Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-14 / 37. szám

1929. február 14. A katonaság a nemzetnevelés szolgálatában Irta: Tolnay Pál A statisztika pontosan kimutat­ja, hogy az ifjúságnak csak na­gyon kies iszázaléka folytatja to­vább tanulmányait. A nagy több­ség, miután félig vagy teljesen jól vagy rosszul elvégezte az ele­mi iskolát, kilép az életbe s nem tanul tovább. Hamarosan lerázza magáról az iskola porát s majd felejtve az iskolai fegyelmet, sok­szor bizony kellemetlen hatással van környezetére, mert még lelki­leg éretlen arra, hogy korán élve­zett szabadságával okosan élni tudjon. Az ifjúság féktelen há­nyi-vetiségét nem egy esetben elő­segiti korunknak álhumanizmusa is. A gyengéd figyelmeztetések, jóakaratú atyai intések ugyanis nem mindig célravezetők. Hány meg hány apa és édesanya pa­naszkodik, naplopó, engedetlen gyermekére, aki ahelyett, hogy szorgalmával, józan életével és fi­gyelmességével megaranyozná a hideg sir felé lépegető szülőknek még hátralévő napjait, inkább tu­datosan, vagy akaratlanul is, arra törekszik, hogy mélyen megkese­rítse azoknak életét, kik annyi re­ménységgel és meleg szeretettel ölelték rossz útra tévedt csemeté­jüket kebelükre.... Hálátlansággal fizetnek a jóért, azért az önfel­áldozó szeretetért, melynek oly gyakorta érdemtelen részesei vol­tak. A múltban is voltak »falu rosz­szais, kik rémei voltak nemcsak községüknek, hanem az egész kör­nyéknek. De egy szép napon vége szakadt a hetykélkedésnek, a du­haj életnek... Besorozták a legényt Ibatonának s vasmarokkal szorítot­ták engedelmességre, gyökeresen kioperálták belőle a rosszra való hajlandóságot úgyannyira, hogy az eddig léha és haszontalan terem­tés lassanként átformálódott ér­zésében, gondolkodásában egy­aránt. A kaszárnya tehát valósá­gos nevelőintézet volt azoknak számára, akiket heves vérük szer­telenségekre sarkalt, vagy a túl­ságos nagy szabadság, magukra hagyatottság, talán rossz társa­ság helytelen irányban befolyásol­ta neveltetésüket. Az egyéneket átformáló vas­szigort bizonyára nem a honpol­gári nevelés szempontjából alkal­mazták, hanem hihetőleg a közös hadseregben uralkodó katonai Városi Mozgó Február 13-in és 14-én, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor DOUGLAS MAC LEAN legújabb filmje A sztambuli tolvaj Nyele fejezet az Ezeregy éj z*fca mesédből. Hói főszereplő : SUECAROL Kísérő műsor: Ki lesz a párom? Burleszk. Hej dudás Burleszk »drill« érdekében követelték meg. amely cél elérésére szolgáló ne­velő eszközök szinte a legapróbb részletekig paragrafusokba foglal­tan állottak a vezetőknek rendel­kezésére oly világosan fogalmazva és magyarázva, hogy a félreértés teljesen kizárt dolog volt. Nem is ( volt a mi hadseregünknél fegye>­Í mezetebb katonai szervezet az egész világon, mert annak min­den egyes tagja tehetségéhez mér­ten, de mindig vonakodás nélkül hiven teljesítette kötelességét. Régebben az országgyűlés az általános hadkötelezettség kimon­dásával törvényesen tette lehetővé a katonai szolgálatra alkalmas egyéneknek besorozását, fegyver alá való szólitását. Nem féltek at­tól fiaink, sőt boldogtalannak érez te magát az, akit a sorozóbizott­ság fegyveres szolgálatra alkal­matlannak talált. Az uniformisba való bújtatás pedig mindegyik szerencsés kiválasztottra nézve jó­tékony hatással volt, mert az el­bizakodottat észretéritette, a fé­lénkeket, az anyámasszony kato­náit bátrakká váltóztatta s mint ahogyan egyik tojás a másikhoz, ugy hasonlítottak a katonafiuk egymáshoz, nemcsak külső visele­tükben, hanem érzésben, gondol­kozásban, általában a jó katonát jellemző erényekben. Szinte ver­senyre keltek egymással tisztjük­nek egyetlen intésére a század, il­letve ezred becsületéért. Kár, hogy még ebből a hadseregből hiány­zott a nemzeti szellem, amelynek elbűvölő varázsa folytán egy nagy nemzeti táborba kovácsolhattuk volna össze a hosszú évtizedeken, illetve évszázadokon keresztül az ország határain belül élő más anya nyelvű lakosságot. Történelmünk igazolása szerint dicső szabadságharcainkban lelkes honfiakként küzdöttek a magyar­sággal együttérző nemzetiségek. A szabadságharc kibontott zászlói alá mindenkor önként felsorakoz­tak a Trianonban éhhalálra kár­hoztatott hazafias rutének s Rá­kóczi kurucainak táborában a ma­gyar bujdosókkal együtt hallgat­ták a busán szóló tárogató hang­ját, bizva, remélve egy jobb kor eljövetelében, amely után a tria­noni sorompókon innen és tul ma is »buzgó imádság epedez száz­ezrek ajakán«. Nem kétséges, hogy a nemzeti széllemtől áthatott magyar had­sereg még nagyobb eredményeket ért volna el a megvívott véres üt­közetekben, noha eme lelkesítő, öntudatra ébresztő csodaerő nél­kül is szinte hihetetlen fegyverté­nyekre hivatkozhatunk, amelyek­kel a magyar hősiesség kivívta egész világ bámulatát. Valóban nem csodálkozhatunk Napoleon kt jelentésén, aki midőn az úgyne­vezett napóleoni háborúkban részt vett magyar katonáknak halált­megvető bátorságát megismerte, ezt a megjegyzést tette: »Adjátok nekem a francia tüzér­séget, a német gyalogságot és a magyar huszárságot, meghódítom velük az egész világot.« A magyar fajban rejlő kitűnő kvalitásokat katonai neveléssel he­lyes irányban ki lehetne fejlesz­teni, de éppen ettől a lehetőség­től fosztott meg bennünket az 1920. évi junius 4-én bosszút li­hegő ellenségeinktől reánk erő­szakolt gyászos emlékű trianoni szerződés, helyesebben békepa­j rancs, amely amellett, hogy oda­dobja letiport rabszolgákul ma­gyar véreink millióit haszontalan kulturálatlan népeknek, országunk megcsonkításával boldogulásunk útjait elzárja és lassú haldoklásra itéli nemzetünket. Hogy ez a hó­hérmunka annál teljesebb legyen időnként jóvátétel cimén végig­rabolják az országot, elviszik azt, a kevés értéket is, amit még vé­letlenül meghagytak, vagy amit azóta a magyar szorgalom gigászi küzdelmek árán teremtett. Gálád szomszédaink állig fegy­verkezve őrzik a könnyen szerzett prédát, nekünk ellenben a tria­noni szerződés csupán csak 35000 főnyi toborzott hadsereg tartását engedi meg. Béklyóba szorítnak bennünket. Talán hálából azért, hogy ezer éven keresztül ütköző pontja voltunk a nyugat felé tartó vad embercsordáknak s vérünk­nek bőséges hullatásával védtük a hazai röggel együtt a nyugati országok népeinek békés nyugal­mát. Lassan hulldogál csak a há­lyog — arra Páris felé — meg­rontóink szeméről, pedig a mi sze­rencsétlen hazánk még a jövőben is ütköző pont lesz kelet és nyu­gat hatalmai között. Bilincsbe vert öklünkkel esetleg nem tudjuk majd családi tűzhelyeinket ered­ményesen megoltalmazni egy min­dent letaposó romboló áradattal szemben. Pedig ha mi elbukunk, nyugatnak dédelgetett, mihaszna kedvencei, ezek a körülöttünk élő vérszopó piócák nem fogják majd a bőkezű pártfogóikat megvédel­mezni. Eme nációknak szótárából hiányzik a hála, vagy ha talán véletlenül mégis használják eszót, egészen másképpen értelmezik azt, mint a nemesgondolkozásu, lova­gias magyar nemzet, aki ámbátor akarata ellenére sodródott bele a világháborúba, de elvállalt szere­pét becsülettel elvégezte. Ha vol­na is vétkünk, emelt fővel állha­tunk meg az igazságos biró ítélő­széke előtt, mert »megbünhödte már e nép a multat s jövendőt.« Addig is, amig a hadiszolgálat­ba bevonhatjuk korlátlanul a ma­gyar ifjúságot, igyekeznünk kel­lett fajunk erősítésére, testileg és lelkileg való nemesítéséről vala­mi módon gondoskodnunk, hogy igy megóvhassuk a jövő generá­ció izomerejét az elernyedéstől. Ezt a nagyszerű célt óhajtja el­érni az általános testnevelési kö­telezettséget kimondó törvény a leventeintézmény megvalósításával melynek áldásos hatását máris szemlélhetjük azoknál az ifjaknál, akik nem keresnek kibúvót a le­venteszolgálat alól. —- Kevés gyakorló óra áll bár a leven­teoktatók rendelkezésére, egy-egy év leforgása alatt, mégis nagy eredményt konstatálhatunk. Ritka esetben találkozunk ma már olyan medvejárásu legényekkel, miként a múltban, amikor még nem volt kötelező az ifjúság számára a sport. A leventegyakorlatok a le­gényeket mozgékonnyá és egész­ségesebbé teszik. Ezelőtt szabad idejük bűzös, pálinkagőzös, füs­tös lebujokban telt el s meggon­dolatlanul szívták magukba drága pénzen az alkohol idegromboló mérgét, meg a tüdővésznek az életerőt elsorvasztó bacillusait. Ma leventézni mennek a fiuk. A gyakorló órákon szellemileg is foglalkoztatják őket, miáltal ré­szint hasznos ismereteket szerez­nek, részint pedig becsületérzésük is gyarapodik. Ezt a megkezdett munkát volna hivatva a nemzeti hadsereg szélesebb alapokra fek­tetve folytatni és befejezni. En­nek a katonai nevelésnek örvende­tes eredménye lenne egy tökéle­tesebb embertípus, amely nem­zeti történelmünk ragyogó példái* j okulva, tanulna önfeláldozó haza­. szeretetet, továbbá a napi foglal­• kozások alatt sok olyan ismere­tet szereznének katonafiaink,, ami nek a polgári életben is hasznát vennék. A trianoni békeparancs csupán csak toborzott hadsereg tartását engedi meg, emiatt a honvédelem korlátolt létszámú katonaság mel­lett is horribilis összegbe kerül. Hálásan fogadhatjuk mindazonál­tal, hogy a kötelező sorozás nél­kül is akadnak ifjaink között olya­nok, akik hajlandóságot mutatnak magukat hosszabb tartamú hadi­szolgálatra elkötelezni. Csak öröm mel üdvözölhetjük törvényhozá­sunknak legújabb határozatát, amely elrendeli a hadfiakról való gondoskodást. E szerint minden becsületes katonának a szolgálati idő leteltével jogos igénye lesz a polgári életben képességeinek meg­felelő végleges elhelyezkedésre Egészen bizonyos, hogy katoná­ink a hosszú szolgálat ideje alatt derék tisztjeik vezetése mellett nem csupán a mai haditaktika ezerféle fogásait fogják megtanul­ni, hanem egyéb tudást és ügyes­séget szereznek majd, amellyel ér­demessé válnak arra, hogy annak idején mint polgárok nyerjenek al­kalmazást. Hía csupán csak mint sportot £ekint jük a katonáskodást, még ez eset­ben is követelnünk kell minden erőnkkel a békeszerződés revízió­ját. Kitűnő iskola volt az a múlt­ban fiaink számára, mert a két, illetve három éves tényleges szol­gálat ideje alatt sok tapasztalatot gyűjtöttek. Az igazi érdemet ka­tonáéknál mindig elismerték és jutalmazták is. Nem voltak te­kintettel senkinek születésére, val­lására, azért igen gyakran meg­történt, hogy a zsellér fi, mint al­tiszt feljebbvalója lett a gazda­legénynek, mert ügyesebb volt ná­lánál. Az általános hadkötelezett­ség kimondásával a hadsereg igazi demokratikus intézménnyé vált, mert nem mentesítettek senkit­sem a katonai szolgálat alól. A feljebbvalókkal való érintke­zés is sokkal egyszerűbb, a hadse­regnél, mint a polgári életben, mert kinek-kinek a gallérján lát­ható ranghoz kapcsolódó ur meg­szólítás a kijáró cimzés. És ezt természetesnek tartja feljebbvaló és alantas egyaránt, mégis meg­van az őszinte igazi tekintélytisz­telet, amit a polgári életben a ki­kényszeritett émelygős hosszú cí­mek dacára hiába keresünk. De ennek jórészben maga a polgári társadalom az oka, mert elég gya­kori esetben előretolnak a rang­létrán olyan nagypipáju, de kevés dohányu egyéneket, akik legke­Diada l Mozgó Febr. 13-tól febr. 17-ig vasárnapig lukAcs pAl POIA NE6R! A színésznő szerel m ei Lakács Pál e'aö amerikai filmje Ssz'öjaték 9 felrodáshan R'odaz'e RowlaDd V. Lae. Irta Tajda E B«. Feliratok Sikk sy Iván. Csodamajom Leányvásár Borleizk J feiv. 8 r'esik 2 TbIT AE «l»ad»?okat a Városi Siinház jeoekcr* km*ri Jöa I Előetes je'en'ég Í6n ! TárUiyi Mihály és PhylU Haver CHICAGO 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom