Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-26 / 118. szám

2 JNfVfRYIDÉK. 1929. május 26. ri, bizonyítja az is, hogy egy buda pesti, napilap hire szerint Zaleski lengyel külügyminiszter budapesti tartózkodása alatt olyan kijelentéseket tett, hogy szívesen közbenjár a Magyarország és Románia közötti viszony megjavítása érdekében. E kijelentés valószínűsége mellett szól az a körülmény is, hogy Lengyelország és Románia szövetséges államok és a két állam közötti kapcsolat ezidő szerint igen meleg, amit bizonyít az is, hogy Románia magyarországi követe a lengyel külügyminiszter fogadásánál a pályaudvaron megjelent. Miután Lengyelország és Magyarország között semmiféle tekintetben érdekellentét nincs és mindketten egyformán tárgyai lehetnek egy keletről jövő nyomásnak és mert Romániát is ugyanez a veszedelem fenyegetheti, már csak a besszarábiai kérdés miatt is, — Lengyelországnak tehát érdekében áll, hogy román szövetségese a magyar állammal lehetőleg jó viszonyban legyen, — annál is inkább, mert bekövetkezhet egy olyan idő, amikor ennek a három nemzetnek esetleg Kelet felé egységes frontot kell alkolniok. Tény viszont az is, hogy Lengyel ország, amely önálló állami létét főként Franciaországnak köszöni, amely a lengyel hadsereg megszervezésében és felszerelését illetőleg nagy áldozatokat hozott, ebből kifolyólag bizonyos fokig, legalább is a hivatalos politikában, francia befolyás alá került. Magyarország és Lengyelország közvéleménye azonban mindennek dacára állandóan meleg érdeklődéssel viseltetett és viseltetik egymás iránt és ez remélhetőleg kihatással bir, vagy kihatással fog birni a hivatalos lengyel politikai felfogásra is

t Vasárnapi írások Az irodalmi kritikáról lunias 6 án lesz az ev. Kossuth reálgimnázium majálisa (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi középiskolai ifjúság legkedvesebb nyári mulatsága mindig az ev. Kossuth reálgimnázium ifjúságának majálisa volt és marad. Az iskolai év végével fiuk és leányok lázasan várják a majális napjának kitűzését, mert ennek a napnak az emléke a legkedvesebb marad s nem halványul el a muló idővel sem. De ha hívek akarunk maradni az igazsághoz, azt is el kell mondanunk, hogy talán még nagyobb türelmetlenséggel várják azok a majális napját, akik a bohó ifjúkor határát már átlépték, mint maga az ifjúság. A majálist társasebéd emelkedett hangulata, a szellemes pohárköszöntők, a régi emlékek, évtizedes hagyományok felelevenítése jólesően fürösztik meg a lelkeket. i Az ifjúságnak és a nagyoknak majálisi találkozása az idén junius 6-án, csütörtökön lesz a Sóstón. Az ev. Kossuth reálgimnázium íffusága szeretettel várja nemcsak a majális napját, hanem Nyíregyháza város társadalmát is. (*) Poloskát, svábot, molyt kiirtani házilag csakis a Löcherer Cimexinnel lehet ,mert nemcsak az élő rovarokát, de azok petéit is nyomban elpusztítja. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban . Az irodalommal szemben való állásfoglalásunk általában kétféle: vagy a müvet élvező, benne gyönyörködő olvasó álláspontján ál lünk, átérezziik, átéljük az irodalmi mü tartalmát, foglalkoztatjuk vele nemesitjük általa lelkünk érzelemvilágát, vagy értelmünkkel reflektálunk rá, megérteni, megmagyarázni, megítélni törekszünk. Nyilvánvaló, hogy az előbbi a közönség, az utóbbi a tudós attitudeje, de nyüvánvaló az is, hogy a kettő között éles határt vonni nem lehet. A gyönyörködő olvasó is itél, az elmélyedő tudós is gyönyörködik az értékes müvekben, vagyis csak az a különbség, hogy az előbbi esetben az érzelmi, az utóbbiban az értelmi reflexió a túlnyomó. A naiv olvasóban az érzelmi hatás, a tudósban az értelmi nagyobb, a müveit olvasóban a kettő egyenlő arányban keveredik és harmóniává tisztul. Az irodalommal foglalkozó tudo mányos kutatás és az általa megál lapított igazságrendszer neve: irodalomtudomány. A vizsgálódás szempontja és célja szerint voltakép három disciplinát foglalunk össze igy. Az egyik az irodalom je lenségeit (struktúráját) általában vizsgálja, mintegy keresztmetszetben és neve irodalomelmélet, vagy irodalomfilozófia. Főkérdései: mi az irodalom ? milyen erők befolyásolják ? milyen módszerekkel tanulmányozható stb. Az irodalomtudomány második, jobban ismert és népszerűbb ága az irodalomtörténet, amely az irodalom keletkezését és fejlődését, hosszmetszetét tanulmányozza és a legutolsó évekig minden más szempontot háttérbe 'szorított. Végre a harmadik ága az irodalmi kritika, amely az irodalmi müvek értékét igyekszik megállapítani a tudományos magyarázat eszközeivel. Az irodalmi kritika feladata az, hogy az irodalmi jelenségeket leírja, megmagyarázza és értékelje. Az irodalomelmélettől abban különbözik, hogy az egyes jelenségeket, a> konkrét valóságot vizsgálja, az irodalomtörténettől pedig abban, hogy más szempontból, nem az ok és a hatás, hanem az esztétikai érték szempontjából itél. A történeti szempontú és az esztétikai szempontú értékelés lényegében más dolog. A történetíró elmúlt irodalmi kor hü képét törekszik rekonstruálni és ezért esztétikai, tehát abszolút érték szempontjából jelentéktelen müvet, vagv írót igen jelentősnek bélyegezhet. A kritikus viszont történetileg jelentékenyt kevés értékűnek, vagy értéktelennek találhat. A kétféle szempont zavaros alkalmazása a főforrása annak a sok zűrzavarnak, ami közönségünk irodalmi müveitségében oly szembetűnő. A közszájon forgó frázis: a történelem, vagy az irodalomtörténet itélőszékére való hivatkozás értelmetlen. Az abszolút értékre vonatkozó kérdésekre a história sohasem adhat választ, egyedül csak a kritika. Természetesen a mult jelenségei is vizsgálhatók kritikai szempontból (de ez nem »irodamitörténeti« feladat már), mert a kritika nem korlátozható a jelen | műalkotásaira (sajtókritika), nem • lényege az aktualitás, ellenkezőleg, fejlettsége kívánatos fokán megállapításai időtlenül érvényesek, tudományos' jellegűek. A kritika vizsgálhatja_ a jelen, vagy a mult műalkotásait összefüggően is, nem csu pán egyenként, de mindig értékelő szempontból, esztétikai elvek szerint. A kritika céljából következik, hogy az irodalomtudomány ágai közül legközelebbi kapcsolatban áll az élettel. Ebből következik az is, hogy előadásának elevenebbnek, művészibbnek kell lennie, mint a tudományos müveknek általában, ha a magunk részéről nem is írjuk alá fenntartás nélkül a szépenhangzó paradoxont: »a szépről szépen kell irni.« A szépről igazat kell imi s ha ez szépen sikerül, annál jobb. Bizonyos azonban, hogy merev dogmákkal, sémákkal az irodalmi jelenségek magyarázatára törekedni hiu fáradozás volna. Ezek a jelenségek élettel teljesek, — ezt a kritikusnak sem szabad felednie. Tanulmány és élmény a feltétele minden kritikának. Az elmondottakban arról szóltunk, hogy milyennek kellene lennie a jó, az ideális kritikának. A következőkben a divatos kritikai irányzatokat vesszük röviden szemügyre. 1. A leíró (descriptiv) kritika célját a jelenségek részletes leírásával hiszi elérhetni, de amit adhat, az csak a mü halvány szurrogátuma lehet, ami semmivel sem teszi könnyebbé vagy teljesebbé a megértést. Megismerteti velünk a müvet, de cserben hagy, amikor magyarázatot, felvüágositást kérünk tőle a mü értékére nézve. Az elemző leirás kétségtelenül fontos része a jó kritikának, de magában még nem az. Ezzel kezdheti a kritikus a munkáját, de célját ko rántsem éri el. 2. Már értékelő eljárás a szubjektív kritika, csakhogy a kritikus értékelésében sajátságos módon nem a tárgyról, hanem önmagából indul ki. A mü hatását elemzi elsősorban. Nem akar általános érvényű megállapításokra jutni. Szines szavak, játékos ötletek könnyű szárnyán csapong a műalkotás körül. Merész ítéletek, bizonyíthatatlan tételek rajzanak elénk, mint a biráló erősen egyéni nézetei. Mint ha csak a görög szófistát hallanánk: a dolgok mértéke az egyén. A szubjektív kritika változatlanul érvényes igaz tételek megalkotására képtelen s ezért értelmetlen és céltalan. Annyit azonban meg kell állapitanunk, hogy a mü hatásának elemzése lehet része a jó kritikának, de semmiesetre sem lehet ez egész tartalma. 3. A legkevésbé komoly módja a kritikának az impresszionista kritika, amely a müvet csak alkalomnak tekinti arra, hogy a maga lelkivilágát a kritikus művészi formában kifejezhesse. Mint alapitója, Lamaitre maga is hirdette: autre genre litteraire, egy — felesleges uj irodalmi műfaj. Az impreszszionista kritikus számára a megbírálandó mü csak ihletforrás uj költői alkotásra. Az elsodort irányzatok a mi iroMindenütt kaphatói Orsi. Termeli 3 Mag7. Tejszövetkezet! Központ Badapaai, I., Horthy Mikló«.at 11*111. dalomtudományunkban is feltalálhatók és mellettük alig van szava a komoly és elmélyedő kritikának. Ebben bizpny a közönség is hibás! Mérei Ferenc dr.. //NAAA/VAAA Kertészek és faiiltetők Jártak Nyíregyházán, Elbámultak a sok kert, fa És virágok láttán. Nemcsak minden kiskapuban Nyílik itt a rózsa, — De vérrózsa fakad ott is, Hol az útnak Nincsen sorompója! \ A Széchenyi-uton végig A kövezet mellett, Gyepszőnyeg és virág diszlik, Kellemes a szemnek. Fü verte ki Deák Ferenc Közén is az utcát, — Én szívesen odaadom, Kapjak érte Egy kicsi torockát! Vád illeti Nyíregyháza Egész lakosságát, Nem nézte meg művészeink Képkiállitását. Elismerés és dicséret Viszont azért néki, — Hogy a szinház művészeit Nap-nap után Teli szinház nézi! Nem tudom, hogy az örömtől Hej hova kell lennem, Megtudtam, hogy indián vér Csörgedezik bennem. Megtalálta tudós Zajthy Indus ükapámat, — Készítem a tomahawkot, A nyilamat S a békepipámat! Louis Villát a magyarok Francia barátja, Idejött, hogy igazunkat Két szemével lássa. Lassan mind több jóbarátot Ád az Isten nékünk, — Nagyon jól jön, nagyon ránk fér, Mert még nagyon Sok az ellenségünk! Mándok járás közönsége Nagy ünnepet tartott, Szeretettel felejteti A lezajlott harcot. Milyen szép az Egyetértés, A Szeretet, Béke, — Csak az a kár, hogy oly ritkán Költözik be A magyar lelkébe! Gyöngyvirágos május hónak Végső vasárnapja, Minden évben a magyar hős Vértanuknak napja. Most, amikor legvirágzóbb, Legszebb ez az élet, — JVTost ejtsünk egy könnyet az oly Korán elhunyt > < Magyar hősök Emlékezetének! Bontal • \ SZANATÓRIUM, sebezett, szülészeti és belbeteg ?knek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külö 1 szobában 16 pengő naponta. Orvosát rainden

k Nyíregyháza, Kállcí-utca 42. szál.