Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-07 / 152. szám

o JNÍYÍRYIDBK. 1929. julius 7. A parádi Biblia No, még mi? Kiálthat fel a címre egynémely tisztelt olvasó, jobb volna, ha a parádi fürdőrőt irna tiszt, uram, arról t. i., mimódon juthatnánk egy kis nyári üdüléshez, a nemzet agyonhajszolt napszámosai. Aki Bibliát keres, menjen templomba, ott annak a helye, nem a parádi fürdőben. Csak tessék egy kis türelemmel lenni, nem lelkész ír a parádi Bibliáról, hanem Közlik István, kir. Telekkönyvezető ur Nyíregyházán, tehát az is, aki irja, az is, amiről ir, érdemes a nyíregyházi politikai és társadalmi napilap nyomdafestékére s e szines festéken át az olvasó megszivlelésére. És Koz lik István fer. Telekkönyvezető ur is bocsásson meg nekem ha tisztes nevét s még tisztesebb lelke termését a Nyirvidék lelki asztalára bátorkodom helyezni, nem napi csemegéül, hanem nagyon is komoly lelki táplálékul. Tehát — a parádi Biblia. Arany Biblia, amelynek első lapjára a dabasi Halász Lajos, Acsay Ferenc, Zsiray Lajos és Közlik István aláírásával ez van feljegyezve: »Beszereztetett a Parádfürdőn 1928. aug. 19-én megtartott prot. istentiszteleten egybegyűlt hivek áldozatkészségéből, az itt testi gyógyulást keresők lelki éj>ülésére« Beszerztetett pedig — amint azt Közlik István .ur a »Református Figyelő« f. évi :2Ó-ik számában, igazán lélekreható és megindító módon leirja — éppen az 6 nagy buzgalma és ügyes körültekintés, folytán az 1928. évben, midőn ő is Párádon üditgette a telekkönyvi iroaa idegölő levegőjében ernyedt szervezetét s mélyen érezte, hogy a testi üdülés hatalmas segitője az a lelki áram, mely egy magasabb, tisztább légkör élettartályában készül, életutmutató világosságul "s győzelemre vezető erőül. Hadd idézzek én itt, a tisztelt Szerző utólagos engedelmével, egypár megható részletet. »Egy alföldi gazdacsaládtól sikerült a magunkkal hozott egyetlen Bibliát és énekest megszereznem s az istentisztelet időpontjául aug. 19nek délelőtti 11 óráját, helyéül a gyógyterem négyablakos, tágahelyiségét jelöltük ki s ezt fa- és falragaszokon tettük közzé. Indítványomra a persely egy diszkötésü, aranyszegélyű Biblia beszerzésére lett kitéve. A szinültfc, megtelt gyógy teremben felcsendült: »Jövel Szetlélek Uristen« zsolozsmája könnyeket csalt a szemekben és Zsiray lelkész ur gyönyörű imája, hatalmas szónoki készséggel s gondolatokban gazdag beszéde azon tárgyról, midőn Jézus Isteni gyógyítását cselekedte egy sokéves sánta-nyomorck betegen, — ragadta a lelkeket fel — fel az Isten trónusáig... A perselybe pedig 40 P. gyűlt, melyből egy aranybiblia vétetvén, K. I. ur ajánlatára, egy vallásos est keretében megáldva adatott át a Fürdőigazgatóság könyvtárába megőrzésül. Az ünnepélyes estről és elhelyezési ői "hadd közöljek meg egy idozetet. »Az Acsay Ferenc fürdőgondnok ur intézkedése folytán cserfalevelekből font láncokkal és virágokkal ízlésesen feldíszített gyógyterem a kijelölt pontra zsúfolásig megtelt. Protestáns hivek mellett szép számmal jelentek meg katholikusok is, közöttük Térffy kegyelmes ur nejével. Zsiray leikésznek a Bibliát megáldó szavaj után lelkekbe markol a dabasi Halász Lajos budapesti kir. főügyész ur (IX. ker. ref. egyházgondnok; magasszárnyalásu beszéde, akinek kezéből átvette a Bibliát Acsay főgondnok ur, ígérve, hogy azt enyészetig meg fogja őrizni, az itt testi gyógyulást keresők lelki épülésére is. Ujabb ál-' dozatkészség, mely a nyíregyházi Leánykálvineum pénztárát 70, az Albertinumét 40 P.-veí gyarapította. Még két környékbeli nyomorgó családnak is jutott némi segélye íme a parádi Biblia!... Hada fűzzek ezekhez a magam lelkéből is némi rokongondolatot. Jártam háromizben — Istené legyen kifejezhetetlen hála érte! — a müveit Nyugat országaiban s ott tapasztaltam, hogy szállodákban, minden ágy felett, kis polcon Bibliák vannak elhelyezve, a helyi nyelven kivül, legalább két idegen nyelven. Sőt nagyobb városokban, nagyobb szállókban, imaterem is van berendezve, főként Német és Angolországban. Fürdőkről nem is szólva. Az élet anyagi és erkölcsi bajvivásába\ küzdő és kifáradt test és lélek . számára mit jelent egy csendes | óra! Ezt leginkább azok a nemes küzdelmek közt munkálkodó lelkek érzik, kik nem elégszenek meg az anyagi" lét fenntartását szolgáló bármily gazdag eszközeivei, hanem a szellem-erkölcsi világ magasba emelő erőit keresik, a testi üdüiés földi légköréből is. És az ilyen lelkek körébe tartozik és vágyik Közlik István kir. Telekkönyvvezető ur is, mintha a földi telkek rendbetartásának lelkiismeretes gondozása figyelmeztetné arra másik kir, Telekkönyvre, ahol 'Szintén vezetik és nyilvántartják kinek-kinek tulajdoni lapját s' hozzá a C. lápot is!... S bizony, emberi életünkre is el lehet mondani: »Vigyázat! Törékeny.« Minél gyorsabb a hajtóerő, annál megfelelőbb fékező szükséges nemcsak az autóknál, hanem az em- g ben életünknél is. S bizony-bizony, nincs neme sebb és hatékonyabb fékezőerő a Bibliánál!!... Mindenütt kaphatói Orsz. Termeli s Magj. Vasárnapi írások Magyar nyelv, magyar dal Az ' aranykalászokban és szellemi kincsekben dúskáló magyar Alföld Péter-Pál napján két helyen tartott messzehangzó ünnepet: Debrecenben és a szatmármegyei Tiszacsécsén. Debrecenben tízezer magyar dalos vívott egymással nemes versenyt, Csécsén pedig Móricz Zsigmondnak az Arany Jánoséhoz hasonlító fejét koszorúzta babérral hálás szülőfaluja. Trianon sok fölbecsülhetetlen értéket elvehetett tőlünk, de kettőt nem sikerült elvennie: a magyar szót és a magyar dalt. Nem muszáj a nagy Széchenyi Istvánt idéznünk, — nélküle is, előtte is tudtuk, hogy »a nemzet nyelvében él«. Országrészeinket elrabolhatták tőlünk ideig-óráig, de nyelvünket és nótánkat nem lophatták el, azok itt élnek és itt fognak élni örökké szivünkben és ajkunkon. A magyar dalban benne borong és sir egy ezer év óta állandóan harcoló és szenvedő nép minden fájdalma és keserűsége, dalainkban szivárványosodnak jövő felé sugarasodé reményeink, s ezekkel kiáltunk ellenségeinknek dacos »Eb ura fakó!«-t. A magyar szó pedig méginkább összeköti minden bánatában és kevéske örömében ezt a népet, amely »megbünhődte már a multat és a jövendőt...« Akik magyar nyelven irják meg müveiket, azok egész Európa és az egész világ fülébe harsogják néma és mégis mindennél távol-zengőbben, hogy a magyar népben nagyságos erők lakoznak, hogy ez a nép kulturájávai és civilizációjával méltán ülhet fe a müveit Európa népeinek asztalához, s hogy az, amit ezzel a néppel a rákényszeritett háború elvesztése után Trianonban müveitek a győztesek, az a világtörténelem, a kultura és a humanizmus halhatatlan szégyene!... Ugy vigyázzunk nyelvünkre és dalainkra, mint a Veszta-szüzek az örök tűzre, mert ha ezt a két legdrágább és legszentebb kincsünket is prédába hagyjuk menni, akkor ellenségeink örökre ránkszögezhetik a trianoni koporsót... Amit fegyverrel vettek el tőlünk, azt visszavehetjük majd még fegyverrel, de ha nyelvünket és dalunkat nem tudjuk megőrizni, akkor mindörökre ki keli állnunk a népek sorából, — s akkor a sorsunkat megérdemeltükDebrecenben az állam iés társadalmi előkelőségek élén a kormányzóval, a külső disz és pompa minden megnyilvánulásával tartotta meg tízezer dalos a magyar dai ünnepét. A kormányzói vándordijat az öt versenyző dalárda közül az Egri Dalkör nyerte el, tehát Eger — amint ezt az utóbbi időben egyre sűrűbben teszi — ismét »kivivta az egri nevet«. Reméljük és hisszük, hogy minden magyar városban és községben épp oly rajongó szeretettel és féltő aggódással ápolják a magyar dalt, s nem hagyják azt megfertőzni néger dzsesszbenddel és ostoba kuplékkal. A magyar nép minden örömét és bánatát, minden érzelmét magyar dalnak kell kifejeznie. Móricz Zsigmond, a magyar humusznak ez a tősgyökeres, robosztus alakja Péter-Pál napján töltötte be ötvenedik életévét s a félszázad alatt félszáz könyvet — közöttük sok halhatatlan értékűt irt, — pedig irói zsenije már a harmincadik életéve után zsendült kalászba, de akkor azután olyan krőzusian-gazdag termést hozott, amelybői milliók és milliók lelke lakhat jól, kaphat tőle szint, hust, vért és erőt. Móricz Zsigmond még életében a klasszikus irók glóriás homlokú sorába került, s késő századok múlva is Móric^ Zsigmond müveiből fogják meg tudni: milyen volt a huszadik századeleji magyar: minek örült, miért sirt, mi dühítette, mik voltak az álmai, vágyai, céljai és tervei, miért élt és miért halt? Móricz Zsigmondnál, aki a népbői jött, Petőfit és Arany Jánost kivéve, senki sem ismeri jobban és igazabban a magyar népet, — ezt Móricz ötven kötet magyar hangon siró-kacagó, csókoló és verekedő, a magyar élet minden izét és zamatát megmutató müvével bebizonyította. Móricz Zsigmondot a szülőfaluja, Tiszacsécse, ötvenedik születésnapján azzal ünnepelte, hogy fényes keretek ^között díszpolgárává választotta. Az üdvözlőbeszédek után Móricz Zsigmond meghatottan mondotta: — Mindig a népnek és. a népért írtam. Trianon után megerősödött bennem, hogy minden Írásomat annak szentelem, hogy a magyar nép kulturális és gazdasági téren fölkészüljön azokra a boldo» gabb időkre, amikor Európából eltűnnek a mondvacsinált politikai Tejszövetkezet! KSsponf BwUpeat, I., Horthy Mlkióa-at Itt/tat. és gazdasági korlátok. Nagyobb és szentebb fogadalmat magyar író nem tehet, s mi, akik eddig is hittünk Móricz Zsigmondnak, ezután méginkább hiszünk neki s fejünket és „tollúnkat néma hódolattal meghajtjuk előtte... Aradi-Szabó István. A Szegedi Dalárda magának követeli a dalosverseny Király-diját A szegediek óvást emeltek a zsűri ítélete ellen A Péter-Pál napján Debrecenben lezajlott nagy dalosverseny Ki rálydij-versenyévei — fnint .most kiderült, — igen érdekes szegedi vonatkozású bonyodalmak keletkeztek. A verseny egyik fődíját, a Királydijat a zsűri a budapesti vasutasok Acélhang Dalkörének ítélte, mig a Szegedi Dalárda, amely egyébiránt a vegyeskari versenyben első lett, a negyedik helyre került. Az Acélhang Dalkör első helye és a Szegedi Dalárda negyedik helye nemcsak a Szegedi Dalárdát érte váratlanul, 'de a szegediek szerint meglepte a dalosverseny egész közönségét is. Szegedi Dalárda választmánya már a helyszínén azonnal bejelentette óvását a zsűri döntése ellen, majd rögtönzött ülést tartott, amelyen igen erős és méltatlankodó kifakadások hangzottak el a zsűri döntése ellen. A szegediek szerint a zsűri elfogultan Ítélkezett, amikor az Acélhang Dalkörnek Ítélte oda az elsőséget és ennek a döntésnek a szegediek szerint az volt az oka, hogy a zsűri tagjainak túlnyomó része budapesti volt, akik közül különösképpen favorizálták a verseny egyetlen fővárosi résztvevőjét, az Acélhang Dalkör-t. A Szegedi Dalárda választmánya az óvást írásban adta át az Országos Dalos Szövetség Debre cenben időző titkárának. A választmány ebben az óvásban azt kéri, hogy a zsűri döntését semmisítsék \ meg s a Király-dijat juttassák a Szegedi Dalárdának, ha pedig ezt a megoldás nem lehetséges akár elvi, akár technikai okokból, akkor semmisítsék meg az egész versenyt és rendeljék el, hogy az Acélhang Dalkör és a Szegedi Dalárda uj versenyben küzdhessen a Király-dijért. A Szegedi Dalárda választmánya elhatározta, hogy abban az esetben, ha az Országos Dalos Szövetség nem talál kellő módot az elégtételnyújtásra, kilép a szövetségbői és megalakítja a délkerületi dalosszövetséget, amelynek tagjai azután a szövetség áltai rendezendő további versenyeken nem vennének részt. Egyébként a debreceni zsűri Ítéletével több vidéki dalárda sincs megelégedve. Ennek az elégedetlenségnek ad kifejezést a vidéki sajtó, amelynek hasábjain, többek között a következő kritikát olvassuk : A »Hódmezővásárhelyi Friss Újságot ezt irja: