Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-28 / 170. szám

12 JSFLFÍRYIDÉK. 1929. julius 28. IRODALOM B • • • • A Tisza István Tudományos Társaság Nyírségkntató Dolgozatai során megjelent az első, Nyíregyházával foglalkozó mú Kiss Lajos: A nyíregyházi szűcsmesterség és szí csórna mentika Amikor Kiss Lajos, a Szabolcsvármegyei Jósa Muzeum tudós igazgatója, a Tisza István Társaság tagja megirta első monográfiáit, az egyik hódmezővássárhelyi lap büszkén mutatott rá, hogy Kiss Lajos onnan indult mind magasabbra ivelődő, de ugyanakkor a nagy nyilvánosság elől szeíényen elrejtőződő fejlődés útjára és sajnálkozva emiitette meg, hogy kár volt Váhelynek a szorgalmas, lelkes kutatót, archeológust és etnográfust elengedni. Ami Vásárhelynek vesztesége, az Nyíregyházának és Szabolcsnak fokozottan nyeresége . Kiss Lajos nemcsak a Jósa András lángoló hivatásszeretetével végzett muzeumi tevékenység, hanem a Nyírség természeti és kulturális értékeinek meglátása és a megláttatás érdekében való avatott gyűjtő és tudományos értéktöbbletet jelentő feldolgozómunka terén is olyan kulturális javakkal gyarapította vármegyénk és városunk szellemi tárházát, hogy erre minden szerénysége ellenére újra és újra rá kell mutatnunk. Most kettőzött hálával tesszük ezt, Kiss Lajos megirta és a Tissza István Tudományos Társaság Nyirségkutató Dolgozatai során kiadta az első nyíregyházi ipartörténeti munkát. Mit készítettek a régi nyíregyházi szűcsök? A 64 szöveg- és 16 ábrásoldalra terjedő könyv a nyíregyházi szücsmesterség és szücsornamentikára vonatkozó, már-már a feledés mélységbe merült jellemző kulturtörtneti adatokat dolgozza fel. Lebilincselően érdekes filmként pereg le előttünk a ma már a temetőben pihenő virágzó nyíregyházi szücsipar életmozzanatainak sorozata. Látjuk a nyird(pyházi szűcs házatáját, megismerkedünk az anyag szerzés módozataival, a mesterséghez szükséges bőrök készítési módjaival, megtudjuk, miként festették a bőröket, hogyan szabtak díszítették, varrták a nyíregyháziak viseletét, az oldalgombolót, a lajbit, ködmönt, a kabátformát és a hosszú ködmönt, a kabátot, a bekecset, a juhászbundát, a szekérrevaló, az ujjas férfibundát, a lengyel bundát, a nyíregyházi asszonybundát. Erről az utóbbiról nagy érdeklődésssel olvassuk Kiss" Lajos könyvében, hogy «i848-ban jött divatba. Leginkább fehérszőrű báránybőrből készült, ujjatlan, sarkigérő. A legmunkásabb valamenynyi bőrruha között, mert selyemmel dúsan kivárt, és kivágásos diszü. Olyan bő, hogy az asszony szopós gyermekét is betakarhatta vele, mikor a tanyáról jött haza kocsin.» Készítettek a nyíregyházi szűcsök falusi assszonybundát is, továbbá nadrágot, sapkát, keztyüt, kostökzacskót, erszényt, harisnyakötőt, tarisznyát. Két éjjelen át táncoltak a nyíregyházi szűcsök bálján Kiss Lajos pontos adatokat tár elénk az értékesítésről, a szűcsök helyitörténetének megírásával váró sunk egy eddig ismeretlen, érdekes fejezetét mutatja be. Ebben a fejezetben megelevenedik lelki szemünk előtt az egykori Nyíregyháza iparosainak élete. A szücscéh világa, szervezete. Ebből a fejezetből ragadjuk ki azt a részt, amely a szűcsök ujesztendejének Pál napján az év utolsó nagygyűlésén tartott ifjúsági bálról szól. Pál napkor — írja Kiss Lajos — az év utolsó nagygyűlésén, illetve az ahhoz legközelebbi vasárnapon tartotta az ifjusság a bálját, mely az összes mestereké között a legelső volt. Részt vett azon az uri közönsség leányaikkal, a város előkelői a polgármesterrel, katonatisztek. Legalább két éjjel tartott. Sokszor e napon volt a ládavitel is, mely abból állott, hogy az ifjúság a volt atyamestertől kikérvén a ládát, elvitte az uj atyamesterhez, hol beszéd kíséretében átadták. Az ifjúság mulatságára díszesen felöltözött táncmessterek hívogattak melynek sikeréhez mindenesetre hozzájárult aznap délután tartott felvonulás tarkasága, zajos ,volta, látványossága. A menet előtt bizonyos távolságban szapora léptekkel halad gyolcs gatyába, borjuszáju ingbe öltözött két kengyel futó, fejükön cukorpapírból való feldiszitett süveg, a legtetején csengővel; kik csikós HART-PARR a legerősebb traktor 24, 36 és 50 lóerős nagyságban Megfelelő talajon minden traktor szánt, a „Hart-Parr" traktor 4203—2 minden talajon szánt! Erőkifejtése a legnagyobb Üzemköltsége a legkisebb Élettartama a leghosszabb Szánt, csépel, vontat Vezérképviselet: Fehér Miklós Gépgyár R.-T. Budapest, V., Václ-út Í0 Körzeftépviselő: Wirtschafter Ármin, Nyíregyháza Oéposztályvezefö: Csillag Mihály _ CSAK &ternit" VEDSZŐVAL JELÖLT PALA És CSŐ VALÓD!. tTERNIT MŰVEK HATSOtttt IAJOS. BUDAPEST. AWDftÁSSV-ÚT 3

3;CTM: Hr£R^U]MlU. 1 Elárusítóhelyek: Ehrenfeld Márton fatelepe Nyíregyház*, Darmann Jakab gép- vases villamossági cikkek raktára Kisvárda. Ausp tz Bertalan épületbádogos Kemecse, Angyal Simon és Sámuel fakereskedők Balkány, Mezei Jakab fakereked3 Nyiradony, Mándi és Ooldstein fakereskedők Nyírbátor, Stern Ignác fakereskedéss és betonárugyár Nagykáll . Lazarovits Dávid fa- és építési anyag kereskedése. t 1646-18 módjára nagyokat csördítenek karikásostoraikkal. Utánuk cammog egy medve, valójában egy medvebőrbe bujtatott inas, kit láncon vezet egy pirossapkás legény, valahányszor tnegállanak, megtáncoltatja, a dörmögő medvét. Következik a két táncmester, szép magyar ruhában, zsinórozott hosszú bekecsben, fejükön kócsagtollas perzsia sapka, oldalukon kard, illetve csak a tokja, mert a kivont kardot hegyén citrommal, pántlikával díszítve kezökben tartják. Utánuk lépdel nagy méltóságos nyugalommal két piros bugyogós, turbános török hosszúsSzáru pipából nagy füstöt eregetve, közrefognak egy törökleányt,, kinek kezében tányér, azon koszorú, tetején citrom van, a köszörű alatt pedig finomra, vágott dohány a törökök részére. Ezeket követik a borgazdák: a szűcs ifjúság tagjai, kezökben boros üvegekkel, melyből nemcsak maguk isznak, de ismerőseiket is megkínálják. A borgazdák körülvessznek egy lovast, melynek látásán senki sem gondolná, hogy a ló nem más, mint a lovas derekára húzott, 'feketebőrrel bevont rossz fateknő, elülső végén kitömött lófejjel; a ló derekáról kétoldalt kitömött nadrág szár csüng a lovas lábának megíelelőleg. Közben húznak bizonyos alkalmatosságon egy kocsikereket, mely olyan furfangosan szerkesztett hogy húzás közben a rajta levő férfi - és nőbábuk forognak. A menettől a bámészkodó népet mind a két oldalon visszatartják s azzal kötődnek az összes szücsinasok, kik hosszú szakállas bajuszos zsidóknak vannak öltözve, vállukon botravetett juhbőr és tollaspárna. Az egész menetet a Benczi Gyula hires bandája kiséri, követve az utánuk nyomuló sokaságtól. Az atyamestertől kiinduló ment jz előkelők háza előtt két-három helyen megállott tissztelegni, majd a mostani Bessenyei-téren létezett nagyvendéglő udvarára meritek, hol a dékán köszöntőt mondott. A kísérők széjjeloszlottak, a menet tagjai pedig a bálterembe vonultak. A koszorút az ajtó melletti íJK-ttztán asztalra helyezték, mely mellett a pénztároson kivül az atyamester és a bejárómesterek ültek. A bálterem is díszítve volt kitömött vadakkal és vadbőrökkel. Az ajtónál medvebőrök, a karzaton kiterítve más vadak bőrei szolgáltak díszül. Középen kötéleij lógott a táncolók feje felett egy nagy keringő virágokkai, zöld levelekkel díszítve, azon róka, borz, mókus, nyest, görény, vadmacska stb. vadak voltak; a keringőt táncközben meg-meg ütögették s forgott sokáig. . A bálanyának pódiumon volt hely készítve s nyoszolyd lányok virágot nyújtottak át neki. Este 8órakor kezdődött a mulatság. Az ifjúság hordószámra vett bort és 3—4 sódart, a lányok csőrögét sütöttek, mindezeket éjfélkor fogyasztották el, de előbb a vendégeket kínálták. A csapóvesszővágás, ahol megcsapják a szücsinasokat Megismerjük a fejezet további részében a szűcsök egész életberendezését feltáró sorokból a csapóvesszővágást. Az utolsó csapóvessző vágást 1910-ben tartották Nyíregyházán. Mi volt a csapóvesszővágás? • A csapóvesszővágást — mondja Kiss Lajos — minden évben József napján (márc. 19.) tartották, csak kedvezőtlen idő esetén halasztották el, azon hét más napjára. (1 899-ben rendezett csapövesszővágás alkalmával Friderikusz Sámuel^ szűcs, a lakoma után elmaradván az erdőben, megfagyott a nagy hidegben.) E napon évenként kimentek az erdőbe és a város en-, gedelmével a kész munka kiporolására való egy éves hajtású, egyenes, mogyoró vesszőt, u .n. kopogtató pálcát vágtak; egész évre valót. A vesszővágás az erdő inspektor felügyelete mellett történt, kinek, valamint később az erdőkerülőnek egy kenyeret, fél kiló szalonnát, két liter pálinkát, fél liter bort adtak a szűcsök, meg a lakomán el nem fogyasztott maradékot. A közös pénztárból pedig, mint ahogy az 1838-iki jegyzőkönyvben írva vagyon: »örök időre 20 váltó krajcárt.* A mondott nap délelőttjén a hiesterek segédeikkel, inasaikkal kimentek az erdőbe és akinek amennyi kellett, annyi kopogtatópálcát vágtak, rendesen száz szál veszszőt egyenként. A segédekre és inasokra ráparancsoltak, hogy el ne maradozzanak egymástól. Figyelmeztették őket arra is, hogy égő cigarettát és gyufát el ne lökjenek. Hagyományos szokás szerint azt az inast, ^ki először vett részt a csapóvessző vágáson, megcsapták. Vágás után labdáztak, játszottak. Majd a lakomához készültek, fnelynek költségeire kisebb-nagyobb összeget raktak össze. Ekkor fizették a tagsági dijat; aki nem fizetett, nem vehetett részt a lakomán. Erre az alkalomra borjut vágtak, rézüstben gulyáshust főztek az inasok, legények nyárson sütötték a hust, azonkívül, — mint a feljegyzések mutatják, vittek búzakenyeret, szalonnát, kolbászt, sajtot, túrót. Nem hiányzott természetesen a bor sem, régen 1 50—200 litert, majd mikor fogytak, 35—40 litert szereztek be.— Egyik feljegyzés szerint »egy liter égett bor«, egy-két liter szilvóri-