Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-08 / 56. szám

Revízió és Habsburg-restauráció Irta: leéky IstTán dr. Andrássy Gyula gróf az »Ujság« március 3-iki számában nagy cikket irt a magyar revizió és a Habsburg restauráció kapcsolatáról. A cikk nagysága azonban a terjedelmen kivül inkább csak az okoskodások rutinosságában, fiskális felkészültségében domborodik ki, mintsem a megállapítások igazságában. Olyannyira, hogy a kiállított hatalmas betüfalanxot a legközepesebb históriai tudással is meg lehet bontani. Egy rövid lélegzetű cikk keretei nem adják meg a lehetőséget, hogy Andrássy Gyula gróf Írásával a maga egészében itt foglalkozzam, s igy egyik-másik paszszusára más alkalommal kívánok visszatérni. Andrássy szerint a nemzeti élet teljességének visszaállításához a Habsburg-ház restaurációja hozzátartozik. Mindenesetre, aki oly szerencsés életkörülmények között él mint ő, annak módjában áll ezt a kérdést is mint kivételes históriai fogalmat a gondolatok kivételesebb síkjairól szemlélni, sőt mint erkölcsi szükségességet fémjelezni. Nekünk azonban Trianon elesett millióinak nem az a fontos, hogy a gyönyörű menték s a kócsagos-bogláros kalpagok minél többször előkerülhessenek a familiáris szekrényekből. Minekünk a Sors kegyessége sohasem nyomott a kezünkbe vezéri pálcát, nem tette a fejünkre a dicsőség borostyánját. Mi vagyunk és mi voltunk a szegény, mindig vérző Magyarország. Mi csak verekedő közlegények voltunk, áztunk, fáztunk, vakultunk, erdőket háltunk s szakadt csizmánk nyomát hóval lepte be a tél.... Urunk-fejedelmünk mindig csak inkább akadt, mint édes nyugalmunk és jó puha kenyerünk. De ami kévésünk volt, azt igazán szerettük. Szép kincses lelkünk volt. Nagy keleti titokzatosságok belőle öreg kúriákban és méla szilvafák alatt csodálatos himnuszokat bontottak. Nem vesztettünk kastélyokat, dominiumokat, de mi vagyunk igazán megrabolva. Régi szép himnuszaink ma is egekre zendülnek, de keserű kísérőjük gyomrunknak korgása, a köteleit tépázó életösztönünk viaskodása. A régi kenyérért, amit Trianon kimarkolt a kezünkből. Beszéljünk mi is, akiknek más meglátásokat ad a história és mást sugall a magyar Öslélek. Nekünk több kell a régi csillogásnál, a régi dekórumoknál. Levegő a tüdőnek, magasság a szárnyainknak, térség mező az izmaink számára és az az ut, amelyiken legközelebb érünk a jövendőhöz. Nekünk nem régi Magyarország, hanem a régi Magyarország kell mindenekelőtt. Andrássy Gyula gróf és a legitimista (dinasztikus) felfogás nem tudják, vagy nem akarják tudni azt, hogy egy nemzet históriai szárnyai nem fagyhatnak hozzá bizonyos jogi krédóhoz, mint ahogy a túzok szárnyai összefagynak az ólomesőben. Nekünk nem jogfolytonossági teóriák kellenek, hanem területfolytonosság, kultúránknak és emberi jólétünknek a folytonossága. A história buktat öl, életet szül, fenntart vagy rekonstruál, de sohasem konzervál. Meghalt vagy konzervált história nincsen, mert amiben nincsen élet az nem történelem. A tegnap átélődik a mába és a holnapba. Azonban a históriának nincsenek örökkévaló intézményei, mert ami valami formában a tegnapé volt ugyanazon formában és eltérés nélküli tartalommal nem lehet a máé. A históriának csak örökké élő lelke van, amely vagy lát és látás szerint cselekszik, vagy téved és félrenéz és alája kerül az Idő és Élet rohanó kerekeinek. A Habsburg restaurációról mint históriai és erkölcsi szükségességről csak akkor beszélhetnénk, ha ez az uralkodóház ugyancsak históriailag és erkölcsileg a magyarság lelki világába begyökeresedett volna. Mondja meg gróf Andrássy Gyula és mondja meg Pityi Pál egyszerűbb vidéki legitimista, hogy a história melyik fázisa az, ahol a Habsburg-ház a magyarsággal valaha is összetalálkozott volna. Talán a 67-es kiegyezésnél, amely nem a magyar nemzet históriai lelkének megnyilatkozása volt, hanem egy jólsikerült kényszeregyezség, ahol a Habsburg-ház volt; a szerencsés adós és mi magyarok a balek hitelezők. De mit vádoljak én, amikor egy négyszázados história vádolhat?! Ha ezt zsenialitásnak lehetne nevezni, Andrássy Gyula grófnak megvan az a zsenialitása, hogy az uralkodóházat operatöri virtuozitással, el tudja vonatkoztatni a hagyományos bécsi politikától. Magyarország trianoni tragédiáját a legsötétebben az a bécsi világkriminálitás csinálta, amely bennünket külpolitikailag elsikkasztott s a külföld előtt az összmonarchia fogalmában és szemléleti síkjában mutatott meg. Az Andrássy Gyula történettudósi logikája szerint ez nem Habsburg politika volt, hanem ballplatzi őrület. A Habsburgok ebben ártatlanok voltak, s ugyanakkor, amikor a ballplatzi boszorkánykonyhán legjobban fűtöttek, a derék Habsburgok a nagy Zrínyi Miklós Írásait olvasták és sikerült is nekik beszivniok. Mert hát kellett e Zrinyibb szellemű Habsburg teszem fei '"tiéhai Albrecht főhercegnél, vagy épen Ferenc Fer dinándnál ? Ne csináljunk tehát jogi pepecselést, ne ezzel akarjuk igazolni a restaurációs gondolat helytállóságát, hanem a néplélek tartalmával s magával a história szellemével, Itt azonban minden, a kísérlet hazug voltát és brutalitását vágná a szemükbe. Nekünk a históriai főkérdés a revíziós gondolat belső egysége és kifelé megerősödése. Ezzel kapcsolatban harmóniába ömlés mindennel, ami ezeket elősegíti és szakítás mindennel, ami ezek aktivitását lecsökkenti. A tényleges helyzet ma az, hogy a restaurációs törekvések a magyar revizió iránti szimpátiát és históriai akciókezdésünk erejét lecsökkentik. Kár azon meditálnunk, hogy ez miért van igy és miért nincsen máskép ? Ez egy nem variálható históriai jelenség, amelyet adottságnak s egyik kiindulási szempontnak kell tekintenünk, s nem pedig energiánkat arra fecsérelni, hogy ebben a tekintetben a külföldet más meggyőződésre hangoljuk. A história géniusza egész bizonyosan nem fog bennünket lelPOLLO Csütörtökön fcJlLLÉE 00 VE Csütörtökön a „Sárga liliom" fősaareplójéaak legwjabb grandiázua filmje RABSZOLGAVÁSÁR Dráma a new orleans i rahieolgakareskedók üzelmeiről 10 felv. Kendező: George Fftzmaurice. Irta: Benjámin Glaier. CILIÉRT ROLAND NSAH BEERY a férfi fó.zerep.kkMi és a kisérö műsor

. __ Péntektől, március 8-tól OLGA CSEHOV milliárdos páráiéi filmjt PARYSIA ísy nagyvilági nő »zere1mi regénye 12 felv. Rendezte: E. A. D ü P O N T. jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. El&adasok kezdeta: hétköznap S, 7 e« 9 órakar kiismereti furdalásba csuklasztani, hogy revíziós törekvéseink haladásáért a restaurációs gondolatot feláldozzuk. Andrássy Gyula gróf megáílTpitja, hogy az Európaszerte nyilvánulónak állított Habsburggyülölet mondvacsinált mese. A mi oldalunkról ilyenre, mint érvre nem is hivatkoztunk. Nem gyűlöletről van szó, hanem a históriai következmények felvetéséről. Arról, hogy befejezettnek volna-e tekinthető a Habsburg restauráció a magyar korona visszaszerzésével? Soha! Mert hiszen a feltett körülmény Ausztria számára is uj orientációt jelentene. Mi sohasem voltunk, de Ausztria már indusztriális felépítésénél fogva is, szinte az abszolúte predesztináció erejével volna az uj helyzetben rá utalva, hogy velünk uj forralásu államkapcsolatot teremtsen. Erre a kísérletre pedig bármelyik restaurált Habsburg kapható volna. Itt aztán a dinasztia uralomszélesitési tendenciáik nem maradnának nyugvóponton. Ha Ausztria nem volna hozzánk oly végzetes közelségben s ha a régi dinasztia aspirációi a Lajtán innen megállhatnának, akkor talán a belső jó béke kedvéért mi is másképen gondolkoznánk. De kétségtelen az, hogy a restauráció nem állana meg a dinasztikus restauráció tényénél, hanem nyomon követné azt egy olyan területi restaurációs gondolat, amely tulmenne Szent István birodalmán s nekünk magyaroknak kellene megint a históriai végzetre itélt rohamcsapatként felállanunk. Mi a külpolitikai akadályokat, s más idegen históriák tiltakozását nem látjuk oly sima gesztussal elintézhetőknek, mint látja gróf Andrássy Gyula, aki saját abszolút meggyőződéseként meri állítani, hogy a Habsburgház restaurációs gondolatának még Olaszország is meg volna nyerhető, mert azt egy oly reálpolitikus lángész, mint Mussolini kormányozza. Ennél a passzusnál azonban gróf Andrássy Gyula épen azt nem magyarázz meg, hogy miért volna Mussolini részéről a reálpolitikus lángész megnyilatkozása a Habsburg restauráció elfogadása. Aki az olasz pszichét és magát Mussolinit ismeri, ilyet papirra sem merne rögzíteni. A magyarság a Habsburgokat nem szerette, de az olasz gyűlölte és gyűlöli ma is, amikor arra már nincs is különösebb oka. E tekintetben pedig a déli, forróvérű olasz natura nem fog megváltózni. Ami itt nálunk egy könnyen eloszló kedélyfelhő, az ott egy lobogó, kiirthatatlan néplélekbeli sajátosság. Az a Mussolini, aki ma Európában talán legjobban be van gyökerezve saját népének a lelkébe s uralmának a legfőbb forrása és energiaadója maga a néplélek, majd át fog alakulni az Andrássy Gyula szabászati elgondolása szerinti világpolitikussá? Sasból háziszárnyassá, mint valamikor Tisza Kálmán. Az a Mussolini, abí boldogult Rákosink előtt alig a tegnap mondotta a legmélyebb tónusu halotti beszédet az enyészetbe hullott dinasztiákról, az holnap tavaszt fog kiáltani és friss ibolyákat fog küldeni Lcquietóba. Ez az Andrássy passzus olyan poétikus elgondolás, hogy versbe kellett volna átíratnia valamelyik házi sajtógörl-jével. Andrássytól, az államférfitól, a diplomatától és a histórikustól az Olaszországra és Mussolinire vonatkozó passzus logikai alátámasztását igazán elvártuk volna. Ilyen súlyos mondatot nagy meggondolással lehet csak leírni. Befelé igen sok kritikátlan ember dől be egy 6 JhfyÍryIDÉK. 1929. március 8. wBmammmmsasmsgmm