ilona az életnek meztelen utait is megjárt asszony tudatosságával kacagott fel. Az ügyvéd lehunyta a szemeit és elpirult. Most tudatára csukloft a gyávasága, mely elficamitotta az egész eddigi életét s amit mindig hazug mentségekkel takargatott maga előtt. De ahogy rádöbbent a bajára, ugyanakkor hatalmasan szökelt akaratába egy vérmes erő és érezte, hogy most vissza kell, vissza tudja pótolni mindazt,, amit elmulasztott: megfogni erős, önző kézzel az adott, egyetlen asszonyt éa soha, senkinek oda nem adni. Ilona figyelte és látta a változást, mely pillanatok alatt történt az ügyvéd lelkében. És örült nagyon. Szerette ezt az embert, még azóta, mikor azon a reggelen az őszi köd szürkeségébe beleszivárványozott a tavaszos és szerelmes Nagytekintet a találkozásukon. Sok, gyötrő fájdalmat élt át ezzel a szerelmével. Hímes álmaira rávalósult a csalódás. Azt hitte, hogy a fiu nem szereti s megadóan ment hozzá a kérőjéhez. De a leánykori szerelme nem apadt és a szive vágyóan sajgott az ismeretlen, imádott férfi után. Most megtalálta és tudta, hogy ínit tegyen : nem tö rődve a más életben, más emberekre szabott illedelemmel, érte ktell nyúlnia az adott, egyetlen férfinek és soha senkinek nem adni oda. Szemben álltak egymással s mindketten tudták a következő percek döntő, boldogságot táró történéseit. De vártak, játékosan vártak. Talán az Istent várták, hogy jöjjön és lássa két ember megszentülését, az örök szerelemben. Az asszony megszólalt : — Válni akarok a férjemtől... az ügyvéd ur elvállalná. A "férfi nem birta tovább a játékot. Mámorba zsibbadt és forrón átölelte az asszonyt. És forrón, hosszan megcsókolták egymást. És az ügyvéd halálos biztossággal tudta, hogy meg fogja nyerni az Ilona válóperét. Egyes szám ára 16 fillér