Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

JirtÍRYlDEK. Homokszemek A szó hétköznapi értelmében gondolta el e rovat cimét egyik munkástestvérem. Kárörvendő, gú­nyos mosoly közepette jelentette ki, hogy a homokszemeket elfúj­ta a hideg szél és betakarta a tél hava. Igen, kedves mimkástestvé­rem, a homokszemeket, a föld rö­géből származó piciny kis porsze­met elviheti a szél, betakarhatja a tél hava, de, sajnos, nem viheti el a szél és nem takarhatja be a tél hava azokat a «homokszemek»­et, melyek éppen a tél dermesztő hidegében, a tél csikorgó hava kö­zepette esnek az emberek szemébe, hogy éles, szúró mivoltuk köny­nyeket fakasszanak, picinységük fáj ­dalmat okozzon nagyon sok em­bertársunknak. A gúnynak felém röppenő nyi­lait felfogom az emberszeretet paj ­zsával. A sebezni szánt nyilak nálam az akarás energiáját fo­kozzák. Ha guny és cinikus mo­soly kiséri muakásságom éppen azok részérői, kiknek érdekében ál­lítom sorompóba tollamat, az en­gem nem hátráltat. Sőt... Talán jobban tetszenék, ha belevetném magam a politizálás sokszor meddő szóáradatába. Politikával azonban nem foglalkozom. Nem azért, mintha azt «uri huncutságának tar­tanám, hanem azért, mert a poli­tika többnyire vakká teszi az em­bert. Akik azt gondolják, hogy ki­nyílt a szemük és most már tisz­tán látnak a politikai orientáció kéknek látszó egén, rendesen ak­kor vesztik el a legnagyobb mér­tékben látóképességüket. Hát én nem akarok ilyen «tisztán» látni és inkább megmaradok a babérok aratása helyett a szerény kis me­zei virágok szedegetése mellett­Azonban a mezei virágoknak egy­szerű kedves kis illatos csokrait sem tartom meg magamnak, ha­nem lehelyezem a magyar mun­kástábor nagy asztalára, élvezzük mindannyian annak illatát, párt-és felekezeti különbség nélkül. * A szegényügy rendezése a város nemes magist­rátusa elé kerülvén, minden re­mény megvan rá, hogy az el is lesz intézve annak rendje és módja szerint, már amennyire a viszo­nyok azt meg fogják engedni. Azonban méltóztassanak megenged­ni, ha azt a szerény véleményt merem megkockáztatni, hogy a szegényügyet végkép elintézni nem lehet. Nem lehet pedig azért, — mert elsősorban is egy gazdasági­lag leromlott ország vagyunk, ahoi minden társadalmi réteg jobb jövő után vágyakozik, minden rétege a társadalomnak várja a segítést és inkább kapni, mint adni szeretne maga is. Nem lehet megoldani má­sodszor azért sem, mert oly nagy a segélyt igénylők száma, mint még talán sohasem volt. Ilyen nagy számú éhes szájat jóllakatni teljes képtelenség volna még akkor is, ha jobb anyagi viszonyok között élnénk. A teljes megoldás lehetet­lensége mellett szól harmadszor még az a tény is, hogy ipartelepe­ink, gyártelepeink, melyek megle­hetős kevés számban vannak, nem birják üzemüket teljes termelőké­Í >ességük maximális/fokára fej­eszteni azért, mert nincsen kinek fiz árukészletet továbbítani, nincsen kinek azokat eladni. Szinte a vég­telenségig lehetne sorakoztatni az okokat, amiért a szegényügyet nem lehet véglegesen elintézni. Száz ok­nál is meggyőzőbb érv azonban az, hogy nincsen megfelelő munka­alkalom és igy nincsen meg az elhelyezkedési lehetőség azok ré­szére, akik dolgozni akarnának, dol­gozni szeretnének és dolgozni tud­nak is. Már pedig amig fennáll az elhelyezkedés akadálya, addig fenn fog állani a szegényügy meg­oldatlan problémája is. A mulatságok hosszú láncolata mintha elakarná feledtetni velünk azt a sok bajt, gondot, ami szegény agyonszanált fejünkre rászakadt az utóbbi esz­tendőben. Nero császár «Panemet circenses» jelmondata jut eszébe az embernek. Ha azonban igy hala­dunk, cirkusz, mulatság, szórako­zási alkalom lesz ugyan százszámra, kenyér azonban mentül kevesebb. Nem lehetne ezt a dolgot vala­hogy megfordítva csinálni?! Mert ahogy most van, ugy nem valami jó lehet a dolgok folyása. Panasz­kodik mindenki. Panaszkodnak a rendezők, hogy nem sikerül a mu­latság, mert sok a kiadás, panasz­kodnak a szórakozóhelyek tulajdo­nosai, hogy nem megy jól az Üzlet, mert a sok mulatság elvonja a közönségüket, panaszkodik a kö­zönség, hogy nem győzi a rája háramló «társadalmi kötelez«ttség»­eket és panaszkodnak a szegények, hogy mindig az ő javukra mulatnak az emberek és ők mégis éhen ma­radnak és fűtetlen szobában dide­regnek. És ha mindenki panasz­kodik, mi értelme van akkor en­nek a nagy lázas ^emberbaráti)) mulatozásnak ?1... Sétáló. » Adó zas A forgalmiadóról iárgyal Az OMKE adóankétjének má­sodik része hétfőn, február hó 4-én kezdi meg a maga tárgyalásait. Az ankétnek ebben a csoportjában az általános forgalmiadónak és fényűzési adónak forgalombénitó hatásait fogják tárgyalni. Az an­hétfőn az OMKE adóankétje két második részének előadója Székács Imre az OMKE alelnöke lesz. A napirendhez az OMKE csaknem valamennyi vidéki kerü­let képviselője is hozzá fog szólni, ismertetve az egyes vidéki kerü­letek konkrét adósérelmeit. Közgazdaság Az ezüstpapír jelentősége a prosperitásban Az United States Bureau of. ' Mines most kiadott jelentése fel­hívja figyelmünké arra a kis ezüst papir darabokra, melyeket oly fe­lületességgel eldobunk. Évről-évre jobban terjed az ezüstpapír (ón) használata. Igy például rádió kon­denserekben oly minutiozus vé­konyságú ónlemez van, hogy 4350 lemez egymásra rakva csupán egy inch 2 és fél centiméter vastag­ságú volna. A legvékonyabb gyái tott ezüstpapír csupán egy inch­nek, vágyik 25 milliméternek csu­pán 22 százezredrésze és egy font ónból 18.500 négyszög inch ilyen ezüstpapirt gyártanak. Nagy ágyukban is használnak ezüstpa­pirt. Beteszik az ágyú csövébe tü­zelés előtt, azért, hogy a vörös­rézlerakodást csökkentsék. 1925­ben az Egyesült Államokban 2993 tonna ónt használtak fel ezüstpa­pír gyártására és 1927-ben már ez a szám 4193 tonnára emelke­dett. A keresletnek ez a nagy nö­vekedése főképpen a cigaretta fo­gyasztás emelkedésének tulajdo­nitható, amely 80 milliárd darab­ról 97 milliárd darabra emelkedett, |azután a cukorkák eladásában való növekedésnek és végül pedig an­tot, szeletekbe vágva ezüstpapir­ba csomagolják. á TÉBE a kiskereskedelmi hitelért A Gazdasági Hiradó jelenti: A kiskereskedelem hitéiigényeire a kormányzat legutóbb egy millió pengőt engedélyezett, mely ösz­szeget a főváros további egy mil­lió pengővel toldotta meg. Isme­retes, hogy az OMKE és a TÉBE legutóbbi együttes debreceni kör­zeti ülésén a TÉBE vezetősége ré­széről olyértelmü kijelentés hang­zott el, mely szerint az egyesület­ben tömörült középintézetek haj­landók a saját tőkéikből 10 mil­lió pengőt a kiskereskedelmi hi­Egy pengő! a „Nyíregyházi Útmutató ésTelefonnévsor* Kapható mirden kömvvkereskedéshen és a Joba-nyo*díb»n telek céljára fordítani, amennyiben a kormány által rendelkezésre bo­csátott egy milliő pengőt veszte­ségi alap gyanánt kezelhetik. A TÉBE intézetek eme állásfoglalá­sa most a közeli megvalósulás stádiumába jutott, mivel a szóban­forgó pénzintézetek ujabban meg­tartott értekezletükön elhatározták hogy a pénzügyi kormányhoz eb­ben az ügyben a fentebb kifejtet­teknek megfelelő előterjesztést fog nak tenni. 1929. február 1. Mezőgazdaság A kedvezményes résgálicot febrnár 10-ig igényelhetik Nyíregyháza város polgármeste­re a szőllősgazdák állami támoga­tására vonatkozólag a következő felhívást bocsájtotta ki: A m. kir földmivelésügyi kor­mány az elmúlt évek elemi csa­pásai által sújtott szőlőbirtoko­sok támogatására még a mult év őszén részgálic segélyakciót indí­tott, mely akció keretén belül a segélyezésre szoruló 'szőlőbirtoko­sok egy évi kamatmentes hitei mellett kat. holdanként 15 kg. réz gálicot igényelhettek. Most, miután a jelentkezési ha­táridőt a földmivelésügyi minisz­ter folyó évi február hó 1 o-ig meg­hosszabbította, ezúton ismételten felhívjuk a szőlőbirtokosok figyel­mét az akcióra azzal, hogy a kat. holdanként megállapított 15 kgr. rézgálicot 71 pengős árban a vá­rosi gazdasági hivatalban minden szőlőbirtokos igényelheti. Nyíregyháza, 1929. január 21. Dr. Bencs Kálmán, m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester A Eenyerkereső Nők Országos Szövetségének tízéves működéséről (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Kenyérkereső Nők Országos­Szövetsége február hó 4-én ün­nepli fennállásának tizedik évfor­dulóját. Ez a nagyjelentőségű, hazafias és karitatív működéséről ismert szövetség a kenyérkereső nőknek nélkülözhetetlen, amennyiben a szövetség tagjait díjtalan állásköz­vetítésben és ingyenes jogsegély­ben részesiti. Különösen a vidékről Budapest­re kerülő álláskereső nőknek pó­potlhatatlan a szövetség, akik tá­jékozatlanul, ismeretség hiányában a fővárosban igen sokszor a leg­veszedelmesebb helyzetbe kerül­nek leánykereskedők és üzérek prédájául esve. A szövetség tízéves fennállása, alatt gyönyörű eredményeket ért el és 10.212 esetben részesültek a díjtalan állásközvetítés kedvezmé­nyében. Most a szövetség egy otthon felállítását tervezi, ahol elsősor­ban azokat a vidéki álláskereső nőket helyezik el, akiknek nincs a fővárosban rokonuk s akik kény­telenek falujokban a legnagyobb nyomorban sínylődni, mert még annyi kitartásuk sincs, hogy ide­gen helyen meg tudják fizetni lét-, fentartási költségeiket addig amig eltudnak helyezkedni. A szövetség a kenyérkereső nők, minden munkaágában közvetíti az állást a főzőmindenesi állástól a nevelőnői, vagy nyelvtanárnői ál­lásig. A szövetség a tízéves évforduló alkalmából programmjává avatta a doigoző nök otthonának felállí­tását. Elvből sohasem kértek sub­venciót, sem gyűjtési, sorsolási vagy moziengedélyeket, most is kizárólag azoh régi tagokhoz, kik tőlük jó állási, és azon munka­adókhoz, kik tőlük díjtalanul vá­logatott személyzetet kaptak, for­dul azon kérelemmel, küldjék be a hátralékos (5 Pengő) tagdFat (postatakarékp. csekksz.: 38.477.. sz.) és megvalósul az Otthon. A szövetség hivatalos helyiséged Budapest, IV., Régiposta-u. 15. A kenyér ára hazánkban A Gazdasági Híradó jelenti: Ma­gyarországon a kenyeret legolcsób ban Karcagon lehet beszerezni, ahol az egységes lisztből sütött kenyér kg.-ja 26 fillér. Kisújszál­láson már 27, Mezőberényben pe­dig 28 fillér a cipó kg.-ja, amely Budapesten éri el karrierjének leg­kimagaslóbb pontját kg.-ként 40 —46 fillért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom