Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-29 / 73. szám

2 JNlfÍRYIDBK. 1929. március 29. Nagypéntek Ma még némák a harangok, de a szivek áhítatos dobbanásában érzitek-e magyar testvérek a szabadító, megváltó, kapunyitó krisztusi igét: Feltámadunk! Érzitek-e, mit jelent nekünk magyaroknak a feltámadás fenséges gondolata, amely szárnyakat ad a léleknek és uj reményt a csüggedőknek. Érzitek-e izmaitokban az életerő lobogását, látjátok-e, amint a feltámadás ünnepének örömmámorában lehajtja torz fejét és szégyenkezik a halál? Mert csak azért is feltámadunk! A feltámadásban hinni egyéni szempontból megnyugtató. Erőt ad a további munkához, célokat tüz ki elénk, bebizonyítja, hogy nem hiábavaló a becsületes munkában eltöltött élet. De nemzeti szempontból nézve, valósággal létkérdés, hogy ez a hit szilárdan álljon a polgárság lelkében, különösen nálunk, ebben a száz sebből vérző, letiport országban, hol csak ez lehet fegyver a védtelenségben, tápláló falat a szükségben, hüsitő orvosság a súlyos szenvedésben. Ez a keresztre vonszolt nemzet, amely nemcsak a saját múltját és jövőjét bünhődte meg, hanem másokért is harcolt és szenvedett egy évezreden keresztül csak ugy menekedhet meg a tragikus pusztulástól, ha egy emberként hiszi és vallja a magyar feltámadás eszméjét, amelyet politikai nyelvre lefordítva ugy hívunk, hogy: Revizíő! Igen, a revízió, Rothermere lord akciója, amit ma már a mindennapi imádságunkba foglalunk, csak ez lehet utmutatás és vezérfonál a jövőre nézve. Ezen az uton azonban csak ugy haladhatunk sikerrel, ha a kormány a polgárság életszínvonalának, munkateljesítményének emelése érdekében megtesz minden lehetőt. Az első lépések megtörténtek: Wekerle pénzügyminiszter expozéja — ha nem is a várt sikerrel, — de mindenesetre élénk helyesléssel és megkönnyebbüléssel talál kozott. Most már itt az idő, hogy ezeket a szép terveket tovább fejleszteni törekedjék a miniszter és megvalósulni lássa a nemzet. A re vízió érdekében csak gazdasági életünk, iparunk, kereskedelmünk fellendítésével, hitelviszonyainak javításával érhetünk el sikert, mert hiszen nyilvánvaló, hogy egy kevésbé zaklatott, nyugodtabb élet körülmények között élő polgárság eredményesebb alkotó munkát tud produkálni. Az alkotómunka pedig a legjobb nemzeti propaganda! Első sorban tehát adómérséklésre volna szükség. De ez nem elég az üdvösséghez. Rothermere lord híres karácsonyi üzenetében a politikai marakodás káros hatásaira hívta fel az ország figyelmét. Sajnos, mindeddig a legcsekélyebb eredmény nélkül. Az ősi, turáni átok, a pártviszálykodás vad szenvedélye még ma is bennünk fészkel, mint egy sötét lidércnyomás. Vájjon mikor látjuk be már végre a meddő viszályok eredménytelenségét,, mikor ébredünk végre tudatára annak, hogy asztalcsapkodás, öklöződés, rágalom még soha sem lendítették egy ország sorsát? A féktelen politikai szenvedélyek ördögeit ki kell kergetnünk a szivünkből, hogy a testvéri szeretet, megértés és jóindulat jószellemei lépjenek a helyükbe. Nemcsak a nemes lord várja ezt tőlünk, hanem a négymillió rabságban sínylődő testvérünk is, akik éjszakánként a nemzeti trikolórról álmodnak és most, nagypénteken velünk együtt imádkoznak az Egek Urához a nagy feltámadásért. Amikor majd újra szabad lesz a magyar szó a behavazott Kárpátok között és a Bánság végtelenbe nyúló rónaságain, megzendül majd a nóta: »Rothermere azt üzente...« Mert csak azért is feltámadunk! Ugy tekintsük az optánspört, mint tévedés következményét. Szerencse, hogy velünk volt eddig a magyar nemzeti genius szelleme. Mert ennek tulaj donitható a pörnek évekig tartó elhúzódása, hogy mi, magyarok időt nyerjünk a meggondolásra, hogy átgondolva a birtokrészek eladásának, soha jóvá nem tehető káros voltát, viszszalépjünk az alkutól s más uton és módon keressük sérelmeink orvoslását, amit pártikuláris uton nemcsak a trianoni szerződés egységének, az erkölcsi világrend | törvényei alapján való rendezése utján érhetünk el. Ide, erre kell tehát irányítani minden erőnket. De ehhez, hogy az erők szét ne forgácsolódjanak magasan ívelő programm kell, hogy megszárnyalt hazánk hajóját ne dobálhassák a politiszi hullámok egyik szirttől a másikhoz. Iránytű kell, amely — mint a betlehemi csillag vezesse el a nemzetet a megváltáshoz, a feltámadáshoz, amelynél aztán az optánsper felperesei is megtalálják elveszettnek hitt vagyonukat. Háromszáz fénykép- és filmfelvételt készítettek Polgáron a páratlan szépségű népviseletről, a ragyogó Körmenetről a „csapásolás" táncról a Néprajzi Muzeum tndósai Az optánsügy veszélyes rejtelmei (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Magyar Tudományos Akadémia kistermében február hónapban Győrffy István, a Néprajzi Muzeum tudós igazgatója és Ébner Sándor dr. tanár, a Muzeum őre nagy feltűnést keltő rendkívül érdekes vetitettképes előadást tartottak a matyó népről. Győrffy István nagyszabású monográfiáját készíti most az etnográfiailag oly érdekes népről. Ennek a munkának széleskörű adatgyűjtése utján jutott a tudós kutató Polgárra, ahová az egri káptalan annak idején szentistváni matyókat telepitett. A polgári matyók viselete színekben pompásabb, finomultabb ízlésű, mint a központi matyótelepek lakosságáé. Győrffy István, Ébner Sándor dr.-ral filmfelvevő és fényképező készülékekkel felszerelten érkeztek Polgárra, hogy a~polgáriak gyönyörű — sajnos — kiveszőben lévő népviseletét, nép. sajátosságait megfigyeljék, azokról nagy tudományos értékű felvételeket készítsenek. A vármegye alispánja, aki értesült a tudós kutatók érkezéséről, a legmesszebbmenő támogatásáról biztosította Győrffyéket, akik mellé Kiss Lajost, a Jósa Muzeum igazgatóját rendelte ki. Szombaton szállt ki a tudós triumvirátus Polgáron, ahol Újhelyi Sándor főjegyző az első perctől kezdve eltávozásukig odaadó gondossággal és figyelemmel állott rendelkezésükre. Film készül a processziórói Virágvasárnap délelőtt a falu utcáin kocsiztak Győrffyék, megfigyelve minden mozzanatot, ami az etnográfust érdekli, Meglátogattak egy régi olajütöt, majd a templom hoz siettek, ahol kezdődött a virágvasárnapi körmenet. Elbűvölten állottak a hatalmas művészi kép előtt. A sötét ruhákból, mint pazar csillogásu csodás virágok és drágakövek tündököltek elő a messze keleti őshaza álomlátásának üzenetei, a férfiak, asszonyok virágos hímzésű ruhái. Mesés moVEGYEL NEKEM HÚSVÉTRA 2 JEGYET A VÉNBOLONDHOZ! A CIRKUSZBOHÓC LON CHANEY Először is bocsánatot kérek az j érdekelt magyar állampolgárok- i tói, hogy az optánsper miatti aggodalmamat itt szóváteszem. Nemzeti szempontok indítanak erre. Megvallom, hogy én az optánspert nem tudom összeegyeztetni a nemzet azon fogadalmával, hogy: Nem, nem, sohah Nem tudom összeegyeztetni azon nyilatkozattal 9em, hogy: egy akácfát sem engedünk át az ország területéből másoknak. Mert mi az az optánsper? Nemde alku; amiből könnyen lehet: )>adás-vevés«. Háromszáznegyvennyolc magyar kér itt kártérítést a haza testéből tulajdonukat képező országrészért. A jelszó ez: Adsz-e többet érte? Az oláh ígért százmilliót; a tulajdonosok követelnek százharmincmilliót; tehát közel áll a megegyezés s az üzlet perfektuálva lesz rövidesen. Nos! Azután minő lesz a helyzet ? Az, hogy az oláh vásárlás utján jogigényt nyert Erdély földjére. A magyar nemzet pedig elvesztette összes jogigényét, elvesztette ezeréves jussát. Eddig csak a megszállás és erőszak alapján bitorolta az oláh Erdélyt, ezután, mint pénzért megvett objektumot fogja tekinteni és birtokolni. Ekkor már hiába szaladunk panasszra bárhová. Szemünk közé nevetnek. Hiszen eladtátok, a földet — mondanák — harminc ezüst pénzért. És be kell látnunk, hogy amit pénzért egyszer eladtunk, ahhoz többé jogigényt nem támaszthatunk. Meg kell tehát látni azt a nagy veszélyt, ami az optánspör jövő kihatásában rejlik, mert régi igazság, hogy akié a föld, azé a haza. Nagy tévedés volt a megszállott birtokrészekért kártérítés címén pénzt követelni, ahelyett, hogy a tulajdonjog fenntartását követelték volna. Hiszen minden államban — igy Nagymagyarországban is voltak külföldi állampolgároknak ingatlanai. Azoktól adót fizettek, azokat kezeltették, használták. — Ezen régi nemzetközileg is érvényben levő jogalapnak fenntartását, illetve kiterjesztését kellett volna követelésként felállitani a megszállókkal szemben. Ettől csak abban az esetben lett volna szabad elállni, ha lemondtunk volna végleg a megszállott terület ékről. Ekkor igen! >Á7 ad többet érte hazardírozhattunk volna. De, az Istenért! Talán csak nem tartunk már itt ? Nem! És százszor nem! Ma, csütörtökön utoljára a feleségem (UTOLSÓ SZERELMI VALLÓ VIÁS) Szerelmi történet 8 felvonásban R NAP HŐSE Egy sport fiu kalandjai pzáz veszélyen keresztül 7 felv. Nagy pénteken nincs előadás. Szombaton Vasárnap f HM f HUMFV

ideiutolsó 8 l

e& V.A*. éTa..lmJL-# JL nagyobb attrakciója fl VÉN BOLONb (KACAGJ BAJAZZO) Egy cirkuszbohóc megható törtenete 10 felv. Irta : HERBERT BRENON Elóadasox kezdete: 6, 7 éa 9 órakor.