Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-26 / 118. szám

Nyíregyháza, 1929. május 26 * Vasárnap T

,. évfolyam. 118. szám T JÜJ&li. Elflflzetéel árak helyben te vidéken: lfy Mra 2'50 pengő. Nsgyedévre 7'SO pengft. HMiutoiaetóknck te tanítóknak 2&M engedmény, Alapította JÓBA ELEX Föezerkeaztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelősszerkesztő : VERTSE K.ANDOR. Szerkesztőség é* kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postachequ» Kéziratokat nam adunk vissza* r Építőipari fejlődés Nyíregyházán Irta: Pisszer János A városok fejlődése, az azokban folytatott építőipari tevékenység fejlődésévei szerves kapcsolatban van. Egyik a másiknak folyománya és elmaradhatatlan velejárója. Nem is lehet ez másként. A városi ember életének 80— 90 százalékát falak között, épületekben tölti el. Minden, az emberi foglalkozások gyarapodásával kap csolatos tevékenység, egyben a munkahelyek és a foglalkoztatottak szaporodásával a lakóhelyek szaporítását és fejlődését is magával hozza. A városi lakosság kulturális fejlődésével kapcsolatban megnőnek a város kiépítéséhez és rendezéséhez fűzött igények is. Ezek az igények nem maradnak tisztán a városkép külső részén, hanem behatolnak a lakásba is, és ott is megkövetelik a fejlődés során teremtett újításokat. Nyíregyháza, város fejlődése ebből a szempontból, mintegy 50 esztendővel ezelőtti időkben vette kezdetét, amikor az akkori modern épitő tevékenység kezdett meghonosodni ebben a városban. A városkép megváltoztatása ekkor vett lendületet az utak burkolásában, csapadékvíz elvezető csatornák létesítésében, és paraleli, uj építmények létesítésével, a lakásoknak az akkori igényekhez ala kitásával és újjáépítésével. Hygienikus kívánalmak a még ma is fennálló gőz- és kádfürdőben, kulturális igények a még ma is használatban levő színházban találtak az akkori követelményeknek megfelelő, kielégítést. Vágóhíd, villamos világítás, furott kutak létesítése, ebben az időben váltak szüségessé. Természetes, hogy mindeme létesítményekkel kapcsolatban az építőtevékenység sem maradhatott régi színvonalán, az is rohamosan tört előre. Ujabb és ujabb épitő szerkezetek alkalmaztattak, az épitő stylusok is akkor nyertek ujabb formanyelven kifejezést, bár a magánházak sokján igazán laikus tervező munka és elgondolás alakjában. A középületek terveit általában neves és országosan ismert építőművészek készítették. , Dicséret illeti ezért a város akkori vezetőit is, mert középületem a szakavatott kéz munkája mindenkorra megmarad, díszére a városnak. A huszadik század első évtizedére esik a város térképezésének ideje, amit jelen sorok Írójának sikerült egyik újságcikkével oly kedvezően megértetni a város vezetőségével, hogy a szükségesnek jelzett városszabályozás és rendezés, valamint az uj építési szabályrendeletet is elkészítette a város a cikk hatása alatt. Az épitőanyagtermelést téglában a háborút megelőző időben négy téglagyár végezte. A szükségletet ezek sem tudták kielégíteni, mindig igénybe kellett venni a közeli vidék téglatermelését is. Ez is bizonyítja, mily rohamos volt akkor az építkezés. Ma már — sajnos — két téglagyár termeli a szükséges anyagot, egyrészt a szükséglet csökkenése, másrészt pedig azért, mert érthetetlen módon idegenkednék az építtetők és az épitővállakpzók is a helyi gyárt mányok használatától, holott azok a helyi igények kielégítésére teljesen megfelelők. Sajnos, nem gondolják meg az építtetők és a vállalkozók azt, hogy a helyi munkaerő teljes kihasználást nyerjen, munkaalkalmat találjon, annak keresete itt maradjon és pezsdítse Nyíregyháza gazdasági erőit. Meg fontolandó volna ez a hatóságok részéről is és felhívásban, felvilágosító cikkekben kellene rávilágítani azokra a hátrányokra, amelyek a vidékről beszállított anyagok árának, a város határain túlra jutásával keletkeznek. A technika fejlődésével kapcsolatban fejlődött Nyíregyházán az alkalmazott szerkezetek használata. Mindinkább tért hódított a vas, később a betonépítmény és betonburkolat különféle alkalmazásban, mig a legújabb szerkezet, a vasbetétes beton is meghonosodott nálunk. A háború folyományaként megcsonkított hazánk küx kereskedelmi forgalmában passzív mérlege, ujabban az épitőfa alkalmazását is kezdi kiszorítani, hogy helyet adjon a hazai termelésű kavicsnak, cementnek, vasnak és az ezekből alkotott vasbetétes betonszerkezeteknek. Kár, hogy az ezek elkészítésénél szükséges fa, még mindig nagy súllyal tgrheli kereskedelmi mérlegünket. Nyíregyházának vonzóerejü fejlődése, a vasutpolitika terén is megtermette gyümölcsét. Nemcsak a megyei, hanem az azontuli vidékeknek is vasúti csomopontjává lett. Ezzel erős lendülettel nőtt kereskedelmi forgalma. A megyeszékhely, törvényszék, pénzügyigazgatóság, a magyarosztrák, később nemzeti bank, megyei közkórház, kiterjedt vásárok stb., mind vonzották a vidéki lakosságot a székhely felé, elősegítvén az iparnak és kereskedelemnek fejlődését, a lakosság szaporodását és mindezekkel karöltve a városfejlődést az építőipari fejlődéssel kapcsolatban. Városháza, huszárlaktanya, gőzfürdő, szinház, megyeháza, nagyszálloda, gimnázium, iskolák, tanoncotthon, a kórház, uj. r. k. templom, banképületek, uj pénzügyi palota, rendőrpalota, stb., stb., középületek adják az építőtevékenység fejlődésvonalát, melyekhez számos és számtalan magánépitmény, térházak, villák, magánházak, valamint nemkevésbé a kisvasút, az utak burkolása és egyéb közhasznú és magánhasználatú létesítmények adták és adják meg a megfelelő keretet. Az építőipari fejlődéssel kapcsolatos, az ezt gyakorlók ipari képzettségének fejlődése is. Amíg a huszadik századot megelőzött időben az építőipari magasabb képesítés csak itt-ott és igen gyéren jelentkezett az építőipart gyakorlók személyénél, addig ez, a háborút megelőzött évtizedben már meghonosodott, a háborút követőleg pedig erős lendületet vett, ugy, hogy a kellő képzettség teljesen feltalálható Nyíregyházán. Ma már felesleges luxus idegenbe menni tervekért, vállalkozókért. Kár, hogy ezt Nyíregyházán még nem akarják belátni! Ha visszapillantunk Nyíregyháza városának és építőiparának fejlődésére, nyugodt lélekkel állapithatjuk meg, hogy ez a város a maga egész egyetemével sokat tett, sokat alkotott a városkép a városi hygiénia, a városi kultura az oktatásügy, a szociális kérdések, az ipari és kereskedelmi fejlődés terén. Szinte azt lehet mondani, hogy .ebben a nemes munkában egy akarattal, egy lelkesedéssel fáradoztak ugy az egyházak, mint a közületek, a hatóságok, a megye és város vezetősége, a különöbző egyesületek és a magánosok is egyaránt. Lehet látni, hogy Nyíregyházán a lokálpatriotizmus, ha nem is hangosan kiabálva és mellét féltéglával verdesve, hanem csendes, céltudatos munkával halad előre, hogy ezt a várost széppé, kedvessé, nemessé, példátadóvá tegye, amelyben azután még inkább kifejlődjék a vallásosság, a szépért, nemesért törekvés, az alkotni vágyás, a szorgos és áldásthozó munka, a békeszeretet, és az ennek jegyében tör ténő együttélés. / Ha a jövőbe pillantunk, lehetetlen nem látnunk hazánk sivár helyzetét és azt a nyomorúságot, a amely annak egész lakosságát meg üli, lenyűgözi. Ez a teher erősen ránehezedik a városok és Nyíregyháza város*- fejlődésére is. A teljes és tökéletes gazdasági pan~ gás, a mindenirányu forgalom csökkenése, sőt elakadása a kereskedelemben és iparban, a pénztelenség, a fizetési késedelmek a köz és magángazdaságban, mindmind bénitói, megakasztói a további fejlődésnek. Megáll a városfejlődés menete. Nem tudunk vízvezetéket létesíteni, a városiasság elemi követelményét kiépíteni. Házi, költséges berendezésekkel kell tovább haladnunk azon az uton, amelyet a Nyíregyházánál ki sebb és jelentéktelenebb városok már évtizedekkel ezelőtt elhagytak és sikerrel megjártak. Megakadt a középitkezés, csak itt-ott jelentkezik egy-egy. A mérhetetlen pénzdrágaság megbénította a magánosok épitőkedvét. Nem jövedelmező az építkezés, sőt a röal kamatviszonyok mellett a saját tulajdon megőrizhetése elleni veszélyes merényletnek látszik. Es az is! Ilyen gazdasági viszonyok mellett sivár a képe a nyíregyházi épi tőiparnak. Nem fejlődés, hanem visszahullás jelentkezik. Es a legszomorúbb ebben az, hogy az építőiparral kapcsolatban harmincnál több iparág van tétlenségre kárhoztatva, melyekbe belé kapcsolódik a kereskedelem is. De a tétlenség, a munkáskezek kényszerű tétlenségét is magával hozza. Megszűnik' a kereset. Megáll a fogyasztás. Ezzel a termelés. Sivár, szomorú kép! Pedig Nyíregyháza dolgos népe munkát vár, dolgozni, termelni, alkotni vágyik! Amikor e sorokat irjuk, megállott az építőipari fejlődés Nyíregyházán. Csak a multak emlékein merenghetünk. Hiába! Nincs kiút! De: »Ember küzdj és bízva bízzál!« Zaleski lengyel külügyminiszter budapesti látogatásának jelentősége Magyar—lengyel—román szövetség? (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Budapesti munkatársunk Zaleski A. lengyel külügyminiszter budapesti látogatása alkalmával felkereste egyik előkelő és nagynevű politikusunkat, aki különösen lengyel vonatkozású kérdésekben elismert szaktekintély. Munkatársunk az interjú során a következő két kérdést vetette fel: 1. Lehet-e és milyen jelentőséget tulajdonítani Zaleski buda-\ pesti látogatásának ? 2. Az első időkben fájdalmas volt magyar részről az a tapasztalat, hogy az uj Lengyelország saját államiságának érdekében az utódállamok barátságát keresi. Aka dálya-e Lengyelország törekvéseinek a magyar revíziós mozgalom ? I * k • A két kérdésre munkatársunk informátora a következőképen nyilatkozott : Bár a lengyel külügyminiszternek látogatása tulaj donképen Walkó magyar külügyminiszter varsói látogatásának visszaadása volt, — mégis valószínűnek tartom, hogy az udvariassági formákon kivül politikai kérdések is felvetődtek. A magyar közvélemény annál a benső történelmi kapcsolatnál fogva, amely a két nemzet között évszázadokon keresztül fennállt, —• méltán tételezhet fel Lengyelország részéről Ridegebb érdeklődést a legaktuálisabb magyar ügyek iránt. Ha 'a lengyel nemzet a magyar ügyek fejlődését figyelemmel kisé Egyes szám árafíG fillér