Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-02 / 147. szám

1929. julius 2. jAíryidbk. tenért és Hazáért!«, Vásáry Ist­vánné »Ha fájdalom tölti be szí­vedet, ha öröm tölti be lelkedet: dalolj!* jelszavak kiséretében ko­szorúzzák meg a Dalosszövetség 62 esztendős zászlaját. A kisgyer­mekek kórusának zászlaját a legki­sebbik koszorúsleány: Szegedi Ka­tóka koszorúzta meg a következő szavak kiséretében: »Segitsen Is­ten benneteket, hogy ti már Nagy­magyarország boldog dalosai le­gyetek!* Kétszáztíz koszorúsleány koszo­rúzza meg ezután dalegyletének zászlóját. A Nyíregyházi Városi Dalegylet zászlaját H* Kiss Er­zsébet debreceni úrleány, a Nyir f egyházi Tisztviselő Dalkör zász­laját pedig Pulszky Sári deb­receni úrleány koszorúzzák meg a közönség lelkes éljenzése köze­pette . Kisorsolják a másnapi ver seny sorrendjét A lélekemelő ünnepség befejez­tével az óriási tömeg a legna­gyobb rendben oszlott szét szál­lásaira. A nyíregyházai Városi Dal­egylet a kereskedelmi iskolában kapott otthont, nagyszerű központi helyen, szemben a Bika-szállóval. Az óriási épülettömbben vagy 12 dalosegylet kapott szállást, amely egyébként igen primitiv volt, mind­össze egy szalmazsákot kaptak a dalosok. Párnáról, lepedőről és ta­karóról mindenkinek magának kel­lett gondoskodnia. Egyetlen szék nem volt az egész teremben, sem egy fogas, amire a ruhát és cókmó­kot el lehetett volna helyezni. Ilyen körülmények között az elszállásolás nem volt ideálisnak mondható s miután a szállodákban nem lehe tett helyet kapni, a kísérők közül nagyon sokan, köztük e sorok Író­ja is, inkább hazautaztak az éj­jeli gyorssal Nyíregyházára s itt­hon pihenve ki magukat, másnap reggel mentek vissza Debrecenbe. A dalosok bizony nem sokat pihen­tek, részben a késői lefekvés mi­att, részben pedig a tömegszállás természete és szokatlan volta mi­att. Este 9 órakor díszközgyűlés volt a városházán Gerlóczy Béla m. kir. kormányfőtanácsos, a Dalosszövet­ség elnökének vezetése alatt, ame­lyen a tárgysorozat pontjainak le­tárgyalása után kisorsolták a más­napi verseny sorrendjét. A Nyír­egyházi Tisztviselő Dalkör a 13-as számot, a Nyíregyházi Városi Dal­egylet pedig a 17-es számot kap­ta. 1 1 Szerenád Mig a közgyűlés tart, addig a dalosok megvacsoráznak. A Nyír­egyházi Városi Dalegylet a Csapó­utca 8. szám alatti Némethi-féle vendéglőben étkezik. Kitörő él­jenzés fogadja dr. Vietórisz Ist­vánt, az egylet diszelnökét, aki hí­rül hozza a sorsolás eredményét. A vendéglőben nagy a tumultus. Az óriási tömeg kiszolgálása termé­szetesen nem mehet egy csapásra. Türelmesen kell várni. Végre meg­érkezik az illatos pörkölt, amire nehezen csúszik a savanyu, íztelen, rossz bor. Azt mondják, Debre­cenben alig lehet jó bort kapni. Vacsora után szerenáflra készü­lődik a társaság. Szohor Pál vá­rosi főjegyző elnök közben már tisztelgő látogatást tett Fráter Er­zsébet csillagkeresztes úrhölgy­nél, a Debreceni Jótékony Nőegy­let és a Társadalmi Nagybizottság női elnökénél és Baur György pol­gármesteri titkár vőféllyel H. Kiss Erzsébet koszorusleánynál, akiknél szerenádot fogunk adni. Fél tiz óra­kor fel is kerekedik a társaság, s a szálláson lévő lampionokat el­készítve, szalamandermenetben —­nagy feltűnést kelve, útnak indul. Előbb Fráter Erzsébet úrhölgynél, majd a koszorusleánynál adnak tisztelgő szerenádot a dalegylet tag­jai. A Nyíregyházi Tisztviselő Dal­kör is szerenádozott Pulzsky Sári urleánynál. A Városi Dalegylet a szerenád alkalmával disztes emlékalbumot nyújtott át kószorusleányának, a­melyben az egylet egész tisztikará­nak és működő tagjainak fényképe bentfoglaltatik, nyíregyházi felvéte­lekkel együtt. Az album Schmutz­ler Nándor könyvkötőmester dal­egyleti tag remekmüve, míg a mű­vésziesen kaligrafirozott dedikáció ifj. Dienes István városi mérnöki hivatali tisztviselő készítette. Min­két helyen lekötelező szívességgel fogadták a Városi Dalegylet tag­jait, sőt a koszorusleány szülei ma­gyaros vendégszeretettel meg is vendégelték őket. A legragyogóbb toll volna hi­vatva leirni azt a karneváli zsi­vajt és szinpompát, amelyben pén­tek este fürdött Debrecen város. Az utcákon tarka, ragyogó össze­visszaságban vonultak föl a lam­pionos csoportok fénycsikjai, hol itt, hol ott zendült fel a szerenád lágy akkordja, az utcákon hullám­zott a kíváncsi tömeg s még haj­nalban is zajos volt a máskor — csöndes város. Nem látszott meg rajta, hogy másnapra milyen ha­talmas küzdelemnek lesz ,a szín­helye. á nyíregyházi dalosegyesületek küzdelme a babérért Este hazautaztunk pihenőre Nyír­egyházára s reggel a 8 órai vo­nattal megyünk vissza Debrecen ­be. Villamoson egyenesen a Bika épületében levő Vígszínház Mozgó­ba megyünk, itt van a nehéz műdal csoport küzdelme, ide neveztek be a nyíregyháziak. Egyébként hat he­lyen folyik a magyar városok dal­olimpiásza. A Csokonai Színházban a Király-dijasok versenyeznek, a Bika nagytermében pedig a köny­nvü műdal csoport. Reggel a kor mányzó is megérkezett a zöldszinü Túrán-vonaton, amelynek ragyogó szalonkocsijait a kiszállásnál lát­tuk az állomáson, fényes díszkísé­rettel. A kormányzó kíséretével e­gyenesen a Csokonai Színházba haj ­tátott, ahol végighallgatta a Király­dijasok versenyét s azután vissza­utazott a fővárosba. Versenyeznek még a népdal cso­port, a vegyeskarok és a kezdők. A Vígszínház Mozgó már zsúfo­lásig megtelt, amikor odaérünk. A­lig kapunk helyet egy páholyban. Ott látjuk Mikecz István alispant, a Tisztviselő Dalkör diszelnökét, s dr. Rácz Gyulát, az egyesület al­elnökét. A másik páholyban ül­nek dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos polgármester, a Városi Dalegylet diszelnöke, Szo­hor Pál városi főjegyző, az egylet elnöke, Papp Lajos vendéglős al­elnök, Zwick Vilmos tanár, egye­sületi tisztviselő és működő tag, aki szorgalmasan és a hivatalosan előirt szempontokból jegyzi, helye­sebben cenzúrázza a versenyző da­lárdákat. Hosszas volna foglalkozni az e­gész versennyel, hiszen 29 egyesü­let nevezett be s a verseny reggel fél 9 órától déli 1 óráig tartott. Annyit azonban föl kell jegyez­nünk, hogy mind a két dalárda derekasan megállta a helyét. — A Tisztviselő Dalkör Krecsák László Ami az autónak és kerékpárnál a sűmmiabroBcs az a syaloglárűnaK a Paima-saroK! Itt is, ott is lökhárító az elasztikus kaucsuk, a test és az idegek kímélésére, a korai elfáradás elleni védekezésre. Palma-sarku cipők sokáig tartiák merr tormájukat. karnagy vezénylésével igen szép ki­dolgozásban adta elő Sztára Sándor i>Hegyi Beszéd« cimü nehéz müda­lát, amely ugyancsak próbaköve egy dalárda képességeinek. Az elő­adásban igen sok finomság volt s az egyes árnyalatok nem sikkadtak el, mint azt sok más dalárdánál tapasztalhattuk. A Városi Dalegy­let Jakab József karnagy vezetése alatt valósággal felülmulta önma­gát. Szakavatottak egybehangzó vé­leménye szerint a Városi Dalegylet kitűnően volt diszponálva" s telje­sen »kifutotta« magát. A Kormány­zó-díj darabja olyan kitűnően sike­rült, hogy csak az Elektromosok 100 tagu dalárdája s a Beszkárt 112 személyes kara volt jobb nála egy halvány árnyalattal, a műdal előadása pedig várakozáson felüj sikerült. A közönség lelkesen ün­nepelte a nyíregyháziakat. A ver­seny után az volt az impressziónk és meggyőződésünk, hogy mind a két nyíregyházai dalárda bekerül az első 1 o díjazott versenyző közé. A Városi Dalegyletnek az első tenorja megerősödött s középszó­lamai is megszinesedtek. Akkord­ja tiszta, egyenletes. Kevés ver­senyző dalárdáról mondhatjuk el ugyanezt. Alig volt egynek is oly szép lágy és terjedelmes tenorja, mint a nyíregyháziaké. Előadásuk sem volt olyan művészi hatású. So­kan bömböltek, túlozták a dinami­kai hatásokat, a tempót, leszálltak a hanggal, vagy pláne elragadtatá­sukban magasabbra mentek, arról nem is beszélve, hogy sokszor ha­misak voltak, egy budapesti tekin­télyes dalárda pedig egyenesen be­lesült az előadásba. A nyíregyhá­ziakat a jó szerencse kisérte s jog­gal elvárhatjuk, hogy mindkét e­gyesületünk szép dijjal térjen ha­za. Ez pedig ma, vasárnap este fog eldőlni, ekkor hirdetik ki a végleges eredményt s amikor még e sorok íródnak, drukkolás, talál­gatás, bizakodás között telnek el a dalárdisták órái. Döntés előtt Szombaton délben bankét volt az Angol Királynő kék termében, amelyen több felköszöntő hangzott el, mig délután fél 4 órai kez­dettel díszelőadás volt a Csokonai Színházban, a Svetits leánynevelő intézet közreműködésével. A dalosoknak pihenőjük volt szombaton délután. Természetesen felhasználták az alkalmat és szét­széledtek a városban. A vendéglők és bormérések soha nem látott for­galom képét mutatták. Sokan ke­resték fel a nyíregyháziak közül a híres »Hullaház«-at, melynek ha­talmas kerthelyisége állandóan — zsúfolva volt. Pompás bora van s igy nem csoda, ha a különböző daloscsoportok »müsoron kivül« is produkálták magukat. Díszközgyűlés Vasárnap délelőtt 1 1 órakor tar­totta díszközgyűlését az Országos Dalos Szövetség Gerlóczy Béla dr. m. kir. kormányfőtanácsos elnök­lete alatt, amelyen Baltazár Dezső dr. püspököt, Hadházy Zsigmond dr. főispánt és Vásáry István dr. polgármestert diszelnökökké válasz­tották. Délután tízezer dalos részvéte­lével összkari hangverseny volt a nagyerdei egyetemi sportpályán. A mintegy 30.000 főnyi közönség el­ragadtatással hallgatta a grandió­zus hangversenyt, amelyet Szeghő Sándor országos karnagy dirigált s amelyet a rádió az egész világ­ra továbbított. Kihirdetik az eredményt Vasárnap este fél 8 órakor foly­tatták a városházán a Dalos Szö­vetség díszközgyűlését, amelyen dr. Gerlóczy Béla elnök hirdette ki a dalosverseny eredményét, amelyet itt közlünk: Királydijas csoport: 1. Máv. Gépgyári »Acélhang«

Next

/
Oldalképek
Tartalom