Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-23 / 165. szám

2 JSFTÍRYIDÉK. 1929. julius 22. Ne politikát — munkát és kenyeret Nyíregyházán nincs választási mozgalom. Annyit hirül veit a polgárság, hogy megalakították a választókerületeket, hogy tárgyalások vannak a választást simán lefolytatni igyekvő komoly hatósági emberek és egyes közületek .-eiációjában, de egyébként csöndes a város, csöndes a vármegye. Az embereknek nem kéli a politikai pártélet izgalma. Nem kell küzdelmes választás. Ha szavazásra kerül a sor, a nyíregyházi poigér csak azt fogja nézni: talpig ember, jó magyar ember legyen, a kiszemelt. És a nyíregyházi polgár ma jól tudja, ki a jó magyar ember. Az, aki becsületes. És ki ma a becsületes ember? Aki egyéni szempontokon tul, testvéreinek javát akarja és tudja szolgálni. A nyíregyházi polgár, ha nem is tanulta meg szószerint Széchenyi István gróf klasszikus sóit-. »Csak a gyönge szereti önmagát — az erős egész gemzete. i hordoz >zivében« — ezt az iga^

ságot v Uja. Ez az igazság az, aminek fóliásában és követésében süűnden igaz -ember, minc

1"' ú igaz magyar ember egyet ért egyet akar. Aki pedig nemzete Ke' hordoz szivében, aki a Széchenyi által megkonstruált haza-fogalmát alakította ki magában, annak hazafisága nem .frázis és nem párthazafiság, nem 'jobboldali és nem bal oldah "kilengéses hazafiság, hanem a tetteket sürgető' és tettekre kész belső feszültség. Tetteket kérünk a munkanélküliség megszüntetése, az adózási terhek igazságos elosztása, a szociális intézmények és kulturális szervezetek létesítése terén. Munkát és kenyeret kérünk, mert torkig vagyunk a politikai'kísérletezésekkel. A mai kormányzati rendszer alapvető gon dolata az a közéleti élv, amelynek gyakorlati megvalósítását várjuk a megujuló közigazgatástól, a közélet vezetőitől. Szabolcsban, mint ahogyan a viz a beléje hullt idegen anyagot kiveti magából, a szabolcsi, a nyíregyházi mentalitás kivetette a közélet hullámából a politikai ambícióktól fűtött rendzavarokat. Nem sikerült a jobb oldali horgonyverés ezeken a vizeken és nem történt még kísérlet sem abban az irányban, hogy baloldali előretörés zavarja meg a munka életharmoniáját. Nincs okunk abban kételkedni, hogy a választásokat előkészítő tényezők is ellenségei az izmusos politizálásnak. Bennük inkarnálódik a mindig termő, mindig életet adó szabolcsi föld ereje, géniusza. — Ez a géniusz a munka szelleme, a béke evangeliumi szelleme, a kenyeret termő egészséges életelvek sugallója. Bízunk a vezetők erős lelkében, férfiaísságáfoati, ö>nz%tlenséjjjébe«tf abban, hogy a nemzet javát hordozzák szivükben. Bízzunk ben-iie, hogy nem párt, nem osztály, nem felekezet, hanem a becsületesség, a karakter, la isz!oci{álii# érzés, a tudás, rátermettség hazafiság az irányadó akkor, amikor ^kiszemelik az okai), akiket az uj városi képviselőtessületben, az uj vármegyei (törvényhatóságban látni szeretnének. Lendületes, friss, invenciózus közéleti munka sarjad ezekbői a Telkekből, a haladó kor igazságait a multak értékes hagyományaival összefogó produktív . emberek munkája, amelynek mélyen szántó ekevasa nyomán kenyér, kultura és egészség és ezek nyomán önérzetes, dolgos, diszteletet és igazságos megítélést parancsoló uj nemzedék sarjad elő. D-y. Impozáns részvéttel temették el Bnjon a független magyar állameszme harcosát, Szikszay Pál volt szabolcsi alispánt (A Nyirvidék tudósitójától.) Rekkenő juliusi hőség, a buji kertek virágai ájultan hanyatlanak alá, a sárga por, ha felkavarja az autó vagy fogat, mint makacs füst sűrűsödik fel. Ebben az időben izzó börtön a fekete ruha, pedig ma százan és százan viselik Bujon. Nagy temetés vall a csöndes, virágos községben, temetik Nagymagyarország egyik alispánját, a régi, csorbítatlan jobu, sas szárnyalású vármegye egyik alispánját, Szikszay Pált. A meghitt magánosságban merengő régi kúria udvarán a gyászolók fekete színfoltjait nemzetiszínű zászlók, címeres levente egyenruhák, tűzoltók, magyarruhás leányok és a koporsó mellett diszőrséget álló diszruhás megyei hajdúk daliás csoportja élénkiti. Az öreg eperfa, amelynek lombja a nyugalom meghitt, szép estéin feketén bólingatott az öreg ur felé, most halálra dermedten áll, a • így hidegben szerte fagyott, mint loketujju mementó. És a fagyott, vén fá alatt ott feketedik •"•most a- ":áz urának koporsója. Fekete koporsó, amelyre édesen, szerető, hálás öleléssel simul a nyár tarka virága, hófehér violája és a férfilélek, a hős lélek örök szimbóluma: a babér. Nyolcvanhat életév magasba törő utain dúsan termett a szeretet rózsája, a hitvesé, gyermekeké, unokáké, rokonoké és a babér, amelyet hálás küzdőtársai, ősi vármegyéje és nemzete fopit homloka köré a nemzeti lélek nagy ideáljaiért, a független, szabad magyar állameszméért harcoló hősnek. Fekete koporsó, mintha fekete márványoltár lenne a szabad ég boltja alatt, a szabadsággondolat oltára, amelyen a szív örök mécsese ég. • * Autókon, fogatokon, a Kisvasutak különkocsijain eljött az' egész Tiszamente .Szikszay Pál volt alispán temetésére. — Kállay Miklós dr. főispán, Mikecz István alispán, Mezőssy Béla ny. miniszter, ,Mikecz Dezső udvari tanácsos volt alispán, a nagy időkben a hőslelkű Szikszay Pál hőslelkü követője az alispáni székben, Harsányi László főispáni titkár, itt van a vármegye központi tisztikara, itt vannak szolgabirái, 'községek küldöttei, elöljárók, jegyzők, lelkészek, tanitók, itt van az igazi lelki nagyság előtt szive egész melegével meghódoló magyar nép... Akik nem szóval szerették a hazái. Te benned "bízunk elejitől fogva... a zsoltár lendíti a hit szárnyát a ravatal fölött, azután Nagy Lajos ref. lelkész érces szava bontja, mint dus virágot az elköltöző patriárka lelkének szépségeit. Tanuja volt annak a szeretetne]; amely az elhunyt Pali bácsi _ótesf mentumí patriárka alakját körű ölelte, annak a tiszteletnek, amely az ősi táblabíró világ klasszikus alakait övezte, mint a hivatás, hűség, szorgalom, buzgalom példátadó emberét, aki istenadta tehetségével ezreket irányit és vezet a boldogság útjára. Ött látja, mint kiskövetet az újjáébredő Magyarország nagy alakjai között, akik nem szóval szerették a hazát, hanem tettel, a haladás, jólét útjára vezetve a nemzetet. Látja, mint keresett ügyvédet, aki mig egyik kezével véd^ a másikkal épit, majd mint főügyészt, aki az igazság diadalába vetett hit erejével áll vármegyéje szolgálatában. Ez a hit árad ezrekbe az ő nagy lelkéből s ezért emelik vezéri székbe, a vármegye első polgárának, az alispáni AZ ANGOL RÓZSA SÁNDOR DICK TURPIN TÓM MIX a legvakmerőbb cowboy szinész alakítása SZERDÁV-CSÜTÖRTÖKÖN AZ APOLLÓBAN Hétfőn Szenzációs nyári újdonság 1 Kedden A GYŰLÖLET PUSZTÁJA (AZ ÉJFÉLI VÁNDOR) Harold Wright regénye filmen 9 felvonásban Személyek: Mary Molly O' Day Matt John Boles A vándor Alec B. Francis Péterke Manrice Murphy ón - b i s é r ő mŰKor. Szerdán Csütörtökön xrt 71/1 M IV minden idők I, Uili illlA legnagyobb filmje DICK TURPIN (A GÁLÁNS BANDITA) — az angol Rózsa Sándor izgalmas története 8 felvonásban Max Móritz az idegen légióban S Előadások kezdete : hétköznap 5, 7 és 9 órakor történet felv. tisztségnek magasságába. A vezéri székben is közkatona maradt, aki előtt nem volt kis ügy, amelyet az utolsó számig át ne nézett volna. A nemzeti ellenállás nagy küzdelmeiben olthatatlan hittel védi az igazságot, amely szabaddá tette ezt a nemzetet. Református egyházához is hűséggel, a nagy alapelvek életreváltásával ragaszkodott és nem volt nemescélu intézmény, amilyet önfeláldozó lelkesedéssel ne szolgált volna. Családja, a nagy lelkek, kiváló erények tükrözőjével, a Mikecz-családdal rokon, s e családnak a hűségben, kitartásban, lelki emelkedettségben, az Isten kegyelmébe vetett hitben egyik tündöklő tagja volt. Méltán érte kitüntetés magasabb helyről ezekért az eseményekért és koporsója mellett elmondhatjuk, hogy e gyászkoporsó a hálaadás köve, amelyre be van vésve: Mindeddig megsegített engem az Ur... Ma, (imikor az erkölcsöt is áruba kérik. Ezután lendületes szavakban utalt a szónok arra, hogy az elhunyt erényei, a nagy nemzeti cé* lok ápolásának készsége, az evan| géliumi hit, a cselei^ fctzaszeretet egész nemzetségében él és hat és gyermekei, unokái lelkében tovább lobog nagy lelkének lángolása. — Majd mégegyszer rámutaiott, hogy Szikszay Pál nagy emlékének megidézése ma, amikor az élet vásárában az erkölcsi értékeket is áruba kérik és áruba viszik, megtisztító hatású, ha a Szikszay Pálok jellemét szemléljük és ennek a jellemnek fénye a siron tul ís ragyog, mint drága öröksége ennek a társadalomnak, ennek a családnak, ennek a nemzetnek. Ez enyhítse a család fájdalmát,. hisz jóleső érzés, hogy a meleg szív melegsége elsősorban az övéké volt. — A gyász fekete felhőjéből előtör az ő nagy lelkének vigasztaló fénye. Szabolcs megye törvényhatóságának búcsaja. Most Nagy Lajos fenkölt gondolatokkal ható imája után Sarvay Elek dr. vm. főügyész mond búcsúztatót a vármegye tisztikara és közönsége nevében. — Az ember szeme lezárult, ajka néma — mondotta Sarvay dr. —, de beszédes a könyv, a hagyomány, az élet csattos könyve, amelyet az isteni Gondviselés általa irt. Az ő élete belekapcsolódott a magyar nemzet egyetemes történetébe; ügyvéd volt a szó nemesebb értelmében. Azok közé tartozott, a kik közül Vas Gereben hősei választották táblabirájokat. Amikor a jogi viták hevében este fáradtan hazatért, nem volt szenny a fegyverén soha. Nem magánérdek, hanem az igazság győzelmébe vetett hit, az igazság szeretete vezérelte, így volt, hogy az ügyvédek sorából a vármegye főügyészi székébe emelték. A történelem sok embert visz az uj életképződés sodrába. Ha a történelmi energia kiváló egyéni kvalitásra talál, akkor a két tényezőből nagy nemzetérték váltódik ki. Szikszay Pálból kiváltódott ez az érték, amikor Szabolcs vármegye alispáni székébe került. Sorsdöntő, nagy események következtek, a nemzeti ellenállás éveinek dicső eseményei. A magyar történelem utján ezek az események sokszor ismétlődtek, de sajnos esak epizódszerüen, mert a magyar igazság, az önzetlen hazaszeretet — sokszor háttérbe szorult az álnoksággal, a guruló arany hatalmával szemben. Az 1905—1906-iki lelkes nemzeti ellenállásban Szikszay Pál volt élő hirdetője a dicső korszaknak. Mikor a falu csendjébe visszavonulva, piros karszékében