Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-31 / 74. szám

J TÚímwévL 1929. március 31. Amit nem felejthetünk el | A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Várj.' Albert emlékezett meg a gyászos magyarországi kommunizmusról, amelynek a napokban volt a tizesztendős fordulója. Váry megfelelő, erős szavakat talált arra, hogy elitélje néhány kommunista kalandor és gonosztevő aljas merényletét a magyar államhatalom ellen, de egyben mély okos szavakat talált arra is, hogy levonja ennek a 133 napos gyászkorszaknak a tanulságait is. Hangsúlyozta, hogy ezt a szégyenfoltot a magyar nemzet történetéből kitörölni nem lehet, de nem is szabad. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezalatt a 133 nap alatt az ezeréves magyar államiság legősibb értékei ellen történt támadás, elsősorban pedig a jogrend ellen, ami pedig legnagyobb kincsünk s legnagyobb biztosítékunk. Ha visszagondolunk tiz esztendővel ezelőttre, akkor értjük csak meg, hogy mit jelent számunk ra a jól megalapozott jogrend s hogy mennyire kötelességünk érdekében akár a legnagyobb áldozatokat is meghozni. A kommunizmus második komoly tanulsága az egyoldalú osztályuralmi törekvések nagy veszélye, Bebizonyosodott, hogy az olyan uralom, olyan állami berendezkedési forma, amely csak egyes osztályok érdekeit szolgálja, nem alkalmas arra, hogy a nemzet és az emberiség haladását biztosítsa. A kommunisták nem tagadják hogy szükszempontu céljaik elérésére adott alkalommal igenis hajlandók a terrort igénybe venni s szabadon garázdálkodnak a többi osztály, is őt az állam egysége fölött is. Vannak külországok, ahol a kommunistáknak megengedték a törvényes szervezkedést, de nagy kérdés, hogy megtörtént volna-e ez akkor is, ha azok az országok a saját bőrükön próbálják ki, mint mi a kommunizmus »áldásait«. Nincs nagyobb kincs a politikai szabadságnál, de nincs nagyobb átok sem a politikai szabadság téves értelmezésénél. Senki sem kér olyan szabadságból, amely a béke, a haladás és az erkölcs előmozdítása helyett az emberiség jogrendje, kulturája s minden eddig elért eredménye és értéke elle.i tör. A bölcs kormányzás éppen abban áll, hogy figyelembevéve az adott helyzetet, a politikai szabadság oíy légkörét teremti meg, amely eredményesen szolgálhatja a jövő fejlődését, de elkerüli egyben a túlzások veszedelmeit is. A kommunizmus harmadik tanulsága, talán a legmélyebb s ma a legaktuálisabb, mert a legszükségesebb. Arra tanit ez a harmadik tanulság, hogy dobjuk ki a lelkünkből a gyűlölködést és közeledjünk egymásfelé szeretettel. — Mindazok, akik a magyar államiság keretein belül és annak érintetlenségével egyes kérdésekről, legyenek azok a legfontosabbak is, eltérő véleményeket táplálnak, még nem kell, hogy elvi kérdések különbözőségei miatt ellenségei is legyenek egymásnak. Ez a réteg, amely a nemzetnek szinte egészét képezi, kell tehát, hogy összeforrjon a közös szeretetben, amely a közös nehézségek legyőzésében nagy segítségére lehet mindannyiunknak. Azoknak pedig, akik nagyot vétkeztek a haza és a nemzet ellen, mindenesetre felelni kell tetteiért s jórészben feleltek is. A törvény előtt tehát ügyük rendbe jött, de nem jött rendbe a nemzet lelkiismeretének törvényszéke előtt, mert sokkal nehezebb sorsban és helyzetben vagyunk, hogy oktalanul Körülhomokoltak*) 1. DEBRECEN Kossuth szobra beszél : »Körülhomokoltak. Olyan vagyok én már, mint a többi holtak. Mielőtt hamvukat sirnak engednék át, Behintik homokkal a házuk tájékát.;< »Rajongva szerettem a szent szabadságot: Büszke, szabad népet, független országot. Mig éltem, azt véltem: sorsom bár mostoha, E nemzet szivében nem halok meg soha!« »És az elveimet sorban megtagadták. Még a nótámat is, azt is másnak adták. Olyan vagyok én már, mint a többi holtak : Körülhomokoltak, körülhomokoltak!« Debrecen, 1915 március 15. J—n. Ts—dr. III. NEWYORK. Kossuth szobra beszél. »Körülhomokoltak... Íme feltámadnak, ha hisznek, a holtak... Kik tengeren túlról átzarándokoltak, Lábam alá drága honi földet hordták...« »Itt állok világok kellős közepében, Most látom, nem álom, hogy hazámért éltem, Hogy a szabadságnak tüzes lelke voltam: Még ma is az vagyok... ma is élek — holtan...* »Szabadság honának dobogó szivében: Newyorkban mig éltem, csak: rajongtak értem; Most, hogy szobor vagyok, a sorsom: imádat!... — Végre megválthatom rab magyar hazámat!...« Nyíregyháza, 1928. május. Tikos Andor. és meggondolatlanul mindent elfelejtsünk. Megőrizve tehát a szükséges óvatosságot és józanságot, mégis ma elsősorban arra kell törekedni, hogy közös akarattal dolgozzunk s a külön érdekeket rendeljük alá a közérdeknek. á „Nyírvidék áltrama" Bizonyára nagyon sokan olvasták azt a nagyon érdekes könyvet, ezt a valóságos történeti müvet Nyíregyháza 50 évéről, — de kevesen oly élvezettel, annyi visszzszaemlékezéssel, mint én. Mert én még ismertem Krajnyák bácsit á város pénztári hivatalából, ezt a magas termetű, hajlott derekú, öreg urat,, akinek a kopasz fején — egy kisebb feje is volt. Ismertem Czupra Endrét aki elválhatatlan csibukjával sétált a járda nélküli utcákon. Ismertem Kmetthyt, aki »alkotmánytan-t is tanított a mostani gőzfürdő helyén állott »szólá-ban. Az »Album« egy nagy csomó eltűnt érdekes alak portré-jét eleveníti fel. Legrokonszenvesebbek egyike volt Bencs Eászló polgármester, aki mindenkit »fiam«-nak titulált, de ha valakinek beszédközben ezt a megszólítást adta: »fiacskám«, akkor már heves vitában állott vele. Igazi atyja volt a városi polgárságnak, mindenkit ismert és amig a bokorbeli gazdát kikérdezte a felesége, gyermekei, lovai és vetései felől, addig jóakarattal szemlélte a nagy »vár«-harcot, amely a m

ai y

ay Ádám-utcai Haas-féle ház oldalfrontján és a mellékutcán néhány méterrel alacsonyabban húzódó szekér utján folyt le a diákok között — ruhaszakadásig. Azonban kimagaslik a számtalan alak közül két egyéniség ebből az ötven éves ciklusból. Az egyik Jósa András. Hihetetlen népszerűségnek örvendett, annyira, hogy (igy beszélték akkor), midőn egyszer pár hétre az egész családjával — hat vidám leányával — fürdőre ment és elfelejtette a lakását elzárni: egyetlen egy gombostű sem hiányzott, mikor hazajött. Magas, sovány, csont és bőr-ember volt, ugráló járással, dadogó beszéddel. De ha banDIADAL *) Debrecenben, 1915. március 15 én * hazafias ünnepre a Koisath szobor kö'nyékét az olvagó, nedves id6 miatt beszórták homokkal, II. BUDAPEST. Kossuth szobra beszél: »Körülhomokoltak Izzó porszemei e bús csonka honnak... Mi egy magyar ? — Porszem! De ha sok összetart, Számum szárnyán zúgja, hogy: Ne bántsd a magyart!...« »No, az elveimet sokszor megtagadták... Még a nótámat is -— igaz — másnak adták... De látom, a zászlóm nem lesz többé árva: Nemzetem a nevem a szivébe zárta...<; »Itt állok végtére az ország szivében, Annak is, annak is kellős közepében... Nem leszek már olyan, mint a többi holtak: Izzó magyar szivek körülhomokoltak...» Budapest, 1927 november 6. Március 30 án és 31-én, nagyszombaton 7 és 9, húsvétvasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor HARRY LIEDKE SZERELEM Í

A HÓ ALATT Vigiátékattrakció 10 felv. BUCK JONES KENYERES PAJTÁSOK Két n»plopó története 6 felv. Az előadásunkat 7 tagu saját zenekarunk kíséri. Április 1., 2., 3., húsvéthétfőn $ 3, 5, 7 és 9, kedden és fzerdán 5, 7 és 9 órakor ZOHO HUHU legújabb filmie A KET ALKOHOLISTA ? Vígjáték 10 felvonásban REX BELL A RÁDIÓ COWBOY Texasi történet 6 felv. ketten felszólalt, csupa szellem, csupa ötletesség. Társaságban, déli sörözéskor sziporkázott az ötletektől, soha nem bántó szatírájától. Betegei imádták. Csodálatos biztonsága volt a diagnózisában és az ország első szaktekintélye a malária terén. Ez a betegség — hiszen a Bujtos, Szarvas-sziget, a sóstói nádasok telisded-teli voltak szúnyogokkal és ilyen volt az egész Szabolcs — óriási mérvű volt a »Nyirviz« megalakulása előtt. Ö mondotta, hogy a maláriának százféle sympthomája van és ezt csak a szabolcsi és a temesvári orvosok tapasztalhatják. íme egy ember, majdnem groteszk külsővel, tele tréfával és vidámsággal és nagy, átfogó, messzire tekintő tudással, szervező és alapító készséggel. A megyéből jött és nyíregyházán volt, a miénk volt, minket gyógyított, nekünk tanácsolt, minket szeretett. A másik ritka typus Kállay András volt. Konzervatív, zsentri, büszke, mint egy nagy ur, de nyugati, európai műveltséggel párosulva. Szeílemdús, filozófáló egyéniség, aki szerette, ha hallgatják, de szerette is mindenki, aki hallhatta, mert abból amit mondott, nagy történeti, filozófiai és közjogi tudás sugárzott ki. Alacsony termetű, hegyes szakállú egyéniség, merész Ívelésű orr és fényesen ragyogó okos szemek jellemezték arcát. Hangja kedvesen zengő tenor, amellyel gyönyörűen énekelt — bizalmas körben. Oly szerencsés voltam, hogy nálam énekelte el sajátkezű zongorakiséretével király hymnusát, annak megjelenése előtt. Chopin volt a. kedvence, bizonyára énekelt is otthonában — classzikusokat. És Észerette a természetet, a nyir—