Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-02 / 147. szám

2 JJVÍRYIDÉK. 1929. julius 2. adózhatunk gr. Bethlen István körül tekintő és bölcs politikája iránt, akiről jogos közhiedelem szerint állithatjuk, hogy soha nem nyúlt még kérdéshez, amit teljesen kielégítő módon dűlőre ne vitt volna. Ez a tudat azt a reményt táplálja bennünk, hogyha a revizió kérdését teszi politikájának átütő erejű központjába, az kudarccal nem végződhet. t Győzelmi díjjal tért haza a Városi Dalegylet a debreceni dalolimpiászról A dalosegyletek zászlóer- ' deje a tribünök előtt Kevéssel 5 óra előtt tűnik föl a lovasrendőrök és kerékpáros rendezők által vezetett menet. Cserkészek, magyarruhás kislányok lanttal és koszorúval, zöldtógás kollégiumi diákok, magyarruhás asszonyok festői csoportja. A katonazenekar indulóba kezd s ezalatt egymásután érkeznek a különböző formaruhás és sapkás daloscsapatok, díszes zászlók alatt, koszorúslányuktól kisérve. A Vitézi Énekkar, Hajdúnánási Vegyeskar, Debreceni Kereskedő Ifjak, Miskolci Református Vegyeskar, a királydijas Acélhang után a Be?zkárt hatalmas dalosgárdája jön saját zenekarával. Feltűnést kelt a Budapesti Elektromos Művek fehérsapkás dalegylete, de nagy sikert aratnak a Nyíregyházi Városi Dalegylet tagjai is ízléses formasapkájukkal. A közönség lelkes tapssal, tüntető szeretettel fogadja az egyes csapatokat. Az egész Piac-utca visszhangzik á hol itt, hol ott feldördülő tapsvihartól. Egy feldíszített társzekeren Csonkamagyarországot szimbolizáló csoport, harsonás angyalokkal, apródokkal. Utána a Mezőkövesdi Katholikus Egyházi Énekkar festői csoportja jön. Szálas ,komoly legények kékesfehér gatyában, lobogó ingujjal, gyönyörű matyóhimzésü kötőkben. A Jászberényi Dalkör élén díszruhás hajdú hozza Lehel kürtjét. Nagy derűt keltenek a Bajai Polgári Dalegylet tagjai, akiknek csapatában négy dalárdista egy megkoszorúzott kis hordót visz a vállán. Ujabb élőképek, újabb szines cso portok. Szinte komoran hat a szines menetben a Farkaslyuki Bányász Dalárda fekete bányászdíszruhás csapata. Lassan megtelik a dalosokkal a tribünök előtti hatalmas tér, s a zászlók színes erdeje fölött felhangzik a tízezer főnyi énekkar grandiózus Magyar Hiszekegye. Isten nevében protestálunk ... Lezárt ügy Amikor a kisantant gróf Bethlen István ismeretes májusi beszéde miatt diplomáciai lépést tett a magyar kormánynál, tudvalevőleg Kománia képviselője nem személyesen, hanem Írásban juttatta el kormánya panaszát. Már akkor feltűnt, hogy a kisantant államai nem egyöntetű eljárást követnek, bár egy cél vezette őket. Ennek a diplomáciai jegyzékváltásnak lett a következménye, hogy Walkó Lajos külügyminiszter hasonlóan Írásban közölte Románia kormányárai, hogy Magyarország sohasem csinált titkot abból, hogy a tria noni békeszerződés rendelkezéseit igazságtalannak tartja s abban a meggyőződésben van, hogy a jövőben ezeken a rendelkezéseken változtatni kell. Helytelen felfogásnak nevezte azt a beállítást, mintha ezeknek a nyilatkozatoknak Magyarország irredenta-tüntetés jelleget akarna adni. Egyébként a miniszterelnök b<jszédéban, amely csupán szónoki aktus volt, semmi olyant nem lehet találni, amit a magyar kormány már előbb ne hangsúlyozott volna. A Románia és Magyarország között lefolyt jegyzékváltás szövege most teljes egészében nyilvánosságra került, miután ezt az egész aktust befejezettnek lehet tekinteni. Mi a ma gunk részéről eléggé sajnálatának tartjuk, hogy egyáltalában sor került erre, de ugy látjuk, hogy Románia belpolitikai körei tovább fűzik annak szálait, amit igazolPironescu külügyminiszternek a román kamarában elhangzott beszéde, amit a román demarssal és az optánskérdéssel kapcsolatban elhangzott interpellációra mondott. Akik a békeszerződés okmányát ismerik, megütközéssel hallhatják Mironescu beszédéből azt a kitételt, %ogy «a trianoni szerződést sohasem lehet kölcsönös megegyezéssel módosítani, mert a kisantant népei sohasem fogják területüknek bármilyen részét visszaadni a magyar uralomnak.» Tudnunk kell ugyanis, hogy a békeszerződés 19. szakasza módot nyújt arra, hogy a revizió kérdését ébrentartsuk s békés eszközökkel törekedjünk annak elérésére. Románia vezetői azonban ugylátszik könnyen .sutba dobják a szerződés ama pontját, amelyik reájuk nézve hátrányos helyzetet ké pes támasztani. Mironescu ugyanis nyíltan kijelentette a román kamarában, hogy békés eszközökkel a revizió eszméje megvalósíthatatlan, mert veszedelmes ellentétet támaszt. Véleménye szerint a revizió csupán háborúval érhető el. Figyelembe sem véve a már emiitett békeszerződési passzust, azt hangoztatja Románia külügyminisztere, hogy amely kormány a revizió eszméjével agitál, azt a veszélyt idézi fel, amelyik ismét a háború kirobbanására vezethet. Bizonyára a magyar kormánynak módja nyílik adott alkalommal eme beállítás merő megcáfolására, mert nem lesz nehéz beigazolnia, hogy éppen az antant hatalmak által ránk kényszeritett béke tartalmaz olyan passzust, amelyik háború veszedelme nélkül is módot nyújt a rosszul szerkesztett békeszerződések renoválására. Az volna a véleményünk Mironescu és a román kormány magatartásáról, de ugyanekkor rá kell mutatnunk belföldünkön is egy fontos dologra. íme látható az elmúlt hetek anyagából, hogy mi lett volna a következménye annak, ha a magyar kormány annakidején, mikor egyesek részéről oly követelő módon hangzott el az az óhajtás, hogy a revizió érdekében lépjen a tettek mezejére, csak ment volna. Egészen bizonyos, hogy a legsúlyosabb sötétbeugrást jelentette volna ez az akció egy jól megalapozott előkészítés hijján. Ilyen kérdéseket sohasem szabad a szenvedélyek és indulatok alapján előhozni. Éppen ezért csak hálával és elismeréssel (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A magyar városok dalolimpiásza pénteken, szombaton és vasárnap zajlott le Debrecenben, fényes külsőségek között. Kétszáztiz dalosr egylet legalább tízezer dalossal vett részt ezen az orságos dalosversenyen, amely két évenkint ismétlődik meg. Nyíregyházáról két dalosegylet nevezett be a versenyre: a Városi Dalegylet, amely a Kormányzó-dijra és a nehéz műdalcsoportban pályázott és a Tisztviselő Dalkör, amely ugyancsak a nehéz műdal csoportban jelentkezett. . A két dalosegylet működő tagjai, mint azt a »Nyirvidék« mái megírta, pénteken délelőtt háromnegyed 11 órakor elutaztak Debrecenbe, ahol már kora reggeltől kezdve futottak be a dalosokkal megtömött vonatok. A feldíszített pályaudvaron karszalagos rendezők várták az érkező dalostestvéreket és kalauzolták szálláshelyeikre. Az ünnepség rendezőgárdája, Than Gyula főszerkesztővel az élén, óriási munkát fejtett ki, hogy a több mint húszezerre tehető vendégtömeget elszállásolja. A Városi Dalegylet megérkező csoportját a »Debreceni Független Ujság« fotoriportere »lekapja« s a jól sikerült felvétel meg is jelent a lap szombati számában. Általában a debreceni lapok a dalosünnep alkalmából kitettek magukért. Szokatlanul nagy terjedelmű számaikban tömött oldalakon és rengeteg fényképben számolnak be az ünnep megnyitásáról, sőt a »Debrecen« című lap képes mellékleten külön-külön hozza a 210 koszorúsleány arcképét. A dalosok bevonulása Pénteken délután 4 órakor kezdődött meg a 12 ezer főre becsült dalossereg ünnepélyes felvonulása, amely közel 3 óra hosszat tartott. A Külvásártérről indultak ei az egyes csoportok s a Hunyadi-utcán, az állomás előtti Petőfi-téren, Deák utcán és Ferenc József uton (Piac-utcán) vonultak a Bika szálló előtti térre,. ahol mintegy negyvenezer főnyi közönség várta az érkezőket. Az útvonalon, ahol a dalosok felvonulnak, teljesen megállt a forgalom. Alig lehet mozogni a rengeteg embertől. Csak nagy üggyel-bajjal tudunk keresztül vergődni a feketéllő tömegen, amely a Bikánál már annyira megsűrűsödött, hogy lehetetlen továbbjutnunk. A térségen felállított három óriási tribünt teljesen megtöltötte a közönség. A Bika-szálló nagy erkélyét a város notabilitásai foglalták el. A megafon óriási tölcsérei mint hatalmas ágyuk merednek a tömegre. A környék házainak erkélyei, ablakai zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel, de a kíváncsiak tömege megszállta a Kistemplom tetejét, a padlásablakokat, sőt a háztetőket is. Amikor elviharzik a magyar imádság s Szeghő Sándor országos karnagy leteszi a dirigensi pálcát, a megafon előtt feltűnik dr. Vásáry István díszmagyaros alakja. Beszédét beláthatatlan körzetben hallhatóvá teszi a hat tölcsér. A következőket mondja többek között: Ezer esztendő megmérhetetlen fájdalma és tengernyi szenvedése sír fel a magyar dalban. De ha a magyar lélek annyiszor sírt és zokogott is a fájdalmak és szenvedések izzó tüzében, sohasem égett el. hanem mindig megacélosodott. — A testi és lelki szenvedések sötét fellegei felett is mindig látta a szivárványt, tudta, érezte történelmi rendeltetését, s a szenvedés és bánat keserű hangján csendülő dalában is mindig felcsillant a reménység, amely a nemzeti léiek nem egyszer már csak lobogó mécsesét felszította és lángra lobbantotta. Ma kétszeres okunk van a fájdalom keserű könnyeinek hullatására, épen ezért nem egyszerű dalosverseny ez a debreceni, hanem a nemzeti öntudat, a rendeltetésbe és igazságba vetett hit hatalmas szárnycsapása, amely a nemzeti lelket a tátongó sötét mélységből sasszámyakon röpíti a fényes magasságba. És a történelmi tradíciók városában Debrecenben méltán csendülhet ki a reménység, a feltámadás, az élet biztató és figyelmeztető hangja. Itt zúg a nagy szabadsághős, Rákóczi harangja, itt hangzott el a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata Kossuth ajkairól, itt mondotta a tiszáfftuli ref. egyházkerület nagynevű püspöke, Balogh Péter az erőszakot képviselő császári megbízottnak, amikor azt mondotta, hogy a gyűlést a császár nevében megtiltom, hogy én pedig az Isten nevében megtartom! Ez a történelmi tradíció hozta ide ilyen nagy számban Debrecenbe a magyar dalosokat. És ezért nagy ennek a dalosversenynek a jelentősége, mert a magyar dalosok dalában, e történelmi tradíciókkal megszentelt helyen az egész magyar nemzet lelke kiáltja oda az igazságot gyalázatosan arculvert földi hatalmasságoknak, hogy mindazok ellen, amit velünk tettek, protestálunk az élő Isten nevében! A beszéd hatása A megafon megszázszorozta a szónok hangjának erejét s annak döbbenetes arányú dinamikai hatása lenyűgözte a hatalmas tömeget, amely sokszor tört ki a beszéd folyamán is hatalmas éljenzésben és tapsviharban. A beszéd végén elementáris erővel robbant ki a tömeg lelkesedése, amely percekig tartott. Végül Borsy Jenő pécsi tanár köszönte meg a Dalosszövetség nevében Debrecen szeretetteljes vendéglátását, majd a »Pacsirta« gyermekkórus énekét közvetítette a megafon. Ezután Idr

1, Hladházy Zsigmondné ípispátiné és dr. Vásáry Istvánné polgármesterné koszorúzták meg jelmondat kíséretében a Dalosszövetség zászlaját, mire az egész tömeg elénekelte a Himnuszt. A holland dalosok üdvözletét Lovász Sándor, a debrec'eni Magyar—Holland biztosító intézet vezértitkára tolmácsolta, mig dr. Baránszky Gyula, a Dalosszövetség kiküldötte zárta be az ünnepséget nagyhatású beszéddel. Megkoszorúzzák a nyíregyházi dalegyletek zászlóját A Rákóczi harang búgása közben koszorúzzák meg ősi hagyomány szerint a dalosegyletek zászlóit. Hadházy Zsigmondné »Is-