Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

o jWlrfRYroéK. 1929. február 1. Amerika! magyarok ügyei a magyarországi hivatalokban Irta: Tnkacs György new-yorki ref. leikész Majdnem minden nap fordulnak hozzám egyházunk tagjai azzal a kívánsággal, hogy irjak egy levelet hazai ügyében egyik, vagy másik községi elöljárósághoz, vagy szolgabírói hivatalhoz. Mindig kész séggel vállalkozom az ilyen dolgok elintézésére. Tudom, hogy sok örömöt okozok vele vándor magyar testvéreimnek. Sajnos azonban, hogy nem mindig érem el vele célomat. Nem akarom én a jelen soraimmal kioktatni, vagy megleckéztetni az általam is és mindenki által is nagyrabecsült jegyzői kart, de ebben az esetben, mint külföldi magyarnak, mint hazáját sirig-vérig szerető magyarnak talán némi jogom lehet ahhoz, hogy ilyen ügyekben egy kis útbaigazítással szolgáljak. Mindnyájan tudjuk, hogy Amerikában talán 80 százalékig olyan magyarok élnek, akiket a nyomorúság, elkeseredettség, szegénység kergetett át az óceánon. Ezek az emberek ma itt többnyire jó módban élnek. Kenyerük biztosítva van, gyermekeiket tisztességesen neveltetik, közép- vagy felsőiskolába járatják. S azt is elmondhatjuk, hogy az amerikai magyarság az 6 két kezének munkája által olyan erkölcsi piedesztálra küzdötte fel itt magát, amit otthon nem is tudnak és nem is hisznek a mi magyar testvéreink. Ezektől az emberektől nem kívánhatja senkisem azt, hogy ne szeressék uj hazájukat. Hiszen ez törölgette le könnyeiket, ez simitgatta egyenesre homlokukon a tengernyi gon dóknak barázdáit. Tudom, hogy ezt senki sem kívánja. De azt mindnyájan elvárjuk, otthoniak és itteniek egyaránt, hogy meleg szeretettel viseltessenek Magyarország iránt is. S én büszkén merem mondani, hogy az amerikai magyarságnak hatalmas többsége ennek a nagy követelménynek minden áldozat mellett is eleget tesz. Ezt az állításomat bizonyítani tudják azok, akiknek itt rokonaik vannak. Mi tudjuk, akik ismerjük az amerikai magyarságot, hogy ezek jövedelmük és keresményüknek tekintélyes hányadát küldik haza. Az újságok minden nap hoznak segélykérő leveleket, úgyszólván minden nap köröznek hazai gyüjtőiveket S nem eredménytelenül. Különös bizonyságát akkor adta az amerikai magyarság nagy hazafiságának, amikor az elmúlt esztendőben 44.000 dolláros költséggel Newyork City legelőkelőbb helyén szobrot emelt Kossuth Lajosnak. Azonbon nemcsak a hazafiak szemében magyarok ők, itt is meg mutatják azt, hogy nem szégyenlik magyarságukat. Amerikában ma több mint 3,000.000 (hárommillió) dollár értékű magyar templom és körülbelül 1,000.000 dollár értékű kultúrintézmény hirdeti ennek a kinnrekedt magyar népnek az áldozatkészségét és magyar hazafiságát. Ezekben az összegekben nem foglaltatik az a körülbelül 8.000.000 dollárnyi összeg, ami a magyar egyletek vagyonát képezi. Sokan mondhatják, hogy eltértem a tulajdonképpeni tárgyamtól. Hát nem tértem el. A fenntiekben azt kívántam kimutatni, hogy ez a magyarság nagy tiszteletet érdemel a hazaiak részéről. Többet, mint amennyivel megjutalmazzák Őket. Tudom, hogy a hazai hivatalok minden kritikát kibírnak. Tudom, nogy a hazai hivatalnoki kart hüba tam, hogy egyik fiatal magyar ember milyen ügyesen oldotta meg a trianoni propagandát. Szállodai alkalmazott volt Newyork legelőkelőbb felhőkarcoló hoteljában. Vásárolt magának néhány száz tria noni levelező lapot, amelyekre ügyesen volt felirva, hogy mit szólna Amerika, ha annyit vesztene el népéből és területéből, mint Magyarország? Ugyanezeken a lapokon ábrázolva is volt képekben, hogy mi maradna meg Amerikának, ha annyit vesztene igazságtalanul, mint mi. Ezeket a mi fiatalemberünk zsebébe tette s mikor munkába állt, magával vitte. A hatalmas hótelben sok száz szoba volt. A szállodai inast sok helyre Ihivják a vendégek, ö minden vendégnek eljuttatta (kezébe adta) ezeket a lapokat. Másnap többen nondták neki: »No Alex .(megérdemli, hogy kiirjuk a nevét Kö•öskényi Elek-nek hívják. Egyfel:ivéki jegyző gyermeke) a jövő lyáron úgyis akartam menni Euró iába. Kiváncsi vagyok s meg fojom nézni a maga hazáját is. Ez négis borzasztó, amit most megadtam.« Én csak ezt az egy esetet hal- I flottam még. De, hogy sok ezer ^yen eset van, az kétségtelen. S nég hány ezer hasonló eset lenne, j iá több igyekezettel s jobb szivééi kezelnék az amerikai magyarok iolgait. Naponta látok hazai végzéseket, livatalos értesítéseket. Száraz, szívtelen betűk. Egyetlen meleg izó nincsen bennük. Mintha jegyzőink és közjegyzőink, vagy más aivatalnokaink nem érnének rá •nég egy percig. Csak egy pár per:ig.... Mondjuk arra például, hogy keresném itt Amerikában. Vala hányszor (ki tudná megmondan hányszor?) panamákról, sikkasztá sokról olvasok itt, mindig büszkéi szoktam mondani, hogy bizony e; az én szegény hazámban nagyoi ritkán fordul elő. Azonban a mai Magyarország hivatalnokainak nemcsak penna é: tinta a szükséglete. Eddig ez IÍ jó volt. Ma szivüknek is kell lenni Ma, amikor az amerikai hatalma; és befolyásos tábor megmozdulás ban van a revízió érdekében, ez í magyarság hűségéért, magyarsá gáért szivet kér cserébe. A pápaszem alól pislákoló, szívtelen, vaskalapos uralom sohasem volt magyar dolog. Ezt az osztrák császárságtól majmoltuk. S oh milyen rosszul is állott. S oh mennyi rengeteg kárt csinált.... Ma minden magyarra szükség van. Akár a Hudson partján él, akár Los Angelesnek az utcáin sétál, akár Páris mellett robotol.... Mindenkire szükség van. Ha Magyarország komolyan veszi azt, hogy a mi igazságunk győzni fog, ha a külföld szimpátiáját megnyerjük, akkor elsősorban ezeket a magyarokat tegyük testvéreinkké. Hiszen ezek a külföldi magyarok gyárakban, farmokon, a kereskedelemnek és iparnak sok ezernyi munkahelyein állandóan együtt dolgoznak idegen emberekkél. Itt egész nap beszéd folyik. S én kérdezem, vájjon vane ennél jobb propagandája Magyarországnak? Éppen ma hallótjStk. JP»€> JL« JL*«J» wmmwtm* Ktaft vm BIRO LAJOS világhírű irodaimi remekt SÍ* OP Ieig vérig aitgyar »zerelrri tirténe*. Rendeete: KORDA SÁNDOR. Megerősített zenekar ? "lereplak ; Hrrctg tíléskárf Péter Mc Dermott Herceg llléská/i Tibcr Cigányzene K'sérfi mű'or Dr Peredv Jemi itta . Peredj Judit' A polgármester Szemző őrnagy Balázs főkadn»t7 A szlnészat . . A prímás . . , a történet színhelye: Illéskázaét Bod«>est, a magyar rakákat és b«t»rokat Mezőkövesdről és Kalotaszegről stAllitott ik Hollywoodba. Cl Ive Brook Nicola* Soussiaa Blllle Dove Htiszdr Károly Párto- Gusztáv Mindszenthv Tibor Jaae Wlntoa Béla Miklós aláírásuk fölé odaírnának egy néhány meleg szót. Például ezeket: Szives készséggé! küldöm meg önnek ezt a pár sort s küvánom, hogy szeretteivel együtt éljen boldogan a nagy és messze Amerikában s gondoljon szeretettel a mi megcsonkított drága magyar hazánkra. Eddig sok száz hazai irományt olvastam el. Egyikben sem találtam ilyesmit. A napokban aztán hozott egyet a posta. Taktaharkány derék jegyzője boldog ujévet kivánt itteni magyar testvérének a hivatalos irások végén. Hogy milyen jól esett, azt onnan tudom, hogy a mi magyar asszonyunk (magyar asszonyszokás szerint) már talán száz embernek is megmutatta. Ilyet azonban csak egyet láttam még. Egyetlen egyet. Én nem mondom, hogy nem volt több. De, ha én csak egyet láttam, akkor bizonnyal merem állítani, hogv nem sok lehet. Olyan esetek is előfordulnak, hogy egyszerűen választ sem kapok levelemre. Olyan levélre, melyben itt lakó magyarok rokonai, vagy ingatlanai felől érdeklődöm. Egy kényes dolgot éppen tegnap panaszoltam el a newyorki főkonzul ur őméltóságának. Hogy meny nyire igazságom volt, azt bizorfftrja az a körülmény, hogy a főkonzul ur azonnal vizsgálatot kért az illető magyarországi községi hivatalnok ellen a külügyminisztérium utján. £n tudom, hiszen láttam, és tapasztaltam. hogy milyen óriási munkaanyag vár naponta elintézésre a hazai hivatalokban. Tudom, hogy ezekben a szobákban elhalkul a gépek zakatolása, a tollak sercegése, az akták zizegése között a szív szava. Meg tudom én azt érteni, hogy ott nincs helye az érzelgős szavaknak. Megértem azt is, hogy az akták a tudákosság fogalmáig süllyednének, ha azokba köszöntések és jókívánságok kerülnének. De méltóztassanak disztingválni. Ezek a magyarok évekig nem hallanak sokszor semmit hazulról. Én látom, hogy örömkönny csillog szemeikben, ha felhozom nekiek az akácos magyar falvakat. Nagyon kérem, minden jóságommal kérem, minden becsületes jóindulatommal 'kérem a hazai hivatalokat, tessenek külön kezelni azokat az aktákat, amelyek Amerikába vannak adresszálva. Mi amerikai lelkészek hontalankodunk, szenvedünk, sokszor sírunk, sokszor egészségünket is feláldozzuk azért, hogy megtartsuk magyaroknak kivándorolt véreinket. Egy jó szó, egyetlen szép szó százakat hóditana meg a magyar ügynek. S én nem tudom elképzelni azt, hogy ezt a csekélységet egyetlen hivatalnok is megtagadni attól a magyar testvérétől, akit messze idegenbe kergetett a keserű magyar sors, de akire most szent missió vár: a revízió gondolatának becsületes propagálása. Ha valamikor az osztrák gyűlölet ökölbe merevítette a magyar kezeket magyar testvéreinkre is, most simuljanak, táruljanak ölelésre ezek a kezek. Nem magamat alázom meg ezzel, hanem drága hazám szent igazságát magasztalom fel vele. Ez pedig mindnyájunknak kötelessége. Mfcrsékelten felemelt helyarait, Tisetriseló jegyek érv^nvteleniífe. Előadások kezdete: Mköziapokoi 5.7 és 8, tzaabit ég iisármp 3,5.7 es 9 érakor Legközelebbi mi-tor L«gk»»«)ebbi mfiáor : A álma ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ íJSÁSB0LT8 íR