Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-11 / 182. szám

1929. augusztus 11. JSÍYÍRYIDÉK. még a faluba való fuvarozást is a gyár hitelezte. Közben az a cspnya Pénzkartei a kamatot 2 százalékkal felemelte, az a másik csúnya Gabonakartel a keresetem értékét 50 százalékkal letörte, a jó Istenke azonkívül kegyeskedett ugy intézkedni, hogy az egész járásomban nem termett 50 mázsa buza és én ma itt állok 65.000 pengő adóssággal, 5—6 igazi munkással, a Nemes Kincstárral, a Széptornyu Társadalombiztositóval és noch dazu! Őméltósága feddő intelmeivel. Ennyi csapás alatt összekellene törni egy mélyen érző kebelnek, de megírta Darwin, Spencer és a többi pomologus, hogy: jaj annak a rókának, amelynek a ravaszsága nem fejlődik versenyt az elfogandó I nyul 'lábának a nyúlásával l Mi malmosok is összegyültünk és elhatároztuk, hogy szakítunk az eddigi szép világrenddel, amidőn az igen tisztelt kiszsellér, kisgazda és kisegyéb uraknak pálinkát, a hölgyeknek sóskiflit, cukorkát, a nagyérdemű igás állatoknak lóhe- > re szénákat adtunk, — mondom — j ezzel szakítva, igyekszünk abból a I csekélységből, ami vállainkat nyom j kódja, hangsúlyozom! csak vala- | micskét a nagy tömegre, a kis nyulacskákra áthárítani. "~Ez a meztelen, ez "a komisz igazság! Főtanácsos ur! Marx szerint tolvajlás minden megtakarított fillér! Ön tovább megy és tolvajnak deklarál engem már azért is, mert a kamatokat akarom kiharcolni — Shylokéknak! *Jem érzem azért magamat sértve, mert igen jó társaságban vagyok, ahol az emberek Méltóságoson kezdődnek és akiknek legfőbb vágya, hogy egy kicsike kis kartelbe bejuthassanak. Ez alkalommal is kalapot emelek Méltóságod önzetlen buzgalma előtt és kérem ne hagyja magát a jobblétért vívott harc ily komisz vadhajtása: a kartel által legázoltatni! Igyekezzék fölrázni a tömegeket, ezt a 70 százalék földmüvespáriát hogy ne hagyjon mindent könyörtelenül magára hárítani és legfőként! üssön kormányfőtanácsosi kardjára, lépjenek kartelbe a kormány oszlopai a tömegeket kizsákmányoló kartelek ellen és főtanácsolják a kormánynak, hogy deklarálja dishonesting thingnek, ugy virtuális mint tituláris dignitáriusainak az R.-T.-ben való bennülését, ugyanezt tegye a nemzetgyűlés, a főrendek; egyszóval: fent, — fent, — fent! Donkihóti lesz azonban a küzdelme, ha a nagytakarítást nem az emeleten kezdi, hanem a kőpad alatt, nálunk, a nagy emberevő cápák igazán apró epigonjainál. Mert Kaunitz szerint ugyan: a kis sakálok együtt üvöltenek az oroszlánokkal, — de azért a Pulszky Ferenc kutyája csak azért nem tudta megállítani a karavánt, mert csak ugatott és nem harapott. Régi ismerőse küldi igy tiszteletteljes üdvözletét Méltóságodnak: egy falusi .vámmalmos. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Építsük a teherpályaudvart a kisvasúti állomással szemben levő térre A nehéz gazdasági viszonyok nemcsak az egyéneket sújtják, ha- • nem szükségképen a város financiális helyzetét is. katasztrófával fenyegetik. Valószínű, hogy ez csak átmeneti állapot, de mindenesetre momentán arra kényszeríti a város vezetőségét, hogy a lehető Iegracionálisabban, legolcsóbban kalkulálva oldja meg azokat az útburkolási, építkezési stb. munkálatokat, amelyek elengedhetetlenül fontosak. Sajnos azonban, nem látom teljes mértékben érvényesülni a város gazdasági politikájában a takarékosság szellemét, bár igaz kis dolgokban, de lépten-nyomon kénytelen vagyok konstatálni olyan jelenségeket, amelyeket gazdasági szempontból nem a legszerencsésebben oldották meg a külömben minden elismerést joggal megérdemlő illetékes tényezők. Hogy hamarjában egy példával illusztráljam fenti állításomat, a Debreceni-utcában most folyó kövezési munkálatokra hivom fel az olvasóközönség figyelmét. A Debreceni-utcát kerárnit téglával rakják ki, viszont a felszedett gránitkockákat, tekintélyes költséggel a Morgóhoz szállítják, hogy a Vay Ádám-utca kövezetét alapozzák Holott mennyivel helyesebb és főleg olcsóbb volna, ha ezekkel a gránitkövekkel az alig pár lépésre lévő Hatzel-teret köveznék ki, —• amely már amúgy is régen esedékessé vált. De hát az alvég, az ős város, a mostohagyerek legmostohábbika. A ki a város ezen az elhanyagolt területén lakik, az bizony gyakran kénytelen enyhe rezignációval megállapítani, hogy Nyiregyháza a három-négy valóban szép, civilizált utcájával ugy néz ki, mint egy bozontoshaju, mocskos, tépettköntösü cigánylegény tündöklően szép lakk csizmában. Az alvég szemben a központtal a telepesek ős városára is tekintettel lenni. Az utcai forgalom egy városrész fejlődésének legfőbb előmozdítója, olyan az, mint a vérkeringés a szervezetben, — mert ahol forgalmas az utca, ott üzletek nyílnak, házak épülnek. Tegyük tehát forgalmassá az alvéget is a mostani béna tespedtség helyett, tegyük át a zsibvásárpiacot a Hatzel-térre és építsük a pályaudvart feltétlenül a kisvasúti állomással szemben lévő tágas térségre, amely egyrészt a kirakodásnak tökéletesen megfelelne, másrészt az alvégen lalókat fokozatos építkezésre serkentené. Három kifogástalan kövesuton lehetne innen a forgalmat lebonyolítani; a Deák Ferenc-, Debreceni és a Szarvas-utcákról, amelyek teherszállításra esős időben is tökéletesen alkalmasak. Ezzel a tervvel szemben egyetlen komoly ellenvetést lehet csak felhozni, hogy a' teherpályaudvarnak az állatvásár közelében kell lenni. Kétségtelen, ebben van igazság. De kérdem, miért ne lehetne más városok példájára az állatvásártér mellé egy Ne tűrje, hogy vérét szúnyog szívja. Ilyenkor Fiit segítségét hívja. Az emberi vér a szúnyog fő-tápláléka. Elete függ tőle. FLIT irgalmatlan a szúnyogok iránt; mindenütt megtalálja és elpusztítja őket. A permetezett FLIT behatol minden hasadékba, ahol svábbogarak, poloskák ós hangyák elbújnak és szaporodnak. Kiírtja petéiket. Megöli a rovarokat, de emberre ártalmatlan. Nem haqu foltot FLIT nem tévesztendő össze a közönséges rovarirtókká! : tökéletes rovarpusztító ereje minden várakozásunkat kielégíti. Permetezzünk Magyarországi kOzpont: PUNACEA RT. BUDAPEST, VI, FIGYELÖ.U. 16. TELEFON: 909-48* kisebb méretű vasúti rakodót építeni, ahol az állatokat heti- és egyéb vásárok alkalmával bevagonirozhatnák és ha valamikor a vágóhidat oda helyeznék, az is igénybe vehetné. Nem akarom azzal a' joggal demagógiával bélyegezhető frázissal befejezni cikkemet, hogy mi alvégiek ugyan ugy fizetjük súlyos !

adóinkat, mint a többi városrészbeliek, nem akarom a szabad kritikai szellemet a csakazértis ellenzékieskedés maró savával megfakitani — csak egyet akarok, amit kell, hogy minden nyíregyházi ember akarjon, egy elsorvasztott, elcsenevészitett városrész civilizációját, az alvég fellendítését. L. Kovács János. Védjük-e a természetet, vagy ne védjük ? A következő levelet kaptuk: Ott kezdődik a dolog kedves Szerkessztő ur, hogy ez év júniusában idevetődött a nyírségi szikes tavakra egy igen ritka madárfaj. Jól érezhették magukat a mi kies tavainkon, mert — ami emberemlékezet óta nem történt meg — költöttek e ritka vándorok s a költés, hála az ujkeletü — vizi vadakra vonatkozó — tilalmi időnek, sikerült is. Azonban a julius hóra immáron kilenc darabra felszaporodott kis csapatot még ugyanabban a hónapban gyönyörűségesen le is lövöldözte néhány biztoskezü nyírségi vadász, mind egy szálig. Az egyik lelőtte, mert nem tudta miféle, s a másik lelőtte, rríert tudta hogy micsoda. Mindkettőt pedig egy cél vezérelte: szaporítani a trófeák számát. Váljék egészségükre, kívánom tiszta szivemből. Öt nyírségi vadász kilenc trófeával lett gazdagabb, mi pedig pussztuló természeti emlékeink kilenc darabjával szegényebb. Olyan fajt képviselt ez a 9 darab madár, amelynek végleges kipusztulását külföldi pénzzel próbálják megakadályozni a természetvédelem magyarországi úttörői. Őszintén megvallom kedves Szerkesztő ur, ha nekem alkalom adódik, én is lelövök köz ülök egyet(Aminthogy valószínű le is lőttem volna, ha nem nyilai a fájás épen a kritikus időben a fogamba), — mert ha nem én lövöm le, ugy lelövi más, amiként az már meg is történt. Azért hozom ezt fel kedves Szerkesztő ur, nehogy azt a látszatot keltsem, mintha vádaskodni akarnék, amit már csak azért sem tehetek meg, mert e madarak védelméről — at Madártani Intézet ismételt felterjesztése ellenére — semmi néven nevezendő paragrafus nem gondoskodik, az irigység sem beszél belőlem, mert a fönt emiitett vadász urak személyes ismerőíseim s nagyon jól tudom, hogy cse lekedetüknek főrugója épen a kellő paragrafus hiánya s az ennek nyomában lappangó halálos ítélet volt, aminek bekövetkezése pusztán idő kérdése. E tcTtt jogilag nem kifogásolható I És épen ez a baj 1 Ez késztet írásra, nem azért hogy reformokat hozzak létre, — ahhoz gyönge vagyok — pusztán csak azért, hogy legyen I valaki, aki neorologus képen e tür-