Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-11 / 130. szám

1929. junius 11. J^IrfRYIDÉK. 3 emlékét a Nőegylet évi jelentésében, amelyet dr. Müller Ferenc titkár olvasott fel. A jelentés Kardos István elvesztéséről a következőkben emlékezett meg: Egy elmúlt időszakról való megemlékezés mindig lelki megilletődéssel jár

s A mulandóság gondolata nehezedik rá a lélekre. Ha pedig be fcell számolnunk egy letelt időszak munkájáról és eredményéről, még fokozódik ez a Megilletődés, mert eszünkbe juttatja hogy minden munkánk és küzdelmünk tulajdonképen csak £gy hosszabb, vagy rövidebb vándorúinak egy-egy stációja, amelynek gyorsah közeledő végén vár a nagy leszámolás, amikor az ember cselekedetei megméretnek s az "^gész élet fninden törtetéséből és szenvedéséből csak az érdem ma_ rad meg, mint örök, — egyéb minden csakhamar és örökre elenyészik, ntint a koporsóra zuduló rög kegyetlen dübörgése, amely véget vet minden reménykedésnek, minden tervezgetésnek, minden fájdalomnak. De van-e helye a megindultságnak épen a Jótékony Nőegylet egy évi működésének beszámolóján, amikor ebben az Egyletben tevékenykedő tagok tulajdonképen az érdemszerzés munkájának a szolgálatában állanak, — ebben az Egyesületben, amelynek zászlóján embertársaink megsegítésének a programmja van felírva, amikor ugy érezzük, hogy legjobb tudásunk és a lehetőségek szabta határok között megfeleltünk annak a feladatnak, amelyet magunkra vállaltunk s amelynek betöltésére egyletünk tagjainak bizalma elhívott ? Nem tudjuk a mai beszámolón a végzett munkának örömét érezni. Fájdalmas érzés tölt el bennünket, mert sebet, vérző sebet kapott ez az egyesület is, mint városunk és annak annyi intézménye Kardos István örökös titkárunk halálával. S bár az első fájdalom lesújtó érzésétől már meg kellene szabadulni s ma már csak az embertársai szeretetében megdicsőült Kardos Istvánt volna szabad látni, az eredményt, az érdemet, a halhatatlanságot, — a veszteség tul nagy ahhoz, hogy az embert, a jóságos lelkű, a szelid természetű, a fáradhatatlan, a tökéletes, a mindannyiunk által anynyira szeretett embert ne emlegessük, ne sirassuk naponkint újra és ezerszer meg. Hiszen itt volt még legutolsó közgyűlésünkön s azóta is köztünk buzdított, tanácsolt, segített. Vagy volt-e olyan gondolatunk, amely nem volt az övé, volt e tervünk, amelyet megvalósítani ne segített volna, — volt-e kérelmünk, amelyet ne pártofgolt volna, tudtuk-e hívni, hogy ne jöjjön, őt, akinek önmagára gondolni sohasem jutott ideje? Ma már nincs többé az ember, csak alkotásaiban él itt közöttünk, ennek az iskolának 6 éven át volt igazgatója, átszervezője, tanácsadója, második megteremtője, ennek az Egyesületnek éveken át, épen a legnehezebb időkben volt lelkes, szerény, de annál fáradhatatlanabb titkára, utóbb örökös tiszteletbeli titkára. Elárvult, tanácstalan maradt ez a két intézmény is, mint annyi más városunkban az Ő elvesztésével. A Gondviselés a maga kifürkészhetetlen akaratával megszabja a határt ,amelyet halandónak átlépni nem szabad. El kellett távoznia azonnal és könyörtelenül, pedig mennyi jót tehetett volna még egy hosszú életen át embertársaival ez az aranyszívű ember, akivel az Úristen csak ritkán ajándékozza meg a szenvedő, a nyomorúsággal küzködő embereket. Mintha sietett volna nagyon sok jó't cselekedni azért, mert érezte, hogy ideje meg van mérve! Mintha hallanám, amint díszközgyűlésünkön a végzet akaratában való megnyug vással, a tudós nyugalmával és bölcseségével ismételte: »porszem az ember, elfújja a szél, öröké csupán a szeretet él«. Abban a koszorúban, amelyet Egyletünk nevében a sírjára helyeztünk — oá ifüztünk etrv darabot mindanynyiunk lelkéből. A rzősaügetek halottja... * Ugy mondják, hogy rózsalugasok között, a város hálás közönsége által felajánlott díszsírhelyen fogja pihenni a jó lelkek örök nyugalmát Kardos István, akinek ravatalát, sirhaímát virágerdő borította és uj és uj virág borítja el ma is. Ezek a virágok nemcsak a hozzátartozóknak, nemcsak egy;

egy jóbarátnak, egy-egy hálás tanítványnak, hanem mindenkinek a szeretetét tolmácsolják, akik ezrével ott tolongtak a nagy ember temetésén, akinek lelki nagyságát és értékét ennek a sohasem látott tömegnek a részvéte tolmácsolta a leghangosabban! És ha a természet virágai elhervadnak majd a tél fagyos leheletétől, s ha az idők futásával megfakul a szinük, lehullanak leveleik, ha a külső szimbolumok lassankint elvesztik díszüket, — az emlékezet szárnya a késő utókorban is elviszi hirét egy nagy embernek, aki örökre a szivébe költözött ezen város minden lakójának. Akit az egész társadalom szerétett... Mindannyiunk vallása azt tanítja, hogy az Ur Isten megjutalmazza a jót a halál után. Milyen megnyugvással tölt el bennünket ez a tudat, hiszen akkor ő oda helyeztetett az őt megillető helyre, elvette munkájánakju* talmát a túlvilági életben is, mert már itt* a földön is megjutalmaztatott azzal a jutalommal, ami ritkán jut halandónak: az egész társadalom, kivétel nélkül minden ember osztatlan szeretetével és megbecsülésével. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezekkel a szavakkal áldoztam évi jelentésem bevezetésében a mi Kardos Istvánunk emlékezetének, hogy igy a mi jegyzőkönyvünkben is megörökíttessék az, ami lelkünkben már örökre be van vésve, a hála és kegyelet az ő emléke iránt. Válsággal küzd a nöipariskola A közgyűlés határozatilag kimondja, hogy Kardos István emlékét megörökíti, családjának részvétiratot küld, azuán a Jótékony Nőegylet által, a város segítségével fenntartott nagyjelentőségű szociális intézmény, a nőipariskola adatait ismertette az évi jelentés. Kitűnt, hogy az iskola tanulóinak száma csökkent, ami az általános gazdasági leromlás szomorú tünete. Az iskola a súlyos viszonyok között újra válsággal küzd. Egy iskolát ma nehéz jótékonyságból fenntartani és több mint 4000 pengő hiány mutatkozik a nőipariskola kiadásainak fedezésére rendelkezésre álló összegeken felül. A közgyűlés reméli, hogy a város hathatós segélyben részesiti a nagy jelentőségű intézményt. A közgyűlés a pénztári jelentésből megtudta, hogy az egyesület az elmúlt évben mintegy 8000 pengős költségvetéssel dolgozott. Adományokból 965, mulatságok jövedelméből 1904, tagsági dijakból 1455, városi segélyből 500 pengő szerepel a költségvetés mult évi tételei között. A Nőegylet közgyűlése az egyesületet támogató tényezőknek köszönetet mondott, a zárszámadást elfogadta és Oláh Jenőnét megválasztotta ellenőrnek. Junius 28-án táncmulatság lesz a Sóstón Beható megbeszélés után a Nő^. egylet elhatározta, hogy junius 28 -án a Sóstón táncos estét rendez és örömmel állapították meg, hogy a táncos fiatalság érdeklődése máris bizonyossá teszi az olcsó táncosjegyekkel rendezendő táncmulatságot. Dr. Bencs Kálmánné lelkesítő szavai után a közgyűlés véget ért . Elragadtatással nyilatkoztak a finn vendégek Nyíregyháza kulturáltságáról, a nyíregyházi gazdák lótenyésztésének nagyszerű eredményéról (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Kedves vendégei voltak vasárnap Nyíregyháza városának. Finn testvéreink küldöttei jöttek el a finn— magyar testvériség kimélyitése Finnország és Magyarország gazdasági kapcsolatainak erősítése, különösen a szabolcsi és nyíregyházi lótenyésztés eredményeinek tanulmányozása, esetleg egy kisérletképJOSEPHINE BAKER, DOROTHY REVIER. J*CK HOLT nevei ragyogtatják be az Apolló szerda-csütörtöki műsorát A SPANYOL ÉJSZAKA A FEKETE SZIRÉN eimü vilápattrakciókban Hétfőn Kedden Gimnazista szerelme Romantikus szerelmi regény 7 felv, A beszélő majom Izgalmas cirkuszdráma 8 felv. OLIVE BORDEN a főszerepben Szerdán Csütörtökön Spanyol éjszaka Romantikus kaland a spanyol erdők mélyén 8 felv. A főszerepben Ho.lywood legszebb asszonya: DOROTHY REVIER és sok szerelmes ka'a:<d hőse: JACK HOLT J

0S™fL

B

b

Ar A fekete szírén Egy tüneménves élet regénye 10 felv Irta; Maurice Debobra Előadások kezdete : hétköznap 5, 7 és 9, órakor 1 pen megindítható burgonya-export megszervezésének előkészítése érdekében. A látogatás gazdasági jellegére vall, hogy a ' finneket Spanner őrnagy és dr. László Berthlod a finnországi magyar kereskedelmi és mezőgazdasági érdekeltség kiküldöttei kisérik magyarországi utjokon. Megérkeznek a finnek. A finn vendégek fogadását magyar testvéri szeretettel és körültekintéssel készítette elő dr. Bencs 'Kálmán polgármester irányítása mellett Baur György polgármesteri titkár. Eredet; terv szerint a finn lovasok szombaton este 8 órakor érkeztek volna Nyíregyházára. A városháza előtt vitéz Deschán Benő tábornok, állomásaprancsnokkal élén megjelent' a helyőrség tisztikarának küldöttsége, ott várakozott Baur György polgármesteri titkár, Gyurikovics Lajos gazdasági intéző, de a finnek csak este fél 1 1 órakor érkeztek meg. A Koronában ismerkedés volt, majd a finn vendégek, három katonatiszt érdekes, festői formaruhában, két finn hölgy szállásukra vonultak. A finn katonatisztek: Talvitie ezredes, Solmijo alezredes, Swens százados. A hölgyek: Elsa Paana-nen asszony és Elsa Kiisbinen tanárnő. Kedves, szőke finn hölgyek, akik rajongással nyilatkoznak Magyarország szép ségéről, a finn—magyar testvériségről. Miskolcról egy finnül tökéletesen beszélő tanárnő, Tausig Mária jött Finnország küldötteivel Nyíregyházára. A lóállomány érdekli a finneket. Vasárnap reggel 9 órakor együtt van a finn lovasok társasága. Első állomás a lovassági laktanya megtekintése. A finneket a lóállomány érdekli. Wack Károly alezredes fogadja a laktanyába érkezőket, akiket itt üdvözöl dr. Berics Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármester is. Elragadtatással nézik a pompás kondícióban lévő gyönyörű lovakat, a lovassági felszerelés rendjét. A finn hölgyek