Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-18 / 161. szám

1929. ju'ius 18. jAíryidík. 3 désétől, de ugylátszik ez a felcsendülő panasz általános. — Az egészségi állapot teljesen kielégítő volt. Kirándulást csak a környékre rendezett egy-egy osztály a szaktanárok vezetésével. A tervbe vett nagyobb kirándulás kellő számú jelentkezők hiányában elmaradt. A szokásos hazafias ünnepélyeket az iskola megtartotta. Az iskola két izben tartott szülői értekezletet. Az egyik előadója Magyar László tanár, a másiké pedig dr. Klekner Károly is. kolaorvos volt. Külön kis gyászkeretes fejezetet szentel az Értesítő Szopkó Pál III. osztályú tanuló emlékének, akit váratlanul ragadott el tanulótársai köréből a "halál. Az intézet hatóságai, tanártestületének és működési körének felsorolása után a tanári kar társadalmi és irodalmi munkásságáról nyújt képet az Értesítő . Az iskola szertárai fokozatos és állandó gyarapodás képét mutatják. Főként a fokozatosan megszűnő gödöllői kir. kath. gimnáziumtói nyernek a szertárak ujabb kiegészítést. Az ifjúsági önképzés munkáját hat egyesület szolgálja s ezek közül "különösen a tornakör mutatott fel kiváló eredményeket. Az Értesítő táblázatos kimutatásban közli minden tanuló érdemjegyét, ami sok tekintetben buzditólag hat a gyengébbekre s még többnek a felmutatására serkinti a jobbakat. Mint emiitettük, ez évben tartotta első érettségi vizsgálatát az iskola. Az első érettségire 25 tanuló jelentkezett, akik valamenynyien megfeleltek a követelmények nek. A társadalom anyagiakban is támogatta az iskolát s ennek felhasználásával az iskola is jutalomban részesíthette a jobb. tanulókat. Különösen nagyjelentőségű az iskola eletében az Ifjúsági Segítő egyesület, amely elsősorban könyvsegéfyben részesítette a tanulókat. Tandíjmentesség és kedvezmény címen 3310 pengővei segélyezte az iskola a tanulókat. Másik nagy szociális értékű intézménye az iskolának a sorkoszt-intézmény, amelynek áldásos javait 4 tanuló élvezté egész éven át. Az Értesítő felsorolja azoknak a nemes szivü asszonyoknak a nevét, 'kik megnyitották házuk ajtaját a nélkülöző diákok előtt. Az elmúlt iskolai évben 376 nyilvános és magántanuló vétetett fel az iskolába, bizonyítványt nyert 363Az Értesítő utolsó lapjai a jövő iskolai évre vonatkozó tudnivalókat foglalják magukba. Szepességi és tátrai riportok Magyarok a lengyel határon xx. Tutajon a határig. A klastrom előtt már vártaia tótok. Az ut tutajjal a határig másfél óráig tart. A szálló körül lakó néhány tótnak a tutajozás a mesterségük, összekötnek két-három kivájt rudat, keresztberaknak egy másikat és kész a tutaj. Ráülünk egy kis lécre. A legöregebb tutajos nagyon ideges. Egyedül ő tudott keveset németül. Gráci ezredben szolgált. Megindulunk. Lassan siklik a part mellett tutajunk. A Korona-hegy valóban megérdemli nevét. A szent koronához hasonlít. A Dunajec a hegy alatt fordult be. Közepén itt kis kősziget. Tovább már gyorsabban halad futajunk. Néha oly sebes a folyó árama, hogy a tutajosok nehezen fékezik le a rozoga faalkotmányt. Itt-ott örvénylő mozgás. A part egyik oldala Lengyelország, a másik Csehország. Itt volt a régi magyar határ is. Még emlékünkben éi a földrajzi tudásunk: »A Dunajec, miután kis darabon természetes határt képez, a Popráddal egyesülve, elhagyja hazánkat.« Hűtlen volt már régebben is. Egyedüli folyónk, mely nem a Duna vízrendszeréhez tartozott. ' A sebes folyó áttöri a hegyeket és a magas hegyek között szalad tova. Kopár sziklafalak — néhol barlangokkal — változnak dus fenyő borította hegyoldalakkal. Kis patak merészen és hangosan csobog le. Éles kanyarodók színezik a képet. Néhol egy kiugró sziklán megtörik a víz és fehér tajtékozással 'fordui oldalnak. A cseh oldalon sziklában egy márványemlék. Egy cseh határőr sirja, kit a lengyelek 1919. januárjában lőttek agyon. Talán ép akkortájban voltak a sziléziai határvillongások. Nem voltak a csehekkel olyan jóba, mint most. Idegesíti is a cseheket — mint a lapokból kivehető — a feltámadt lengyel-magyar közeledés. Hirtelen besötétül az ég. A vezetők nagyokat káromkodnak és erősebbre szorítják a rudat. A vizet magasra korbácsolják a gyorsan támadt szelek. A tutaj megtelik vízzel. így yizben áh a cipőnk. A fiatalabb tutajos kis lapáttal meritgeti ki a tutajból. Az öregebb már keresi szemével a partot. Nem jót jósol. Ideges percek. Ekkor egy kanyarodónál másik tutajt fedezünk fel, mely egy társasággal szintén a határ felé tartott. Nem is tudtuk, hogy rajtunk kivül mások ís elindultak. A tutajosokkal nem beszélhettünk. Végre is megérkeztünk. A lengyel határon. Megeredt az eső. Gyorsan szaladunk fel a hegyoldalra épített fa ház felé, meiynek terraszát az előbb érkezett kirándulók szállották meg. Mi a reteszt meghúzva a kis ház belsejébe vonultunk. Az efliagyott kunyhó, határszéli cseh fináncház. A falon cseh rendeletek. Az egész berendezés egy lóca. A kis ablakokat sürün veri a zápor. A vékony falon magyar beszéd hangzik át. Kivonulok hozzájuk és bemutatkozom. Késmárki fürészgyári igazgató a feleségével és vendégeivel. Legnagyobb meglepetéssel fedeztem fel az egyik úrban a nyiregyházi származású Baruch Gyula gyógyszerészt, kiVenetianer ár. miskolci főorvossal jött fel a Tátrába. Milyen kicsi a világ. Jut egy nyíregyházi a határra is. Vidám beszélgetés indult meg. Az eső szünőfélben. Megindulunk a határ felé. Sziklárói-sziklára atgorva értük el Lengyelország határát. Sorompó lengyei színekben ékeskedve jelzi, hogy tovább tilos már haladni. Itt volt a Nagy-Magyarország határa is. A térképről mindenki ismeri a bemélyedést, mely megszakítja északon a félkörben húzódó határt. E bemélyedés keleti csúcsán voltunk. A legészakibb pontján a régi nagy országnak. Kis elfogódottság vesz rajtuk erőt. .Elvonul előttünk a mult a dicső, szép emlékeivel; itt van a jelen az idegen sorompóval és felragyog a jövő képe — az eső megszűnt — mint a nap, Tyüh Pista, a ruha piszkos — Baj lesz ebből, annyi biztosi Nem lesz semmi, csak ne félj, — Játssz nyugodtan his legény. Ha ruhád maszatos, nem hiba, — Nem szid össze anyuba. Mert Rinso-val mossa a ruhát, — így m«gtaharit soh munkát, Beáztatja, kifőzi, — A dolgot így már meggyőzt. épp ctif tiivúCB a nagymcsúskczy mmtJüux ci puwm fekérneműRex mely színes és meleg sugaraival ragyogja be ezt a gyönyörű elhagyatott vidéket. A szűk völgyben meredek sziklafalak visszaverik a napsugarakat. Közöttük csillogó folyó. Rajtunk kivül sehol félőlény. Lenézve az egyik oldalon, mint hangyákat látjuk mozogni a tutajosokat, hogyan szedik szét a tutajt és húzzák felfelé a folyón. A moziban láttunk ilyen képet, valamilyen orosz filmen, ahol a Volgán húzták vissza a hajót. Csak az Ehj uhnyem dallama hiányzik. Vagy ta Ián az meg is van, csak nem halljuk fel a magasba. Leszállva a határutról a fináncháznál mégegyszer végigtekintek a szekerek, amit Littmann küldött értünk. A 9 km-es utat kocsin tettük meg vissza a vendéglőig. Keskeny hegyi ösvényeken nekiindultunk az útnak. Mindenütt a parton. Libasorba lehet csak haladni, olyan keskeny az ut, hogy kitérni nem lehet. Ezért is csak egy irányban járnak a szekerek. Az igaz, hogy csak a határra tutajozott vendégekért jön fel kocsi Más jármű nem igen jár erre. Kár hogy az eső miatt nagy sár volt, mert különben gyalog lehetett volna vsszajönni. Szebb gyalogutat képzelni sem lehet. j Az ut a Dunajec partján emelkedik. Két oldalán magas sziklafalak. Néhol sűrű erdő. lombjai között tör az ösvény előre. Az uton sok szikla, kő. Ezek miatt is csak lassan haladhattunk. A kocsi kétségbeejtően ráz és lépésben haladnak a lovak. Oly meredek itt a part, ha a tót kocsis nem ügyelne, csak egy Jris félrelépés és már bent lehetnénk a folyóiban. Egyes helyeken még korlát is van az ut biztonságára. Két órai érős rázás után rázott be a kocsi a vendéglőbe, ahol a tulajdonos már türelmetlenül várt. Nem akarta konyhája hírnevét tönkretenni. Visszafelé Késmárkra és onnan Füredre már minden baj nélkül történt az utazás. Bucsuzunk! Végetért a tátrai kongresszus. Érdekes alakjai szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Isten veletek szép szepesi városok. Csak őrizzétek meg továbbra is a régi romantikus bus meséket! Ha majd újra feltámadnak az álmok és megvalósulnak a vágyva várt remények új tartalmat ad nek tefc, kedves helyek, a viszontlátás kitörő öröme. S majd friss tavasz váltja fel a pusztító és zord telet és uj életre kapnak az enyészetnek odadobott romok. — ...Hiszszükü! Dr. Kovács Lászlö. (Vége.) é Jegyzet. A poprádi muzeumban őrzött Kossuth Lajos levelére vonatkozólag utólagos értesülésünk szerint megjegyezzük, hogy az eredeti levél a nyiregyházi főgimnázium birtokában van. A muzeumban csak egy nagyszerűen sikerült litografált példányát őrzik. Annak idején hálából a főgimnázium igazgatósága Kossuth Lajos személye iránti mély tisztelettől vezér«ltetve a levelet lelitografáltíata és ajándékul adtajaz intézet akkori minden egyes növendékének. Az emiitett Geruska Pista vihette haza azután édesapjának, ki azt a Kárpátmuzeumnak adományozta. Nyíregyházi munkások csak nem tudnak munkához jutni. Ha fei is fogadják egyik-másik nagyobb építkezéshez, egykettőre eL bocsájtják, mert jelentkeznek a falusiak,^ akik nem helyezkedhetnek el az aratásnál szőlőmunkánál és az ő olcsóbb munkabéreikkel a városiak nem tudnak konkurrálni. Az idegen vállalkozónak meg ehhez nincsen érzéke és onnan fogadja a munkást, ahol olcsóbb. A város igen tisztelt polgármestere a napokban igen hatásos gesz tussal nyilatkozott, hogy ő vállalja a felelősséget és felsőbb jóváhagyás nélkül is belefog bizonyos építkezésekbe amelyekkel munkaalkalmak nyitódnak a munkanél\