Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-29 / 146. szám

8 JNftfRYIDÉK. 1929. junius 27. ma alapján, legalább egy eldugott irodába, betűvetés, — most már kopogtatás céljából. A kinek erre hajlama, készsége van s pár év alatt teljes sikerre vihetné a maga utján, kénytelen-kelletlen kultur túlterhelésben» emésztődik, a maga és szülei romlására. Azonban ha kellő vagyoni helyzet áll a háta. megett, unalmában test és lélekemésztő mulatókban perzselődik el; holott megállapított adottsága utján alkotó munkára segítve, önmagának is, a köznek is, életérték válhatott volna belőle. Élettani alapon, kulturtulterhelésről alig lehet szó, mert már a gyermekben is szinte kielégithetlen a tudvágy olyan dolgok iránt, amelyek iránt szinte csirát kapott. A mint nő, fejlődik ez a csira, testökben, leikökben, ugy nő és fejlik örömük, kitartásuk, mint a madár szárnycsapása a repülésben. De a mi iránt nincs hajlam, kedv sincs, erő sincs, inkább menekülés rrtellékvágányukra. Lehetőleg sok életfigyelésem alapján teljes meggyőződéssel állítom, — hogy általános emberi életünk zavaros hullámzása, egyéni, társadalmi, nemzeti tekintetben, iskolázásunk életellenes beállításából származik. Nem a krisztusi szolgálatkészség az értéke és célja, hanem önző hatalmi vágy, kisebb-nagyobb mértékben. Évzáró ünnepély az ev. Kossuth reálgimnáziumban (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Csütörtökön délelőtt tarío#ta.meg az ev. Kossuth Lajos reálgimnázium záróünnepélyét nagy közönség jelenlétében. Az ünnepélyt a Hiszekegy szavai nyitották meg, majd az iskola vallástanára kért áldást buzgó imádságban a tanulóifjúságra- Az év kimagasló eseményeiről Teltsch Kornél igazgató számolt be s felolvasta azoknak a névsorát, akik az iskolát anyagiakkal támogatták az elmúlt év folyamán, majd kihirdette, hogy kik részesültek ösztöndíjban, illetőleg könyvjutalomban kiváló előmenetelük és szorgalmuk jutalmaképen. A záróünnepélyt a Himnus* eléneklése rekesztette be. Vasárnap választja díszpolgárává nagynevű szülöttét, Móricz Zsigmond írót, Tiszacsécse község (A »Nyírvidék« tudósítójától^ Jelentőségében emlékezetes, hatásában országos visszhangra találó ünnepet rendez junius 30-án vasárnap Tiszacsécse szatmárvármegyei község, amikor nagynevű szülöttét, a magyar irás egyik legnagyobb mesterét, Móricz Zsigmond írót, születése 50-ik évfordulóján díszpolgárává választja. Móricz Zsigmondot 50-ik születési évfordulóján, előbb a fővárosban ünnepli az ország irói világa s kulturális életünk vezető köreinek élén a kultuszminiszterrel, az iró tisztelőinek serege. Az ünnepély rendezőbizottsága a következő szövegű meghívót küldte szét: Tiszacsécse község elöljárósága 1929. junius3o-án, vasárnap a falu szülötte, a ^nagyar irodalom harcosa, Móricz Zsigmond tiszteletére ünnepet rendez, abból az alkalomból, hogy ezen a napon érte ei 50-ik születésnapját az iró, aki Szatmármegyének ebben a községében született 1879. Péter-Pál napján elhatároztuk azért, hogy őt díszpolgárunkká választjuk s a'disz

1-) polgári oklevelet ezen a napon adjuk át neki s egyúttal ősi magyar szokás szerint ünnepélyes nagy áldomást rendezünk s erre szeretettel meghívjuk mindazokat, kik a magyar faj jövőjét, dicsőségét, a magyar költők álmai szerint várják. Az ünnepély sorrendje: D. e. fél 10 órakor Móricz Zsigmondot és családját és dr. Gaái Endre v. államtitkár, a kerület országgyűlési képviselője s a megyebeli és budapesti vendégek kísérik a faluba. Ünnepélyes fogadtatás a határszélen. Tíz órakor ünnepi istentisztelet a ref. templomban. Élőének: Ur Jézus mely igen drága, a te igédnek világa. Közének: IX. Zsoltár: Tebenned bíztunk eleitői fogva. Imádkozik: Orosz Kálmán csécsei ref. lelkész. Prédikál: Tánossy Sándor méhteleki ref^lelkész. Végének: 85. dicséret. 4. Csudákkal teljes a természet temploma, Melyekből kitetszik bölcsességed nyoma. Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben. Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben. Végtelen jóságod a menny és föld hirdeti Sokaságát nyelvünk mert ki nem beszélheti. Féltizenkét órakor a díszpolgári oklevél átadása a szülőház előtt. Üdvözlő beszédek. Egy órakor közebéd. Délután levente ünnepély, tárogató a Tiszaparton. Este műkedvelő előadás, melyen felolvas Móricz Zsigmond, utána előadásra kerül egy kis színdarabja, azután tánc kivilágos virradatigSzepességi és tátrai riportok Ahol nincs községi pótadó V. A hires poprádi Tátra1 panoráma (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Egyik nap délutánján Poprádon a vasúti hid felé vettük utunkat. Innen lehet legjobban látni a Tátra panorámáját. Azt hiszem, mindenki ismeri ezt a feledhetetlen képet. Könyvekben, lapokon ez van leginkább megörökítve. S valóban gyönyörű is az. Méltóságos testű hegyóriások: bástyázzák, félholdszerüen a látóhatárt. Párábavesző ormok. A foszladozó felhők közül ki-kicsillan a havas hegyhát. A nagyszalóki és lomnici csúcsok tövében parányinak látszó fürdőtelepek. Az ujtátrafüredi Palace szanatórium hatalmas épülete Poprádig ellátszik. A vasúti hid túlsó oldalán ujabb házsorok. Az idő egy kis sétának kedvez. Tiszta, régi házak között haladunk. Egy szélesebb utcán öreg templom és a szepesi városokban elmaradhatatlan emlékoszlop. Kevés ember jár-kel. Hiába érdeklődünk, hová kerültünk. Se magyarul, se németül nem tudnak, kikhez fordultunk. A templom előtt, már * zöldelő széles bokroktól effedve, parkszerű kertben emeletes ház. Kitárt ajtajával szinte hívogat. Belépünk a kertajtón. Nagy csend. Senki, aki felvilágosítást adhat. A lépések zajára egy földszintes nyitott ablakon most kihajol egy papos külsejű ember. Csehül kiabál valamit. Kezével az ajtóra mutat. Annyit kivettünk, hogy valami muzeumot emleget. Kíváncsian tartunk oda. Az előszobában fényképek, rajzok, tátrai felvételek. Az utcáról lelkendezve szalad be egy idősebb ur. Németül szól hozzánk, de örömmel fordítja át magyarra a beszélgetést, mikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk. s* Ahol nincs községi pótadó Most tudtuk meg, hogy Felkára kerültünk. Poprád és Felka már összeépült. Közigazgatásilag azonban külön maradtak, épugy, mint Szepesszombat, amely a túlsó oldalon nőtt össze Popráddal. Azért nem olvadnak össze — mondja az öreg ur — bár előnjösebb lenne és így Poprád hirtelen hatalmas várossá duzzadna, mert a felkaiaknak annyi a bevételük (Tátra, erdők), hogy nem fizetnek községi adót, míg Poprádon tavaly 2300/0 pótadót fizettek. Boldog hely, ahol kevés az adó! f Beszélgetés a hires Zamakő l gyermektápszer volt gyáro( sával A kedves vezetőnk: Krompecher Ernő felkai lfereskedő. A Kromdolgokról, természetről. Ez a hajlamosság a följegyzés iránt egész életében meg is maradt nála. Esztendőkig még irodalmi tanulmányokat ir Bajzáról, Gyulairól, Csokonairól, segédszerkesztője lesz a «Magyarország vármegyéi és városai* monográfia-gyűjteménynek, tanulmányokat ir Szatmár megye népéről, feldolgozza népköltési gyüj teményét és közben az újságíró napi tiszavirágmunkáját végzi. 1903. decemberében hagyta ott a hivatalt, mert az »Az Ujság« munkatársa lesz: fővárosi hírlapíró. Robotmunkás. Tudósításokat ir, hjreket, közben pedig szemlé lődik, olvas, jegyez, ir. Lassan és nehezen megy az érvényesülés. Sok kai inkább uj és friss az egyénisége, semhogy első írásai a megszokott uton járnának, lágy és érzelmes történetek volnának és megnyernék egy napilap tárcaszerkesztőjének kötelező ízlését, így inkább csak gyermektörténetei, apró ifjúsági elbeszélései, verses állatmeséi kapnak helyet, mint elbeszélései. Pedig sokat kell dolgoznia, hiszen csak száz korona a havi fizetése és már nős ember: (905. januárjában vette nőül Holics Eugéniát, a rimamurányi egyik tisztviselőjének leányát, tanítónőt, akivel boldogan él és aki legszigorúbb és legszeretőbb kritikusa a férjének. Hamarosan gyermekek is jönnek a házhoz, az első kisfiú kilenc hónapos korában meghal, de aztán jönnek a többiek, családi élete egyre boldogabb lesz, ám iro dalmi vágyai nem teljesülnek. 1906 karácsonykor közli először Az Újság »Tavaszi szék novelláját, majd azután elvétve jönnek a többiek és a »Mari néni« már feltűnik néhány irodalmi férfiúnak is. 1908. őszén irta meg »Hét krajcár novelláját, amely a »Nyugat«ban jelenik meg és az uj íróra egyszerre ráterelődik a figyelem. Erős egyénisége maga felé vonja ulz érdeklődést és amikor 1909-ben »IIét krajcár« cimmel megjelenik első elbeszéléskötete, akkor Móricz Zsigmond egy csapásra az uj irodalmi irány legjelentősebb elbeszélője. Ady Endre tanulmányt ir róla, várakozással lesik ujabb elbeszéléseit s ő maga 'is érzi, hogy életét egészen az irodalomnak kell szentelnie. Szabadságra megy, megírja »Sári biró« cimü darabját, 1909. szeptemberében fejezi be a vgjátékot és ekkor otthagyja a szerkesztőséget és noha már három gyermeke van: iró lesz mert ez a hivatása. 1909. augusztus 16-án jelent meg Ady Endre tanulmánya. 1909 december 16-án mutatják be a Nemzeti Sziházban a »Sári biró«-t s Móricz Zsigmond a névtelen hírlapíró egyszerre a magyar irodalom egyik legjelentősebb egyénisége lesz. Ami ezután következik: a husz esztendő alig jelent változást Móricz Zsigmond külső életében, de annál többet irói jelentőségének emelkedésében, pályájának értékelésében, népszerűségének emelkedésében és művészetének gazdagodásában. Megjelenik a »Sárarany«, első nagy regénye és ezt követik azután a népies, a történeti és a társadalmi regények, könnyed színpadi játékok, drámák és vígjátékok, rengeteg elbeszélés apró tanulmány, majd újságcikkek is, mert a névtelen hírlapíró idővel, mint publicista is diadalmas erejével ragyogva érvényesül. A husz esztendő ettől kezdve munkaalkotás, örökös tevékenység s Móricz Zsigmond páratlan gazdagsággal juttatja el alkotásait a közönség számára. Íróművészete hamarosan áttöri a nyelv korlátait: idegen nyelvekre fordítják elbeszéléseit és egész sereg regénye jelenik meg németül is. Mint mindenkinek, aki alkot és küzd, neki ís vannak harcai és küzdelmei, de tiszta művészete mindjobban diadalmaskodik a kritikával, politikai itéletteí és más irodalmi hajlamosságokkal szemben is. 1926ban megindul összes müveinek kiadása, teljes munkáinak sorozata s ekkor, amidőn alkotásainak teljessége bontakozik ki a közönség előtt, az egyetemi ifjúság rendez ünnepséget számára, öröm ez az irónak, az elismerés és a hódolat: enyhülés a gyászban, amelyet érez, hiszen 1925-ben életének hü társát veszíti el. Külföldi útra megy, majd hazatér és életének uj derűje fakad, amikor 1926. nyarán feleségül veszi Simonyi Máriát, a kiváló drámai színésznőt, akivel a színpad, a drámai forma meghódítására indul. A regényíró nagy sikereit csakhamar követik a hóditó színpadi diadalok is: a »Nem élhetek muzsikaszó nélkül«, amelyet a leányfalui nyaralójában ir egy kis regényéből, a legdiadalmasabb színpadi siker, nagy regénye, az »Urimuri« lenyűgöző erejével példátlan hatást tesz a közöségre és Móricz Zsigmond alkotóerejét mindezek a sikerek csak növelik és uj alkotásokra késztetik. Ötven esztendős, ötven könyv van mögötte és ez az ötven kötet nemcsak a magyar irodalomnak, de a világirodalomnak is sok drága kincset adott. Ötven esztendejéből egy percet sem tett el magának: egy világot alkotott minden magyarok és minden idők magyarsága számára. — Légmentesen zár, nem szakad a Penészmentes Pergament Papir kapható az Ujságboltban.