Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-26 / 143. szám

14 JNfYÍRYIDÉK. 1929. junius 26. áz utolsó vitéz avatás Magyarország Kormányzója a mult vasárnap ütötte vitézzé az utolsó kétezer s néhányszáz had­viselt magyart a szokásos ünnep­ség keretében. Mint régi vitézi idők drágalátos emlékeinek felujulása, ugy hatot­tak az utóbbi évek pompás avató ünnepei. Szinte a mithikus idők ködös távlatába vitték vissza lel­künket, amikor régi vitézi virtusok cserkoszoruzta bajnokai a királyi sátor előtt várták szivrepeső indu­latok között a legfelsőbb Hadúr kardja érintését és káprázatos fény ben láttuk felelevenedni a hagyo­mányos szokások elbüvőlő gesz­tusait, a heroldok, kürtösök, arany sarkantyusok, nemesi apródok, or­szágnagyok és zászlósok diszes fel vonulásait és a csordultig telt szi­vek kirobbanó lelkendezésének dü­börgő zengéséből újra meg újra kihallottuk a fejedelmi szózat ér­ces csendülését: Hadúr nevében vitézzé avatlak! És láttunk a tömeg felett ki­emelkedni egy kemény arcot, mely olykor-olykor ellágyul és végtelen szelidséggei hajlik alá az előtte térdeplő cs.onka-bonka hadfi íeje fölé, vigasztaló és bátorító atyai szavakat intézve a szegény rok­kantakhoz.... Én szegény, megrok­kant fiam! Köszönöm neked az ország nevében! Hát el fogja, el tudja felejteni ezt valaha valaki, akinek a fülébe mondta ? És most már vége. Ugy mondják, hogy ez volt az utolsó vitézi avatás. Kár lenne. Valami kimondhatatlan és Jp magyarázhatatlan érzés tiltakoziV a szivemben ez ellen a hir ellen. Miért is lenne utolsó? Hát ezután már nem fognak vi­tézek teremni? Most már végképen és örökre letehetjük a fegyvert, amit őseink hordoztak, vitézeink ífirgattak s amin a csorba még nincsen kikö­szörülve? Olyan jól, olyan szeren­csésen végeztük ezt az utolsó fegy­vertényt, hogy ezután már nincs semmi 'kívánni, semmi kivivni­valónk?' Hát hiszen tudom, hogy lesze­relés. Tudom, hogy békés eszkö­zök. Jól tudom, hogy lefegyvere­zett állapotunkban szatira minden kardcsörtetés... De azért mégis. Ha netalán a békés eszközök nem vinnének eredményhez. Ha a csor­bát. nem Ehetne másképen kikö­szörülni, akkor megnyugszunk és örökre lemondunk minden vállal­kozásról, minden virtusról, min­den elszánt és kétségbeesett neki­lendülésről? Én ezt nem akarom és nem tu­dom elhinni. Akkor kár volt min­den régi fény, minden régi dicső­ség és kár volt azoknak újraélesz­tése.... Én azt hiszem, hogy lesz még! lesz még vitézi avatás! Lesz vitézi avatás még akkor is, ha minden vágyunk és minden re­ményünk békés eszközökkel el­érhető lesz!! Mert gondoljunk azokra a ma­gyar vitézekre, akik a határokon kivül állanak!! Ha; mondjuk bé­kés eszközökkel visszakerülnek hozzánk, azokat is fel kell talán avatni egyszer! És én azt hiszem, hogy az lesz az igazi, az lesz a mámoros, az örömbefuló igazi vitézavatás! Addig tehát csak szünetel a régi szép szokás. De az idei bi­zony nem volt az utolsó! Mert hát: Vitézek! Mi lehet szebb dolog a végeknél!? Ott vár­nak rátok, ott a végeken és tul a végeken a legszebb virágok! A magyar dicsőség igazi cserkoszo­ruiü Addig, amig azokat hom­lokotokra nem tűzitek, amig a vé­geken tul elnyomott magyar vité­zek raboskodnak, addig nyugod­nunk nem szabad! Csak készü­lődnünk! Az uj avatásra! A "halottrabló hordák most me­gint fészkelődnek! Nagyon jóllak­tak és nem férnek a bőrükben!-! Demarsolnakü Vitézek!! Békés eszközökkel ad­dig, mig birjukü De ha kifogyna a birkavér az ereinkből, akkkor megint csak a régi szittya módra! Mert egy vitézi" avatás még hátra vagyon! És ez lesz akkor demars! De kifelé a régi határokról! Sasi Szabó László. Szepességi és tátrai riportok Poprádi impressziók ii. Poprád. Az állomás meglegiaz embert nagy forgalmával. Színes kép. A magyartót és cseh nyel­vű lármába hamar elvegyül egy­egy külföldi országbeli gége hang­gyakorlat. FJatalmas bőröndök bástyái mögül néhányan rekedtre örditják magukat egy hordárért. Térdharisnyás, hosszú botos tu­rista alakja magasra nyúlik ki több skótkosztümös nő közül. Két köpcös pápaszemes német már össze is veszett a hordárral és élénk taglejtésekkel hivják bí­rónak a feléjük tartó piros sapkás vasúti tisztet. A korlát előtt kis fiuk csapata sorakozik. Kirándu­lók. Az állomás előtt a tátrai vil­lamosnál álló harc. A kocsik mögött autótábor. Az idén már 70 autó várja az idegenéket. Poprád a gyűjtő és elosztóhe­lye a Tátrába és a szepesi váro­sokba igyekvő kirándulóknak és turistáknak. A nagy embergyürüben alig tu­dom megtalálni az Európa szálló értem küldött emberét. A Hotel Európa a nyíregy­házi utasok megszálló helye Szerencse, hogy nem kell mesz­szire menni. Az állomással szem­ben több szálló épült. Ezek között legnagyobb az Európa. Pár pilla­nat alatt kivergődtem e szines for­gatagból és bábeli hangzavarból. A szálló fiatal tulajdonosa Langer Árpád, kinek előre jeleztem jöve­telemet ,már várt az. előcsarnok­ban. Régi ismerősöm. Kedves és előzékeny. Az alföldön járt gim­náziumba, hogy —- mint a poprádi fiuk jó része — itt sajátítsa el a magyar nyelvet. Részt vett a világháborúban és mint gyönyö­rűen dekorált főhadnagy szerelt le. A szálló otthona a Tátrába fel és onnan visszatérő vendégeknek. Itt pihenik ki az ut fáradalmait. De otthona a kirándulóknak is, kik a tátrai fürdőtelepeket és a szepesi városokat akarják megte­kinteni. ^Központi fekvése miatt estére ismét visszajöhetnek a fá­radt turisták. A szálló vendégei­nek a villamosokon 50 százalék kedvezményt adnak. A portás min­den vendégnek kiállítja az igazol­ványt. ÉRTESÍTÉS. Alexander E. Esway világhírű regényének filmváltozatát AZ ÁLARCOS VÉNUSZT (Meztelen táncosnő) szerdán és csütörtökön mutatjuk be. Ézt a ragyogó „Ufa" újdonságot a cenzúra bizottság különleges témájánál fogva CSAK FELNŐTTEK RÉSZÉRE ENGEDÉLYEZTE Igy kérjük a n. e. közönséget, hogy 16 éven aluliak ne is váltsák meg jegyeiket, mert a nézőtérre még jeggyel sem lesznek bebocsájtva. „Álarcos vénusz" a német filmgyártás rep rezentáns'^ilmje,amely ARLETTE MARCHAL, DITA PARLO és W GAIDAROV főszereplésével egy világváros' éjjeli életén, csillogásán visz keresztül s egy könyelmü nő sze­relmét és tragédiáját tárja elénk felejthetetlenül. APOLLO­Kedden csak 1 napig! ABEL GANCE a világhírű rendező remekműve TRUBETZKOY HERCEG főszereplésével fl HflHIS KÁRTYÁS Francois Croisset drámája 9 felvonásban CIFRA NYOMORÚSÁG Szerdán Csütörtökön Szigorúan csak felnőtteknek! AZ ÁLARCOS VÉNUSZ (MEZTELEN TÁNCOSNŐ) Alexander E E way világhírű regénye 9 fejezetben. Rendezte: Wilhelm Thiele, W. GAIDAROV és DITA PARLO a főszerepekben és az „UFA" kisérő műsor Elóadasok kezdete ; hétKözní>p 5, 7 és 9 órakor Mindenütt kaphatói Termeli t . Magj. Tejszövetkezet! Központ) Bmáapoí, I., Horthy MlkUMt 11*111. Most épül a régi szálló mellé egy uj kétemeletes épület, mert a régivel már nem birták a forgal­mat lebonyolítani. Tiszta és ké­nyelmes szobáinak és oícsó árai­nak hire van a Felvidéken. A ma­gyarországi iskolák innen kezdik meg a látnivalók megtekintését. Langer előre Ielevelezi az iskolák­nak a programmot és azok már készre jönnek. Tavaly Pécsről és Miskolcról jártak nála. Most ju­nius 2-ára várta egy debreceni polgári iskola érkezését. Állandó helye a nyíregyháziak­nak is, kiket különös előzékeny­séggel fogad, mert városunkhoz rokoni kötelékek is fűzik. A ven­dégkönyvben meg is mutatja az aláírását több nyíregyházi keres­kedőnek, dr. Gyulai ügyvédjelölt­nek, Boros nővéreknek 'stb. Mint a Nyirvidékben olvastam, a nyír­egyházi turista egyesület is készül fel nyáron a Tátrába. Nagyon előnyös lenne vele érintkezésbe lépni. Bizonyára nagy engedmé­nyeket fog adni. Sokáig beszélgettem az előzé­keny és nagy szervező talentumu tulajdonossal. Összeállított szá­momra is egy kirándulási progra­mot. Sokat, rövid idő alatt, ol­csón megnézni. Ennek ő művésze. • Egy poprádi öreg ur nyír­egyházi emlékei A legelső utam volt Poprádon felkeresni Geruska kereskedőt, ki­nek Pista fia velem járt iskolába. Az idősebb fia jelenleg Nyíregy­házán pénzügyi tisztviselő. Átad­tam a reám bizott üzeneteket. Az öreg urat már a lakásban talál­tam. Egy pár éve hagyott fel az üzlet vezetésével, ''"mely Poprád legrégibb üzlete. Kb. 100 éve ált fent. Most a legidősebb fia ve­zeti. Barátságosan fogadott. Azonnal érdeklődött a régi nyíregyházi egyivásuak felől. Sajnos, sok is­merősről már nem referálhattam. Nyugodtabb hazába költöztek. Régebben gyakran kereste fel vá­rosunkat. Fiait magyar családok­nál helyezte el, viszont ezek fiait hozzá küldték német szóra. E régi világbeli cseregyermek küldés ma már a múlté. Zamatos humorral mesélte el az öreg ur itteni élményeit. Mai na­pig is élénk emlékezetben él első nyírségi szereplése. Egy igazgató barátjához igyekezett, aki a,zóta elhunyt. Pista fiát magával hozta, hogy viszont cserébe elvigye an­nak a kisebbik fiát. Kedélyes kár­tyatársaságot talált együtt. Ma­gyaros vendégszeretettel fogadták. A dus vacsora után azonnal be­invitálták a partiba. Nem is ké­rette magát. Irtó heves csaták folytak. A csata a németekre vég­ződött szomorú kimenetellel. Az összes pénz magyar kézbe került. A poprádi néni üigyancsak törhet­te a fejét, mikor másnap a pénzt­kérő sürgöny befutott. Régi szép idők! Mindent megért. Rossz lapjai voltak. De azt nem tudja megér­teni, hogy mondhatta be egy olyan gyenge lapra a családot, mikor az adu ász a kilencessel megboldo­gult barátja kezében volt. A leg­élénkebben emlékszik vissza a legkisebb részletekre is. A megté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom