Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-11 / 182. szám

JNfrÍRYIDBK. 1929. augusztus 11. hetetlen állapotot szóvá teszi a ter­mészetvédelemmel kapcsolatban. Hogy egy pillanatra gondolko­zásra késztessem vadásztársaimat s a természetbarátokat! Annál is in­kább, mert valahogy igen kurta­furcsán jön ki, hogy amig a megye egyik sarkában a tudomány és a közigazgatás elöljárói, valamint a nagyúri áldozatkészség kéz, a kézben fáradoznak természetvédel­mi célok eléréséért, addig a megye másik végében ugyanezen törekvés legérzékenyebb pontjába gázolnak bele a törvény jóváhagyása mel­lett. Érdekes különben, hogy a va­dászember, habár természeténél fogva egyike a legkonzervativebb emberfajtának, mégis öntudatlanul a kultura mindent letipró roham­csapatának a zsoldjába lép. A va­dászembernek fáj a szive a legjob­ban az ősi idők vad, s ami a fő )>bőséges« népségeiért s amidőn arról volna szó, hogy orvosoljunk egyes hibákat, ami végeredmény­ben a vadászat előnyére szolgálna, tehetetlen önmagával szemben. A legújabb időben a természet­védelem minden nemzet kultur­programjában elsőrangú helyet fog lal el. Már t. i. ahol erre szükség van. Mert pl. Uj-Guineában erre nincs szükség. Ellenkezőleg, tüzzel-vas­sal irtanák ki! az ős anyatermészetet minden áldásával egyetemben, ha tudnák. Azonban ez más kérdés és olyan messze áll tőlünk, miként a pápuák országa. Az ősi világ utolsó mohikánjai­nak védelméről van szó minálunk, amit diktál egyrészt etikai érzé­künk, másrészt — hogy e borzal­mas kitételt alkalmazzam — ter­mészethistóriai szempontból mint természeti emlékek is védelmet kö­vetelnek. Elvégre ha már minden valamirevaló város hivatalos hely­séget bocsát a kőkorszakbeli ibri­kek és diótörők elraktározására, — egy pusztulásnak indult állatfaj utolsó őrszemei annyi nagylelkü­sségre számot tarthatnak a kultura letéteményeseitől, hogy egyszerű életük lemorzsolgatására nekik mó­dot nyújtson. Ezt pedig vagy szigorú Törvé­nyekkel, vagy pedig egyéb, hatá­sosabb védelmi intézkedésekkel le­hetne nyélbeütni. Érdekes, hogy, vadászfegyver vásárlási-engedély kérvényezésénél igazolni kell, hogy az illető kérvényező vadászterület­tel rendelkezik. Nagyon helyes. De vájjon nem lehetne-e az engedélye­zést esetleg egyéb, természetvédel­mi célokat szolgáló kötelező felté­telekhez fűzni ? Azt hiszem, csak egy kicsit akarni kellene. Mert igen nagy szükség volna reájuk. A természet' »örök« szépségeit do­kumentáló természeti objektumo­kat manapság épen ugy nyilván­tartják és ellenőrzik, számadatok­kal érzékeltetve viszonylagos álla­potukat és mennyiségüket, mint pl. a pálinkafogyasztás évi átlagos mennyiségét hektoliterekben kife­jezve. Egyszerűen szólva, a termé­szetbúvárok a statisztika sablonos skatulyáiba gyömöszölik a faunok és kecskebékák poétikus világát, hogy aztán az osztályozás és rubri­kázás meghozhassa a valóság rideg, de markáns igazságait. Ezek a hoz­závetőleg pontos kimutatások évről évre az ősi világ maradványainak rohamos pusztulásáról számolnak r>e. Minden évben eltűnik egy színfolt, egy karakterisztikus voná­sa az ősi müiőnek. A kulturának ezen a nagy biünein akar segíteni a természetvédelem. A XX. század emberénék egészsé­ges vágyait s a tudomány fontos érdekeit tömöríti magában ez a törekvés. A muzeumok poros pol­cain összezsúfolt mumiagyüjte­mény részben túlhaladott álláspont. A modern természetbúvár az élet adottságait igyekszik rögzíteni s a muzeumi fiókok helyett a kék ég alatt' igyekszik helyet szorítani a természet egyedeinek, hogy ter­mészetes életfeltételeik között szol­gáljanak a tudomány hasznára s az ember gyönyörűségére. Egy kicsit talán szentimentáli­san hangzik mindez. Mindazonáltal senkisem tagadhatja meg létjogo­sultságát, bármilyen szempontból mérlegeli is azt. Legfőképen pe­dig azért nem, mert anyagi érde­kekkel ritkán ütközik. A tudo­mánynak föltétlen hassznára van e törekvés. A tudomány érdekei pe­dig szentek. Nem is gondolná az ember, hogy e nemes gondolat előharcosai épen az amerikaiak. Természetes reak­ciója ez az évszázados zabolátlan kizsákmányolásnak. A korlátlan le­hetőségek és az abszolút szabad­ság hazájában ma már ismétlő pus­kával tilos vadászni, a költő vad­'rucára pedig motorcsónakos va,dőr vigyáz. Számos folyóirat szebbnél­szebb képekben számol be a termé­szetvédelmi eredményekről. Apró gyermekek együtt strandol­nak a vadruca falkákkal a védel­mi partok terüLetén. E közvetlen szemlélet beléjük oltja a természet szeretetét s egyben ismeretét is. Gyönyörű dolgok ezek. Európában hasonlóképen >folyik a természetvédelmi munkálkodás, kisebb mértékben ugyan, de nem kevesebb gonddal. Magyarorszá­gon még sajnos leginkább csak egyes magánosok nevéhez fűződik egy-két kisebb-nagyobb természet­védelmi intézkedés. Az eddig legnagyobb, termé­szetvédelmi célokat szolgáló állan­dóan ellenőrzés alatt álló védett te­rületünk a kis-balatoni kócsagtelep. Ennek létrejötte is a hollandi ne­messzivü természetbarátok áldo­zatkészségét dicséri. Sajnos, e terü. let jövője nagyon kétséges még. Legmegkapóbb ezirányu meg­mozdulás volt a bátorligeti ősláp megmentéséért foljró küzdelem. Tel jes sikerrel végződött az akció, élénk tanuságaul a létrehozók kifi­nomult kulturérzékének. Ez kész­tet irásra is. Mert ha Bátorligetet meg lehe­tett menteni, meg lehetne szike­seink nem kevésbbé értékes madár, világát is menteni a teljes ki­pusztulástól, annál is inkább, mert ez esetben az anyagiak nem játsza­nak döntő szerepet. Egyik megfe­lelő szikes tavunknak állandó va­dászati tilalom alá való vetése pó­tolná a hiányokat. Minden nyírségi vadász, ki nyi­tott szemmel jár a természetben, tanúságot tehet ily védterület ége­tő hiányáról. Évről-évre szemmel­láthatólag fogy szikeseink madár­világa s nincs egy erős kéz, egy tisztán látó szem, ki felismerve a bajokat, azok orvoslására vállal­koznék. ( Még töredékeiben is hires ma­dárvilágunk sorsa egész Európa tudományos köreit érdeklik. S cso­MEGÖL I egyet, mofyt, szúnyogot, poloskfl, svabbogarat, hangyát, bolhát, tettei stb. és azok petéit, illetrelArrált Nem hagy foltot í Nwn mérW f, Ügye ién a. ^^gl Y.TftY^ n4d/m„r, > Az egyadflli illatosított rovarirtószer kb. negyed literes fireg, izljfnjónl 3.— P Bádogtartál yokbaa: fcb. % Ht. kb. t Ht kb. 2 Itt, kb. Sitt. S.SO P 10.— P 18.— p — P Kízlpennetező 3. p Hatása meglepi?! Mindenütt kaphatói Prospektust kfrímtra kflld; Révész Emö és T«nm Budapest, V. ker., Nádor ucca 30 TeJefóo : Lipót 998—25 dálatosképen alig fáradozik valaki e nagy nemzeti vagyon megmen­tése körül. Majd ha nem lesz, ak­kor vakarhatjuk üstökünket, hogy irne ebiben is lemaradtunk nyugat számító tempójától. Igen sok külföldi vendég pusztán azért jön Magyarországra, hogy J hazánk speciábs madárvilágát ta­® nulmányozza. Bizony sokszor csa­1 lódva utazik haza. Nem kapta azt, amit kért, a hírnév nagyobb a valóságnál. Ha már műemlékekkel nem tudunk az idegennek kedves­kedni, ősi állatvilágunk eredetisé­gével kárpótolhatjuk felcsigázott várakozását. Értékeket kapunk minimális be­fektetéssel. Ezeket akartam megírni kedves Szerkesztő ur, azon őszinte és mély­séges hittel, hogy akár meg sem irtam volna. V. 1 Finnk: a Remény Irta: Marconay Tibor Mérges szavak tódultak torkomba akkor is, csaknem megfojtottak, tüdőm fáradtan lihegte lázadását az országos halál ellen: »em6nyteíen voltam, mikor megszületett fiunk. Nem ugy, ahogy a fák rugye születik, mikor a tél már elsz^pk^zott, tovább tombolt az én telem, fagyos kristályait irgatmatlan, szüntelen szórta szemembe. Azóta be sokszor hajoltunk össze fölötte asszonyommal, görcsösen szippantva mosolyának napfényes ópiumát, illatos száját csókolva, meíy mint a jácint bimbója, akkora. Bizony ott lebegett szemünkben a Renaissance minden képe: a : szent család s bámulva illesztettük ujjainkat lágy és rózsaszín talpárai mely még sohasem érintette a földet. Meredek, szép homlokára, élénk fecskeszemére meredtünk s magunkban balga büszkeséggel jósolgattuk, szebb lesz,, jobb és boldogab és bosszúállóbb nálunk az édes. * ] S azóta is folyton tombol a tél bősz tengere rajtunk. De fiunk ugy világol, mint behemót hajókat . ; } vezérlő torony, fényesen, valamely parton szétterjesztve ragyogását. 1 Szélcsend van ott ahoi ő ragyog, szívünk békésen tárul, mint a szegfüszirom. í Igy hessegetjük a feketén csattogó vitorlákat s a reménytelenség, amellyel megragadjuk egymás kezét, reszketve, komolyan, Heródesék ellen tőrvetésre is készen megmozdult akarat mégis, mégis megmentő remény. sebészeti, szülészeti és belbeteg-knek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külö 1 szobában 16 pengő naponta. Orvosát > ^ enk im1m: íat^ Nyiregyháza, Kállói-ntca 42. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom