Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-11 / 182. szám

YÍRY1DEK. augusztus 11. fagykársegélyt sürgette, egészen másképen alakult volna a helyzet. A földmüvelésügyi miniszter a fagykár segélyre vonatkozó már ismertetett rendeletét, a főispán végrehajtási utasításával kibővittve, a vármegyei gazdasági felügyelőség Szabolcsvármegye összes községi elöljáróságainak szétküldte. A főispán utasítása a ioo holdon aluli fagykárral sújtott gazdák pontos összeírását rendeli el, miután az előző kimutatás pótlásra szorult. A ioo holdon aluli gazdák igényét a Hitelintézetbe, viszont a ioo holdon felüli birtokosok kölcsön kérelmét a Központi Hitelszövetkezetbe terjesztik fel. Nyilatkoznak a szabolcsi malmosok Két cikket is kaptunk a malomérdekeltség köréből, mindakettőt közöljük minden megjegyzés nélkül: A maimosok. Góth László, e napokban a Nyírvidékben, a malmosokat támadja, mert e sanyarú világban, felemelték az őrlési dijakat, nagyon keményen elitéli ezen eljárásukat. Malmosoknak nevezi őket, holott a magyar »moInárokat« Ismer, ne rontsuk tehát a magyar nyelvet. Az én apámnak nagy malma volt és ő is molnárnak mondta magát. E napokban a kezemben volt az 1902-ben tartott »Országos molnárkongresszus« könyve. Az apámtól örököltem. Ebben láttam, hogy azon a molnárparlamenten, mint az akkori újságok nevezték, Sándor Móric volt az első napon az tílső előadó,, a másodikon Gelléry N. kir. tanácsos, őket hivta meg Vörös László v. kereskedelmi miniszter, erre a kitüntető állásra. A kongresszuson, több mint ötezer molnár és rokonszakmabeli jelent meg, Pesten csak a Tattersalban fértek el. A kormány és minden közgazdasági tenyező képviselve volt. Apámmal*, noha nem készültem molnárnak, én is elmentem és jól esik ma, erről néhány szót szólnom. Sándor Móric éveken át agitált az egész országban, a molnárok érdekében és midőn az előadását megkezdte, harsogott a Kerepesiut vége a tüntetéstől. Az előadásról, az összes fővárosi iapófc kimerítően írtak, de még az angol szaklapok is. Igy van ez a könyvben megírva. Igv kezdte előadását. »A legszebb, legrégibb, legmagyarabb és hajdan legjövedelmezőbb magyar ipar, a mbfnár ipar, "bajban van /Tehát akkor ő is mo'fnárokróf beszélt. Ott nem lehetett handabandázni. Igaza van azonban Góthnak, ha talán akaratlanul is, malmosoknak mondja őket, mert a régi molnárok kiveszőben vannak, javarésze az iparnak nyugalmazott sakterok, korcsmárosok, ferslókcsinálók, ispánok, saját mesterségüket nem szerető falusi tanítók stb. kezében van. Ezek aztán, midőn a fényes konjuktura, a zárt ablakon hordta be, a nagy vagyonokat, midőn a gazdák háromszoros vámot, sőt többet is adtak, csakhogy kenyérhez jussanak, hozzá nem értők kezébe kerültek á malmok. Nyíregyházán egy kis vörös pajeszos bóher gyilkolta a legnagyobb malmot, egy másikat egy zoldányos, a nagy konjunktura idején. Ez elmúl . ván, maradt mindenütt a malom- } roncs. A malom üzemi költségek felszaporodtak, többnyire hozzá nem értő emberek kezében, természetesen az őrlési dijakat kell felemelni, mert az uraskodás megmaradt. Hallottam, hogy Ny ír egyházán egy malmos hintaja állandóan egy kávéház ajtaja előtt állott. 0 maga hóna alul a sárga aktatáskát, kezéről a fehérkeztyüt akkor sem teszi le, ha oda megy, ahova a király is gyalog jár. De azért nagyszerűen megy a malom, mert hisz azt mondja, csak áz ő malma egyedül használja ki az országban a »Kapacitását«, noha a szerszámainak a nevét sem ismeri. Kastélyban iáknak az uj molnár emberek. Egy ilyen »maImosnagysága«, almát hirdetett eladásra. Egy úrinő elment venni. A feketeruhás, fehér bóbitás szobalány azt kérdezte, »Kit jelentsek be?« »Ne jelentsen be senkit, kérdje meg, van-e alma eladó ?« Nem volt! Mikor hajdan pálinkát mért, nejn kelletett 'bejelenteni. *A hajdani molnárok 6—8 százalékért őröltek, pedig 6 forint volt a buza, a rozs pedig 5 forint. Nem mentek tönkre, mert 2—3 mázsál őrölték meg olyan erővel, mivel a malmosok ^ egy mázsát. Mindenütt kaphatót Ont, Tiz nap kellett a nagytudományu Molnár Szövetségnek, amíg Góth László, támadására válaszolt, ennyi idő kellett, egy öthasábos cikknek Vencsellőn—Nyíregyházán való megszerkesztésére és akkor megmutatták, hogy lehet 5 hasábot összeírni, anélkül, hogy egy mondatot mondanának. K. Varga Pál szomszédom és kisgazdatársam, a Nyirvidék hűséges olvasója arra kér, mivel e héten SOK a "frolga, jövő hétig olvassam el, és mondjam meg az értelmét neki, mert annyi benne az -oláh szó, hogy megszállás alatt ő ennyit meg nem tanult. íme két hasábon ennyi az oláh szó (?) _ »PIus, minus, speciális, irreális, illojális, profánus, "deficit, retablirozás, fix, automatice, né hány sor X, —. Regie, exdominium, forszil. Egy csomó valuta tan: »fisiologiai, rentábilitás, diszjunktu^ ra, aztán, hogy felei* meg 5 koronás burgonya ár 9 pengő 67 fillérnek. Továbbá »defacto, sinequa, non, kontrollál, reális, subjektiv, velleitás, klasszikus, elementum, szövettani, struktura, investáció, irreveláns, konkurál, méltóságos, subjektiv, klassikus, dokumentum, hermetice, absolotuio, reális, amortió, moestációs, audiatur, objektív, scheidigan. Jaj, de nem birom tovább! Tisztelt elnökség és titkárság, egy kis magyarságot kérnek a gazdák. Egyszer egy adókivető bizottság tagja voltam. Egy hitsorsos jött hozzám, pártfogást kérve, azt mondtam neki, készüljön el mondanivalójával és majd meglátom. TffMÜl Tajsxövetkaxetf KSzpotaf •«4»p.«t, I., Hmtfcr HlkUMt lU/IM. fejlődött a szaporodás követelményeként, de az ember maga nem változott. Mint ahogy a megáradj patakok végül nagy tavakat képeznek, de a viz lényege ott is, itt is ugyanaz marad. Ön azt állítja, hogy a fejlődés felfelé ivei a múlt tanulsága szerint; szerintem szomorú hullámvonalat mutat csupán, de végeredményben egy sikban marad. Gondoljon csak az antik művészek tökéletes alkotásaira. Hullámvonalam magaslatán állott az em beri kultura a görögök és rómaiak idején, amíg a kereszténység vulíiánereje le nem seperte onnan, uj eszmék lávatengere alá sülyesztve, vagy 500 évig. A ma filozófusai csak exact formákba öntik Plátón Aristóteles és a többiek gondolatait a nagy és örök emberi problémákról, de uj, eredeti gondolat agyukban nem született. Szobrászaink irigy szemmel nézik az antik szobrok elbűvölően szép, plasztikus formáinak tökéletes harmóniáját. A mai költők legremekebb alkotásaikban vergődve dadognak az antik költők csodás ritmusu, zengő lírája mellett. És ha egy kétezerév előtti szabad görög polgár kulturértékét összemérem egy ma élő — mondjuk francia polgáréval, a mérleg feltétlenül a görög felé mutat. — Fiam, te kiemeltél egy görög polgárt felfogásod igazolására és elfelejted, hogy a görög polgár az uralkodó osztályhoz tartozott. — Azonban gondolj e nagyszerű polgárok irtózatos, állati életet élő [ rabszolgáira, akik a görög állam óriási többségét jelentették. Gondolj a rabszolgakereskedelem borzalmaira és be kell látnod, hogy a társadalmi élet fejlődése ab ovó az egyén fejlődését is jelenti. Talán igazad van abban — mindenesetre nehéz elvitatni — hogy az antik művészet színvonalát az emgeriség nem vitte előbbre, de ez még nem jelenti a fejlődés stagnálását. A reneszánsz tisztuló légkörében feltámadó antik művészet uj hódításai után a XIX. század végén a technika, a vegyészet vette át a vezetést, a fejlődés utján, hatalmas tempót diktálva, oondoíj az Óceán átrepülésének beláthatatlan lehetőségeire. Ha az ember az időt és teret legyőzi, legyőzi a fajok egymás iránti gyűlöletét is, amely elsősorban a gazdasági elszigeteltség folyamánya és egy nagy, testvéri közösségben zavartalanul építheti tovább a művészetek — szerinted — elhanyagolt templomát. Megengedem, hogy az emberiség nagy tömegei csák roppant lassan, hoszszu pihenőkkel haladnak a fejlődés utján, de haladásuk kétségtelen és évszázadok multán az emberiség legalacsonyabb rétege is elérkezik arra a pontra, ahoí a te kétezer éves görögöd áll. — Megvallom apám én nem Játok nagy különbséget a görög rabszolgák élete és — mondjuk egy nagy Amerikai bányavállalat 2000 méter mélységű katakombáiban szenet csákányozó bányászok, vagy a vasöntöde tüzes poklában verejtékező munkások élete között. Szerintem a mai ipari szükséglet előállítása jóval több verejtéket és szenvedést kíván, mint a régi rabszolgaság idejében a primitív gazdálkodás tempós, nyugalmas munkája. A kényelmes, tehát magasabb igényű, emberibb élet, akkor is csak á szerencsések, erősek és kiválasztottak privilégiuma volt a gyengék és szerencsétlenek nagy tömegével szemben, "akár csak ma. A technika fejlődésének kuíturértékében pedig erősen kételkedem, mert a civilizáció szolgálatában áll. A civilizáció a kultúrával nem azonos, mert amig a kultura az embert önmaga megismerésére, morális magaslatra vezeti és igy a békét intézményesiti meg; addig a civilizáció uralkodó fajták gazdasági és társadalmi berendezkedése a humanizmus álarca mögé bujtatott imperialisztikus törekvése csupán, amély szükségszerűen háborúhoz vezet. A tér legyőzésével nem győzzük le a háooru rőmét, hatalmas zeppelinjeinkkel, repülőgépeinkkel csak borzalmasabbá tesszük azt. És a nagy testvéri közösség gondolata Apám, utópisztikusabb Krapotkin anarchista álmainál. — Érveléseid nem győznek meg fiam, de fiatalságod és dekadens korunk többi fiataljainak keserű pesszimizmusa meggyőz engem és minket öregeket, akik Optimisták. A bizottságot így szólította meg: Tisztelt gyüleveszség! Nem jó lett volna igy kezdeni? Cikat K. Észrevételek a Góth kormányfötanácsos ur észrevételeire. Falusi malmos vagyok, aki ezelőtt 40 évvel '6 garnitúra cséplőgépemmel összezsugorgatott pén zemből egy vámmalmot építettem. Boldog idők! — Egyedül állottam egy 20 kilóméteres rayonban; — az emberek egymást ölték a malom előtt; 4 év alatt kifizettem az adósságomat a mázsánként sze'dett 1 forint vámból. Méltóztassék megérteni: 1 forint! amelyből 6 drb. kellett egy pár csizmához, — és nem 10 klg. rozs, amelyből 20 drb kell ugyanahoz a csizmához. Le a csizmadia kartellel, mert ez adja a gépszijat is! 1 forint! amelyből 1 darabért 2 mázsa szenet kaptam és nem 10 kg. rozs, amelyből ugyanennyi szénért 3 drb kell. Le a szénkartellel! 1 forint! amelyből 35 drb kellett a molnáromnak és nem 10 kg. rozs, amelyből 70 drb kell neki. Le a munkások kartellével! 1 forint! amelybői 150 drb kellett a Nemes Kincstárnak, és nem 10 kg. rozs, amelyből 700 drb sem elég ugyanoda ... Természetesen most joggal várná bárki is, hogy hü maradok refrainemhez... de téved! mert Isten őrizz, hogy én azt kiálltanám, hogy: le a kormánnyal, — amelynek Őméltósága egyik főtanácsosa, avagy le a Szép tornyú Társadalombiztosító Intézettel! Pedig ezek a vámot 10 százalékról 110 százalékra emelték és ezek azok a helyek, ahol igazán firtatni kellene, hogy miért van 2 százalék porlás! Igy volt ez velem ezelőtt 35 évvel! Az Istenek azonban megirigyeltek ennyi boldogságot és a Földesurak — bizonyára, hogy a szegény népen segítsenek — gombamódra emeltek á fejemre a malmokat. Megkezdődött a nemes ver seny, ki tud olcsóbban, ki tud szebben, ki tud 100 kg. ocsuért 100 kg. lisztet cserélni, ugy, hogy ma köröttem 8 kilóméteres rayonban 3 földesúri malom áll, — becsukva. Én nem .áH°k, de lerongyolódtam gépeimmel együtt és az itteni földműves és gazdakör tagjai, — a kisgazda, a kiszsellér, — és kis egyéb a malmom mellől 'hajtatott el tour-retour 52 kilómétert egy másik malomba, mert a mamájuk az asztal körül kergette őket, ha ebből 'k csúnya lisztből ettékakrumplilángost, amilyet az én kivénhedt malmomban készítenek. Bár betegre kerestem magam a háborús konjunktura idején, itt állottam megöregedve, 40 évi rettenetes küzdelem után egy lerongyolt malommái és mert még akkor nem hallottam Főtanácsos ur intelmeit a könnyelmű és túlzott investációkról és mert hasztalan kértem az itteni Gazdakör tagjait, hogy ne hagyják kátyúban a kivénhedt lovat, — vettem egy erőgépet 40.000 pengőért, amely öszszegből uri szavamra mondoml