Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-04 / 176. szám

10 JNfYÍRYIDÉK. 1929. augusztus 4. Észrevételek a szabolcsvármegyei vámmalmosok közleményéhez Irta : Gath László, a nyírbátori Földraives és Qazdakör elnöke Hivatkozással, a Nyirvidék mult hó 31-i számában megjelent Szabolcsvármegyei MoFnárok Szövetségének közleményére — engedtessék meg csekélységemnek —, aki e nyilatkozatot inscenáltam, hogy röviden és tárgyilagosan a nyilvánosság előtt újból hozzászólhassak e "kérdéshez. Nem érzem ugyan illetékesnek magamat Szabolcsvármegye illuszt ris gazdatársadalma nevében nyilatkozni, de igenis kötelességemnek tartom itteni szűkebb vidékem és pátriám, gazdatársaimnak nevében reflektálnom azon terjedelmes elaboratumra, melyet a mélyentisztelt Malom Szövetség Elnöksége érdekök és igazságuk védelmére produkált, hogy ugyanis jogos volt az őrlési dijat, vámot io százalékról 12 százalékra -f- 2 százalék porlásra felemelni. Előre kell bocsájtanom, mint eíső nyilt levelemben is, most is objektív, tárgyilagos kívánok lenni, nem epébe mártott tollal, nem mérgezett nyíllal dolgozom, hanem mindvégig tisztapengéjü karddal óhajtom igazamat megvédeni! Általánosságban megjegyzésem: a megjelent közlemény egyes részletére, pl. nem óhajtok egy vállalat belügyeivel sem foglalkozni, így erre nem térhetek rá, de leazőgezem egyidejűleg, hogy én aem. vagyok »m3üom eilenes« és nagyon is tisztelem és respektálom minden dolgos, munkás felebarátomat, amely munkából, szerény tehetségem szerint magam is igyekszem részemet kivenni! Ne legyen e téren közöttünk tehát nézeteltérés! Miért szükséges a vámemelés-kérdessei foglalkozni! Akik nyitott szemmet szemlélik a közgazdaság változatos ké- J pét megállapíthatják, hogy nálunk az agrárállamban eldorádója van a kartelleknek! Korlátozás és akadály nélkül "tenyészik és virul a magyar ugaron a kartell. Eddig ^mmm^mmmmmmm ínég csak tudomást sem vettünk alakulásukról, senki nem állott nekik utjukban, még a kartell szenvedő áldozatai sem, mert e hullákat mások takarították el! A kar tellek szabad burjánzásának okai: ez alakulások teljes ellenőrizhetetlenségében, jogi szabályozás hiányában, illetve a törvényes rendelkezések elégtelenségében keresendők!! Nagy horderejűnek tartom épp ezé,rt ez ujabb kartell kérdésével foglalkozni és épp azért jobban esett volna, ha a gazdatársadalom zsebébe, sőt elevenébe, vágó kérdést az illetékes faktorok közbejöttünkkel és megértéssel intézték volna és nem ismét: sine nobis, de nobis — döntöttek volna! Miben van igazsága a malmosoknak. Koncedálnom kell, hogy mint sok foglalkozási ágban, ugy némely vámmalmás is most nehezebben keresi meg a múltban megszokott nagy jövedelmét! Az is helytálló, hogy vannak kik roskadoznak a kamatterhek alatt. Más kérdés azonban, minek köszönhetik e terehket, nem e könnyelmű, vagy túlzott investitiófk konzekvenciáit nyögik — akik nem gondoltak a soványabb esztendőkre, mikor úsztak a conjuncturában! í-íem tartom eléggé oknak arra, hogy terheiket csökkentendő, ezt egyszerűen ránk hárítsák! Concedáíom azt is, amit én így is értettem, hogy egy helyi maiomválIalat — aki eddig 6 százalékért őrölt, most a kartell jótékony szárnya alatt duplájára emelte fel a vámot, mig a többi 12 o/

0 -f- 2 0/0 egyenlő 14 0/0-ra! Nekünk gazdáknak sem osztályprogrammunk megbontani bármeíy társadalmi egységet, hanera kéznyujtás egymásnak, kéznyujtás az igazságnak, mert tudjuk, hqgy elsősorban a külföldi és a nagy syárak ölnek és fojtogatnak legjobban! Én is hangoztatom, mit illetékesek ís gyakran mondanak, hogy csak Így, de csakis igy teremthető meg a jójl dolgozó, jól is kereső, független és önállói iparosokból! az a fogyasztó osztály, amely majd a tisztviselőkkel együtt megvásárolja a magyar föld termékéti Miben nincs igazuk a malmosoknak. Összeáll egynéhány malom és csinál egymás között kartellszerződést! Sehol, semmi hatóságnál nem jelenti be az alakulást és senki és semmi sem akadályozza rttcet meg szervezkedésükben. Ha valaki jogos érdekeik védelmére, még ha contilians tenorban is szót mer emelni, az »elfogult, molnárellenes* és egyéb jelzőket kap első büntetés gyanánt! A magyar birságóti judikaturában kartell perben a bíróság töb izben elfogadta azt az álláspontot, hogy a szabadverseny kizárására alakult kartellszerződés a jqerköicsökbe ütközvén, oly alakulat ,amely birói védelemben nem részesülhet! Ez is mutatja, hogy itt valami nincs rendben! Sajnos, forrongó társadalmi viszonyok között élünk, a társadalmi különböző csoportok nyilt, vagy rejtett küzdelemben állanak szemben egymással!! E küzdelemben, a helyi küzdelemben, mint kis őrsparancsnok kerültem a nyilvánosság elé, mert itt elérkezett az idő, amikor fel kell kötni már a kardot, mert minden oldalról támadás és végenyészet fenyeget bennünket, ki3 és nagyobb birtokosokat, gazdákat egyaránt. Még a mai lanyha terményárak mellett is igazamnak tudatában hiszem, hogy az illetékes objektív faktorok és a gazdatársadalom rep »«zentánsainak megnyilatkozása és az idő, engem fognak igazolni! Senki nem vádolhat önérdekkei, amikor szót emelek, de kötelességem tudatában teszem ezt a kis zsellér, kisiparos, napszámos, kisgazda helyett, akik kenyérből élnek, akik máról-hoínapra arra ébredtek, hogy a malomszövetség jóvoltából csak á 2 százalék vámemelés folytán 8 napra való megkeresett kenyerüket vesztik eí — Mindenütt kaphatói Örs*. m** Tejszövetkezet! Központ Bmdapeat, 1., Horthy HIUímI it* 1JL. illetve ennyi napra valót kell újból nekik előteremteniök! Mikor első felszólalásomban megírtam, a terményárak cca. 15 százalék tőzsdei áremelkedést mutattak, szemben azon árakkal és bázissal, melyre julius elején a malomszövetség a vámemelést bazirozta! Nem lehet a termény áralakulást előre megjősofni, de ha igaz, hogy Kanada termése rossz és ha eltekintve a mai átmeneti lanyhaságtól — felfelé menő árak lesznek — abban az esetben is 12 0/0 2 0/0 porlás lesz a vám? Ha talán olyan megállapodást lé ^esltenek a malmok, hogy a terményárak bizonyos emelkedése esetén a vám is csökken — ha egy junktimot láttam volna, egy biztonsági szelepet — minden viszszásság megszüntetésére, ugy talán nem szólamlok fel — Enélküi azonban a megállapodás, egy foglalkozási ág önös érdekeit ' szolgáló kompromisszum, mely főleg a kisgazdatársadalom keserves falátaira vássa a fogát, melyből nem sok örömet, nyugalmat, megelégedést és Isten áldását jósolok a '{halmosoknak! Hogy áll a 2 <y

0 vámemelés. A jámbor olvasó — igy szokták mondani — mikor tudomásul vcjszi a Malomszövetség körleveléből a vámemelést, azt hiszi, hogy a 2 százalék emelés minimális, talán szóra sem érdemes! E 2 százalék mélyen tisztelt olvasóközönség tulajdonképen 20 mond husz százalék emelést jelent. Ha eddig egy vámmalmos 10.000 q évi feiőrlésnéi 1.000 mázsa terményt keresett, ugy most 1.200 mázsát keres, tehát 20 százalékkal' azaz 200 mázsával többet vételez be! Amikor a buza 35—40 pengős volt, m ez volt, legalább is részben, oka annak, hogy «a bolond» gúnynévvel illették, melyet Timufej adott neki. Köztudomásu dolog, hogy a gúnynév szokása nagyon elterjedt á fogházakban, a foglyok rendszerint szeretik a gúnyneveket, talán azért, mert különben az őrök a számukkal szólitják meg őket. Hja sem volt kivétel és jámborul mosolygott, amikor a többiek kiáltották: «Hol vagy bolond ?» Ezen a karácsony délutánon azon ban a bolond Ilja egészen megváltozottnak tetszett nekem. Először is mélyen sóhajtott és ezt eddig sohasem hallottam tőle. Másodszor olyan keserű bánat volt a sóhajában, hogy szivemnek egy érzékeny helyét érintette és olyan megindultságot keltett bennem, amilyent már rég nem éreztem. Közelebb mentem az emberhez ós meg mertem kérdezni, hogy mire gondol és rru szomorítja el oly különös módon. — Azt te meg nem érted, — válaszolta ő. — Csak a kis Vaszjámra gondoltam, a kis kecskémre. Vájjon mi történhetett Vaszjával, hol van Vaszja ? Ez az egyetlen dolog, amit tudni szeretnék, ó ha valaki meg tudná mondani nekem, hol van Vaszja és boldog-e, nem kérnék én mást az Istentől és minden szentjétől I — Hát kicsoda az a Vaszja, mondd? — kérdeztem és azt vártam, hogy testvérét vagy szeretőjét fogja emliteni. Rámnézett és csodálkozó hangon mondta: — Hiszen.... rriegmondtam neked, hogy Vaszja a |cis kecském volt. Még mindig nem értettem a dolgot, de mivel a szegény embert, aki valóban szerencsétlen volt, nem akartam megszomoritani, megkérdeztem, nem mondaná-e el nekem Vaszja történetét ? — Karácsony napja van ma és talán enyhítené izomoruságodat, ha történetedet elmondhatnád olyas va lakinek, aki veled tudna érezni, — tettem még hozzá. Újra sóhajtott. — Ó, hogy tudnád te azt megérteni? De különben igazad lehet, talán jót tesz nekem, ha elmondom. És mialatt beszélt, láttam, hogy a szeméből könny tör elő és tfégig gurul az arcán. — Elmondom neked, — szólt végül, — elmondom, annál is inkább, mert még senkivel sem beszéltem erről; vannak napok, amikor beszélni kell, vagy meg kell halni. Tudod, nekem sohasem volt anyám. Mint párnapos gyermeket talált meg egy kosárban a falunk sirásója a temetőben, mikor egy asszonynak a sírját ásta, aki aznap reggel halt meg. Hazavitt magához. Még ugyanazon a napon megkeresztelt a pap, az Ilja nevet adta nekem, mert az nap, melyen megtaláltak, ülés próféta napja *oit. Mivel senkisem tudta, kik a szüleim, a nép persze azt hitte, hogy anyámnak soliasemvolt hites ura és a szégyen miatt tett ki engem. Mikor idősebb lettem, a fiuk kinevettek és kigúnyoltak gyalázatom miatt, mig egy napon tudatára ébredteem annak, hogy mindnyájukat gyűlölöm. De mégsem voltam boldogtalan; ne hidd, hogy boldogtalan voltam, mert az nem lenne igaz. A sirásó jó ember volt és a felesége jó asszony, aki gondoskodott rólam, enni adott és ruhát 9zerzett és nem vert meg igen nagyon és igen ggyakran. Mikor tíz nagyon és igen gyakran. Mikor tiz dékozta meg az Isten. Nagyon szerettem a gyermeket, nagyon! — Aniszjának hivták és mikor az anyja künn dolgozott a mezőn, én foglalkoztam Aniszjávai. Elaltattam karjaim közt, hesegettem a legyeket az arcáról és kezénél vezettem, mikor járni kezdett. Egyszer, mikor egy nagy kutya meg akarta harapni, valószínűleg azért, mert felbosszantotta, közbevetettem magamat; még itt láthatod a helyét, ahol a kutya megharapott, mikor nekem jött, — és besszéd közben feltűrte az ingujját és egy mély seb forradását mutatta meg a karján. — Aniszja mindenem volt a világon. Mikor 20 éves voltam és ő tiz, gyakran a térdemre ültettem és azt mondtam neki, hogy feleségül fogom venni, ha majd nagy lesz. Egy szomszédunk meghallotta egyszer, elfecsegte a mostoha anyámnak, ő lehordott és azt mondta, hogy nem szabad Aniszjának ilyeneket mondanom, mert ilyen beszéddel bolondgombát ültetek a fejébe, — hiszen ő sohasem lehet a feleségem. De én azért tovább is igy beszéltem hozzá: csak arra figyeltem, hogy senkise hallja meg. Akkoriban valóban azt. hittem, hogy 'Aniszja szeret engem és hogy mindig is szeretni fog. — Egyszer, amikor keményen dolgoztam a mezőn és hazamenet meglepett az eső és egészen átáztam, hirtelen beteg lettem. Elküldöttek a felcserhez, megvizsgált és azt mondotta, hogy himlőm van. Magával vitt a kormányzóság székhelyére, a kórházba. Mikor meggyógyultam, arcom ugy el volt csúfítva, ahogy azt még ma is láthatod és jobb szememre meg is vakultam. Nem voltam, már lánynak való ember és volt elég eszem hogy ezt be is lássam. Most, miután hazajöttem, már nem mondtam Aniszjának, hogy el akarom venni, csak arra törekedtem, hogy kívánságait teljesítsem és hasznára legyek. Mikor összespóroltam