Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-07 / 152. szám

1929. julius 7. J^rfRYIDÉK. 3 — A zsűri nem állott feladata magaslatán. A zsűri döntése olyan mint a biróság Ítélete: megfeleb­bezhetetlen. A dalárdák tisztelet­tel ^és megnyugvással tudomásul vették a helyezések megállapítá­sát, ele nem állhattak el a kritika gyakorlásától. Rámutatnak ugyan is arra, hogy nem is állhatott a zsűri feladata magaslatán, mert döntése egyáltalában nem volt össz hangban a hallgatóság sorában ülő szakemberek véleményével. A Zeneművészeti Főiskola tanárai utolérhetetlen mesterei lehetnek a hegedű vagy zongoratanitásnak, de nem ítélhetnek kellő szakérte­lemmel a karének művészi köve-, telményei felett s nem értékelhetik kellően a magyar érzést, a ritmi­kát, a helyes szövegkiejtést, a lé­lekzetvéteit és színezést, amik a karéneknek éppoly lényeges köve­telményei, mint az intonálás., vagy az összhang. S hogy más tekintet­ben is bajok vannak a zsűriben és általában a művészi bírálóbizott­ságban, annak szomorú bizonysá­ga az a körülmény, hogy a debre­ceni döntést órák hosszáig tartó szenvedélyes viták előzték meg és a zsűri a versenyszabályok értel­mezésében sem tudott egyöntetű álláspontra jutni. Ha a bajokat sürgősen nem orvosolják, a vidék kénytelen lesz a fővárostól elsza­kadni, mert a kiütközött bajok 99 százalékban a vidéki dalárdák háttérbe szorítását eredményez­ték. A Szegedi Friss Újság így ir: — A debreceni dalosverseny, amely kétségtelenül egyik legszeb­ben rendezett versenye volt a Ma­gyar Dalosszövetségnek, végered­ményben sok tüskét szúrt a vidé­ki dalárdák szivébe. Valószínű, hogy a verseny eredménye a da­lösszövetségen belül súlyos nézet­eltéréshez vezet, mert amilyen min­taszerű volt a debreceni rendező­ség részéről a nagy ünnepség ren­dezése, annyi kifogás hangzott el a zsűrik ellen, mert sok érde­mes vidéki dalárdát elütöttek a jobb helyezéstől. Értesülésünk szerint a vidéki da­lárdák, főleg a magukat erősen mellőzötteknek érző alföldi, dalár­dák mérlegelték, hogy az országos dalosszövetségbői kilépnek. Hasonló tenorban ir a »Kecske­keméti Közlöny« is és több más vidéki napilap. , TIS ZTA RONGYOT minden mennyiségben vesz kiadóhivatalunk. DIADAL Julius 6 án, szombaton 5, 7 és 9, |7-én, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Sátán lélek Dráma a távol kelettől 8 felv. Főszerepben : El3a Brink, Georg Alexander, Jack Trevor. Mexikó réme A vörös farkas Vadnyugati cowboy történet 7 íelv. Főszerepben: Bob Steele és Nina Quartero Következő előadás: Juliua 13-án és 14-én, szombaton és vasárnap. Walfer Ede: Vezúv Nagy hegy vagyok, hatalmas szörnyeteg. Horpadt kőboltozat a gránithomlokom. Görnyedt vállamon a roppant eget fekete, megkövült ^Atlaszként hordozom. Dacosan állok. — Borzas, rut alak. Árnyamtól elborul a feslett horizont. S rémülten búvik el a bőtokáju nap, ha tüdőm keserű, fekete füstöt ont. Hullajtott könny s veríték-patakok elrejtve mélyen mind szivembe gyűlnek. * S forrongó lávaként ott-kavarog salakja szennye minden régi bűnnek. i De bazaltmellemben lobog a Mult! Ajkam vad, kénköves, szörnyű átkot hadar! Jaj, neked ég, ha egyszer lángra gyújt s őrjöngő táncba visz egy lángsörényü dal! Holnap délelőtt lesz a nyíregyházi Öreg Diákok Szövetségének alakuló ülése (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Holnap délelőtt szokatlan ké­pet fog mutatni a nyíregyházi ev. Kossuth reálgimnázium belső ar­culata. Még csak most érettségi­zett volt diákok és már őszbebo­rult hajú volt régi diákok jönnek össze az Alma Mater falai között, hogy barátsági szerződést kösse­neíc annak a nemes szellemnek az ápolása céljából, amelyet az ev. Kossuth reálgimnázium soha egy percre sem tagadott meg s amely szellem reányomta bélyegét a min­dig józanul cselekvő szabolcsi tár­sadalmi életre is. Milyen érdekes is lesz látni az öreg diákokat, akik "közül, hogy csak egy párat említsünk, olyan is van, aki az intézetnek valami­kor diákja volt, majd tanára lett és |inost a tanári sorból is kikerült. És milyen megható lesz majd olya­nokat találni, akiknek már alig akaa osztálytársuk. Tagadhatatlan, hogy ennek a szövetségnek létre­hozása jótékony hatással lesz a közéletre, aminthogy az minden hasonló célú szövetkezésnél ugy van, hiszen az idősebbek bölcs mérséklete, higgadt megfontoltsá­ga csak előnyösen mérsékelheti az egy csoportba való tömörülés áltai az ifjabbak sokszor szertelenség felé hajló törekvéseit. Ennek a szövetségnek is ez lesz a legmagasztosabb célja. A szövetkezésnek pedig hasznát látja maja a nemzet és annak társadal­ma. Az alakuló ülés 11 órakor kez­dődik az ev. Kossuth reálgimnázi­um dísztermében, amelyen az ün­nepi beszédet dr. Bencs Kálmán m .kir. kormányfőtanácsos pol­gármester, az iskola egykori ta­í nitványa s jelenlegi felügyelője fogja mondani. loggal nevezik Nyíregyházát a virágok városának — hirdetik otthon a csabaiak Találkozás Nyíregyházán a 170 évvel ezelőtt elszakadt települők utódaival (A Nyírvidék tudósítójától.) Megírta a »Nyírvidék«, hogy a csabaiak polgármesterük veze­tésével meglátogatták Nyíregyhá­zát. A kirándulók hazatérve, a Bé­késcsabán megjelenő, kitűnő »Kő­rösvidék«-ben számoltak be nyír­egyházi tapasztalataikról. A Nyír­egyházát jól megfigyelő csabaiak a következőket irják városunkról: A városi ^közüzemek, a városi villamosmü és a fürdő igazgatósá­ga még régebbe^ elhatározta, hogy a vidéki városokban közmüveik­nek, városfejlesztési és városreit dezési programmjuknak tanulmá­nyozása céljából látogatásokat tesz. A tanulmányi kirándulások első állomása két héttel ezelőtt Szolnok volt, mig tegnap az em­iitett képviselőtestületi tagok Nyír egyházát tekintették meg, amely iránt különösen a kisgazdák köré­ben fokozott érdeklődés mutatko­zott azért is, mert hiszen Szabolcs­vármegye székhelyét a Békéscsa­báról 170 évv^i ezelőtt odaköltö­zött települők alapították. A tanulmányúton dr. Berthóty polgármester vezetése alatt a vil­lamosigazgatóság részéről Nigri­nyi János igazgató, továbbá Ko­rosy László, dr. Hollánder Lipót, Drienyovszky János, Kovács Mi­hály, Maczák György, mig a fürdő részéről Reisz Hermann, Aradsz­ky György, Lipták János, Zahorán Pál, dr. Gyöngyösi János vettek részt, akikhez a képviselőtestület tagjai közül még Bohnert József, ifj. Zsiros András és Bauk András városi főmérnök csatlakozott. A kirándulók Berettyóújfalu és Deb­recen érintésével délelőtt 11 óra után érkeztek Nyíregyházára, ahol a városházán a város főjegyzője fogadta őket. Az ő kalauzolása mellett a társaság azonnal a város megtekintésére indult. Az első impresszió Nyíregyházán már az első pilla­natban két dicséretreméltó tulaj­donságával ragadja meg az idegen figyelmét. Az egyik szépen ren­dezett utcáinak és tereinek pom­pás utburkolata, másrészt azok az artisztikus, szépészeti és közegész­ségügyi szempontból egyaránt meg becsülhetetlen kisebb-nagyobb par­kok, gyep- és virágágyak, melyek a város egész területét gyönyö­rű oázisokkal tarkítják. A fa- és virágültetvények létesítése és után­pótlása céljából a város pompás üvegházakkal'hatalmas kertészetet tart fenn, amely a palánták és növények értékesítéséből még jö­vedelmet is hoz. A város köz­pontjából a pályaudvarhoz vezető és a mi Andrássy-utunkkal ana­lóg sugárutja két oldalt gyönyörű pázsittal és virágokkal díszített. A város által űzött virágkultusz az­után a magánházakon is érezteti T. Forráskezelőség Moha. A Mohai Ágnes forrásvizét bos-za évek során át rendelem s jó szolgá­latot tesz a gyomorhurut, a vékonybelek hurutus állapota, hólyaghurut és torokhurut ese teiben, Dr. Kétly Károly egyeieoui tanar 4 Rtidapnst hatását. A házak ablakaiból, er­kélyekről virágok szinpompája gyö nyörködteti a járókelőt ugy, hogy a kiránduló társaság tagjai joggal nevezték el Nyíregyhá­zát a virágok városának. Annyi bizonyos, hogy ezeknek a parkoknak és virágágyaknak a gondozását Békéscsabával szem­ben megkönnyíti az, hogy Nyír­egyházának a központban vízveze­téke van (amelynek vize ivásra nem alkalmas). Ez azonban arány­lag olyan kevésbe került, amit Bé­késcsaba is a költségvetés kere­tének emelése nélkül 2—5 év alatt kibirna. A csabaiak a nyíregyházi vízvezetékről Csatornázása és ivóvizetszolgál­tató vízvezetéke egyelőre csak ter vekben van meg Nyíregyházának is. A vizet egy a várostói 14 ki­lométerre fekvő és nem mély­furatu, bővizű kut fogja szol­gáltatni, amelyet még egy kút­tal kiegészítenek. Az építen­dő vízvezeték és csatornaháló­zat költsége 5 és félmillió pengőre van kontemplálva. Nem olyan összeg, amelynek elő teremtésével Csaba is nem fog­lalkozhatna, természetesen kedve­zőbb hitelviszonyok mellett. Ad­dig is azonban jó volna, ha Nyír­egyházához hasonlóan a város a terveket elkészíttetné. Egyébként a Nyírség fővárosa nem bővelkedik közmüvekben. Vil­lanytelepe magánvállalkozásé (a Trust érdekcsoportjába tartozik), ugyancsak magánkézben van a köztisztaság ügye is. Ennek a be­számolónak terjedelme nem engedi meg, hogy az itt tett tapasztala­tokkal most foglalkozzunk, de al­kalomadtán még visszatérünk rá­juk. Találkozás a testvérekkel Megható epizódja volt a nyír­egyházi kirándulásnak, mikor kis­gazdáink a majdnem két évszá­zaddal ezelőtt elvándorolt telepü­lők ivadékait felkeresték. A Ma­chácsok, Zelenyánszkyak, Fabulák stb. neve már külsőleg hirdeti ezt az psi rokonságot, amely megkap­ta kisgazdáinkat, akik a nyíregy­házi gazdaszövetségben meleg, testvéries fogadtatásban részesül­tek s akik mint egykor Justinian barát, örvendeztek a messzire sza­kadt testvéreknek. A csabai kisgazdák meglátogat­ták Paulik ev. lelkész vezetésével az ottani ev. egyházat, a nagy­templomot, amely egészen a csa­bainak stílusában épült, csak ki­sebb méretű és harangjáték gyö­nyörködteti tornyából a város la­kosságát. Megnézték az ev. egy­ház gyönyörű bérpalotáját is, ame­lyet 25 éves amortizációs kölcsön­ből építettek s amely ez alatt nemcsak 1 millió 200 ezer pengős költségét emészti ei jövedelmével,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom